38. ~Viszonzás.* (+18)

Ma elvitt Louis egy interjúra magukkal. Én csak oldalt álltam, és figyeltem. Volt szó rólam is. Rákérdeztek Louis-nál, hogyan alakul a kapcsolatunk. Csupa szép dolgokat mondott rólam, amitől elpirultam oldalt. Nem tudom felfogni, hogy tudtam kifogni egy ennyire tökéletes embert...pont én. Késő délután lett vége az interjúnak. A srácok ezután elmentek bulizni, de Louis nem ment velük. Elmondása szerint nagyon fáradt volt. Nem csodálom, hisz tegnap szerintem megviselte az új családja. Hazamentünk hozzájuk. A srácok összekészülődtek az esti nagy bulihoz, míg én és Louis a nappaliban néztünk filmet. Egy vicces vígjáték ment, amin sokat nevettünk.

- Mi leléptünk. Vigyázzatok a házra. - szólt be a nappaliba Liam.

Én csak bólintottam, míg Louis felnevetett.

- Mik vagyunk mi, kutyák?

Kintről Harry mély hangján egy kutyaugatást hallottam, amin elnevettük magunkat.

- Ezt csak neked Tommo. - kiabált be Hazza. - És ha nem pisilsz be, még csontot is kapsz.

Annyira jó volt hallani, hogy ismét viccelik egymást. Ez annak az együtt töltött napnak köszönhető, ami tegnapelőtt volt.

Végül a srácok leléptek, és ketten maradunk Louis-sal. Ijesztő volt, hogy ebben a nagy házban egyedül vagyunk, de mellette nem féltem. Ő bármitől meg tudott védeni, és ezért hálás voltam neki. Egyre inkább nőtt bennem az iránta érzett szeretet, ami leírhatatlanul erős volt.

- Mindjárt jövök.

Felálltam, és felmentem az emeltre. Magam sem tudom, miért egyenesen Louis szobája fele vettem az irányt. Valamiért eluralkodott rajtam egy olyan erős kötelék, amely érezni akarta Louis-t. Olyan közelről, mint még senkit. A szívem nagyot dobbant, mikor rájöttem, én még nem viszonoztam neki Azt az estét. Úgy éreztem, a lábam felhagyja a szolgálatot, így leültem az ágy szélére. Mélyeket lélegeztem, de rájöttem, ez nem elég. Megfogtam Louis párnáját, és ennek az illatát lélegeztem be minél mélyebben. Ez megnyugtatott. Vadító pasis illata kitöltötte az érzékeimet, és elbódította az agyam. Lehunytam a szemem. Már az sem érdekelt, hogy megszoktam az illatot, és nem érzem olyan érősen, de tudtam, azért ott van a párnán, így tovább szippantgattam mélyeket.

Fel sem tűnt, hogy idő közben nem vagyok egyedül. Teljesen kizártam a külvilágot, és csak a csodás illatra koncentráltam. A párna kiesett a kezemből, és ijedten rezzentem össze, mikor két meleg kéz közrefogta az arcom. A szemem sebesen pattant ki.

- Csak én vagyok Kicsim.

Louis nyugtató, lágy hangja betöltötte a szobát ezzel megtörve a csendet. Elmosolyodtam, ahogy kék szemeibe néztem. Guggolt előttem a földön, így én voltam a magasabb.

- Mit csinálsz itt?

Annyira csodás volt a hangja. Nem bírtam betelni vele. Olyan hangszíne volt, mint még senkinek. Játékos, de mégis komolyan mély. Kellemes ugyanakkor sejtelmes. Tejesen elvarázsolt. Halkan, remegő hangon erőltettem ki a szavakat a számon.

- Viszonozni akarom Azt az estét.

Louis szája résnyire kipattant, és azon szívta be a levegőt. Meglepődött, hogy ezt mondom. Éreztem, ahogy belepirulok ebbe a mondatba, de nem érdekelt. Csak Louis-t akartam, és hogy boldogságot okozzak neki. Csak ez lebegett a szemem előtt.

- Lex, nem kell, ha nem akarod. Nem tartozol semmivel. Várhatunk még.

Láttam a szemében a vágyat, de ott volt mellette az aggodalom is irántam. Elmosolyodtam, és az arcához nyúltam.

