42. ~Vadász.*

Valahonnan hatalmas bátorság költözött belém. Azt hiszem, talán a Louis iránt érzett szeretetemtől kaptam. Tudtam, el kell simítanom ezt az egészet mégpedig egyedül. Ha Louis velem van, biztos nem fogunk tudni nyugodtan beszélni Zayn-nel.

- Mindjárt jövök. - nyomtam egy puszit Louis arcára.

Mosolygósan bólintott, majd elmentem. Ahogy egyre jobban közeledtem a hátsó ajtó felé, amely a kertbe visz, egyre inkább kezdett elszállni a bátorságom. Kiléptem a langyos nyári éjszakába. Zavartan néztem szét Andy kertjében. Sehol nem láttam. Zayn nem volt itt. Tettem egy kört, hogy felmérjem a terepet. Óvatosan kukucskáltam be a ház sarka mögé, ahol mi álltunk Louis-sal. És nem hiába. Zayn itt volt. A falnak támaszkodott. Hátraszegte a fejét, és ahogy elnéztem, csukva volt a szeme. Mélyeket lélegzett, amit a mellkasa mozgásából tudtam. A kezében valami apró dolog világított. Cigizett. A kis csikk égő vége pirosasan világította meg ujjait. A szájához emelte, és mélyen magába szívta a cigi borzalmas füstjét. Soha nem értettem, ebbe mi a jó. Förtelmes életem volt, mégsem szoktam rá a cigire. Soha nem is próbáltam ki...bár én máshogy vezettem le a feszültséget, szóval így visszagondolva lehet jobb lett volna, ha inkább cigizek.

- Zayn.

Motyogtam, miközben mellé léptem. Mélyen magába szívta a levegőt, majd lenézett a kezére, melyben a cigi virított. Ujjai közül hanyagul ejtette ki az apró csikket, mely a lába mellett landolt. Erősen taposott rá, amitől összerezzentem, majd visszavette a lábát az eredeti helyére. Figyeltem, ahogy az apró parázsdarabok legutolsója is kialszik, majd lassan felemeltem a tekintetem Zayn-re. Kicsit talán félve is pillantottam fel rá, hisz fél fejjel magasabb volt nálam, még a cipőm ellenére is.

- Miért jössz mindig vissza, miután megsértjük egymást?

A szavakat egészen halkan mondta ki, majd hirtelen rám kapta a tekintetét. A szeme érzelemmentes volt, így nem tudtam, mi játszódik le benne, pedig nagyon szerettem volna. Halkan feleltem teljesen őszintén.

- Mert, bűntudatom van, hogy neked fáj.

Mélyen a szemembe nézett, majd mellém vezette a tekintetét a földre.

- Ha bűntudatod van, akkor szeretsz.

Ezt egyértelműen kijelentésnek szánta, és diadalittas mosolyt villantott. Lepetten meredtem rá. Az én szótáramban ez a két dolog nem feltétlen tartozik össze, és a mostani helyzet remek példa volt erre.

- Nem mondhatnám. Nem volt szép, amit velem tettél, és teszel még most is. Mit akarsz tőlem? Mert szerelmet nem, az biztos!

Igyekeztem én is kizárni minden érzelmet, és közömbösen beszélni. Reménykedtem benne, hogy olyan jól ment, mint neki, de tudtam, úgysem.

- Csak tudni...hol tartotok Louis-sal?

- Szeretjük egymást. Ő igazán gyengéd és figyelmes.

Egy vállrántással lazára fogtam a figurát. Azt akartam, tudja, Louis megadja azokat, amit Ő nem tudott. Nem azért, hogy megnyugtassam, hanem, hogy végkép eloszlassam minden elképzelését afelől, hogy én még mindig szeretem Őt. Legnagyobb meglepetésemre a felelet csak egy mélyről előtörő nevetés volt Zayn részéről, és ismét hátraszegte a fejét a falnak.

- Nem ilyenre gondoltam. Te is tudod, hogy értettem.

Tudtam, de nem akartam erről pont vele beszélni. Szerintem egyáltalán nem tartozik a volt pasimra, hogy hol tartok a mostanival.

- Tudom, de nem hiszem, hogy ez rád tartozna. Ne haragudj Zayn, de nem értem, miért csinálod ezt velem. Mintha...élveznéd, hogy nekem rossz, amit teszel. Mintha azt akarnád, hogy bűntudatom legyen, mikor előtted vagyok Louis-sal. De ahogy elnéztem, ez nem kölcsönös. Te simán smárolhatsz előttem Perrie-vel. Ha annyira fontos lennék neked, nem erőszakoskodtál volna, és nem másznál rá egyből más lányokra.

Emeltem feljebb kicsit a hangom, amit aztán gyorsan kontrolláltam.

- Miért, csak nem zavart, amit tettem Perrie-vel? Féltékeny vagy? - kérdezte gonoszul.

