~Második évad.*

Kedves Olvasóim!

Eljutottunk ide is, nagyon hálás vagyok, hogy segítettetek ebben. Hisz nem az én érdemem, bár sokszor úgy gondoljátok. De ez a történet sehol nem lenne, ha Ti nem olvasnátok, ha nem bíztatnátok a szép szavakkal, hogy folytassam. Szóval magatoknak köszönhetitek. Sokan azt gondolják, hogy az olvasó semmit nem jelent egy történetben, csupán elolvassa, és maximum beleéli magát. Hát ez téves. Az olvasó adja az ihletet, az inspirációt, aki miatt érdemes írni, folytatni tovább és tovább. Hisz minek haladnék vele, minek tennék fel részeket, ha a kutya nem kíváncsi rá?! De én szerencsésnek mondhatom magam, mivel Ti kíváncsiak vagytok rá, és várjátok az új részt. Ezért hihetetlenül hálás vagyok nektek. Le sem tudom írni, mennyire fontosak vagytok számomra.

Tulajdonképpen nem azért kezdtem második évadot, mert most volt sok a nyitott rész, ami átlépést eredményez egy évadba. Csupán nagyobb ugrás történt az időben, és úgy gondoltam, így egyszerűbb. Aki velem volt a That one thing.* blogon is, az tudja már, hogy én ilyen miatt szoktam új évadot nyitni, és a jelöléssel is tisztában van. Semmi különös nem lesz, csupán egy "II." a részek elején. Ezzel jelölöm, hogy ez a második évad. Sajnos többet nem terveztem, ne haragudjatok. Így is hatalmas csattanóval fogom lezárni, ami sokak számára megdöbbentő lesz, és talán még azt is sikerül elérnem, hogy sírjatok miatta. Azt majd Ti eldöntitek, hogy örömkönnyek lesznek vagy a bánattól csordulnak ki. Azt kell, hogy mondjam, én már készen vagyok ezzel a bloggal a laptopomon, így el tudom nektek árulni, hogy 31 részes lesz a második évad. Tudom, kicsit rövidebb, mint az első, de így alakult. Így is sok bonyodalmat belesűrítettem.

Hát remélem, tetszeni fog, és továbbra is velem maradtok, sőt még népszerűbb lesz a blogom. Sehol nem lennék nélkületek, köszönöm szépen.