II. 1. ~Váratlan ötlet.*

Kedves Olvasóim!

Elkezdtük a második évadot, remélem, velem maradtok továbbra is. Kérlek, olvassátok el, amit írtam a ~Második évad.* bejegyzésben, mert fontos információk vannak benne a folytatásról.

Ui.: Remélem, tetszik a rész, és ezt le is írjátok nekem. #haha #simle #thanks   

II. 1. ~Váratlan ötlet.*

A kellemes nyári meleg megcsapta az arcom. A vágásaim már alig látszanak, így simán tudok kivágottat felvenni. Most is minishortba és trikóban ültünk egymás mellett a padon. A kezem az a srác szorongatta, aki a világot jelentette nekem. Kedvesen rám mosolygott, majd belenyalt a fagyijába. Már majdnem két hónap telt el, hogy találkoztunk. Augusztus eleje volt. Mindjárt vége a nyárnak, egy hónap van vissza. Ilyenkor van a fesztiválok ideje Londonban. Mindjárt itt van a V fesztivál, az iTunes fesztivál és a London fesztivál. Már nagyon vártam. A banda is fellép némelyiken a sok közül. Louis kedvesen megszorította a kezem, mire mosolyogva ránéztem. Elkezdett nevetni, amit nem értettem. Kérdőn, zavartan néztem rá.

- A fagyi. - mutogatott az arcomra, amitől elpirultam, és már nyúltam volna oda. - Várj! Majd én!

Édesen hozzám hajolt, és olyan közel, hogy már szinte alig volt köztünk pár centi,  letörölte egy zsepivel az arcom. A csokifagyi nyomot hagyott rajta. Már nem érdekelt, hogy csoki, eper, málna vagy puncs. Amióta Louis elhitette velem, nem kell megváltoznom, azóta nem érdekelt, mit eszek.

Lassan megettük a fagyink, és Louis felállt. Rossz volt, hogy nem láttam tökéletes haját és szép arcát. Eltakarta egy OBEY sapkával és egy fekete Ray Ban szemüveggel. Felém nyújtotta a kezét, amit én mosolyogva elfogadtam, és elindultunk a járdán. Pár tini srác vidáman focizott a parkban. Élvezték a nyár utolsó hónapját. Mosolyogva figyeltem őket, mikor hozzánk rúgták a labdát. Mivel Louis jobb oldalán mentem, így hozzám jött volna, de szerelmem gyorsan elengedte a kezem, és elém állt. Lábbal megállította a labdát, és egy határozott, pontos rúgással visszaküldte a srácoknak. Azok csak elismerően bólogattak. Meglepte Őket, hogy ennyire pontosan, jól focizott Louis. Büszkén fogtam meg a kezét, de átterelt a másik oldalára. Nem értettem, miért nem hagyja, hogy a bal oldalán menjek. Lepetten néztem fel rá. Még mindig tudott újat mutatni.

- A jobb oldalam a tiéd.

Kedvesen mosolygott rám. Kicsit meglepődtem. Ezt úgy mondta, mintha lenne még valaki az életében, akié meg a bal oldala.

- Mi? Miért?

Zavart voltam, és nem értettem, mit miért tesz most. Azt hittem már kiismertem, de ez soha nem fog megtörténni. Ő mindig egy apró rejtély marad. Soha nem fogom teljesen kiismerni, mindig tudni fog újat mutatni.

- Tudod, nekem mindig azt mondta Anya; a bal oldalon megy az a bizonyos "k" betűvel kezdődő személy, míg a jobbon a szerelemem. Ez még régen a lovagoktól jön. A bal oldalukon hordták a kardot, és mikor kirántották könnyen megsebezhették a hölgyet, ezért a szajhák mentek a veszélyes oldalon, míg a szívük választottja a jobb oldalon, így nem vágták meg soha.

Lepetten pislogtam. Ezt eddig soha nem mondta. Mindig ledöbbentem, hogy ennyire figyelmes. Megállítottam, és magam felé fordítottam a járda szélén. Szélesen elmosolyodott.

- Köszönöm.