- De én szeretném. És azt akarom, hogy Te taníts meg mindenre.

Louis elmosolyodott, és felhúzott az ágyról. Ez nagyon meglepett, de bíztam benne.

A szívem egyre vadabbul kezdett verni, mikor becsukta az ajtót, és az apró éjjeli-lámpa fénye homályosságot hozott a szobába. Visszaállt elém olyan közel, hogy éreztem magamon leheletét. Louis lekapta a pólóját, amitől mélyen magamba szívtam a levegőt. Annyira izgultam és féltem. "Ő már annyira...tapasztalt, én pedig itt bénázok előtte. Soha nem fogok tudni igazi élvezetet nyújtani neki." futott át az agyamon. Megfogta a remegő kezem, és a mellkasához helyezte. Érezte, mennyire félek, de végig a szemembe nézett, ami kicsit megnyugtatott. Tudtam, hogy Ő nem fog elítélni vagy kinevetni. Sőt, szerintem tetszett neki, hogy Ő vezethet be ezekbe a dolgokba. Louis forró bőre égette a kezem. Éreztem, ahogy neki is vadul ver a szíve. Ezt váltottam ki belőle. Ez volt az első alkalom, hogy megérinthettem csodás felsőtestét. Érezte, hogy ez még megy magamtól is, így elvette a kezeit. Lassan simítottam végig tökéletes felsőtestén. Oldalra döntött fejjel figyeltem a mozdulatom. Louis annyira tökéletes volt. Napbarnított bőrét kinyomták izmai, melyek összerándultak kicsit, ahogy elhaladt rajtuk a kezem. Óvatosan megálltam a V vonala alján az alsója felett. Felnéztem Louis-ra, aki idő közben széles mosolyt villantott. A tekintetem az övére vezettem, és kicsatoltam, ami elég nehezen ment kezem remegése miatt. Szerintem eléggé látszott, hogy még soha nem vetkőztettem le senkit, hisz elég ügyetlenül sikerült lehúznom a nadrágját. Még Ő is segített benne, amitől elpirultam. Gondoltam, "most úgyis én leszek az irányító, így erőt kell vennem magamon. Muszáj nekem kezdeményeznem, ahogy Ő tette velem. Nekem kell irányítanom, vagy nem fogja élvezni." Egy mély levegő kíséretében erőt is merítettem. Pipiskedve csókoltam meg Louis-t amitől meglepődött. Hamar visszacsókolt. Tetszett, hogy most én kényeztetem Őt, és ugyanúgy érzi magát, mint én Azon az estén. "Remélem, ugyanolyan jó is leszek, mint Ő Azon az estén.". Úgy gondoltam, bevetem az Ő módszerét, miszerint egyszerre több dolgot csinálok. Csók közben erőt vettem magamon, és letoltam az alsónadrágját. Lepetten akadt meg egy pillanatra. Eltávolodtam, és lenéztem férfiasságára. Fogalmam sem volt, mit kéne tennem. Vagyis tudtam, hogy nagyjából mit, de nem volt tiszta például: "Mivel kezdjek? Hogyan kezdjek?" A kezeim ismét remegni kezdtek. Óvatosan nyúltam férfiasságához. Meglepett, mennyire puha a bőre. Nem bírtam figyelmen kívül hagyni, hogy a vége épp olyan színű, mint Louis szája. Elmosolyodtam a felismerésemen. Belül cinikusan dicsértem magam: "Én is jókat veszek észre..."

- Nyugalom! Csak mozgasd a csuklód. - utasított suttogva.

Megtettem a kérését, és nagyon örültem, hogy kaptam egy kis segítséget. Rám fért. Olyan bénának éreztem magam. Csak figyeltem kezem mozgását. Be kell valljam, tetszett a látvány, de úgy éreztem, tennem kell még valamit. Ez az egy dolog nem elég Louis-nak. Óvatosan a nyakához hajoltam. A szeme csukva volt, de kipattant, mikor másik kezemmel kicsit oldalra döntöttem a fejét.

- M-mit csinálsz? - kérdezte szaggatottan.

