21. ~Hagyd abba!*

*Sandy szemszögéből*

Zayn teljes erejéből nekilökött a falnak, ahogy beértünk a szobába. Időm sem volt értelmezni a fájdalmat, amely a hátamba hatolt, már csókolni is kezdett. A szemem kikerekedett a cselekedetétől, majd automatikusan lecsukódott. A nyelvem táncba fogott az övével...egy erőteljes, vad táncba, amit nehezen szokott meg. Zayn ujjai a csípőmbe nyomódtak, ezzel hozzápréselve a falhoz. Meglepett, hogy ennyire vad. Felvillant bennem egy emlékkép, amely akkor játszódott, mikor sétáltam haza a suliból 16 évesen. Amikor az a pasi berántott a sikátorba, és ugyanígy nyomott a falhoz. Zayn egyik kezét még mindig a csípőmbe vájta, míg a másikkal megindult lefelé. Erősen, de mégis lassan végigsimította a combom tövét, majd meghúzta a combfixem, amely hangos csattanással jelezte, visszaérkezett a bőrömre. A vágásaimba fájdalom hatolt, ahogy megcsapta őket a feszes anyag. A homlokom ráncba szaladt. Tudtam, mit akar Zayn. A combomba markolt, miközben a másik kezét felfele vezette. Az oldalam kezdte simogatni, és hatalmas megkönnyebbülésemre megszakította a csókunk. Egy pillanatra a szemembe nézett. Csodás barna íriszei, most feketén játszottak. A tekintete sötét volt és égett a vágytól. Már nem véltem felfedezni benne azt az embert, akit szerettem. Félelem járta át egész testem. Zayn a nyakamra tért rá, és erősen szívni kezdte a bőröm. Fájt az érintése. Régen megfogadtam, hogy soha nem fogok lefeküdni olyan pasival, aki nem az igazi. Aki visszahozza a rossz emlékeket. Zayn pont ilyen volt. Eszembe jutott, hogy még régen a támadóm is pont ugyanezt csinálta velem azzal a kivétellel, hogy Ő egyik kezével nem a combom markolta, hanem a szám fogta be. Megremegtem, és éreztem, ahogy a torkomba nő a kétségbeesés gombóca.

- Zayn, ne! Hagyd abba! - kértem hangosan, de mintha meg sem hallotta volna.

Tovább szívta a nyakam. Kétségbeesetten próbáltam ellökni magamtól, de az ujjait még erősebben nyomta a bőrömbe, ezzel végleg a falhoz nyomva. Mozdulni sem tudtam. A combomon lévő keze felhúzta a szoknyám felét. A fájdalom a nyakamon egyre inkább nőtt, ahogy dolgozott a bőrfelületen. Nagyon fájt, amit csinált. Minden erőmet összeszedve ismét megpróbáltam ellökni, de meg sem mozdult. Mintha az érintésem, csak egy lenge nyári szellő lenne. Viszont sajnos az ellenkezésem még inkább beindította, és erősebben szívta a nyakam. A kezei a melleimre vándoroltak, és anyagom keresztül belemarkolt. Egy hangos nyögés szaladt ki a számon, majd egyből utána kétségbeesetten kiabáltam.

- Zayn engedj el! Nem akarom! 

A zene elnyomta hangom nagy részét, de biztos voltam benne, hallotta. Viszont nem reagált rám semmit. Még mindig nem figyelte az én akaratom. Egy könnycsepp indult útra lefelé az arcomon. Zayn elengedte az érzékeny bőrfelületet, amitől kicsit megkönnyebbültem. Végre feladta, és elenged, de nem így alakult. Erőteljesen beleharapott a sajgó bőrömbe a nyakamon, amelytől felsikítottam. Hatalmas fájdalmat okozott. Nem csupán az erőszakos érintésével, hanem egyáltalán ezzel az oldalával. Megrémített. Én nem ilyennek ismertem meg. Azt hittem, jó emberismerő vagyok, hát tévedtem. Semmit nem tudok a körülöttem lévő világról. Semmit. Úgy érzem magam, mint 16 évesen. Zayn ismét belemarkolt a mellembe, majd a kulcscsontomat kezdte harapdálni, de koránt sem olyan erősen, mint a nyakam.

- Zayn, engedj el! Kérlek!

Immáron halkabban kértem beletörődve a sorsomba. Őt nem volt szívem megütni ellenkezés képpen bárhol is.  A könnyeim egymás után csordultak ki az újabb megalázástól és csalódástól. Nem gondoltam, hogy pont Ő fog ismét átverni és megbántani. Azt hittem, Zayn más. Eszembe jutottak Perrie szavai: "Csak egy tanács. Vigyázz Zayn-nel. Jó helyzetekben bevadul, ha érted, mire gondolok." És Ő ezt tűrte. "Hogy volt erre képes? Zayn...te jó ég...egy vadállat. Van akit ez beindít, de én biztos nem vagyok az a fajta lány." Semmit nem akartam csak olyan messzire eltűnni, hogy soha ne találjon rám... hogy senki ne találjon rám. Louis jutott eszembe. Azt ígérte, meg fog védeni. Azt ígérte, soha nem hagyja, hogy bántsanak. De akkor részeg volt. Megint egyedül maradtam...teljesen egyedül.

Vagy talán mégsem. Kivágódott az ajtó, és két erős kar rántotta le rólam Zayn-t. A srác ijedten kapta oda fejét a megmentőmre, pont ahogy én is. Louis mérges arcával találtam szembe magam. Nem engem nézett, mégis éreztem, miattam jött. A minimális fényben is jól láttam, ahogy kék szeme csillog a dühtől, amint Zayn-re néz. Megkönnyebbültem fújtam ki a levegőt, és nyúltam a nyakamhoz. Az érzékeny bőrbe fájdalom nyilallt a tapintásomra.