Csak ennyit bírtam kinyögni, de tudta, ezzel teljesen levett a lábamról. Átkarolta a derekam, és hozzám hajolt. Alig bírtam elviselni, hogy még mindig nem érnek össze ajkaink. Soha nem tudtam megszokni édes csókját, mindig vágytam rá. Most is, de hirtelen megcsörrent a telefonja. Hosszan lehunytam a szemem, és kicsit oldalra döntöttem a fejem. Louis is bosszankodva szívta be a levegőt. Soha nem szerettem, mikor a  telefonja zavar meg minket, de ez vele járt, és én elfogadtam.  Előhalászta a zsebéből, és megnézte. A kijelzőn az "Anya" felírat villogott. Mindketten elmosolyodtunk kicsit, majd felvette. Azt hiszem, így simán megbocsájtottam neki. Hisz Joy hívta.

- Szia Anya...Hogy zavarnál?...Baj van? - ijedten nézett rám. Semmit nem értettem, de kicsit féltem. Nem tudtam, miért hallgat ennyi ideig. - ...Nem...Tudod, milyen. Nem gondolta komolyan...jaj, ne sírj Anya....Mit akar?...Hozzám? Nem!...Anya én nem engedem be!... Igen, pont miattuk...Igen, és különben is. Ha idejut, Te hagynád, hogy egyedül kószáljon ott?...Ja, értem. És miből gondolja, hogy nekem nincs jobb dolgom, mint figyelni rá? - fogalmam sem volt, mi kavarhatta fel ennyire Louis-t és Joy-t, de nagyon kíváncsi voltam. Idegesített, hogy semmit nem tudok. Louis végig engem nézett, miközben beszélt, de látszólag teljesen máshol járt. - ...Tudom, hogy tudja nagyon jól. Persze, hogy féltem, és ha idejön úgyis törődöm vele, de hova?...Nem Anya, te is nagyon jól tudod, hogy nem engedem be közéjük. Még csak 16. Nem is kéne ilyen helyekre járnia. Miért nem Barbiezik inkább?!...Ne nevess, komolyan mondtam. Még kicsi, Anya!...Jó, majd visszahívlak...Én is nagyon, puszilom a többieket. Szia.

Kicsit még várt, majd kinyomta a telefont, és zsebre tette. Lesütötte a szemét, nem tudtam, mi válthatta ki belőle ezt. Oldalra húztam egy padhoz, és leültettem magam mellé. Megszorítottam a kezét.

- Mi történt?

Nagyot sóhajtott, és szomorúan rám emelte a tekintetét. Nem tudtam, mi kavarta fel ennyire.

- Lottie. Ide akar jönni a V fesztiválra. Összeveszett Anyával, és azt mondta utálja, mert nem engedi, hogy egyedül lakjon egy koliban vagy hol. Bennem bízik, hogy nálam ellehet, és én vigyázok rá. De én nem engedem be a srácok közé. Ehhez még túl fiatal. Nem szabad 16 évesen ilyen helyekre jönnie. Még csak most töltötte be a 16-ot is, és nem neki való a V fesztivál. Sok a részeg, és féltem. Most meg fog utálni. Bennem bízott. Anyával is összeveszett. De nem érti ezt az egészet. Nem látja még át az életet, semmit nem tud. Lehet már 16, de én nem fogom beengedni 4 srác közé, még ha szinte a testvéreim is. Féltem tőlük, hisz Lottie tinédzser, és dúlnak benne a hormonok. Kevés az olyan ember, aki részegen ellent tud állni, még a srácokban sem bízom.

Lepetten hallgattam, és tudtam, igaza volt. Én sem engedtem volna be a húgom sem a srácok közé, sem a fesztiválra. Eszembe jutott, mit tett velem Zayn. Kétszer is. Azóta kerültem, de persze, csak szolidan, és nem maradtunk kettesben soha. Tudtam, hogy még nem mondott le, láttam a szemében, és ez megrémített. Miután egy véletlen beszólásán Louis felhúzta az agyát, és elkotyogta, hogy lefeküdtünk már jó párszor az első óta, azt hiszem még inkább kiakadt, de nem mutatta. Viszont akkor nem mentem utána elmagyarázni, mint azelőtt mindig. Nem akartam vele kettesben maradni. Nem csodálom, hogy Louis nem engedi be hozzájuk Lottie-t.

- Ne aggódj, meg fogja érteni. Ő is tudja, hogy még fiatal, de szeretne minél hamarabb felnőni.

Megöleltem Louis-t, miközben felhúztam. Nem akartam, hogy Lottie ilyen hamar nagy legyen. Nekem fel kellett nőnöm, muszáj volt, de neki nem. Azt akartam, hogy érezze vigyázunk rá....én is vigyázok rá.

