II. 21. ~Az életemért futottam.*

Szóval kedves Olvasóim!

Most igencsak kavarós rész következik, ami elindít egy lavinát Sandy életében. Vajon megoldják, vagy a lány egyedül marad borzalmas életében újonnan előkerült ellenségével? Szerintetek? Írjátok le a véleményeteket. #smile

II. 21. ~Az életemért futottam.*

Csütörtök volt, ma volt Liam pasibulija. Louis csak délelőtt ugrott be hozzám, mivel már délután elmentek a srácokkal azt hiszem, painball-ozni. Örültem, hogy ennyire törődnek egymással. Csináltam magamnak vacsorát, és leültem a tévé elé. Éppen egy sztárokkal foglalkozó műsor ment. Figyelmesen végignéztem, a műsort, miközben vacsoráztam. Megjelent a szőke bemondólány, aki éppen belekezdett egy újabb válásra a szárvilágból. Közben a füléhez kapott, és kicsit megdöbbent, majd visszatalált az eredeti témához.

- És most kaptam a hírt, hogy a One Direction-os srácokat lekapták ma több helyen is. Ma van az egyik tag, Liam születésnapja, és úgy tűnik ez csak egy kanbuli lesz. Lekapták a painball pályán az 5 tagot, a dobosukat, és a One Piece egyik modelljét, Andy-t. - közben vágtak be képeket a résztvevőkről.

Louis azt mondta, csak 5-en lesznek, de arra gondoltam, biztosan Liam kérésére hívták meg a többieket is. Hisz Ő az ünnepelt. Aztán a lány folytatta.

- Most pedig pár perce látták a tagokat bemenni egy hotelbe, ahol egy lakosztályt foglaltak, és felmentek. Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből.

Erre én is nagyon kíváncsi voltam. Ilyet nekem nem mondott Louis, és azt sem értettem, mi okuk volt bérelni egy lakosztályt, mikor ott van a házuk. Simán folytathatták volna ott a bulit, volt már rá példa. A képek alapján már nem voltak egészen józanok. Lepetten vittem ki a vacsorám maradékát, és pakoltam el magam után. Most egészen későn vacsoráztam, nem tudom, miért. Eddig nem voltam éhes.

Már biztosan elmúlt fél 12 is, mikor az ég megdörrent, én pedig ijedten rezzentem össze. A nappaliban a függöny magasra emelkedett a széltől, így odasiettem. Megfogtam az ablakot, hogy becsukjam, de a figyelmem az utcára terelődött. Egy fekete kalapos férfi állt az út közepén. Oké, hogy ez nem egy forgalmas utca, ahol olyan gyakran járnak az autók, de én akkor sem állnék ki a helyében az útra. Ráadásul szakadt az eső. Fekete kabátját még sötétebbre festette az eső a lámpa fényében. Fekete kalapot viselt, amilyet a filmekben szoktak a kétes külsejű alakok. Felém fordult a testével, de nem nézett rám. Nem láttam az arcát. Ismét hatalmába kerített az a félelemkeltő érzés, ami szombaton fogott el a parkolóban. Mintha követnének, mintha engem figyelne, mintha miattam lenne ott, mintha ártani tudna nekem. Becsuktam az ablakot, de még figyeltem. Valamiért vonzotta a tekintetem ijesztő alakja. Az eszem azt diktálta, húzzam el a függönyt, és hagyjam, de a testem nem engedelmeskedett. Csak álltam az ablakba, és figyeltem. Ekkor felnézett rám az útról. A tekintete a lelkembe hatolt. Az arca komoly volt. Teljesen világossá vált számomra, hogy Ő tényleg csak miattam van itt. Én kellek neki, és engem figyelt. Azt akarta, én is meglássam. A számhoz kaptam remegő kezeimmel, és ijedten rántottam el a függönyt. A bejárati ajtóhoz rohantam, és kettőre zártam azt. Futás közben kezembe vettem a telefonom, és megnéztem, fel van-e töltve. Majdnem maxon volt. Jobb ötlet híján felkapcsoltam a villanyt a fürdőben. A kezem csak úgy csapódott a műanyag kapcsolón. Bekucorodtam a sarokba az ajtóval szembe. Felhúztam a térdem, és szorosan átkaroltam. Hangosan felzokogtam. Nem hittem el, amit láttam. Ő itt van. Ismét belépett az életembe, és itt van az utcámba. Ezért volt mostanában oly' sokszor olyan érzésem, mintha követnének. Ő volt az. Megint bántani akar, megint meg akarja keseríteni az életem. Fel akartam hívni Louis-t, vagy a rendőrséget, de átfutott az agyamon, hogy mi van, ha ez csak butaság. Ha túl nagy volt mostanában rajtam a nyomás (bár nem tudom, mi miatt), és ez csak a fantáziám rossz játéka velem. Ha ez az egész csak egy képzelgés, és nincsen gond. Nem akartam, hogy mindenki azt gondolja, megbolondultam. Hisz Ő nem lehet itt. Az lehetetlen.