- Menj innen Louis! - jött közelebb Zayn, és fenyegetően meredt bandatársára.

Tulajdonképpen testvérek voltak, mégis dühös szemekkel néznek egymásra...miattam. Nem bírtam elviselni ezt a tudatot. Mindketten fölém magasodtak, és szembe álltak egymással. Megnyugtató volt, hogy Louis áll hozzám közelebb és nem Zayn.

- Idióta vagy Zayn. Nem veszed észre, hogy nem akarja?!

Emelte fel a hangját Louis, amit elnyelt a zene. A hangos ritmus még az idő közben becsukódott ajtón is átszűrődött.

- Ez nem rád tartozik. Menj innen, és hagyj minket!

- Nem. Nem fogom hagyni, hogy megint megtörténjen ez Lex-xel. Disznó vagy Zayn.

Vetette oda neki Louis, majd gyengéden megfogta a kezem, és maga előtt kitessékelt a szobából. Elmondhatatlanul hálás voltam Louis-nak. Ha Ő nincs szerintem még aznap vége mindennek. Nem bírtam volna elviselni megint ugyanazt. Túl nagy hatást gyakorolnának rám. Louis szorosan tartott, és kicsit maga előtt vezetett, ezzel megóvva mindenkitől. Hálás voltam neki, hogy tartott, mivel a lábaim remegtek. A hajammal és a kezemmel takartam a nyakam. Biztos voltam benne, hogy meglátszódik Zayn nyoma. Nagyon fájt. Kimentünk a házból egyenesen a garázsba, ahol Louis kocsija állt. Kinyitotta nekem az ajtót, és betolt, hogy szálljak be. Szó nélkül engedelmeskedtem neki. Mikor Ő is beült, és bedugta a slusszkulcsot a helyére, megszólaltam.

- Nem kéne így vezetned.

Rám emelte tekintetét, amelyből semmit nem tudtam kiolvasni. Teljesen érzéketlen volt. Nem tudtam, hogy ezt most szívesen teszi, vagy csak udvariasságból. Ennek ellenére tudtam, biztonságban vagyok Louis mellett.

- Nem érdekel.

Felelte tömören alig hallhatóan, majd kiállt a garázsból. Mintha nem is állna alkohol hatása alatt. Tökéletesen vezetett, mint mindig. Higgadt volt az arca, mégis erősen markolta a kormányt.

Kibámultam az ablakon. Nem bírtam felfogni az előbb történteket. "Zayn pont olyanná vált, mint a támadóm. Nem értem, hogy nem vettem eddig észre. Félnem kéne tőle, ahelyett, hogy szeretném. Már azt sem tudom, szeretem-e. Szerettem a kedvességét, de az nem Ő. Nincs benne semmi, amit szeretni tudnék. Bárcsak rájöttem volna hamarabb, milyen valójában!" Előjöttek bennem a régi emlékek. Mintha ismét átéltem volna Azt a napot. Mintha nem is Zayn lett volna, hanem ismét az akkori támadóm. De most van egy különbség. Louis megmentett. "Hát mégis komolyan gondolta, amikor azt mondta; meg fog óvni mindentől?! Minden esetre hálával tartozom neki. Ha Ő nincs, nem tudom, mi lenne velem."

A gondolatmenetemből a kocsiajtó nyitódása zökkentett ki előttem. Megcsapott a hideg esti levegő, melyet egészen mostanáig nem is éreztem. Louis arcát láttam magam előtt, mögötte pedig az ismerős épület. Jött a felismerés; Louis hazahozott. Kiszálltam, és minden szó nélkül elindultunk fel, a lakásomba. Eddig egyetlen egy mondatot mondtuk mind ketten össz-vissz. Nagy teljesítmény, de érthető. Szótlanul, lassan sétáltunk fel a lakásomba. Kíváncsi lettem volna, mi játszódik le most a fejében. Érdekelt, mire gondol. "Büszke magára, hogy megmentett? Haragszik Zayn-re, hogy ilyet tett? Haragszik rám, hogy miattam vesztek össze? Azt gondolja, csak a baj van velem? Biztosan bánja, hogy meghívtak engem. Talán még azt a napot is utálja, mikor találkoztunk a kávézóban." Bementünk az ajtón, és ledobáltuk a cuccainkat. Megálltam a tükör előtt, és végigmértem a nyakamat. A szemem kikerekedett, és a hányinger kerülgetett. Egy hatalmas kékes-lilás folt virított a nyakamon, melynek a közepén egy tökéletesen kivehető harapásnyom éktelenkedett. Végigsimítottam rajta, de ez nagy hülyeség volt, mivel abban a pillanatban összerezzentem, és a homlokom ráncba szaladt a fájdalomtól. Ezt Zayn tette velem. Undorodtam ettől a folttól...undorodtam az okozójától.

Louis mögém állt a tükörben, és Ő is végigmérte a foltot. Láttam, ahogy érzelmek milliói söpörnek végig az arcán. Végül megállapodott a fájdalom, a bánat és a bűntudat a szemében. Nem értettem, miért érez így. Neki igazán nincs rá oka, mikor megmentett. Leültünk a kanapéra, és szótlanul meredtünk magunk elé. Tudtam, Louis milyen beszédes, mégsem szólt semmit. Én törtem meg a csendet.

- Köszönöm.

Nem felelt semmit, csak rám emelte tekintetét. Végigmérte az arcom. Nem tudom, mit találhatott rajta, mivel igyekeztem minden érzelmet elzárni, de még szomorúbb lett a tekintete.

- Úgy sajnálom. - csóválta meg a fejét.

Szomorúan lehajtottam a fejem. Éreztem, ahogy kicsordul egy könnycsepp. Már nem szégyelltem Louis előtt sírni. Szokták mondani; a történelem megismétli önmagát. Hát tessék. Még ha ez nem is történelmi pont, és nem történt meg szerencsére, akkor is igaznak tartom ez a mondást.

