48. ~Örökké.* (+18)

Nos Kedves Olvasóim, ehhez a részhez csak annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy az első évad utolsó része, és jelentőségteljes dolgok történnek benne. Tulajdonképpen letelt a három OLYAN rész bemelegítésnek, és itt van a végkifejlet...ha értitek mire gondolok. Hát ez a rész elég hosszú lett. Word-be szoktam írni a részeket, és egy átlag fejezet 5-6 oldal. Hát ez 8 lett. Nem apróztam el. #haha

Ui.: Jó olvasást, és sok komit kérek szépen. #smile

48. ~Örökké.*

Louis halkan jött mögém, mikor kipakoltam immáron otthon, és elégedetten álltam a bőröndök előtt. Büszkén mértem végig az üres csomagot. Óvatosan simult hátamhoz, és megijedtem, mikor nem ért hozzám kézzel. Ez nem vall rá.

- Hunyd le a szemed!

Lepetten szívtam be a levegőt. Nem tudtam, miért akarja, így nem voltam képes teljesíteni kérését. Tudtam, benne bízhatok, mégis féltem.

- M-mi?

Halkan felnevetett mögöttem, amit kicsit megnyugtatott.

- Semmi baj. Csak hunyd le a szemed!

Gyakran pislogtam, majd apró bólintással megtettem kérését. Zavartan vártam, cselekedetét. Nem tudtam, mit szeretne, de bíztam benne. Ennek ellenére, mégis legszívesebben kipattant volna a szemem. Éreztem, ahogy mozog mögöttem, de nem tudtam hova tenni mozdulatait. Az ujjai végigcsúsztak a nyakamon. Nem tudtam, mit csinált, de mikor megéreztem a melleim alatt pihenő kereszt megindulását felfele, összerezzentem. Belém hasított a felismerés; Louis leveszi a rózsafüzérem. Óvatosan húzta le a fejemről, hozzám sem ért. Azt viszont még mindig nem értettem, mi szándéka volt ezzel. Hideg, fémes dolgot éreztem meg a trikóba nyitott mellkasomon. Ijedten ugrottam meg kicsit, amin felkuncogott mögöttem. Óvatosan megemelte a hajam, majd visszaengedte. Ettől már a nyakamon is éreztem a fémes ékszert. Nem sejtettem, Louis mivel lepett meg. Tudta nagyon jól, nem szerettem, mikor ajándékozgat. Én nem ezért vagyok vele.

- Kinyithatod a szemed!

A fülem csiklandozta forró, suttogó lehelete, amitől megremegtem. Karjai gyengéden fonták körbe a hasam. Lassan kinyitottam a szemem. Magam előtt a tükröt láttam meg, ami épp jól jött. Megvizsgáltam a nyakam benne. Louis óvatosan nyúlt a bőrömhöz, majd egy apró simítással lehúzta a medálokat a láncon, hogy szépen álljanak. Így a kis formák vége becsúszott a melleim közé.  Furcsa volt a hideg fém, mégis megnyugtatott, mivel Louis melegsége áradt belőle. Egy kis arany lánc lógott a nyakamba. Éppen az, amit néztem a videózás közbe. Nem hiszem, el, hogy emlékezett rá. Akkor ezért rohant el úgy valahova.  Volt rajta négy arany kulcs, kicsik, nagyok, és egy szív is, ami lágyan volt megformázva. A szívet ki lehetett nyitni. Lepetten nyúltam le a kis medálhoz, és nyitottam ki, miközben Louis felé fordultam. Ő egy lépéssel hátrébb állt, hogy ne zavarjon a mozdulatsoromban. Az állam szinte a nyakam aljához simult, ahogy lenézem. A szív belsejébe egy vésett felírat virított: "Forever". Nagy szemekkel néztem fel Louis-ra, miközben visszaengedtem bőrömre a láncot. Elégedett mosollyal figyelt. A szeme csillogott, mint mindig.

- L-louis.

Többet nem tudtam kinyögni. Teljesen lefagytam. Ez...mesés.

- Tetszik? Úgy láttam, kinézted miközben kameráztunk.

A szemébe remény csillogott. A világ összes pénzéért sem rontottam volna el a kedvét, és nem is kellett, hisz az igazság tényleg az volt:

- Imádom. Köszönöm.