*Louis szemszöge*

- Srácok miért jöttünk ide? - Liam zavartan nézett szét a hotelben.

Ezt én is kérdezhetném, de a Harry és Zayn csak gonoszul vigyorgott. Úgy tűnik ezt Ők tervezték el. Felmentünk a legtágasabb lakosztályba, amely biztos gyönyörű lesz tekintve ezt a szállodát. London legjobb helye volt, és méregdrága, de nem panaszkodom. Liam benyitott, és bement. Bent sötét volt, majd mikor felkapcsolódott a villany, két csaj egyből leteperte az ünnepeltet. Körbetáncolták elég erotikus módon. Mindenki felnevetett közülünk, csak nekem nem volt kedvem ezen mulatni. Nem értettem, Zayn hogy találhatott ki ilyet, mikor neki is ott van Perrie, de mit is várok tőle?! Nekem viszont eszembe jutott Sandy, és nem akartam ezt ezekkel az ribancokkal. Minimum öten voltak, de ahogy jobban megszámoltam rájöttem, hatan. Mi pedig heten. Szóval csak egy volt a létszámkülönbség a két nemből. Ijedten figyeltem, ahogy minden csaj kiszemel magának valakit, akire ráakaszkodott. A srácok ezt látszólag egyáltalán nem bánták. Zayn volt közülünk az egyetlen rajtam kívül, akinek volt barátnője, mégis mikor hozzá simult az a csinos szőke, még közelebb húzta magához, és nevetve tűrte, ahogy a lány kezei egyre veszélyesebb helyekre tévednek. Niall mellém jött, és öntött magának egy italt. Én csak indokból álltam a pultnál, a tömérdek pia előtt, hogy ne szemeljen ki magának egy lány sem. De egy idő után, már túl feltűnő volt, hogy sokáig vagyok itt, így kimentem a fürdőszobába.

Nem bírtam felfogni, hogyan tehettek ilyet a srácok. Akkor legalább szóltak volna előtte. Tudtam volna, hogy én ide már nem jövök fel. Csak reménykedtem benne, hogy ezek a lányok csupán táncosok, és nem úgy jöttek, hogy le is fekszünk velük. Az elég érdekes és undorító lenne, hisz nincs annyi szoba. Fuj.

Jobb híján, kimentem az erkélyre, egy pohár whisky-vel a kezemben. A kivételesen langyos levegőben vizslattam a város fényeit a magasból. A függönyök el voltak húzva, hogy a lehetséges lesifotósok még véletlen se lássanak be. Egyszer nyílt az ajtó, és megfordulás nélkül azért imádkoztam, hogy ne az egyik lány legyen az. De szerencsére egy erős, nagy kéz szorította meg a vállam. Harry jött mellém, egy üveg Jack Daniel's-szel a kezében. Mellém támaszkodott a korlátra, és csendben volt bár látszott rajta, hogy már nagyon jó kedve van. Cinikusan felnevettem, és beszóltam neki anélkül, hogy ránéztem volna.