- Hé. Ne sírj. Mit segítsek?

Louis felemelte a fejem az államnál fogva, hogy a szemébe nézzek. Erőt vettem magamon, és megálljt parancsoltam a könnyeknek. Ennek láttán Louis kicsit elmosolyodott, de ahogy feleltem neki, lefagyott az arca:

- Adj egy pengét.

A szemébe minden mást túlnőtt az aggodalom. Hálás voltam neki, de most kellett az az átkozott penge. Szükségem volt rá. Megfogadtam, hogy nem  teszem, de most muszáj.

- Nem. Sandy, megértem, hogy most padlón vagy, amit nem is csodálok, de nem fogod megvágni magad. Már olyan szépen halványodnak.

- Louis, én tehetek mindenről. Ha nem vagyok, nem vesztek össze miattam. Fogadok, hogy már neked is nagyon eleged van belőle, hogy hozom a bajt.

Ejtettem le a kezem tehetetlenül. Louis sóhajtott, de nem Őt figyeltem. A tekintetem az asztalra tévedt. A kis, fekete nyaklánc megragadta, és nem engedte kék szemeimet. Előrehajoltam, hogy a kezembe vegyem Anya rózsafüzérét. Erősen szorítottam a jobb tenyeremben, miközben hátradőltem. Éreztem, ahogy Louis figyeli a mozdulatsorom.

- Lex. Kétszer is megígértem, hogy megvédelek, emlékszel? Megteszem. Örökre meg fogom tenni, és nem érdekel, kivel veszek össze miatta. Nem akarom, hogy bántsanak. - simította meg a karom. A szemébe néztem. A szavai jól estek. Azt hittem ezekre nem emlékszik az alkohol miatt, de úgy tűnik, mégis.

20. ~Micsoda?*

Sietősen készülődtem a bulira. Fogalmam sem volt, mit kéne felvenni. A srácoknak az a kikötése volt a belépő csajoknak, hogy dögösen, bár biztos vagyok benne, engem akkor is beengednének, ha apácaruhába mennék. Egy szónak is száz a vége, fogalmam sincs, mi az a dögös. "Hogyan kéne felöltöznöm, hogy az öltözetem elnyerje az emberek tetszését?" Én is segítek a buli előtt pakolni, bár a srácok mondták, hogy nem szükséges. Akaratos a személyiségem. A buli előtt másfél órával értem jön vagy Louis vagy Zayn. Azt hiszem elnézhettem az időt, mert mikor nyílt a szobám ajtaja, én még törölközőben álltam a szekrény előtt tökéletes hajjal és sminkkel, csak éppen ruha nélkül. Lepetten kaptam oda a fejem. Louis jött be rajta, miközben nevetve jól végigmért.

- Így jössz Lex?

- Nagyon vicces. Imádlak, hogy te jöttél értem Tommo. Melyiket vegyem fel? - mutattam az ágyon heverő négy ruhadarabra.

Louis odalépett, és jól végigmérte őket. Sokat gondolkozott, én pedig kicsit zavarban voltam, hátha a nem megfelelő ruhákat tettem ki az ágyra.

- Lou én nem tudom, mit kéne felvenni, hogy dögös legyek. Még soha nem kértek erre. - hebegtem zavartan. Louis ezt hallva felém fordult, és megfogta a karom. Komoly tekintetét levezette, majd az enyémekbe fúrta.

- Sandy, csak öltözz fel úgy, mintha megint egy klubba mennénk együtt. Az elég dögös mindig. De amúgy, ha egy öregasszony kosztümben jelennél meg, még akkor is elállna mindenki szava. - mondta nyugtatóan a szavakat. Ez jól esett, de még mindig nem kaptam egyenes választ. Meg kell tudnom, melyik a jó öltözet.

- De mégis melyiket?

Louis visszafordult a ruhák fele. Ismét méregetni kezdte őket.

-  Hát ez túl furcsa, és szerintem nem állna jól neked a színe. - mutatott egy pántnélküli sötét bordó buggyos miniruhára, amin középen virított egy fehér öv. - Ennek nekem nem tetszik annyira a mintája. - hajtotta össze a következő ruhát, amelynek már volt pántja, de mélyen ki volt vágva a dekoltázsa, és kicsit úgy nézett ki, mintha kígyó vagy krokodilbőrből lenne, ami persze csak utánzat. Már csak kettő ruha maradt az ágyon kiterítve. - Ezek közül már te döntesz, de nekem ez a zöld kicsit túl elegáns.

Ezzel el is döntötte a ruhámat. Összehajtottam a harmadikat is, amely sötétzöld volt, és egy piros csík húzódott a közepén lefelé haladva. A ruhám tehát egy sötétkék bő aljú mini lett, aminek a tetején arany szegecsek voltak.

Ezek után Louis kiment, és magamra hagyott, hogy tudjak nyugodtan öltözni. Még szerencse, hogy már a hajam és a sminkem készen volt. Úgy döntöttem, veszek fel alá egy fekete tetejű, de bőrszínű combfixet, hogy elrejtse a vágásaimat. Amúgy sem látszódik ki a ruha alól, még ha megpördülök akkor sem. Nyakláncot nem aggattam magamra, viszont karkötőt és bokaláncot vettem fel azzal az elképzeléssel, hogy a cipővel, amit kigondoltam nagyon jól fog állni. Kimentem az előszobába, és felhúztam a minimum 10 centis (de szerintem több), fekete magassarkúmat. Imádtam ezt a cipőt. Kényelmes volt, mégis csinos. Magabiztosságot adott a járásomnak. Visszatipegtem, és megálltam Louis előtt.

- Na?