Azt hiszem, ez volt az a pont, ahol betelt a pohár. Nem fogja fel a szavaimat. Csak azokat veszi észre, amelyeket Ő akar. Felmérgelt, hogy nem képes normális lenni. Mintha egy játék lennék, vagy egy állat, amit üldöz egy ragadozó, Zayn.

- Nem mondhatnám. Csak az zavar, hogy nem hagyod nyugodtan élni az életem.

Hihetetlen módon irritált az az önelégült vigyor az arcán, amely sehogy nem fagyott le. Egyre inkább felment bennem a pumpa.

- Addig örülj, míg itt vagyok. Azután ki fog neked olyan élveztet nyújtani, amire Louis soha nem lesz képes. Majd szólj, ha megunod, és vágysz az izgalomra. Olyan élményed lesz, amit soha nem fogsz elfelejteni. Ígérem, nem leszek gyengéd, mint Louis-kád. Tudom, hogy ez téged is beindít, mint a többi lányt, ne tagadd!

Közelebb jött hozzám. Az arcán még mindig az az idegesítő vigyor égett. Hátrább léptem egyet, de a kerítéshez érkeztem, amitől még szélesebben elmosolyodott. Szorosan közel állt hozzám, ami nekem nagyon nem tetszett.

- Jesszus Zayn. Térj észhez! Te beteg vagy.

Én próbáltam eltolni, de meg sem érezte. Közel hajolt az arcomhoz, alig volt köztünk pár centi, mégis tartottam magam. Álltam égető tekintetét.

- Lehet, de az egyetlen beteg, aki még mindig kell neked.

- Azt te csak hiszed.

Erősen meglöktem a mellkasát, amitől ismét szélesen elvigyorodott, majd még közelebb hajolt.

- Hagyj békén!

Szóltam rá, mivel eléggé felmérgelt, hogy megint nem hagy elmenni.

- Vagy...?

Kérdezte játékosan. Látszólag számára ez az egész egy vicc, egy játék. Egy játék, amiben én vagyok az üldözött, Ő pedig az üldöző. Nos, nekem már koránt sem tetszett ennyire.

- Vagy elmondom mindenkinek, milyen vagy.

Mélyen felnevetett, amitől kirázott a hideg. Megcsapott a pia szag, ami áradt belőle. Ebből tudtam, megint sokat ivott és nincs magánál. Holnap "térden állva" fog könyörögni, hogy felejtsük el ezt, de ahhoz előbb túl kéne élni a mai estét. És én naiv, még Andy-től féltem.

- Azt nem teszed meg. Ahhoz túlságosan fontos neked Louis és a srácok életének kedvenc időszaka, a banda. Nem tennéd tönkre.

Elhúztam a szám, és oldalra fordítottam a fejem. Igaza volt. Ilyet soha nem tennék, de azt hittem, elhiszi. Sajnos jobb nem jutott az eszembe.

- Miért ne próbálhatnánk ki mi valamit együtt Sandy? Louis nem tudja meg.

Lepetten néztem felé. Tudtam, hogy nem enged. Kénytelen voltam olyan módszerhez folyamodni, amitől amúgy undorodtam. Zayn-hez hajoltam. Féloldalasan elmosolyodott, ami még édes is lett volna, ha nem lett volna részeg, és tudta volna, mit csinál. A nyakára nyomtam ajkaim, majd erősen megcsíptem a fogammal a bőrét. Megremegett a teste, amit kihasználva erősen meglöktem a mellkasánál. Undorodva töröltem meg a szám, amit lepetten figyelt. Nem erre számított.

- Józanodj ki! - kiabáltam rá, majd otthagytam.

Undorodva nedvesítettem be ajkaimat. Még ott volt rajtuk Zayn bőrének íze. Nem mondanám, hogy rossz volt, de nekem nem Ő kellett. Nem akartam tőle semmit. Nekem csak Louis számított. Viszont az meglepett, hogy Zayn megremegett szinte már az elején. Ebből is látszik, mennyire vágyott erre, de csak erre, ami felmérgelt. Ha részeg, elborul az agya, és nem képes kontrollálnia magát, ami nekem nem nagyon kedvez. Sietősen mentem be a hátsó ajtón. A fülledt, oxigénmentes meleg megcsapott a házban. Sietősen kapkodtam a fejem, hogy megtaláljam Louis tökéletes alakját. Megláttam a piáknál, éppen töltött magának. Egyből hozzá siettem, és megöleltem. Lepetten tárta ki a karját. Egyik kezében a pohara volt, míg másikban az üveg Jack Daniel's. Lenézett apró testemre, mely erősen szorította.

- Minden rendben Kicsim? Baj történt? - kérdezte egyből.

Hevesen megráztam a fejem, és mélyem magamba szívtam Louis-os illatát, ami mostanra már keveredett mindennel, én mégis éreztem. Ez kellett most, erre volt szükségem. Csak Rá, és nyugtató közelségére.

- Merre voltál?

Óvatosan felnéztem rá. Édes mosolya ott virított arca közepén.