- Hogyhogy nem bent szórakozol az egyik kis ribanccal?

Oké, normál esetbe nem beszélem volna ilyen csúnyán, de tény, hogy nagyon felhúzta az agyam ez a helyzet. Harry lepetten fordult felém, és felhúzta a szemöldökét, melyet így eltakartak göndör fürtjei.

- Mi bajod Haver?

Erre én is lepetten néztem rá. Nem igaz, hogy nem jött rá.

- Még kérdezed? Basszus ideívtál hat prostit, akik csak arra mennek, hogy sztárokkal ágyba bújhassanak. Fogadok, még pénzt sem kértek érte. Az egyetlen dolog, amiért nem lépek le, az Liam. Nem akarom megbántani. - magyaráztam.

- Csak az a gond, hogy nem ittál eleget a klubban. - jegyezte meg egyszerűen.

- Vagy az, hogy Ti túl sokat ittatok. - vágtam vissza.

Ezen elnevette magát. És valóban csak úgy dőlt belőle a piaszag. Fel tudtam volna pofozni Harry-t, hogy ilyen felelőtlen és részeg. Legszívesebben egy jól irányzott mozdulattal "megsimogatnám" az arcát a jobb horgommal, aztán leüvölteném a fejét, és kirohannék a hotelből, de ezt nem tehettem. Ez Liam napja, nem bánthatom meg.

- Inkább igyál egy kicsit!

Elém tartotta az üveget. Nagyot sóhajtottam, majd levettem. Volt poharam, mégsem vettem fel az asztalról. Inkább beleittam az üvegbe. Harry mosolyogva figyelt, majd hagyta, hogy nálam maradjon a pia. Nem is baj, hogy Ő nem ivott már többet.

- Csak azt nem értem, hogy tehetitek ezt. Nektek oké, de Zayn mi a francot művel? Neki van barátnője. Nekem is ott van Lex, nem akarom megcsalni. - húztam bele ismét az üvegbe.

Harry figyelmesen végighallgatott, majd azt felelte, amit igazából én is tudtam:

- Zayn már csak ilyen. Tudod, hogy Perrie úgysem fog rá haragudni...már ha kiderül ez az egész. Márpedig nem fog, szóval Te is érezheted jól magad.

Nem értettem, hogy mondhat ilyet Harry, de biztos az alkohol miatt van. Inkább én is belehúztam még vagy háromszor, hogy ne Harry idiótaságára koncentráljak. De erre csak felelnem kellett, hisz nem hagyhattam szó nélkül.  

- Nem érted Haz. Ha nem derül ki, akkor is azzal a tudattal kell élnem, hogy megcsaltam. Ha Lex szemébe nézek, ha kimondja, hogy szeret, mindig eszembe jutna, hogy én átverem. Azt ígértem neki, én soha nem fogom megbántani.

Ismét meghúztam az üveget, még belegondolni is rossz volt, hogy ezek mind megtörténhetnek.

- Ne ígérj olyat, amit nem tudsz megtartani. - felelte nekem Harry komolyan, de a szeme azért üveges volt.

Csak nagyot sóhajtottam, és jó sok kortyot leengedtem a torkomon a tömény piából. Kicsit megszédültem, ahogy leengedtem a kezem. Vészesen kezdett hatni ez a sok korty. Fel sem tűnt, hogy rövid beszélgetésünk alatt ennyi alkoholt leengedtem a torkomon. Harry feltűnően széles vigyorral a vállamra tette a kezét.

- Akkor most bemegyünk, elfejtesz mindent, amid most van, és csak férfi leszel. Liam-ért.

Határozottan bólintottam, amitől elmosódott a világ körülöttem. Hangosan felnevettem, amihez Harry is csatlakozott. Megint meghúztam az üveget, hogy semmit ne érezzek...hogy semmire ne emlékezzek.

Ahogy beléptünk, Harry hangosan odaszólt egy lánynak, aki egyből felénk kapta a fejét.