Louis egyből felpattant a pultnál lévő kis székektől, és végigért. Láttam a szemében a csillogást, amely arra enged következtetni; "dögös" vagyok.

- Wow. - motyogta, majd közelebb jött, és megállt pontosan előttem. - Nagyon csinos.

Nevetett, majd oldalra fordult, és felém nyomta a könyökét jelezve, hogy karoljak bele. Megtettem, majd miközben sétáltunk az ajtó fele, leoltottuk az összes villanyt, ami égett. 

Végre elkezdődött a buli. Olyan 10 fele már megtelt a ház, és Louis szerint mindenki itt volt. Aznap este minimum 20-an jegyezték meg, hogy milyen csinos vagyok, amiből már ki lehetett volna űzni a világból. Féltem, hogy Zayn indokot kap a féltékenységre. Még mindig ott motoszkált a fejemben, amit tegnap mondott Louis a koncert után. Utáltam, hogy félnem kell Zayn mellett. Iszogattunk, és nagyon sok mindenkivel megismerkedtem. Éppen a bárpultnál álltam Talyor-ral és Louis-sal, mikor Harry hozzánk sietett egy vörös hajú sráccal. A szám kipattant a felismeréstől, hogy ki Ő. Az egyik példaképem. Louis-ba kapaszkodtam, hogy el ne essek. A lábaim remegni kezdtek, ami nem lett volna vészes, de ebbe a cipőbe kicsit bajos volt.  Louis gonoszul mosolygott rám. Tudta, hogy Ő a példaképem. Az Ő zenéjét tisztelem a legjobban többek között. Ő az az ember, aki segítség nélkül ért el oda, ahol most van, és ezért hihetetlenül tisztelem.

- Sziasztok. - köszönt a srác, majd a tekintete rám tévedt. Alaposan végigmért, amitől kicsit elpirultam, de a fényekben nem lehetett látni. - Szia. Azt hiszem, mi még nem találkoztunk. Ed Sheeran. - nyújtotta felém a kezét, amit én mosolyogva ráztam meg.

- Alexandra Lane.

Elmosolyodott a nevemen, magam sem tudom, miért. Hihetetlen, hogy itt beszélgetek a példaképemmel. "Ed...imádom a dalszövegeit. Ha tudná, hányszor öntött már belém hitet a kád szélén."

Sokat beszélgettünk, de egyszer Zayn karolt át hátulról, és a táncolók közé húzott.

- Mit csinálsz? - nevettem rá, miközben mozogni kezdtem.

- Gondoltam, táncolunk kicsit.

Megragadta a csípőm, és Ő kezdte irányítani mozgásom. Ez kicsit megzavart, de tűrtem, hisz Zayn teszi ezt.

- Nem kéne zenélned?

Hirtelen megpördített, és mögém helyezkedett. Átkarolta a derekam, és arra késztetett, hogy vele együtt mozogjak. Belementem, mert szerettem így táncolni. Ilyenkor érezhettem igazán a partnerem. Louis-sal is mindig így táncoltam, ha már eleget ittam. Ez már itt is megtörtént, így együtt mozogtunk Zayn-nel a zene ritmusára.

- Átadtam Mazz-nek kicsit, hogy Veled foglalkozhassak.

Ahogy a fülembe beszélt, éreztem a leheletét a nyakamon, amitől megremegtem. Ez annyira édes volt Zayn-től. Láttam, ahogy Louis oldalt Niall-hez és Liam-hez megy, miközben minket figyel.

- Szeretnék mutatni valamit.

Mondta Zayn még mindig a fülembe. Normálisan beszél, de ez a zenében mégis suttogásnak tűnt. Ismét kirázott a hideg a száján kiáramló forró levegőtől. Ez új, különleges érzés volt, ahogy az Ő lehelete csapta meg bőröm. Megragadta a kezem, és felhúzott az emeletre.

Szó nélkül követtem a bulizó és beszélgető emberek között. Bementünk Zayn szobájába, amiről úgy tűnik, mindenki tudta, hogy tabu, mivel senki nem volt bent. Szerintem ez minden srác szobájával így van. Tetszett, hogy az emberek ezt tiszteletben tartják.  

*Louis szemszögéből*

Elindultam Niall és Liam fele. Épphogy hozzájuk értem, észrevettem, hogy Sandy és Zayn élvezik egymás társaságát a táncparketten. Mosolyogva vezettem végig rajtuk tekintetem. Eszembe jutott, hogy velem is mindig így táncot Lexy. Tudtam, szeret így táncolni, tudtam, mit gondol ilyenkor. Ismertem, mint a tenyerem. Megálltam a srácok mellet, de még mindig őket figyeltem. Sandy rám kapta a tekintetét. Édesen rám mosolygott, mintha csak hálás lenne nekem valamiért. Mintha sugallni akart volna valamit, amit csak én értek. Én jobban ismerem mint bárki eddig. Zayn nem tud róla semmit.

- Aranyosak együtt, nem? - lökött oldalba Niall.

- Hmm? - kaptam hátra zavartan a tekintetem. Nem is figyeltem rájuk, de kapcsoltam. - Ja, igen, persze.

De ekkor Niall másra figyelt mögöttem. Zavartan fordultam meg, és követtem a tekintetét. Rájöttem, mit figyelt annyira. Mögöttünk ugyanis Harry nyújtotta Taylor-nak a lány koktailjában lévő, pálcikára felszúrt cseresznyét. Taylor nevetve hajolt oda, és a fogával óvatosan lehúzta a gyümölcsöt. Bekapta, majd nyomott egy csókot Harry szájára. Elidőztem rajtuk. Valamilyen szinten édesek voltak, de hánynom kellett a gondolattól, hogy a "testvérem" egy ilyen lányba szeretet bele. Nem igaz, hogy nem lát át rajta. Taylor hihetetlenül kétszínű. Még Sandy-val is képes volt elhitetni, hogy meg szeretne változni. Szánalmas.