Elmosolyodtam, és nyomtam egy puszit a nyakára. Szívni, puszilgatni és harapdálni kezdtem az újonnan felfedezett területet. Louis száján egy nyögés szaladt ki, ahogy megérezte akcióm. Büszke voltam magamra, hogy ilyenre késztettem, és még több ilyet akartam hallani. Ez a cél vezérelt, hisz minél többet nyög, annál jobban csinálom.

De valami eszembe jutott: "Nekem nem csak ennyi volt a célom. Én ki akartam próbálni, milyen lehet szájjal kényeztetni. Hisz Louis is megtette, szóval nem olyan vészes, mint ahogy én gondoltam. De így nem fog menni, ha csak ennyit csinálok.". Óvatosan engedtem el Louis elég nagy erekcióját, mire kipattant a szeme. Zavartan és aggodalmasan nézett rám. Nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg. Éreztem, ahogy az arcomra szökik a pír, amint kimondom a szavakat.

- Louis, én nem csak kézzel szeretnélek a csúcsra juttatni.

Lepetten sóhajtott egyet, mivel idő közben ismét megfogtam férfiasságát. Édesen elmosolyodott. Azt hiszem a szeme egy sötétebb kék árnyalatban pompázott a vágytól.

- Biztos vagy benne? Nem muszáj.

Szaggatottan vette a levegőt. Ugyan ezt mondta, de láttam rajta, az iménti mondatom nagyon beindította.

- Igen. Szeretném.

Szélesen elmosolyodott, és közelebb lépett az ágyhoz. Leült a szélére és széttárta a lábait. Idegesen térdeltem le közéjük. Félénken néztem fel Louis arcára, amely kedvesen mosolygott rám.

- Kérlek, vedd le a fölsőd.

Zavartan pislogtam párat, majd teljesítettem a kérését. Lehúztam a pólóm, így melltartóban voltam. Louis sóhajtva nézett végig rajtam, amit nem értettem jelen pillanatban. Lenéztem hatalmas erekciójára. Megrémített a mérete. Kicsit megijedtem, hogy mi lesz velem, ha a számba veszem. Óvatosan a kezembe vettem péniszét, és apró csókokkal hintettem be. Jobb nem jutott az eszembe. De hamar feltaláltam magam, és egy vastag csíkot húztam rá a nyelvemmel. Ezt Louis egy apró nyögéssel díjazta. Meglepett, mennyire forró volt a bőre a nyelvem alatt...és puha. Fél éve, még azt hittem, én soha nem fogom ezt csinálni. Undorító és megalázó dolognak tartottam, de Louis-sal rájöttem, ez csodás. Louis-nak örömet okozni...olyan mintha nekem okoznának örömet. A puszta látvány, ahogy élvezi, amit vele művelek önfeledt boldogságot hoz a szívembe. Óvatosan megnyaltam a tetejét, majd a számba vettem. Louis nagyot nyögött a mozdulatomra. Meglepődtem, mennyi befért a számba. Azt hittem ez nagyon nehéz lesz, de egész ügyesnek bizonyultam, pedig még soha nem csináltam ilyet. Azért az egész mérete nem jött össze, de látszólag Louis nem is bánta. Nagyokat nyögött, ami még inkább ösztönzött. A puszta látvány elég volt. Louis arca ráncba szaladt, és az addig csukott szeme, kipattant. Kicsit megrémített, mennyire sötét árnyalatot vett fel világoskék írisze. Most szinte fekete volt a vágytól. Megijedtem tőle, de egy nyögése elűzte félelmem. "Ez csak attól van, hogy élvezi." nyugtattam magam, és szerintem igazam volt. Viszont ilyennek még soha nem láttam Louis-t. Annyira komolyan nézett rám. A hajamhoz nyúlt, és azt hittem meg fogja húzni, vagy ilyesmi a tekintete láttán, de tévedtem. Louis édesen elmosolyodott, és kifésült pár tincset az arcomból. A szeme is mintha világosabb lett volna kicsit. Megnyugodtam, hogy itt van velem a régi Lou. Magam sem tudom, miért, de az a fekete szem, megrémített. Pedig csak Louis volt az. Óvatosan végigsimította ujjaival az arcom, de ahogy kicsit visszaváltottam a tempón, a nyögése miatt elkapta kezét. Tetszett, hogy ezt a hatást érem el egy puszta váltástól, így gyakrabban csináltam.