- Érd el, hogy élvezze, és semmi gondja ne legyen!

A lány elégedetten mért végig, majd hozzám jött. Kicsit elhúzódtam tőle, de csak nem tágított, és lelökött a kanapéra. Fölém mászott, és erotikusan kezdett velem viselkedni. Lehunytam a szemem, és próbáltam nem ránézni. Próbáltam elhitetni magammal, hogy ami most történik, normális, és nem lesz belőle gondom. Azt hiszem, főként arról akartam meggyőzni magam, hogy most Lex van felettem, és nem egy idegen. De a lány minden egyes mozdulata annyira vad, céltudatos és határozott volt, hogy egyből emlékeztetett, nem az én drága szerelmem az. Párszor próbált megcsókolni, de mindig egyből ellöktem magamtól. Már éppen kezdtem élvezni, mivel közben a lány öntötte is belém a Jack Daniel's-t. Kezdtem megfeledkezni a világról, kezdtem elfelejteni, ki is vár rám otthon, akinek a szemébe kell majd néznem.

Egyszer ajtónyitódást hallottam, de többet nem hála a hangos zenének. Kinyitottam a szemem, azzal a csodásan szép, kék, kétkedő szempárral találtam szembe magam, melyekbe most könnyek gyűltek. Lepetten pislogtam párat, csakhogy megbizonyosodjak; jól látok. De Ő még mindig ott volt, és lepetten mért végig újra. Gyorsan letoltam magamról a csajt, és felpattantam. Meg akartam fogni a kezét, de hátrébb állt, és elkapta karjait. Lassan, kétkedve csóválta meg a fejét. Mintha csak azt akarná, hogy ez csak egy álom legyen, és mindjárt felkelne. Én is pont ezt akartam. Pontosan ugyanezt, de ez lehetetlen volt. Tudtam, hogy ebből baj lesz, tudtam, hogy nem kéne. Mintha egyből kijózanodtam volna. A felismerés, hogy Lex itt van fejen vágott, és hidegzuhanyként hatott rám...visszarántott a keserű valóságba a mámoros alkohol világából.

- Nem hiszem el.... - suttogta alig hallhatóan.

Kirohant az ajtón. A zene is leállt, és mindenki rám nézett. Mérgesen mértem végig mindenkin. Inkább le kellett volna lépnem, akkor is kevésbé rontom el Liam buliját. Mérgesen megálltam Harry előtt.

- Kösz cseszd meg, én mondtam!

Lehet a legjobb a barátom, de most úgy kiabáltam rá, mintha a legrosszabb ellenségem lenne. Hát per pillanat úgy éreztem. Csak elhúzta a száját, és mondani akart valamit, de nem hallgattam meg. Kirohantam az ajtón. Mérgesen téptem fel, és élesen vettem a folyosó kanyarjait, míg meg nem látom Őt. Szó szerint az ÉLETEMÉRT FUTOTTAM. 

II. 20. ~Paranoia.*

Kedves Olvasóim!

Kezdődik a mindent lezáró bonyodalom. Kíváncsi vagyok a tippjeitekre, de még ne áruljátok el, csak ha majd bejön...vagy éppen nem. #haha

Még mindig várja az új blogom az olvasókat. Sok új történet van ott, most éppen lesz mindenből új. Nézzetek be! Jól fogtok szórakozni. Sok regény és megkezdett történet is van fent. A +18-as történetekről nem is beszélve. CHECK OUT!

II. 20. ~Paranoia.*

 

- Louis, mit vacakolsz azzal a kocsival?

Nevetve löktem el magam alacsony fekete Porsche-jétől, és át akartam menni a parkolón hozzá, de egy éppen kikanyarodó autó utam állta. Ő csak rám nézett a válla felett, majd a szája mozgásából ítélve morgott valamit, amit nem értettem. Vigyorogva ugrándoztam mellé a hosszú bevásárlókocsi sorhoz. Idegesen próbálta meg újra meg újra belenyomni a pénzt a résbe, de valahogy nem jött össze.