Visszafordultam a srácok felé. Egyszer Liam kuncogni kezdett, és oldalba lökte Niall-t.

- Nézd csak, ki jön ott!

Bár nem nekem mondta, én is oda kaptam a fejem. Amy-t pillantottam meg táncolni. Nem láttam Vele senkit, ami kedvezett Niall-nek. A srác elmosolyodott, majd ismét felénk fordult.

- Szerintetek most?

Válaszként határozottan bólintottunk Liam-mel.

- Biztos? És ha nem akarja? Vagy ha többet akar? - aggodalmaskodott hirtelen Niall.

- Mióta is vagytok jó barátok? - kérdeztem egyszerűen.

- Ne tudom. Talán 2 éve.

- Akkor nem fog többet akarni. Ha eddig nem tette, most sem fog. Márpedig eddig nem tette. Csak legyél nagyon gyengéd, de mégse sugalld neki, hogy szereted. Akkor nem lesz gond.  - magyarázta Liam.

Niall határozottan bólintott, majd Amy felé vette az irányt. Valamit súgott neki, és elindultak ki a nappaliból az emberek között.

 A szememmel Sandy-t és Zayn-t kerestem, de már nem láttam őket. Zavartan, de mégis elégedetten Liam-re néztem, aki nevetni kezdett.

- Ma mindenkinek összejön egy jó este úgy látom.

- Ezt hogy érted?

- Niall elment Amy-vel, és Zayn-nek is megvannak a tervei az estét illetően. - nevetett egy vállrántással.

A szemem kikerekedett. Értettem a szavait, de mégsem fogtam fel őket. Mikor végre sikerült, meg már abba nem voltam biztos, hogy jól értelmeztem a jelentésüket. Liam szavai annyi mindent takarhatnak, én mégis a legrosszabbra gondoltam, ami megtörténhet. Idegesen fogtam meg a karját, amitől zavartan nézett rám.

- Mit tervez Zayn?

- Mit gondolsz, miért tűntek el?! Már rég Zayn szobájában vannak. Azt mondja, kár lenne kihagyni egy olyan szép lányt, mint Sandy, és teljesen meg is értem. Reggel beszélgettünk. Hihetetlen ez a srác. Képes volt ennyiért összejönni vele. Tudta, hogy Sandy más, így inkább járt vele, hogy könnyebb legyen becserkésznie. Annyira idióta. Hihetetlen. - nevetett Liam.

A szavai késként hatoltak belém. Kettévágták az elmém. Egy egyik része meghalt, képtelen volt gondolkozni, míg a másik azonnal segíteni akart.

- Zayn nem szereti? Csak le akarja fektetni Lex-et? - akadtam ki.

- Igen. A legjobb haverja vagy a csajnak, gondolom nem mondta el neked, hogy Lexy-nek meglepetés legyen. - rántotta meg a vállát.

- A kurva élet. - szaladt ki a számon, pedig utálom ha káromkodnak. Liam is meglepődött.

Minden szó nélkül otthagytam a srácot, aki gondolom, most semmit nem ért. "Hogy is értené?! Itt senki nem ért semmit csak én. Egyedül én tudom, milyen Sandy. Egyedül én tudom, miken ment keresztül. Biztos vagyok benne, hogy nem fogja hagyni Zayn-nek, de nem tudom, Ő mit felel erre. Segítenem kell!". A vészvillogó egyfolytában kiabált a fejemben. Villámtempóban szaladtam fel a lépcsőn hármasával véve a fokokat.

~Hetedik díj.*

Köszönöm a díjat Bius-nak. Nagyon hálás vagyok. Imádom, hogy egyre több lesz a komi és a látogató. Ezt nektek is köszönöm kis olvasóim. #LoveYa

Szabályok:

1.Küld tovább öt embernek!
2.Válaszolj a kérdésekre!
3.Mondj magadról nyolc dolgot!
4.Tegyél fel öt kérdést a díjazottjaidnak!

Továbbküldöm (sajnálom, de csak egy ember van.):

- Kta. Szker. 

 

Válaszaim:

1. Mi a kedvenc számod?

Hát most per pillanat sok van, de legyen mondjuk a Treblemakers - Right round feldolgozása a Pitch Perfect-ben.

2. Van rossz szokásod, ha igen akkor mi az?

Szeretem ropogtatni az ujjaim, és ha ideges vagyok rágom a belsőajkam vagy a szám. Ja, és csavargatom a hajam.

3. Általában este meddig szoktál fent lenni?

Hétközben: fél 11-11.

Hétvégén: 2-3 (hajnali)

4. Mi a kedvenc filmed?

Most jelen pillanatban a Pitch Perfect  (Tökéletes hang). #IMLovenIt

5. Van célod az életedben, ha igen akkor mi az?

Célom: saját ajándékbolt Londonban, az ízlésemnek megfelelő ékszerekkel, ruhákkal, ajándékokkal. #JustDream

8 dolog rólam:

1. Most éppen szomorkás korszakom élem...

2. ...hála a bátyámnak.

3-7. A bátyám (féltesóm) két éve költözött le hozzánk. Én azt hittem, olyanok leszünk majd mint az igazi testvérek, mint kicsinek. Esténként együtt filmezünk, nevetünk, és mindent megbeszélhetek vele. Elhitette velem pár napja, hogy tök jóba vagyunk, meg bevált az igyekezetem, hogy normálisak legyünk, erre tegnap este átcseszett. Egész este sírtam miatta, hogy nem képes előttem megnyílni, és velem lenni, mint igazi testvér.

