41. ~Élet.*

*Sandy szemszögéből*

Sietőse sminkeltem ki magam, hisz Louis bármelyik másodpercben itt lehet. Kicsit megcsúsztam, magam sem tudom, mitől. Pedig időben elkezdtem készülődni, és ráadásul most ruhát sem kellett választanom, hisz már elterveztem a jelmezem. Egy fekete combfixet vettem fel, amihez most is a kedvenc, fekete magas sarkúmat szántam. Egy édes, rövid piros szoknya takarta immáron egyre halványabb vágásaimat. Felülre egy szexi, fekete csipkés, egybe részes, fűzős body-t választottam, ami nem engedett rálátást a bugyimra a szoknya alatt. A melleim között a fekete anyagot egy édes Minie Egér-fej díszítette. A hajam picit hullámosra hagytam, és felvettem egy hajpántot, mely úgy nézett ki, mintha fekete egérfülem lenne. Egy apró piros, fehér pöttyös masni is díszítette. Azt hiszem, mindenki kitalálja, hogy Minie Egér-nek öltöztem. Nagyon szexinek éreztem magam, és erre még jobban ráerősített a megnyugtató halovány smink, amin már csak az utolsó simításokat végeztem.

Dudorászva túrtam a hajamba gyengéden ezzel megigazítva azt kicsit, és végigmértem magamon. Úgy éreztem, még kell egy kis hajlakk, hogy a hajpánt biztosan ne nyomja le a hajam, így elfordultam, hogy kivegyem a szekrényből a hengert. Megfogtam, de el is engedtem, amikor két erős kart átölelt hátulról, és sorosan magához húzott. Ijedten ugrottam meg, miközben a  hajlakk koppanással jelezte, visszaérkezett a fiókba. Megéreztem Louis illatát, amitől elmosolyodtam. Lehunytam a szemem, és készültem, az érzelmek kavalkádjára, mivel óvatosan oldalra lökte a fejem. Csak tökéletesen sima tincseit éreztem a mozdulata közben. Ám mikor a nyakamhoz nem Louis forró, rózsaszín ajka ért, hanem egy hideg, sima felület, ijedten ugrottam ki a mögöttem álló srác karjaiból. Sebesen pördültem meg, és ijedten kapkodtam a levegőt, ahogy ránéztem. Louis haja meredezett az ég felé, és nem is kételkedtem benne, hogy Ő az, mégis megzavart a maszkjának érintése. Egy V, for Vendetta maszkot viselt, ami amúgy nagyon illet hozzá, mégis kicsit megrémített, hogy nem látom tökéletes arcát. Összeráncoltam a homlokom, és próbáltam megnyugtatni magam. Louis csilingelő mély nevetése felcsendült a maszk mögül, majd legnagyobb megkönnyebbülésemre feltolta az a feje tetejére. Először csak tökéletes, borostás álla villant ki, majd édes mosolyát is láttam. Kicsit pisze orra következett, amelyet úgy szeretett a enyémnek dönteni. Végül megláttam a lényeget. Csodás kék szemei csillogva mértek végig. Gonosz féloldalas mosolyra húzta a száját, ahogy tetőtől talpig végignézett rajtam...nem csak egyszer, sokszor. Elpirultam, és a szoknyám széléhez nyúltam.

- Jó leszek így?

Louis a szememre kapta a tekintetét, és közelebb húzott magához a derekamnál fogva.

- Boszorkánynak kellett volna öltöznöd, mert így nem győzlek majd megvédeni a kíváncsiskodó szemek elől. - mosolygott.

Kicsit elpirultam, de gyorsan rendeztem arcvonásaim. Louis nyomott egy apró, lágy csókot a szám sarkába, amitől kirázott a hideg. Imádtam érintését.