- Várj már! Miért vacakolsz ezzel?

Nevetve vettem ki a kezéből a pénzt, és egy másik kocsiba helyeztem, ami simán ment. Louis idegesen figyelte a tettem, majd morgott valami olyat, hogy miért nem lehet ezeket normálisan megcsinálni. Nevetve húztam ki a kocsit, és közben nyomtam egy puszit az arcára. Ettől mintha mindent elfelejtett volna, mosolyogva átvette a tolást. Előkotortam a táskámból a telefonom, majd megnyitottam az emlékeztetőt, amiben benne volt a bevásárló lista. Mindig ide írtam fel, ami kell, hisz egy pipával már el is van intézve, és a telefonom mindig kéznél van.

Egy csapat elég jól megbámult minket, ami frusztrált kicsit, de ezt már megszoktam Louis-sal. Tudtam, milyen lehet Vele egy bevásárlás, így mindig inkább egyedül intéztem, de most mindenáron el akart jönni Velem. Mondjuk ezt nem csodáltam, hisz már régen nélkülöznie kellett annyit dolgoztak. De szerencsére senki nem akart megzavarni minket, így békésen sétáltunk be a hatalmas áruházba. Bent egyből körbevett a hűvös levegő, és a fülembe férkőzött az az idegesítő dallam és szlogen, amivel a Tesco már minden ember gyára ment. Louis tolta a kocsit figyelve, merre szeretnék menni, míg én pakoltam a kosárba a dolgokat, és pipálgattam a telefonomban. Igazából nagyon tetszett ez a vásárlás, és élveztem is. Aztán a kasszánál egy halk veszekedés bonyolítottunk le, ki is fizessen, de mondanom sem kell, én nyertem. Louis mindig engedett az akaratomnak, legyen szó bármiről. Soha nem vesztünk össze komolyabban ilyen apróságokon, mindig inkább engedett nekem. Ez most valahogy így zajlott le a sokadik próbálkozása után:

- Louis, én fizetek, és nincs vita!

Ellentmondást nem tűrő hangomra nagyot sóhajtott, és előhozta szokásos mondatát.

- Igenis Kicsim.

Ezen mindig elnevettük magunk, de mi már csak ilyenek voltunk. És jól esett, hogy Louis rám hagyja, mégpedig ilyen vicces módon.

Beültünk a kocsiba, de még nem mentünk haza. Louis-nak be kellett ugrania pár percre egy stúdióba a ruhájáért a ma esti apróbb koncertre. Louis lepakolt London egyik forgalmas utcáján a stúdió előtt. Sokan voltak, de nem olyan vészes.

- Én maradok a kocsiban. Siess!

Elmosolyodott, és nyomott egy puszit a számra, mielőtt kiszállt volna. Figyeltem tökéletes alakját, ahogy távolodik. Egyedül maradtam a kocsiba, de inkább, minthogy bent kivárjak egy ilyen ruhapróbát. Mert ismertem már ezt. Ilyenkor mindig felpróbálja Louis, aztán még igazítanak kicsit a darabokon. 20 perc. Arról nem is beszélve, hogy most is megrohamozta az ajtóban egy csapat rajongó. Tudtam, ez vele jár, és elfogadtam, mégis rossz volt, hogy ennyien szeretik még rajtam kívül. Hatalmas a konkurenciám, de bízom Louis-ban. Ő soha nem bántana meg. Aztán végleg bement.

Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de bekapcsoltam a rádiót. A Hits-re tettem, mivel az az örök kedvencem. Hátha hallok egy általam írt számot. Lehunytam a szemem, és hátradőltem az ülésben. Nem tudom, mennyi időt tölthettem így, de egyre inkább frusztrált valami. Mintha a rádió elhalkult volna, és csak az utca zaját hallanám. Mintha mindenki rólam beszélne. Kipattant a szemem. Kicsit előrébb dőltem, és ijedten pásztáztam végig az utcát. A rádió természetesen ugyanolyan hangerőn szólt, míg le nem vettem. Olyan érzésem volt, mintha figyelnének. Persze nem a rajongók, azt már megszoktam. Ez most más volt. Új és fenyegető figyelem. Végigpásztáztam az utcát. Egy kávézóban az út túloldalán sokan ültek, és kocsik is parkoltak mindenfele. Az emberek járkáltak mellettem az utcán, de senki nem állt meg egy pillanatra sem. Hatalmába kerített a félelem. Dylan jutott eszembe, aki persze börtönben van, de kitudja. Féltem, hogy még most is meg tud találni, vagy esetleg valakit megkért, hogy álljon Louis-on és rajtam bosszút. Ijedten néztem ismét végig, de persze semmit nem láttam. Annyira rossz volt ez az érzés. Mintha minden egyes sarkon veszély leselkedne rám, mely csak arra vár, mikor megyek arra, hogy jól hasba rúgjon. Utáltam ezt érezni. Mái napig rosszat álmodok Dylan-nel. Ilyenkor Louis próbál nyugtatni, de semmit nem tehet. Az éjszaka közepén felriadok rémálmomból, melyben nincsen hős, aki megmentsen. Dylan az én ördögöm, aki örökké üldözni fog, lényegtelen szabadlábon van-e. Mindig a fejemben lesz, és azt a félelmet, melyet miatta éltem át kétszer, már senki nem tudja eltörölni.

Már azt tervezgettem, hogy mindjárt kiszállok, és berohanok Louis-hoz, de azt nem tehettem. Szerencsére nem is kellett. Nyílt a stúdió ajtaja és Louis jött ki egy nagy, kék ruhatárolóval a kezével. Kedvesen rám mosolygott, majd befektette a hátsó ülésre, és beült mellém. Megkönnyebbültem, hogy végre itt van velem. Ő is látta rajtam, hogy nincs minden rendben.

- Minden oké Kicsim?

Zavartan megráztam a fejem, hogy kicsit kitisztítsam az elmém. Higgadtan feleltem.

- Persze.

"Lehetséges lenne, hogy megbolondultam Dylan-től?". De ez lehetetlen volt, így arra gyanakodtam, hogy a túl sok rajongó teszi ezt velem. Hisz már engem is felismernek, és gyakran megállítanak az utcán autogrammért vagy képért.

- Kicsim, tudod, hogy szombaton lesz Liam szülinapi bulija, ugye? - emlékeztetett Louis.

- Hogy is felejthetném el?!

Mintha kicsit megfontolná, mit mond. Alaposan végiggondolt mindent, majd mikor megállt egy piros lámpánál, megszólalt.

- A szülinapja hivatalosan csütörtökön van, és arra gondoltunk, hogy elmegyünk aznap egy pasibulira. Csak nem hagyhatjuk ünneplés nélkül a hivatalos napját.

Azt hittem, Liam csütörtökön a családjával lesz, de persze Louis most az estéről beszélt. Tudtam, szükségük van ezekre a pasis összejövetelekre, így semmi okom nem volt ellenkezni.

- Oké. Szórakozzatok jól, és ne rúgjatok be nagyon.

Louis elmosolyodott, és gyorsan nyomott egy puszit az arcomra, mielőtt elindult volna.

Az ilyen bulikon általában bowlingoznak, painballoznak vagy elmennek 5-en egy klubba. Hát semmi kifogásom nem volt ellene. A legutóbbi ilyen alkalom után is még napokig erről áradoztak. Imádják ezeket, mert ilyenkor kiélhetik függetlenségi vágyaikat, hogy nincsenek a nevükhöz kötve. Csupán 5 srác a nagyvilágban, akik jól érzik magukat, mint bárki más. De siettünk haza hozzám. Gyorsan kellett felöltöznöm, hisz én is mentem velük. Magamra kaptam egy édes, spagetti pántos, felül feszülős, míg alul fodros, sötétkék, már majdhogynem fekete alapon virágos ruhát. Egy sötétkék magas sarkút tervezte felvenni. Megcsináltam a hajam, a sminket, és fél óra múlva már indultunk is tovább a srácok házához.