8. Gyakran káromkodok, bár már figyelek rá. #nooo

Kérdéseim:

1. Kedvenc városod?

2. Miért ezt az alaptémát választottad?

3. Mikor és hogyan jöttél rá, szeretnél írni?

4. Mi az életcélod?

5. Szerinted milyen a stílusod?

19. ~Koncert.*

 Na jó, drága olvasóim. Nem tudom, mi van most, de kicsit megzavarodtam. Tudjátok, kitettem oldalra a szavazást. Mikor szombaton elutaztam, még 46 szavazat volt, most meg 2. Ezt nagyon nem értem, de lényegtelen, mert azt legalább megtudtuk, hogy akkor 40-6-ra nyert Louis. Majd meglátjuk,kinek lesz igaza. Törlöm a kérdést oldalról, köszönöm annak, aki szavazott. Jó szórakozást a részhez....ha tetszik, küldhettek pár komit.
 

19. ~Koncert.*

- Sandy! - rohant felén a folyosón Louis.

Nem értettem, miért siet ennyire, mikor amúgy is hozzájuk tartottam az öltözőbe. Ma van a koncert, és mindenki megbolondult. Már alig van fél órájuk a kezdésig.

- Hozzátok tartok. - mondtam, mikor megállt előttem.

- Mindegy. Már ideszaladtam. Nem csinálnál pár képet? A telefonom be van jelentkezve a hivatalos oldalunkra mindenhol. Csak annyi a dolgod, hogy csinálsz pár képet Instagram-mal, és feltöltöd Face-re és Twitter-re is. Nem kell sok.

- Oké, persze.

Megrántottam a vállam, és elvettem  telefonját. Már fejből tudtam a biztonsági kódját, így nem volt gond. Elindultunk az öltözőjük fele. Mikor beléptem szó szerint elakadt a lélegzetem. Ismertem már a srácokat, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyire idegesek egy koncert előtt. Liam póló nélkül a földön feküdt, és olyan tökéletes fekvőtámaszokat csinált, amilyeneket még soha nem láttam. A mellkasa minden egyes alkalommal a szőnyeghez simult. A karján kidagadtak az izmok és velük együtt az erek is. Gyorsan nyomta ki magát, de lassan ereszkedett vissza. Sokáig tartotta magát derékszögbe behajlított könyökkel, de látszólag egyáltalán nem viselte meg. Nem esett nehezére. Még csak nem is vette gyorsabban a levegőt. Úgy láttam, ez teljesen megnyugtatta. Niall idegesen rohant el előtte, majd vissza. Sürgős köröket írt le a szobában. Pont úgy rohangált, mintha vécére kéne mennie. Az arca ideges volt, és mindig megigazított valamit, miközben rohangált. Azt hiszem, ez volt az ürügye sietős köreinek. Harry hangja ütötte meg a fülem: "Tudom, de mégis izgulok...Szeretlek.". Felé kaptam a fejem. A sarokban állt, és telefonált. A szavaiból kivettem, hogy Tayor-ral beszél. Ha jól tudom, ma mindkettőjüknek fellépése lesz. Taylor-nak az új Red albuma miatt, míg a srácok London Olimpia arénájában lépnek fel teltház előtt. Mindkettő hatalmas szó. Végül a tükör előtt ácsorgó Zayn-re tévedt a tekintetem. Idegesen állította be újra meg újra ugyanúgy a haját. Mosolyogva mögé léptem. Meglátott a nagy tükörből, és felém fordult. Megkönnyebbülve elmosolyodott, és a derekamnál fogva magához húzott. Szorosan tartott, és megcsókolt. Betört a számba, nem várta meg, míg beengedem. Nyelveink tánca fogtak. Mindig eszembe jut, hogy meg kéne érintenem, ahogy Louis tanított, de nem megy. A kezeim nem cselekednek maguktól, mint a legelső alkalommal Tommo-val. Figyelnem kell arra, hogy ne essek ki Zayn gyors tempójából, és emellett nem tudok koncentrálni, hogy még a kezeim is mozgassam. Kis idő után eltávolodtunk. Érdeklődve mértem végig Zayn arcát, akin már nem látszódott az idegesség. Ez jó jelnek vettem. Megfogta a kezem, és kifele fordultunk. Láttam, hogy mindenki abbahagyta amit csinált, és ránk figyelt. Louis halvány mosollyal nézett rám, majd elfordult, és az immár  kanapén ülő Harry-hez ment. Valamit mondott neki, mire Hazza felnevetett. Csak figyeltem Őket, ahogy nevetgélnek együtt, mint két testvér. Tudtam, hogy ezek azok a pillanatok, amik igazak köztük. Mikor nincs itt Talyor. Ilyenkor Louis tényleg önmaga Harry-vel és mindenkivel. Beszólogat, viccelődik és vidáman nevetgél. Nyílt az ajtó, és automatikusan odakaptam a fejem. Egy magas srác jött be rajta széles mosollyal az arcán. Hosszú, barna haja tökéletesen volt hátrazselézve, így nem lógott az arcába.

- Sziasztok. - köszönt.

- Hali.

- Szia.

- Cső. - jöttek a válaszlehetőségek.

- Látom, nagyon idegesek vagytok. - nevetett fel a srác.

Ismerős volt, de nem tudtam honnan. Valahol már láttam.

- Kicsit. - rántotta meg a vállát Liam, de látszott, hazudik.

- Oké. Még szerencse, hogy tudom, mikor hazudsz Haver. - nevetett fel a pasi, majd előhúzott a pulcsija zsebéből, egy kis üveget. - De ne izguljatok, van nálam pia.

Nevetett, majd lecsavarta a kis üveg tetejét.

- Ez jól jön. - ment hozzá egyből Zayn.

Kikerekedett szemmel figyeltem, ahogy már meg is húzza az üveget. Összeráncolta a homlokát, ahogy lenyelte a kicsinek egyáltalán nem mondható kortyot. Zavartan helyeztem át a súlypontot a másik lábamra.