- Beszéltem Zayn-nek, de részeg volt, szóval fölöslegesen tettem.

Elhúztam a szám, és elengedtem. Kicsit hátrébb léptem, hogy láthassam teljes alakját.

- Bántott?

A szeme egyből aggodalommal telt meg. Határozottan megráztam a fejem. Nem akartam köztük még több balhét...miattam. És különben sem bántott, bár Louis nem fizikai értelemben gondolt rá, hanem mentálisan, de mondhatjuk, hogy én nem úgy értettem. Ugyanis Zayn mentálisan sokat bántott. Maga a tudat, hogy ismét van egy ember, aki el akar szakítani a szerettemtől félelemmel töltött el. Az meg még rátett egy lapáttal, hogy Ők ketten nem mellesleg banda társak, és legjobb barátoknak kéne lenniük.  De egy lány miatt nem azok. Egy lány miatt, aki egyáltalán nem ér ennyit...miattam.

- Helyes. - mosolyodott el, és kedvesen megölelt.

Megkönnyebbültem, hogy nem volt gond Louis-sal. Szerintem már elég sokat ivott ahhoz, hogy ne vegye észre rajtam a füllentés minimális jelét is. Átfordultam a pult felé, és egy hatalmas adag Jack Daniel's-t töltöttem magamnak jéggel. Louis lepetten figyelte, amint egyszerre lehúzom a piát. Mikor elégedetten rámosolyogtam, csak felnevetett, és elhúzott táncolni.

Azt hiszem, Andy miatt felesleges volt aggódnom. Még beszéltem is vele, és semmi nem történt. Megnyugtatott, hogy legalább Ő nyugton hagy, és csak barátként van velem. Louis hazavitt, bár nagyon féltettem a vezetéstől. Mindig meglepett, hogy tökéletesen vezetett, lényegtelen, mennyit ivott. Louis-nál azt hiszem, lényegtelen, hogy a vére nagy része tulajdonképpen már alkohol nem oxigén, rajta mégsem látszott. Tökéletesen vezetett, járt, beszélt és írt. Egy hosszú, alkoholos csókkal köszöntünk el. A lelkére kötöttem, hogy nagyon vigyázzon, hisz azért nem volt józan, akármennyire is úgy nézett ki. Féltem, hogy azalatt a 10 perc alatt esik baja, amíg hazaér tőlem.

- Kérlek, hívj fel, vagy küldj egy SMS-t, ha hazaértél.

Mondtam, immár a ház ajtaja előtt. Édesen elnevette magát.

- Rendben.

Motyogása után, egy édes puszit nyomott a homlokomra, ami jól esett. Nehezen engedte el a kezem, de végül bementem az ajtón, így kénytelen volt. Be kell vallanom, én is nehezen hagytam ott Őt, de már nagyon be akartam dőlni az ágyba. Felértem a lakásomba, és ahogy beléptem az ajtón, elárasztott a bent uralkodó békesség. Hihetetlenül jól esett a csend és a béke. Levetkőztem, és telefonnal együtt bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, ami most nagyon jól esett, majd azon rágódtam, vajon mi lesz most. "Vajon holnap emlékezni fog erre az egészre Zayn? És ha nem, felhozzam neki?". Éppen végeztem a gyors zuhannyal és a törölközéssel, mikor csörögni kezdett a telefonom. Louis hívott.

- Szia Cica. Hazaértem.

- Köszönöm. - mosolyogtam a telefonba. - Álmodj nagyon szépeket. 

- Ha fele olyan szépek lesznek az álmaim, mint amilyen Te vagy, már az is felmérhetetlen. - váltott át hirtelen suttogásra. Halk beszélgetést hallottam a háttérben, majd hangos nevetést. Ez Niall és Liam hangja volt. Biztosan azon nevettek, amit Louis mondott.

- Ne foglalkozz velük! Köszönöm. Szeretlek. - széles mosolyt villantottam, miközben kimentem a fürdőből.

- Én is nagyon Kicsim. Jó éjszakát.

Elköszöntünk, és letettem. Már mindkettőnk hangja nagyon fáradt volt. Tudtam, hogy neki se kell altatót énekelni. Louis annyira édes volt az ilyen megszólalásaival. Bebújtam az ágyba, és lehunytam a szemem.

"Vajon szándékosan csinálja ezt velem Zayn?". Beleremegtem a gondolatba, hogy esetleg Ő tényleg olyan vadászféle. Hogy én lettem az áldozata, és nem nyugszik bele a kudarcba. "Lehetséges lenne, hogy képes addig üldözni, míg tényleg meg nem szerez? Vajon meddig megy el?". De a legfőbb kérdés a fejemben, az volt: "Miért?". Nem bírtam felfogni. "Miért éppen én? Mi különleges van bennem? Könyörgöm, két álom pasi harcol értem, bár az egyik sikeresen megszerzett, és soha nem engedem elmenni." Hálás voltam Louis-nak, hogy velem van, de nem értettem az okát.