Fogtam meg egyik kézzel a kezét, míg a másikkal végigsimítottam a nyakláncon. Louis a szememről lenézett a medálokra, majd óvatosan hozzájuk ért a szabad kezével.

- Ez a kulcs a szívedhez.

Simított végig a legnagyobb, legegyszerűbb kulcson. Lepetten néztem fel rá. Nem értettem, miért mondja ezt. Nem láttam semmi érdekeset azon a kulcson, csupán az általános különlegességet, amely az okozott, hogy Louis-tól kaptam.

- Miért éppen a legnagyobb?

Szerintem voltak annál különlegesebb kulcsok is, amik nyithatták volna a szívem. Például egy apró cifra kulcs, ami édesen meg volt csavarva néhány helyen. Igazán nem értettem, Louis miért azt az egyszerű darabot választotta ki. "Talán ennyit lát bennem?" futott át az agyamon. Édesen elmosolyodott, és komolyan a szemembe nézett. Csodás kék íriszei megragadták tekintetem, nem engedték.

- Mert hatalmas szíved van.

Az ajkaim között apró rés keletkezett, és kicsit pukkanó hangot adtak ki, mikor szétnyíltak. Nem bírtam felfogni Louis szavait, annyira édesek voltak.

- Hogyan...érdemeltelek ki?

Azt hittem, nem mondtam ki hangosan, de ijedten észleletem, mégis. Viszont kezdtem rájönni, nem számít. Azt hiszem, Louis-nak tudnia kellett.

Szélesen elmosolyodott, és lágyan megcsókolt. Nem volt hosszú életű, de nekem sokat számított. Számomra a világot jelentette Louis lágy csókja. Mikor eltávolodott, lassan nézett le a kis láncra a nyakamban. Azt hiszem, kezdtem elégedett lenni az életemmel. Louis elfogadtatta velem, amilyen vagyok, és ahogyan élek. Azt hiszem, ha Ő velem van, kicsit tökéletesnek érzem magam. Eluralkodott rajtam, egy önfeledt érzés. Vagyis úgy is fogalmazhatnék, hogy önfeledt vágy. Louis lágyan döntötte a homlokát az enyémnek. Szinte az Ő édes, kifújt levegőjét lélegeztem be. A teste szorosan hozzám simult, hála a derekamon lévő erős karjának. Mély levegőt vettem, és halkan préseltem ki a számon a szavakat.

- Akarlak Louis!

Mélyen beszívta a levegőt remegő hangom hallva. Tudtam, értelmeznie kellett szavaimat. Lehetséges, ezeket most meggondolatlanságnak vette, és nem hitte el. Pedig én valóban akartam még pedig most rögtön.

- Komolyan, Úgy?

Óvatosan kérdezte. Nem akarta erőltetni, pedig tudtam, felkavarta a mondatom. Kicsit elmosolyodtam, és óvatosan meglöktem az orrát a homlokommal.

- Igen. Szeretnék szeretkezni veled.

Szélesen elmosolyodott, és megcsókolt. Éreztem, hogy boldog a mondatomon. Tudtam, már várta ezt, és nagyon akarta. A csókunk egyre hevesebb lett, de még mielőtt beleéltem volna magam, eltávolodott. Egy pillanatra hátrafordult, és lekapcsolta a villanyt, majd fel a kicsi éjjeli lámpát. A félhomályban még tökéletesebben nézett ki. Ahogy csak az arca felére estek a fények, kikészített. Érezni akartam közelebb, mint bárkit.

Visszafordult hozzám, és látva mennyire remegek, elmosolyodott. Féltem ettől, de nem azért, mert nem akartam vagy meggondoltam magam. Sokkal inkább azért, mert esetleg csalódást okozok Louis-nak. Esetleg nem olyan tökéletes lesz, mint ahogy tőlem várja...mint ahogy mindenki várja egy olyan lánytól, mint én. Óvatosan megszorította a kezem, és hozzám hajolt.

- Biztosan akarod? Várhatunk még.

Kicsit elmosolyodtam. "Persze, de most hogy magyarázzam el neki, hogy mitől félek?!".

- Igen. Mindennél jobban.