- Andy, hogy hozhatsz nekünk piát? Zayn, te meg hogy ihatsz koncert előtt? - akadt ki Liam. Vére megtudtam, hogy Ő Andy. Beszélt róla Liam. Láttam a srácon, hogy hatalmas arc, és biztos sok havert fog még odacsődíteni a holnapi buliba. Viszont, ha ennyire jó barátja a bandának, kulturált emberek fognak jönni vele.

A gondolatomból Andy bocsánatkérése zökkentett ki.

- Azért leteszem ezt ide. - helyezte le lassan a kisüveget az egyik asztalra úgy, hogy mindenki lássa. Zayn csak nevetett, míg a többiek komollyá váltak. - Amúgy szia. Andy vagyok...Andy Samuels. - nyújtotta felém a kezét, és közben jól végigmért.

- Alexandra Lane. - ráztam meg a kezét.

- Végre megismertelek. - mosolygott.

Egy vadidegen 30-as férfi rontott be a szobába. Időm sem colt reagálni, olyan hirtelen jött. ijedten kaptam el a kezem Andy-től.

- 5 perc!

Már ki is viharzott. Zavartan pislogtam utána. Még mindig le voltam fagyva kicsit Zayn hirtelen akciója láttán. Sok szerencsét kívántunk a srácoknak Andy-vel, majd leléptünk a színpad oldalára. Éppen a bevezető-video indult. Nem bírtam figyelmen kívül hagyni, hogy a srácok házában játszódott. A videó alapján még pontosabb képet kaptam, kb. hogyan nézhet ki a srácoknál egy ilyen házibuli, bár biztos vagyok benne, ennél sokkal durvább lesz. Andy mellettem állt, és figyeltük a filmet, de mikor levette a pulcsiját és a mögöttünk lévő székre dobta, zavartan mértem végig. Itt esett le, honnan volt olyan ismerős.

- Ne már. Nekem is van ilyen pólóm. Most ugrott be, honnan vagy ennyire ismerős. Te vagy a One Piece reklámarca, nem?

- De. Komolyan neked is van ilyen pólód? - lepődött meg, de ugyanabban a pillanatban széles mosoly jelent meg a száján.

- Igen, csak rózsaszín. - méregettem az Ő kék anyagát.

- Az akkor a legelső kollekcióból van. Biztos vagyok benne, hogy neked sokkal jobban áll, mint nekem. - nevetett, majd ismét végigmért. Ez már kezd komolyan kínos lenni.

Zavartan elkaptam a fejem, és figyeltem tovább a filmet. Szerintem már nagyon a végén járt, és mindjárt jönnek a srácok. És jó volt a megérzésem.  Hatalmas robbanással ugráltak fel a színpadra. Még soha nem láttam őket élesben. Annyira másak voltak, mint a próbán. Annyira gondtalanok. Szinte szárnyaltak a felhők között. Elmosolyodtam. A második szám az I would volt, ami köztudott, hogy az egyik kedvencem. Kiabálva énekeltem. Louis lenézett rám, ahogy eszébe jutott, ez a kedvencem. Elnevette magát, mikor meglátta, hogy táncolok Andy-vel. Kiderült, hogy neki is ez az egyik kedvence, így együtt ugráltunk egymásba kapaszkodva. Andy szorosan húzott magához a derekamnál, hogy hozzá simuljak, ami nem tetszet. Lefejtettem magamról a karjait, és közben kiabáltam, hogy meghallja amit mondok a hangos zenében.

- Andy, ezt ne!

Először zavartan nézett rám, hogy eltoltam magamtól, majd kínosan felnevetett.

- Bocsi. Elfelejtettem, hogy te vagy Zayn barátnője. De azért szeretném ha tudnád; rohadt jó csaj vagy Sandy. Nem csodálom Zayn-t. - mosolygott elismerően.

Köpni-nyelni nem tudtam. Kicsit jól estek a szavai, kicsit haragudtam rá miattuk. De főként felébresztett bennem valamit: "Zayn...túl vad és erős hozzám. Bőven nem vagyunk egy súlycsoport. Azt sem tudom, hogy jutottunk el idáig. Én egy szánalmas ember vagyok borzasztó múlttal, míg Ő egy világsztár. Tulajdonképpen senkihez nem vagyok méltó, aki itt van velem. Akkor mégis mit akar tőlem Zayn?". Zavartan megráztam a fejem, majd előrébb mentem a sikítozó rajongók, és a színpad közötti kb egy méteres, elzárt rész széléhez. Előkaptam a zsebemből Louis telefonját, és elkezdtem fotózni. Szorgalmasan töltöttem fel a képeket, ahogy megkért. Csináltam mindenkiről egyet, és egy közöset, mikor felemelkedtek azon az állványon a Little Things-nél. Hihetetlen, mennyi ember volt itt. Számomra ez felfoghatatlan.

A srácok még háromszor mentek vissza. Hihetetlen, mennyire szeretik őket. Háromszor tapsolták vissza őket. Végül csak lejöttek. Eléggé elhúzódott a koncert. Fel voltam pörögve, de nagyon jól tudtam, ahogy vízszintesbe helyezem magam, egyből elalszok.  Elkezdtem beszélgetni Josh-sal és Andy-vel, ezzel pihenni hagyva a srácokat.

- Milyen volt a első koncerted Lexy? - kérdezte nevetve Josh.

- Jó volt. Nagyon élveztem. Igaza volt a férfinak valamelyik próbán. Tényleg jól néz ki, ha dobálod az ütőket, és a gitárosok rázzák a vállukat. - löktem oldalba játékosan.

Josh szemébe csillogás telepedett, míg Andy kicsit mérgesen mérte végig a srácot.

- Köszi. Ebben az esetben, neked szóltak.