Végig ezen agyaltam, miközben visszasétáltunk a lakásomhoz a közeli kis parktól. Hamar visszaérkeztünk, és bementünk hozzám. Ez már megszokott dolog volt. Ha volt egy kis ideje, mindig velem töltötte, hisz a srácokat egyfolytában látja. De arra is volt példa, hogy hatan voltunk. Heten soha, mivel Taylor-nak elkezdődött a Red turné, amin Ed is részt vett. Elkezdték körbeutazni USA-t. Harry-nek azt hiszem, nagyon hiányzott, bár nem mutatta. Louis teljesen le volt törve. Nem tudta, mi legyen. Kockáztasson a húgáért csak, hogy ne vesszenek össze, vagy hagyja, hogy ismét elkönyvelje magában; bátyja nem törődik vele. Nekem volt egy ötletem, ami tökéletes lett volna. Csak Louis beleegyezése kellett. Én tudtam volna rajtuk segíteni.

- Lou.

Óvatosan kezdtem bele a konyhában. A pultnak támaszkodtam, és vártam, hogy felém forduljon. Megtette, és elmosolyodott, ahogy meglátta zavarom.

- Mi amúgy is elmentünk volna a fesztiválra, és nálam lakhat Lottie, ameddig csak akar. Itt nincsenek srácok, csak Te, és jóban vagyunk. Nem lesz gond.

Louis szemei lepetten kerekedtek ki. Nem hitte el, amit mondtam, pedig teljesen komolyan gondoltam.

- Ekkora terhet nem zúdíthatok rád.

Lassan csóválta meg a fejét, miközben egy lépéssel közelebb lépett, de még így is volt köztünk egy méter. Én még mindig mosolyogva támaszkodtam a pultnak. Tudtam, hogy először ellenkezni fog.

- Ez nem teher. Kedvelem Lottie-t. Aranyos lány. Örülnék, ha nálam lakhatna. És a V fesztiválon is tudnánk rá majd figyelni, hisz amúgy is megyünk a srácokkal, nem?

Tudtam, hogy elmegyünk, hisz a srácok már egy hete erről beszélnek. Béreltek ott egy sátrat, mivel ez valami hagyomány, hogy mindig ott vannak a V fesztiválon.

- Tényleg megtennéd miattunk?

Lepetten állt közelebb hozzám. Tudtam, hogy tisztában van a válasszal, de tőlem is hallani akarja. Elmosolyodtam, és egy határozott bólintás kíséretében feleltem.

- Persze.

Szélesen elmosolyodott, és megcsókolt. Az arcom kezei közé fogta, ami elvette az eszem. A hajába túrtam, és élveztem minden egyes mozdulatot. A pillanat hevében gyorsan a combom alá nyúlt. Pillanatok múlva, már a pulton ültem, és úgy csókolt. Imádtam, mikor ilyen. Azt hiszem tényleg megtetszett, mikor kicsit vad, de kellett, hogy érezzem a lágy Louis-t is magam mellett. Eszembe jutott, hogy Zayn megmondta ezt azon az estén a ház mögött. Azt mondta, nekem is kelleni fog egy idő után a durvaság. Egy parányit éreztem a szükségét, de nem annyira, mint amilyenre Zayn gondolt. Ő azt hitte, Louis nem tudja megadni nekem ezt az apró rosszaságot, de képes volt rá. Pontosan tudta, meddig mehet el, és soha nem lépte át a küszöböt. Lassan távolodtunk el, és döntöttük egymásnak a homlokunk.

- Hívd fel Joy-t, és beszélj Lottie-val is!

Louis óvatosan bólintott, miután alaposan átgondolta. Tudta, szeretném, ha kihangosítja, így megtette.

Először Joy-t hívta fel, hogy megbeszélje vele. Még mindig a pulton ültem, Ő pedig előttem állt. Háttal fordult, és a feje mellé tartotta a telefont. Hátulról átkaroltam, és hozzá simultam. Tudtam, élvezi. Végül Joy felvette.

- Szia Anya.

- Louis. Mire jutottál a húgoddal? - kérdezte szomorkásan Joy.