Szégyenlősen haraptam az ajkamba, és el is pirultam. Louis ezt látva elmosolyodott, és kicsit megnyalta a száját. Tudtam, hogy ez az én ajakharapásomra volt válasz, mivel imádta, mikor ezt csinálom. Óvatosan elengedte a kezem, amitől az ismét remegni kezdett. Próbáltam kontrollálni, amennyire csak tudtam. Kedves puszit lehelt az orromra, ami megnyugtatott. Óvatosan megfogta a trikóm alját. Végig az arcom figyelte, miközben lassan felhúzta. Ellenkezést keresett, de nem talált, így lehúzta rólam a ruhadarabot, majd magáról is lekapta a pólóját. Óvatosan helyeztem a kezem tökéletes felsőtestére. Úgy éreztem, nekem is cselekednem kell. Csillogó szemekkel követtem mozdulatom tökéletes izmain keresztül. Óvatosan csatoltam ki az övét, ami nagyon nehezen ment remegő kezem miatt. Louis idő közben édesen cirógatni kezdte nyakam és állam találkozását ujjai begyével. Elmosolyodtam, majd végre sikeresen letoltam róla a nadrágját, amiből kilépett. Így kicsit közelebb került hozzám. Óvatosan vezette végig érintését az oldalamon, amitől kirázott a hideg. Lassan tolta le rólam nadrágom, amiből én is kiléptem. Kínzóan húzta végig a combomon a kezét. Beleremegtem forró érintésébe. Akaratlanul is elidőztem tökéletes testén. Óvatosan nyúlt az államhoz, és maga felé fordította a fejem, hogy a szemébe nézzek.

- Mi az?

Kicsit elpirultam, de feleltem. "Azt hiszem, tudnia kell, pláne most. Hisz komoly dologra készülünk éppen."

- Csak...tökéletes vagy.

Lehajtottam a fejem. Tudtam, hogy az arcára széles vigyor szökik a mondatomtól. Ismét maga felé fordította a fejem. Kék szemei rabul ejtettek.

- Ezt a Te szádból elhiszem. Egy angyal nem hazudik.

Azt hiszem, még inkább elpirultam.  Louis szorosan hozzám simult. Forró bőre égette az enyém. Éreztem, ahogy száguld a szíve.

- Én messze vagyok attól.

"...hisz annyi rossz dolgot tettem. Egy angyal nem bántja magát." magamba folytattam a mondatot, bár hangosan már nem mertem kimondani. Louis az enyémnek döntötte az arcát. Mindig meglepett, hogy a homlokom mennyire beleillett az orrának kicsit pisze ívébe. Édesen elmosolyodott.

- Nem hiszem. A hangod csodás, a külsőd földöntúli, és a személyiséged...hihetetlenül tökéletes. Az egyetlen magyarázat, ha angyal vagy.

Elpirultam, és nyomtam egy lágy csókot az ajkaira. Nem tudtam erre mit felelni, és őszintén szólva nem is akartam. Elhittem, hogy Louis tényleg angyalként tisztel, kezel és szeret. Ő...túl tökéletes volt nekem. "Hisz egy híresség, egy álompasi, és mégis itt van velem. Egy teljesen kezdővel, és be akar vezetni mindenbe." Azt hiszem, ebből tudtam, Ő az igazi.

Óvatosan helyezte kezeit a fenekemre, majd a combom hátsó tövére. Először nem értettem, miért hajolt le ennyire emiatt, majd mikor a fülembe suttogott, megértettem.

- Ugorj!

Kicsit ellöktem magam, aminek hatására gyorsan a csípője köré fonta lábaim. Lepetten jöttem rá, hol is vagyok most. Így még soha nem voltunk. Louis óvatosan megfordult, és a falnak döntötte hátam. Fél kézzel tartott a fenekemnél, ami ismét lenyűgözött. Még mindig nem tudtam felfogni, mennyire nagy ereje van. Erősen kulcsoltam össze kerek fenekénél a bokáim. Úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta. "De hisz ezt már annyiszor letisztáztam magamban; tényleg az múlt." A másik kezével kipattintotta hátul a melltartóm, miközben apró csókokat lehelt anyakamra. Remegve szívtam magamba a levegőt.

- Dobd le!