Josh szégyenlősen mosolygott rám, ahogy kimondta a szavakat. A nyakához nyúlt, és kicsit megdörzsölte a tarkóját. Andy zavartan pislogott rám, nekem pedig kikerekedett a szemem. "Ezt nem hiszem el. Hány pasi akar még flörtölni velem ma este?!" Minden szándék nélkül, puszta kedvességből mondtam Josh-nak, azt az ütőset, erre Ő teljesen félreértette. Gondoltam, most jött el az a napirendi pont, amikor Sandy lelép.  Elköszöntem a srácoktól, és elindultam vissza. Ahogy befordultam balra a folyosóra, és eltűntem a szemük elől, megálltam, és a falnak dőltem. Kifújtam a tüdőmbe szívott hatalmas adag levegőt.

Ekkor Louis feje jelent meg a folyosó végén. Mosolyogva elindult felém immár normális öltözetben. A mosolyától kicsit megnyugodtam, de még mindig ott motoszkált a fejemben az előbbi. Mikor megállt előttem, még világosabbá vált, hogy mennyire fel van pörögve és boldog a koncerttől. Nem is csodálom. Annyian szeretik őket.

- Szia Lex.

Éppen beszívtam a levegőt, hogy válaszolok, de ekkor Josh és Andy nevetése ütötte meg a fülem. Az eredeti terv ellenére, hogy megszólalok, gyorsan összezártam a szám. Louis zavartan méregette mozdulatsorom.

- Mi a baj Sa...? - akarta kérdezni, de én gyorsan a szájára nyomtam a mutatóujjam.

Felhúzta a szemöldökét, és kancsítva próbált lenézni az ujjamra, amit erősen szorítottam a szájához. Pár másodperc múlva elvettem a kezem, de Ő még mindig zavartan méregetett. Szerencsére megértette, hogy nem szabad beszélnie. Ekkor meghallottam Josh hangját. Louis egyből abba az irányba kapta a fejét. Hirtelen megvilágosodást láttam az arcán. Tudtam, hogy nem szép dolog hallgatózni, mégis muszáj volt tudnom, mit gondolnak.

- Haver, ez a csaj... - hallottam Josh-t. Louis lepetten pislogott párat, amin elmosolyodtam.

- Tudom, de ne mássz rá! Ő Zayn-é. Én részemről, nem akarok vele összeveszni. És Ő sem engedi...hidd el, próbáltam. - felelte Andy, és a hangjában kis szomorúságot véltem felfedezni. Egyértelműen rólam beszélnek, amitől lehajtottam a fejem. Éreztem, ahogy Louis szaporábban veszi a levegőt, és idegesen topog.

- Te is megpróbáltad? - nevetett fel Josh.

- Ja, de elutasított...Én részemről, nem húznám ki Zayn-nél a gyufát. De te tudod, mit teszel.

- Én sem szeretnék egy ágyat lefoglalni a sürgősségin. Még szeretnék dobolni az életben.

Lépteket hallottam, de nem felénk szerencsére. Éreztem, hogy felgyorsul a levegővételem, és hangosan zakatol a szívem.

- Lex...ez meg mi? - hebegte zavartan Louis.

- Ezt én is kérdezhetném.

Nem értettem, miért félnek ennyire Zayn-től. Benne nincs semmi félelmetes számomra. Velem mindig rendes és aranyos.

Láttam Louis-on, hogy amíg nem mesélek neki, addig én sem tudok meg semmit. Nagyot sóhajtottam. "Mégis csak a legjobb barátom. Kinek, ha nem neki mondhatnám el?!" futott át az agyamon, és ezzel egy időben ki is nyílt a szám a beszédhez.

- Andy és Josh is flörtölt velem, de nem kértem belőle.

Halkan beszéltem, hogy csak Ő hallja. Louis szeme kikerekedett, és félelem ült benne. Nem értettem ezt a reakciót. Nem tőlem félt, ami megnyugtatott, bár erre nem lett volna oka, de akkor mitől?!

- Louis, miről nem tudok? Miért félnek Zayn-től? - fogtam meg a kezét.

Kicsit kétségbeesetem. Nem tudom, mit csinál az a férfi, akit a pasimnak mondok, hogy ezt váltsa ki az emberekből. Louis mélyet sóhajtott, majd belekezdett.

- Zayn...mindenki tudja, hogy ha Ő összejön valakivel, az nem puszta "ágyba akarom vinni" eset. Kevés lány jut el addig, hogy a barátnője legyen, mert nem szereti Őket. Veled eljutott idáig. Mikor... például Perrie-vel volt "együtt"... - formázott Ő is kis macskakörmöket a levegőbe az ujjaival. - ...bárki szívfájdalom nélkül rámászhatott a csajra, Zayn-t nem érdekelte. De amikor tényleg a barátnője a lány, mindenki tudja, Ő tiltott gyümölcs, mert ha Zayn megtudja, hogy rá hajtanak...hát...többé nem teszik. - harapta el a végét.

Tudtam, hogy akarta befejezni, de nem hittem el. A fejemben kavarogtak a gondolatok: "Zayn képes lenne erre? Akkor engem tényleg szeret? Képes lenne olyanra, mint Perrie-vel? Ez hihetetlen."

- Zayn képes lenne megverni valakit? - Louis válaszként csak szomorkásan bólintott. - Volt már erre példa, Tommo?

Reménykedtem benne, hogy nem fog bólintani, de akkor honnan tudnák, hogy ilyenre képes?! És sajnos a félelmem beigazolódott. Louis lehajtotta a fejét, és bólintott egyet. Ergo Zayn képes lenne megverni egy embert...miattam. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy ez az a napirendi pont, ahol Sandy lefagy, és csak hebeg össze-vissza. Borzalmas érzés volt tudni, hogy az a srác, akit tulajdonképpen magam mellé választottam, ilyen szörnyűségekre képes. Hogy tehet ilyet?!