Elindultunk, és nem hagyott nyugodni, amit Louis mondott. "...megvédeni a kíváncsiskodó szemek elől". Egyből Andy ugrott be, és az, amit azelőtt mondott, mielőtt a medencébe dobott volna: "Már nem vagy Zayn-é. Szabad a pálya.". Féltem, hogy esetleg most is azt várja, hogy szakítsak Louis-sal, bár ez nem fog bekövetkezni. Lou tökéletes ellentéte volt Andynek. Kicsit megijedtem, mikor a kocsi lefékezett egy külvárosi, tipikus londoni ház előtt. Már sok autó gyülekezett. Köztük felismertem Harry Audi-ját, Zayn Maserati-ját és Niall Range Rover-ét. Ők ezek szerint már itt voltak. Louis udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, és lenyújtotta a kezét, hogy kisegítsen. Megfogtam, de nem engedtem el. Ehelyett egybefontuk ujjainkat, és elindultunk a ház felé. Louis benyitott csodásan ijesztő maszkjában, így szabadjára engedte egy pillanatra a bent tombol hangos zenét. Andy háza csodaszép lett volna, ha jobban szemügyre tudtam volna venni.  Mindenfele emberek nyüzsögtek. Nem tudtam felfogni, honnan ismer ennyi számomra idegen arcot, de Louis sok mindenkinek köszönt, így velem volt a gond. De ami furcsa volt, hogy csak kevés embernek mutatott be engem. Mikor ismét köszönt egy csajnak, megkérdeztem.

- Neki miért nem mutattál be?

Kedvesen rám mosolygott, és egyszerűen felelt.

- Mert úgysem találkozunk vele többet.

Zavartan pislogtam párt, majd kezdtem megérteni, ezt hogyan is értette. Ő híres, és most, hogy jobban belegondolok eddig, akinek nem mutatott be, mind magától köszönt Louis-nak, nem Ő nekik. Ebből levettem, hogy fogalma sincs, hogy kicsodák, vagy csak látszatból ismeri őket. Végül  srácoknál állapodtunk meg, akik iszogattak, és a mi kezünkbe is nyomtak egy-egy piát. Mind egytől egyig rémisztően néztek ki, de ügyeltek rá, hogy nagyon ne öltözzenek be. Talyor is itt volt, és egy cuki cica szettben szorongatta Harry kezét. Szerintem nagyon szép és csinos volt. Azt hiszem, Louis kicsit könnyebben kezelte a kapcsolatukat, miután együtt töltöttek egy napot Harry-vel ismét. Szerintem felfogta, hogy nem éri meg a barátságuk, hogy Talyor miatt veszekedjenek.

Kicsit beszélgettünk és iszogattunk, majd Taylor szeme feltűnően megakadt valamin vagy inkább valakin a háttérben.

- Elnézést Srácok. - engedte el Harry kezét, és elment köztünk.

Zavartan néztem utána, de nem csak én. Megállt egy vörös srác előtt, aki azonnal felismertem. Hogyne ismertem volna fel, mikor az egyik kedvencem volt?! Ed Sheeran.

- Mit csinál? - kérdezte zavartan Liam.

Louis régen említette, hogy Taylor évekkel ezelőtt járt Ed-del, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Harry minden aggodalom nélkül felelt nekünk.

- A menedzsere Ed-et szeretné előénekesnek a RED turnén. A srác még nem tud róla, és a kiadója sem, de hatalmas lökés lenne neki. Én örülnék, és Tay is tisztára be van zsongva. Kíváncsi vagyok Ed mennyire fogja leinni magát a nagy hír hallatán. - nevetett Harry.

- Hát ez hihetetlen. - mosolyodott el mindenki, de csak Liam tudta ezt kimondani.