A fülembe suttogott, ami teljesen elvette az eszem. Óvatosan küszködtem le magamról a kicsatolt melltartót. Féltem, hogy leesek, bár erre nem volt okom, hisz Louis erősen tartott. Tudtam, soha nem hagyná, hogy kicsússzak a karjaiból. Azt hiszem, előbb esett volna hátra velem, és hagyta volna, hogy a hasán landoljak, minthogy elejtsen. A mellbimbóm azonnal megkeményedett, ahogy forró felsőtestéhez ért. Éreztem, ahogy a szíve hevesen ver. Szinte átugrott az én mellkasomba, ahol természetesen fő helyre került volna. Imádtam, ahogy a testünk egymáshoz tapad. Az Ő puha bőre égetően forrónak tűnt az enyém mellett. Lágy csókjait most nagyon könnyű volt nyakam lüktető bőrén hagynia, mivel magasabb voltam nála, hála fenekemnek a derekánál. Kéjesen túrtam a hajába, mivel imádtam, mikor a nyakam kényezteti. Óvatosan vezette fel szabad kezét az oldalamon, és lágyan markolta meg mellem. Akaratlanul is a hajába nyögtem, amitől éreztem, elmosolyodott. Felnézett a szemembe, és mélyen magamba szívtam a levegőt. Annyira szeretetteljesen, mégis vággyal telve nézett rám, hogy éreztem, kezdtem átlépni azt a tűréshatárt, ahonnan már nem tudok visszafordulni, és megállítani Őt. De őszintén; már nem is akartam. Heves csókot nyomott az ajkaimra, amitől minden érzékszervem erősebben beindult. Éreztem bódító illatát, amint körülvett. Minden érintése felnagyítva köszönt vissza az agyamba. Felfoghatatlan volt, hogyan képes ennyi mindent csinálni egyszerre. Nekem már túl sok lett volna. Lepetten akadtam meg egy pillanatra csókunkban, mikor elindult velem az ágy fele. A hátamnál már nem éreztem a biztonságot adó falat, de hamarosan hozzá értem a puha ágyhoz. Lepetten pattant ki eddig csukott szemem, mikor Louis érintése teljesen megszűnt. Bár félhomály volt, én mégis úgy éreztem, sötétség vesz körül, ahogy eltávolodott. Gyorsan emeltem fel rá a tekintetem, és figyeltem, ahogy felém mászik. Megkönnyebbültem, hogy pillanatokon belül hozzám ér. És így is történt. Louis óvatosan vezette fel kezét az oldalamon, miközben Ő maga

is araszolt felfele. De játékos ujjai leragadtak a hasamnál, és kényeztetni kezdték, míg feje az arcomig eljutott. Mélyen néztünk egymás szemébe, majd mikor Louis óvatosan megcsikizte a hasam, egy nevetés szaladt ki a számon. Szélesen elmosolyodott. Azt hiszem ezzel csökkenteni akarta a  feszültségem, és sikerült neki. Nyomott egy lágy csókot a számra, majd feltámaszkodott fölöttem, és a csípőmnél tartotta magát a térdén. Ez meglepett, ugyanis ezt a lányok szokták általában. Nagy tenyerébe vette apró, lüktető kezeim, és lágy puszit hagyott az ujjaimon. Mosolyogva figyeltem, ahogy lehúzza a gyűrűt rólam, és az éjjeliszekrényre teszi. Végül megállt a csuklómnál, és levette róla is a színes karkötőket. A gyűrűk mellé helyezte őket, és egy apró kacsintást engedett meg felém. Halkan kuncogtam. Lehajolt a nyakamhoz, és végigpuszilta a bőrt. Egyre inkább haladt lefelé, majd megállt újdonsült nyakláncomnál. Hosszan méregette, majd vigyorogva felnézett rám.

- Azt hiszem, ez maradhat.

Aprót bólintottam, mivel egy hang nem jött ki a számon. Imádtam, mikor úgy mosolyog, hogy kivillan az az egyetlen egy gödröcskéje. Szerettem, hogy én hívtam elő rejtekhelyéről. Óvatos puszit nyomott a nyakláncra, majd tovább haladt lefelé. Egyre inkább akartam, de tudtam, nem szabad elkapkodnunk semmit. "Ha Louis-ra bízom magam, olyan este lesz, amit soha fogok elfelejteni." futott át az agyamon, majd egyből arra gondoltam: "Mi van, ha nem bírom kivárni?" Annyira akartam már, de Ő ráérősen puszilgatta a testem, ami be kell valljam, imádtam. Talán, éppen ez volt a célja. Kikészít. Kicsit kínoz.