- Kö...körözz! - utasított, de először egy nyögés megszakította.

Apróbb köröket írtam le a fejemmel, amitől még nagyobbakat nyögött. Imádtam ezt a hangot hallani. Mindennél többet jelentett nekem az öröme. Magam sem tudom, honnan jött megint ez az érzés, de ismét úgy gondoltam; Louis-nak több kell, mint csupán a szám. Valamiért azt gondoltam, Ő túl tapasztalt az én egyszerűségemhez. Jobb ötlet híján kockáztattam. A heréjéhez nyúltam, miközben tovább köröztem a fejemmel. Óvatosan megszorítottam, majd ujjaim hegyével cirógatni kezdtem a hátulját.

- Úristeeen! - nyögte Louis élvezettel.

"Ez jó ötlet volt, megérte kockáztatnom." Tetszett, hogy ilyeneket tudok kiváltani belőle. Örültem, hogy én is tudok valami újat mutatni Louis-nak. Száját egyre nagyobb és mélyebbről jövő nyögések hagyták el, ami tapasztalatlanságom ellenére tudatta velem, nem kell sok. Igyekeztem a lehető legtöbb módon kényeztetni. Váltogattam a tempót, köröztem a fejemmel és cirógattam a heréit. Louis mindezek ellenére egy hangos nyögés után eltolt magától. Lepetten néztem rá, ugyanis tudtam, már tényleg csak pillanatai voltak vissza.

- K-kérlek, folytasd kézzel.

Dadogta rekedt hangon. Teljesítettem a kérését, de ismét több kellett. Tudtam, éreztem rajta. A másik kezem hüvelykujjával apró köröket írtam le makkján, amitől ismét egy hangos nyögés hagyta el a száját, de ez volt az utolsó. Louis gyorsan rántott maga mellé, de késő volt. Ragacsos, fehér nedve a vállamon landolt, ahogy húzni akart oldalra. Összerezzentem a forróságtól magamon, és lenéztem a folyadékra. Louis izmai elernyedtek, a mellkasa villámtempóban emelkedett és süllyedt. A homlokán apró verejtékcseppek gyöngyöztek, míg a haja kócosan meredezett minden fele. Még soha nem láttam ennyire elfáradtnak, és tökéletesnek. A legszebb az egészben az volt, hogy ezt én tette vele.

Aggódva emelte rám a tekintetét, majd megakadt a vállamon.

- Sajnálom. Próbáltalak elrántani, de már késő volt. - hebegte erőtlenül, és kicsit elpirult.

Elmosolyodtam, és megráztam a fejem. Lenéztem a váladékára magamon. Kis gondolkodás után hozzányúltam az ujjammal. Louis zavartan figyelte mozdulatsorom. Összedörzsöltem belőle keveset a mutató-, középső- és hüvelykujjammal. Ragacsos volt és meleg. Hirtelen hatalmas kíváncsiság tört rám. Fél éve még undorodtam volna, de most, hogy ez Louis-hoz tartozik, kíváncsi voltam. Hisz azé az emberé, akit mindennél jobban szeretek. Óvatosan vettem a számba az egyik ujjam végét. Louis édesen elmosolyodott ezt látva. Ízlelgettem a kevés folyadékot. Meglepő módon nem is volt olyan vészes, mint azt hittem. Kicsit sós, de mégis olyan...Louis-os volt. Jobb szót nem találok rá. Felhúzott magához. A combján ültem. Még mindig kapkodta a levegőt, de már kezdett megnyugodni. Mosolyogva nézett a szemembe. Íriszei ismét világoskékben csillogtak, és kimerültség lakozott benne. Én ezzel szemben fel voltam dobódva, hogy ekkora örömet tudtam okozni neki.

- Köszönöm. Ez volt életem egyik legjobb estéje. Csodás vagy Lex. - nyomott egy csókot a számra.

Leírhatatlanul büszke voltam magamra, hogy ennyire jól sikerült. Így utólag már érthetetlen számomra, hogyan tudtam ettől ennyire félni. Hisz csak Louis volt velem. Ő az egyetlen ember, akiért bármit megtennék, és akinek bármit elmondhatok. Ő az én lovagom. A legcsodásabb, legtökéletesebb srác az egész világon...és csak az enyém.