Mi, Louis-sal nem vártuk meg, míg Taylor visszajön. Elmentünk táncolni. Louis a kérésemre otthagyta a maszkját. Így jobban szerettem. Hihetetlen, mennyire felszabadultabban táncoltam Louis-sal azok után, amit műveltünk egymással. Azt hiszem, teljesen kiismertem a testét, és hogy mit szeret. Tetszett, hogy tudom...hogyan néz ki...ruha nélkül, és bevallom, valahányszor rá gondolok csodás testére, kiráz a hideg, és újra látni akarom. Louis...tökéletes volt. Nem találtam rá jobb szót. Felszabadultan táncoltunk. Tudta, hogy szeretem érezni, így direkt úgy mozgott velem, ahogy élveztem. Figyelt rám, és ez megbénított. Háttal fordított magának, és hozzám simult hátulról. Ijedten rezzentem meg, mikor megéreztem ágyékát a fenekemnél. Ennyire közel még soha nem táncoltunk. Louis átkarolta a derekam, és arra késztetett, hogy vele mozogjak, ami egyáltalán nem volt ellenemre. Még tetszett is, hogy ennyire közel van hozzám, és ennyire érzem. Felnyújtottam a kezem, és hátranyúltam, hogy Louis hajába túrjak. Ekkor oldalra néztem egy pillanatra. Zayn-t láttam meg. Éppen Perrie-vel nevetett valamin. Rám kapta a tekintetét, és kicsit elkomolyodott, ahogy végignézett rajtunk Louis-sal. Magához rántotta Perrie-t, és erősen megcsókolta. Lepetten kerekedett ki a szemem, ahogy a fenekébe markolt, és hirtelen kipattant a szeme. Rám nézett, egyenesen a szemembe. Nem bírtam felfogni, hogy tehetett ilyet Zayn. "Képes smárolni egy másik csajjal, és közben rám nézni. Miért? Ez...hihetetlenül...gonosz.". Jobb szót nem tudtam rá találni, mivel nem akartam nagyon szívtelen jelzővel illetni, pedig több is eszembe jutott. Ijedten ugrottam meg kicsit, mikor Louis végighúzta a kezét testemen. Forró érintése a könyökömtől indult, mely a fejem felett magasodott. Végighaladt az oldalamon, a csípőmön, majd a combomon is. Végül visszatért a hasamra a keze, és közelebb húzott magához. Még jobban hozzá simultam, amitől egy apró sóhaj hagyta el a szám. Louis végighúzta orrát a nyakamon, amitől kirázott a hideg. Nem hittel el, hogy ezt teszi velem nyilvános helyen. Képes kínozni. De azt hiszem, mindketten eleget ittunk, hogy ez ne érdekeljen.

Louis maga felé fordított, és kicsit távolabb lépett. Ez meglepett, de mikor megfogta a kezem. Végig a szemembe nézett, és háttal kezdett menni. Érdekelte, követem-e. Mentem utána, így megfordult, és gyorsabbra vette a tempót. Elmentünk Zayn-ék mellett, aki éreztem, észrevette ezt. Louis kihúzott a kertbe, és megállt a ház sarkánál hátul. Itt csak a Hold világított, és senki nem volt. A ház sarka eltakart minket. Zavartan néztem Louis-ra, aki elölről hozzám simult.

- Miért jöttünk ide?

Kérdésemre még nem kaptam választ. Louis a homlokát az enyémnek döntötte, és éreztem forró leheletét.

- Mert szeretlek.

Halkan suttogott, amitől kirázott a hideg. Nem volt időm felelni, mert megcsókolt. Édesen, gyengéden tört be a számba a nyelve. Élveztem mozdulataink, minden egyes pillanatát. Lassan nyúlt az arcomhoz, míg én a nyaka köré fontam a karom, és a hajába túrtam. Louis-sal minden olyan természetes és egyszerű volt. Az érintése forrón csúszott le arcomról. Megremegtem, mikor vízszintesen végigsimította szabadon lévő mellkasom. Nem volt kint olyan meleg, én mégis égtem a forróságtól. Úgy éreztem, menten meggyulladok. Imádtam az érintését. Végigsimított a karomon, és megfogta remegő kezem. Megnyugodtam, mikor megszorította. Magam sem tudom, miért, de remegtem, mint a nyárfalevél. Egyszerűen ezt váltotta ki belőlem Louis. Már tudtam kontrollálni a lélegzésemet csók közben is, és most eléggé gyorsan süllyedt és emelkedett a mellkasom. Louis megfogta a kezem, de közben egy pillanatra sem esett ki a ritmusból. Mellkasára irányította érintésem. Kezem az izmai közepén pihent...de ez nem sokáig volt így. Louis betakarta nagy tenyerével én apró mancsom, és lefelé irányított mellkasán. A hasánál jártam, és a kezem akadozva csúszott végig hat apró kockáján. A mellkasom mozgása csak gyorsult, miközben kezem tovább vezette lefele. "Mit csinálsz Louis?" akartam sikítani, de a szám nem akarta megválni édes elfoglaltságától. Az agyam magától cselekedett és felülkerekedett a szívemen. Utólag már hálás vagyok neki. Elkaptam a kezem és a fejem, valamint mélyen magamba szívtam a levegőt.