Elmosolyodtam, mikor végigsimított a combomon. A vágások már elhalványodtak, de az apró hegek mindig ott fognak maradni. Azt hiszem, ezt már nem mosom le magamról, de nem érdekelt. Louis elfogadott ilyennek, és csak ez számított. Ennek hála én is elfogadtam magam. Immáron lejjebb tornázta magát, ami fel sem tűnt, mivel csak a kezére koncentráltam, ami a bugyim szélénél volt. Lassan lehúzta, és az ágy mellé ejtette. Kicsit elpirultam, pedig már látott így. Óvatosan simított végig a szeméremdombomon, majd mellém telepedett. Ez meglepett. Mellettem térdelt, míg én teljesen szánalmasnak éreztem magam, hogy előtte fekszek. Mint valami beteg az orvos előtt a műtőasztalon. Azt kívántam, bár én is el lennék altatva! Akkor nem pirulna az arcom. Louis jót mosolygott rajtam, majd végre hozzám ért. Pár simítás után, belém helyezte egy ujját. Ijedten sikítottam fel, de persze csak halkan. Elmosolyodott, és hozzám hajolt. Nyomott egy csókot a számra, ami kezdett teljesen kikerekedni. Egész este így tudtam volna maradni. Érezni Louis-t, de tudtam ennél még közelebbről is tudom. És nagyon akartam ezt. Ezt Ő is tudta, így eltávolodott. Kinyitottam a szemem, és az Ő csodás kékjébe vesztem. Pont ezt láttam magam előtt.

- Megpróbálom két ujjal. Csak, hogy ne fájjon annyira.

Egy pillanatra nem éreztem semmilyen érintést magamon, majd hirtelen két erős ujj indult vándorútra bennem. Ijedten nyögtem fel. Azon agyaltam, amit mondott. "Vajon nagyon fog fájni? Régen nagyon fájt. Még most is emlékszem a fájdalomra, de nem tudtam különválasztani a testi és a lelki bántalmat. Viszont most Louis van itt velem. Vajon Vele is fájni fog? Vajon Vele minden egyszerű lesz?". Aztán beugrott, hogy fölösleges aggódnom, de ettől csak még több  kérdés merült fel. "De hisz én már nem vagyok szűz sajnos. Bárcsak tartogathattam volna Louis-nak, de akaratom ellenére elvették tőlem! Pedig ez nagy kincs számomra, és azt hiszem, neki is. De ez már rég volt...4 éve. Lehetséges lenne, hogy azóta ismét nehéz lesz? 4 év hosszú idő, és nem...tudom.".

Csak akkor vettem észre, hogy lehunytam a szemem, mikor Louis nyomott egy puszit a sarkába. Ettől azonnal kipattant a szemhéjam, és ránéztem. Lepett lett az arcra, bár nem tudom, mit láthatott rajtam, amitől így reagált. "Talán kimutattam volna ijedtségem? Nem hiszem. Hát akkor?". Elmosolyodtam, és kérdőn néztem rá. Ettől megnyugodott, és lehelt egy puszit az ajkaimra. A testem remegett, és nagyon nehezemre esett lélegezni. Louis két ujja szorgalmasan dolgozott, de én nem ezt akartam. "Nem értem, miért nem érzi, mire vágyom. Miért játszik velem?". Lenyúltam a kezéhez, és elvettem onnan. Kicsit kirázott a hideg, mikor többet nem éreztem magamban ujjait, de egyben meg is könnyebbültem. Lepetten nézett fel rám. Nem értette, ezt miért tettem.

- Érezni akarlak Lou, olyan közel, ahogy csak lehet.

Szélesen elmosolyodott, és lemászott az ágyról. Zavartan néztem utána, és én is felálltam.

- Maradj, mindjárt megyek vissza.

Kedvesen mosolygott rám, de én csak álltam előtte teljesen meztelenül, remegő lábakkal. Őt még takarta az alsógatya, ami nagyon nem tetszett. Lehajolt a farmerjához, és kivett a zsebéből egy kis csomagot. Egyből tudtam, mi ez, és kicsit elpirultam, ahogy nevetve felmutatta. Közel léptem hozzá, és elvettem a kezét az alsója szélétől. Lepetten nézet rám. Láttam a szemében, azt hiszi, meggondoltam magam, pedig nem. Csupán csak én akartam csinálni. Ezt be is bizonyítottam, mikor végigpusziltam a nyakát. Megremegett, de én tovább haladtam lefele. A hasánál megálltam, és felegyenesedtem. A szemébe néztem, miközben letoltam az alsónadrágját, ami így a bokájánál landolt. Kilépett belőle, így még közelebb került hozzám. Éreztem a hasamnál férfiasságát, amitől összerezzentem. Egy lépést hátráltam, és mélyen a szemébe nézve elvettem a kezéből a kis csomagot. Nem tudom, mi ütött belém, egyszerűen csak én akartam csinálni. Meg akartam tapasztalni mindent mégpedig Louis-sal. Lepetten figyelte, ahogy próbálom kinyitni a kis csomagot. Húztam, cibáltam, téptem, de nem jött szét.