- Anya Sandy felvetette, hogy lakhatna nála addig. És tudod, mi amúgy is bérelünk egy sátrat a fesztiválon a srácokkal. Figyelhetnénk rá, de nagyon féltem. Nem akarom, hogy megharagudjon, de azt sem, hogy baja essen. Bevallom, még  srácokhoz sem merném odaengedni. Lehet még csak 16, de 4 pasi lenne körülötte.

- Hidd el, én pontosan tudom, mit érzel. De Sandy-nak nem kéne ilyet bevállalnia. Lot nehéz eset.

Kicsit elnevettem magam. Kérdőn Louis-ra néztem, aki kicsit hátra pillantott, majd csak megrántotta a vállát, jelezve nyugodtan szólaljak meg.

- Nekem ez igazán nem gond. Szívesen vagyok Lottie-val.

Louis vállára támasztottam az állam, mire Ő megragadta a combom. Figyeltem, ahogy a pultnak dől lábaim között ezzel még közelebb engedve engem magához. Átkaroltam a hasánál, és továbbra is ott nyugtattam a fejem. Egyik kezével tehát a combom, míg másikkal a telefont fogta.

- Hát...rendben, de ahogy valami gond van, hazakülditek!

- Oké. - egyezett bele nevetve Louis. - Adod nekem Lottie-t?

- Máris. Jó testvér vagy Louis, büszke vagyok rád.

Hallottam, ahogy  elindult valahova. Louis elpirult, és édesen elmosolyodott Édesanyja szavaitól.

- Én is.

Suttogtam a fülébe halkan, és még jobban szorítottam. Ettől már a fejét is kicsit lehajtotta, és halkan felnevetett. Én is büszke voltam rá, hogy ennyire védelmezi a húgát, de egyben meg is teszi, amit kér.

- Lottie, a bátyád szeretne beszélni veled!

Hallottam egy halk mocorgást, majd egy csilingelő hang szólt a telefonba.

- Szia Louis.

- Lottie. Minden áron le akarsz jönni a V fesztiválra? Nem gondolod, hogy 16 évesen még nem kéne?

Kis csend lett a konyhában és a vonal másik végén is.

- Nem. Ott akarok lenni.

Louis sóhajtott egyet a határozott hangra, majd közelebb tartotta a telefon hangszóróját a szájához. Én csak nyomtam egy puszit a nyakára. Ezzel próbáltam megnyugtatni, hogy minden rendben lesz. Éreztem, ahogy beleremeg a puszimba, így talán mégsem volt olyan jó ötlet.

- Rendben, akkor kitaláltunk neked egy jó helyet. Mit szólnál, ha Lex-nél laknál?

Féltem a reakciójától. Nem tudta, hogy én is hallom őket, és lehet olyat fog mondani, amiről inkább nem akartam tudomást venni.

- Úristen, az király lenne.

Megkönnyebbültem, és megörültem, hogy így reagálta le. Louis is felnevetett.

- Remek. És mikor akarsz jönni? A fesztivál jövő hétvége. Mi már béreltünk egy sátrat a srácokkal, de nem azért, hogy ott alszunk.

Magyarázta neki Louis.

- Úgy lehet, hogy mondjuk szerdától szerdáig maradok?

Óvatosan kérdezte, mintha félne a választól. Louis kérdőn nézett rám, mire én egy vállrántással bólintottam. Nekem ugyan lényegtelen volt, addig marad, ameddig jól esik. Én szívesen látom.

- Persze. De okosan. Érted menjek?

Elmosolyodtam, hogy Louis ennyire félti húgát. Képes lenne 6 órát autóznia érte, csak hogy biztonságban tudja. Bárcsak velem is ennyire törődtek volna annak idején! De azt hiszem, Louis kárpótolni akart, a mostani törődésével.

- Nem kell. Majd megyek vonattal. Úristen annyira várom. Király lesz az a hét. Életem legjobb nyara!

Mindketten felnevettünk, örömétől. Boldog voltam, hogy sikerült megnyugodni mindenkinek, és nem lesz veszekedés. Én is vártam azt a hetet, hisz szerettem Lottie-t. szinte nekem is a húgom lett. Egyáltalán nem volt ellenemre, hogy velem fog lakni, sőt még örültem is neki, hogy nem leszek egyedül, mikor Louis nem marad velem estére. Mostanában nagyon gyakran van ilyen tekintve, hogy szépen be vannak táblázva. Sajnos nincs sok időnk egymásra, de mindig igyekszik úgy alakítani a napirendjét, hogy tölthessen velem legalább egy órácskát.