- Louis, ne! - hebegtem halkan.

Lehajtotta a fejét, és mélyet sóhajtott. A kezeivel a fejem mellett támaszkodott

- Ne haragudj...csak kicsit elborult az agyam. Nem akartalak bántani.

Láttam, hogy rosszul esett neki, hogy elvesztette az irányítás maga felett. "Ennyire nehéz lenne neki? Ő sem tudja visszafogni magát mellettem? Miért teszem ezt? Mivel bántom? Nehézséget hozok az életébe.". Hihetetlenül rosszul éreztem magam.

- Nem bántottál. Elengedtél, amiért hálás vagyok. Nehéz neked mellettem? - kérdeztem óvatosan.

Rám emelte csodás kék szemeit, amelyek még a sötétben is csillogtak. Kicsit megzavart, hogy ennyire csillog. Édesen elmosolyodott.

- Te vagy a legcsodásabb dolog az életemben. Melletted a legegyszerűbb.

- Akkor miért érzem úgy, hogy valamivel egyfolytában...irritállak?

A mellettünk lévő földet vizslattam. Nem bírtam a szemébe nézni. Ennél jobb szót nem találtam rá, de Louis értette.

- Mert csodás, érzékeny lány vagy. Nem irritálsz, csak tökéletes vagy. Rabul ejtettél, és akarlak, de még nem. Végtelen sok időnk van együtt, és tudom, hogy időre van szükséged. Várok rád, amíg csak akarod. Teljen ez napokba vagy évekbe, lényegtelen.  

Erre az egészre nem bírtam mit felelni. Annyira aranyos volt tőle, hogy ilyenre képes miattam. Tudta, nem bírok egyik napról a másikra elfelejteni mindent a múltamból csak, mert Ő belépett az életembe. Nagyon szeretem Louis-t, de erre még Ő sem volt képes. Még az Ő tökéletes gyengédsége sem tudta elfelejtetni velem a borzalmas emlékeket, melyeket régen átéltem. Viszont az meglehetősen megzavart, hogy önszántából kimondta, akar engem. Tudtam, szeretne velem egy szinttel feljebb jutni szexuális életünkben, mégis legyőzte magában a vágyat, és képes rám várni. Ezért hihetetlenül hálás voltam. Nem olyan volt, mint a többi srác. Ő erős volt, és tiszteletben tartotta az én akaratom, sőt a magáé fölé emelte azt.  Csak elmosolyodtam, és hang híján ennyit hebegtem:

- Köszönöm.

Louis édesen kivillantotta tökéletes fogait, és azt az apró gödröcskéjét, amely olyan ritkán látszik. Egy gyengéd puszit nyomott az arcomra, amitől teljesen megnyugodtam. Louis tökéletes volt.

Összekulcsolta ujjainkat, és kérdőn bökött a  ház sarka felé. Mosolyogva bólintottam. Lassan indultunk el az ajtó fele. Kiléptünk a sarok mögül, de én már zuhantam is előre. Megbotlottam valamibe, ami ezt érezve fájdalmasan felnyögött. Louis erős karja visszarántott. Hozzá simultam, így visszanyertem egyensúlyom. Erre a hirtelen botlásra az alkohol is rájátszott kicsit, de csak nagyon minimálisan. Lenéztem arra  bizonyos dologra, amiben felbotlottam. Nem más volt, mint Zayn, aki a hátát a falnak döntötte, és ahogy átestem rajta felhúzta addig kinyújtott lábait. Hanyagul támasztotta könyökét térdén. Láttam rajta az alkohol erős hatását, de volt ott még szomorúság is.

- Mintha nem rúgtál volna még belém  elégszer.

Halkan mondta a szavak, alig hallottam őket a hangos zenétől. Időbe telt, míg kivettem, mit is mondott. Nem nézett rám, csak maga elé bámult. Rosszul éreztem magam a szavai hallatán.

- Azt hiszem, te nagyobbat rúgtál rajtam.