- Ezt már nem hiszem el.

Mérgelődtem. Tök szánalmasnak éreztem magam, hogy átvállalom, és nem vagyok képes teljesíteni. Louis halkan felnevetett, és kivette a kezemből a csomagot.

- Várj, majd én.

Egy egyszerű mozdulattal a szájához emelte, és foggal feltépte a csomagolást. Ez soha nem jutott volna eszembe. Pirulva vettem el tőle az immáron felbontott óvszert.

- Tök szánalmas vagyok.

Hebegtem halkan, miközben kivettem a gumit a csomagolásból. Louis csak megrázta a fejét, és nyomott egy lágy puszit a homlokomra. Óvatosan felgörgettem férfiasságára a kis óvszert, miközben az ajkaimba haraptam a látványtól. Louis halkan sóhajtott érintésemre, és a nyakamba hajtotta a fejét. Tudtam, hogy nem lesz fájdalommentes. Tudtam, hogy ekkora mérettel még egy normál nőnek is meggyűlne a baja, nem hogy nekem.

Louis nyomott egy édes csókot a számra, majd az ágy felé kezdett húzni. Óvatosan ledöntött, és felém mászott. A mellkasom gyorsan emelkedett és süllyedt. Hosszan néztem a szemébe, miközben széttornázta lábaim.

- Teljesen biztos vagy benne? Még leállhatunk.

Aggodalom ült a szemében. Nem akart nekem fájdalmat okozni, amiért hálás voltam, de láttam rajta, hogy fájni fog. Nagyot nyeltem, és bólintottam. Kicsit elmosolyodott, és összenyomta a homlokunk.

- Kérlek, lazítsd el magad!

Megtettem a kérését, mivel már tudtam, hogy érti. Óvatosan lehelt egy puszit az orromra, amitől elmosolyodtam. Lassan tolta belém magát. Sikítani akartam a fájdalomtól, de nem tettem. Az ajkaimba haraptam, hogy visszafojtsam, és éreztem, ahogy kiserken a vér számból. Összeszorítottam a szemem, és próbáltam mélyeket lélegezni. Louis megállt, és várt. Nem tudtam, régen mennyire fájt. Nem emlékeztem rá ennyire pontosan. Nem tudtam, hogy ez most rosszabb vagy jobb. Az biztos, hogy lelki szempontból egyáltalán nem fájt.

- Annyira sajnálom. Mindjárt elmúlik. Ha érezhetném helyetted megtenném.

 Szavai megnyugtattak, és tudtam, nem csak erre gondol. Azt hiszem, minden eddigi fájdalmam át szeretné vállalni. De már megtette. Azzal mikor belépett az életembe. Úgy zúdítottam rá a fájdalmam és vette el tőlem, hogy észre sem vette. Louis az arcomhoz ért, és óvatosan simított végig rajta. Akkor jöttünk rá mindketten, hogy tulajdonképpen a könnycseppjeimet törölte le, melyek alattomosan kicsordultak.

- Te jó ég. Én ezt nem csinálom tovább!

Ijedten pattant ki a szemem remegő hangjára. Már feszült is meg a keze, hogy kihúzza magát belőlem, de az oldalához kaptam.

- Ne!

Zavartan nézett rám. Láttam, hogy megrémíti az arcomra telepedett fájdalom. Egyszeriben minden kérdésre megkaptam a választ. "Fájt? Nagyon. Képes négy év után ugyanúgy hatni, mintha szűz lennék? Igen. Lehetséges, hogy el fog múlni? Igen. Folytatni akarom? Igen. Miért? Louis-ért."

- Lex, nem akarok neked ekkora fájdalmat.

Hallottam a szomorúságot és a bűntudatot a hangjában. Hihetetlen, hogy Zayn és Andy is le akart feküdni velem, és pont Louis gondolja meg magát, akinek engedném. De ez is csak azt bizonyítja, hogy fontos vagyok neki.

- Csak maradj így Lou! Kérlek.

A hangom kétségbeesetten suttogott. Végre érezhettem olyan közel, mint még soha, erre el akart tőlem távolodni. Belül szidtam magam, hisz nap mint nap hatalmas fájdalmakkal néztem szembe, és pont ezt nem bírtam magamban tartani. Úgy éreztem, képes vagyok többet elviselni csak, hogy meggyőzzem Louis-t; nincs baj.

- Kérlek. Folytasd!

Mondtam a lehető legkomolyabban a szavakat, ami nem volt egyszerű, mivel tényleg nem volt kellemes, de azt hiszem a fájdalom már sokat enyhült. Louis szomorúan nézett rám, majd nagyot sóhajtott. Lassan folytatta míg teljes mérete bennem nem volt. A homlokom ráncba szaladt, de azt hiszem, tudtam, nemsoká jobb lesz.

- Istenem. - suttogtam, és kicsit erőltetetten elmosolyodtam.

Ezzel is azt akartam sugallni Louis-nak, hogy nem érdekel az az "apró" fájdalom, mely tudtam, jelentéktelennek fog tűnni. Csak az volt a fontos, hogy itt van velem, olyan közel, mint még senki. Ő az egyetlen, aki tényleg figyel rám, és ez az este mindennél többet jelentett nekem.

Nyomtam egy puszit az arcára, amitől elmosolyodott, és lassan mozogni kezdett. Azt hiszem, rájött, hogy nem okozott olyan nagy fájdalmat, ami ne tűnt volna el. Nem kellett sok idő, hozzá igazodott a testem. A fájdalom helyét átvette az élvezet, és akaratosan húztam végig körmeim Louis hátán. Kicsit felnyögött erre, és közelebb hajolt. Nyomott egy puszit az orrom hegyére, majd a számhoz hajolt. Készültem, hogy mézédes ajkai az enyémhez érnek ezzel még inkább beindítva mindkettőnket, de nem így történt. Louis ajka ugyan hozzáért az enyémhez, de azt hiszem, mindketten tudtuk, képtelenek vagyunk megcsókolni a másikat. Túl gyakran hagyták el a szánk sóhajok, így nem bírtuk volna. Arról nem is beszélve, hogy én sokkal erőteljesebben mozogtam előre-hátra, mint Ő felettem. Bár Ő is haladtam velem kicsit. Az ajkaink egyfolytában súrolták egymást, ami talán még romantikusabb volt, mintha csókolóznánk. Hol Louis, hol én nyögtünk, de volt, hogy egyszerre. Minden esetre jó volt hallani a hangját, hisz tudtam, ezt én váltom ki belőle. Érzékien mélyen és egyben pont megfelelő közepes tempóban lökött. Maga volt a tökély. Pontosan kitalálta, mire vágyom. Hálás voltam neki, hogy nem gyorsított a tempón. A szemei egyszerűen elvarázsoltak, és ahogy kifújta a levegőt az én számra, valami mennyei érzés volt. Minden egyes mozdulatát felnagyítva éreztem. Éreztem a kezei a fejem mellett, melyeken kidagadt a sok ér, ahogy tartotta magát. Ezt észlelve oda nyúltam, és kezeim az övéibe kulcsoltam kicsit a fejem fölött. Elmosolyodott, és még közelebb simult felsőtestünk egymáshoz. Kicsit meghúzta az alsóajkam a fogával, amitől halkan nyögtem egyet. Bár nem vagyok benne biztos, hogy ettől volt. Lehet az éppen mélyebb lökésétől, vagy a puszta közelségétől. Hisz Louis minden tette nyögésre késztett nap mint nap, legyen az csak egy mosoly vagy egy érintés. De ezt soha nem mutattam. Viszont most, hogy ennyire magaménak érezhettem rájöttem, csak az Övé vagyok. Teljesen átadtam magam neki, és azt hiszem, Ő is nekem. Akkor nem volt fontos, mennyi az idő, milyen nap van, vagy éppen mit tartogat a holnap. Csak mi voltunk egymásnak. Louis teste védelmezőn csomagolt be, és körbe vett. Soha nem akartam elengedni ezt, és soha nem akartam végezni ezzel. Örökké így akartam maradni. Azt akartam, hogy örökké egymásba legyünk fonódva, mint akkor este.

- Lou...