Én is halkan beszéltem, és azt hiszem, szomorúan is, de tudtam, meghallotta. Rám kapta csodás szemeit, melyből szinte semmit nem  tudtam kiolvasni. Elrejtette előlem érzéseit. Mindketten elhúztuk a szánk, majd bementem. Louis kicsit hezitált, mikor Zayn-re nézett. Tudtam, mondani akart neki valamit, de hálás voltam, mikor minden szó nélkül megfogta a kezem, és utánam jött. Azt hiszem, rájött, ez csak a kettőnk harca, amelynek Ő csak áldozata...sajnos.

Mikor beértünk a házba, hangosan fújtam ki a levegőt, amit az üvöltő zene által keltett rezgések örömmel nyeltek el.

- Hozok inni magunknak! - mondta nekem Louis, vagyis inkább üvöltötte.

Aprót bólintottam válaszul, és figyeltem, ahogy eltűnik a táncolók között. Tökéletes alakja a sötétség és a tömeg áldozata lett legnagyobb bánatomra. Úgy éreztem, Ő az egyetlen, aki mellettem áll. Louis kivételével az egész világ ellenem fordult Zayn-nel az élen. Fájt a tudat, hogy miattam szened...hogy azt gondolja, szándékosan bántom. "Mi van ezzel az átkozott társasággal? Itt mindenki rám vágyik? A hangsúly a vágyik-on van, mivel azt hiszem, többet nem kapnék sem Zayn-től, sem Andy-től. Ellenben Louis-sal, aki csak a puszta szeretetéve többet tett, mint bárki más az életemben."

- Szia Lex. - jött mellém egy szőkés-rózsaszín lány.

Fölösleges volt felé fordulnom, megismertem különleges hangszínét, mégis megtettem.

- Hali Perrie. - köszöntem mosolyogva.

- Megtalált Zayn? Azért ment el vagy 15 perce, hogy téged megkeres, azt hiszem, kiment utánatok a kertbe. Találkoztatok?

 A hangsúlyból és a szeméből semmit nem tudtam kiolvasni, ami elszomorított. Tudni akartam, mi a szándéka, de teljesen átlagosan viselkedett. Kétlem, hogy ez őszinte lett volna, de nagyon jó színész volt az biztos. De ekkor belém nyilallt a felismerés, de először csak puhatolóztam.

- Azóta keres?

- Igen. Kb 15 perce ment ki utánatok a kertbe. Ezek szerint nem talált meg téged?

- De...megtalált. - hebegtem halkan, miközben magam elé meredtem.

Elnézést kértem, és arrébb mentem. Nem bírtam felfogni. "Ezek szerint Zayn mindent hallott, amit beszéltünk Louis-sal. Hisz mi a ház sarka mögött álltunk, míg Ő közvetlen a másik oldalon ült. A francba. Hogy lehetek ennyire idióta? Szegény Zayn.".

Így utólag, hogy én is okosabb vagyok, azt hiszem, ilyen az Élet. Hisz minden rosszal jön valami jó, és minden jóval jön egy újabb rossz. A kérdés csak az, mennyire erősek vagyunk ezekhez. Az Élet kihívásokat állít elénk, hogy felmérje, mennyire vagyunk képesek kezelni őket. Azt szeretné tudni, vagyunk-e elég erősek ahhoz, hogy megérdemeljük az ajándékát. Hisz az Élet csak akkor ad igazán szépet, ha megszenvedünk érte. Ha harcolunk az akartunkért, és kiállunk magunk és a szeretteink mellett. Ha nem becsüljük eléggé, ne várjunk semmi jót. Én régen nem becsültem meg. Meg akartam halni, ezzel csalódást okozva az Életnek, de az nem engedte, hogy elkövessem ezt a hibát. Hozott az életembe egy jót, Louis-t, akivel együtt érkezett pár probléma is. Most is próbatétel elé állít az Élet, és arra kíváncsi, hogyan kezelem ezt a helyzetet. Hát én többé nem leszek olyan ijedős kislány, mint régen. Itt az ideje, hogy a sarkamra álljak, és kitartsak magam mellett. Senki nem hiheti, hogy én minden szó nélkül tűrni fogom, hogy bűntudatot okozzanak nekem teljesen jogtalanul, hisz nem az én hibám, hogy így alakult ez az egész.