Nyögtem halkan, mikor megpuszilta a szám, de továbbra is súrolódtak egymáson ajkaink heves csók nélkül. Elmosolyodott, és halkan beszélt.

- Lex. Addig...tartsd vissza ameddig tudod. Nem...akarom elengedni ezt a pillanatot.

Pontosan tudtam, miről beszélt. Én sem akartam. Azt akartam, hogy a végtelenségig tartson, és örökké bele olvadjon velünk együtt. Louis szakaszosan vette a levegőt, és láttam, ahogy néha-néha ráncba szalad a homloka, és megfeszülnek izmai. Nehezére esett visszafognia magát, ahogy nekem is. A hasam már nagyon feszített, de erősen ragaszkodtam csodás mozgásunkhoz. Bár tudtam, ami akkor következik, mikor elengedem magam, még csodásabb lesz, de féltem, többet nem élem át ezt. Bár úgyis át fogom. Tudtam nagyon jól.

- Lou.

Préseltem ki ismét a számon, és összeszorítottam a szemem. Kicsit oldalra fordítottam a fejem, így Lou szabad hozzáférést kapott nyakamhoz. Nyomott az érzékeny területre egy puszit, majd a fülembe suttogott két sóhaj között.

- Ez már örökké velünk marad.

Tudtam, hogy ez azt jelenti, nem bírja tovább. Éreztem, ahogy rángatózni kezd, ami nekem megadta a végét. Azt hiszem, telesen egyszerre feszült meg az izma, és emelkedett meg az én hátam. Összepréselődött izzadt testünk, ezzel közéjük szorítva a hideg láncom. Mindketten hangosan nyögtünk. Átfutott rajtunk érzelmek száza ezzel elröpítve mindkettőnket egy más, eufórikus világba. Soha nem akartam, hogy Louis elengedjen, vagy leszálljon rólam.

Remegő testtel állt fel fölülem, és a kukába dobta a gumit. Erősen ragaszkodtam azokhoz az emlékekhez, amelyeket az előbb átéltünk. Soha nem akartam ezt elfelejteni. Imádtam a tudatot, hogy ezt Louis-sal éltem át, és tényleg szeretkeztünk. Szerintem hatalmas különbség van a szex és a szeretkezés között. Dylan, Zayn és Andy szexelni akartak velem. Semmit nem jelentettem nekik Én magam. De Louis... neki tényleg én számítottam. Ő érzékien és romantikusan szeretkezett velem. Ez mindennél többet jelentett számomra. Ledőlt mellém az ágyra, és magára húzott. Forró bőrünk összetapadt, és éreztem, ahogy közénk szorul nyakláncom, amely pillanatnyi hideget hozott mellkasunkra. Louis magunkra húzta a takarót ezzel elrejtve kimerült testünk a világ elől. Lassan kezdtem megnyugodni, és széles mosoly terült szét az arcomon. Nem hittem el, hogy végre sikerült. Végre megtettük, és annyira...tökéletes volt. Újra meg újra át akartam élni ezt az egészet. Louis lassan simított végig az arcomon. Éreztem, ahogy Ő is megnyugodott. Mindketten kikerültünk az előbbi élmények hatása alól, amit részben bántam, részben imádtam. Kócos és csapzott voltam, mégsem érdekelt. Csak Ő számított, és amit az előbb tettünk. Csak az volt a fontos, hogy szerettem, de azt hiszem kezdtem félni. Veszélyes vizekre eveztem, mivel mindenem átadtam neki. Már nem voltam képes nélküle élni, és tudtam nálam, ezt még komolyabban kell venni. Ha Ő elhagy, az minden eddiginél nagyobb fájdalommal járna. Akkor végképp nem lenne, ami itt tartson...ezen a világon. Féltem a jövőtől, a csalódástól, de Louis suttogó lágy szavai visszazökkentettek a jelenbe, és rájöttem, fölösleges az alternatív jövőn agyalni.

- Szeretlek.

Lágy csókot hagyott a hajamon, amitől még szélesebben elmosolyodtam. Felnéztem rá.

- Én is szeretlek. Mindennél jobban.

Feleltem egyszerűen, hisz ez volt az igazság. Azt hiszem, az övé lettem, és Ő az enyém. Ezen már nem tudtunk változtatni, és nem is akartunk. Azt akartam, hogy így vésődjünk be a örökkévalóságba...szerelemben összeforrva egy közös test tagjai.