***

A srácok azt hiszem, élvezték, hogy mindenki körülöttük sürög, és a sminküket vagy hajukat igazgatja. De ezt már annyiszor felvettem nekik, viszont soha nem ismerték el hála a férfi egonak. Nem telt el sok idő, a srácok megint a színpadon ugráltak, én pedig megint csak oldalt álltam Louis telefonjával a kezemben. Ezúttal Perrie-vel voltam. Ketten néztük a srácokat. Nem volt gondom a csajjal, jól elbeszélgettünk. Amióta sok időt tölt velünk Zayn miatt, nagyon jóba lettünk. De mikor a kérdéseket kellett megválaszolni, mindig nevettünk, míg nem jött egy számunkra kínos kérés a Twitter kérdéseknél

- Énekeljétek el a barátnőitek kedvenc számát! (ha nincs barátnőtök, a sajátotokat).

Perrie-vel egymásra néztünk, majd lepetten fel a fiúkra. Louis Zayn-re nézett, aki csak megrántotta a vállát, majd összesúgtak, és vigyorogva távolodtak el. Egyszerre ránk néztek. Közben Harry a füléhez kapott, majd kétkedve nézett a két srácra, mint ahogy Liam és Niall is. Gondolom, Ők hallották szerelmünk tervét a fülesen át. Louis és Zayn megállt előttünk a színpad szélén. Perrie-vel lepetten néztünk fel rájuk. A kamerák az arcomba másztak, így megjelentünk a kivetítőn. A fények körülvettek, mivel ránk irányítottak egy reflektort.

- Ha szépen kéritek, a lányok el is énekelhetnek velünk egy közösen választott dalt. - fordult a közönség felé Zayn.

Lepetten néztünk rá Perrie-vel. Egy hatalmas sikítás volt a válasz, mely egyértelműen igent jelentett. Félve néztem fel Louis-ra. Perrie-nek nem kellett sok, egyből megfogta Zayn lenyújtott kezét, és fellépkedett a színpadra a kicsi lépcsőn. Hiába, Ő is híresség, neki is ez az élete. Louis arca szomorkássá vált.

- Bíztassuk kicsit Lexy-t! - hallottam Harry hangját nagyon hangosan.

- Ne! - kiabáltam fel Louis-nak, miközben a srácok hatására már mindenki a nevem kiabálta.

Louis leugrott mellém a kis részre, és a farzsebébe csúsztatta a mikrofont, hogy más ne halljon minket, esetleg még a srácok a füleseknek szóló mini mikrofonnak hála a pólójuk nyakán. Kérdőn karolta át a derekam. A kamera még mindig minket mutatott a kivetítőn, ami megijesztett. 

- Sokat jelentene. - jelentette ki egyszerűen, majd édesen rám kacsintott.

Félénken néztem rá. Bíztatóan mosolygott rám, mire sóhajtottam és bólintottam. Nem akartam, hogy bárki is meghallja vagy megtudja a hangom. Louis szélesen elmosolyodott, és nyomott egy puszit a számra, mire ismét sikítás lett. Ezért nem is tarthatott sokáig ez az édes pillanat.

Louis kézen fogva húzott fel a színpadra. Zayn Perrie és maga közé tette a mikrofonját, hogy a lány hangja is hallatszódjon. Louis is így tett. Közben a srácok már ki is választották a számot, ami nem más, mint a The lazy song BrunoMars-tól. Elnevettem magam, hisz imádtam ezt a számot. Louis az egyik fülesét nekem adta, mivel szólt benne a zene. Elkezdtük énekelni. Tudtam, hogy van a szöveg ezért is féltem a második résznél. Itt se én, se Perrie nem énekeltünk, de a srácok már csak azért is teli torokból üvöltötték.

"Meet a really nice girl, have some really nice sex."

Louis jelentőségteljesen rám nézett, mikor azt énekelte: "And She's gonna scream out:"

Itt minden srác elhallgatott, én pedig Perrie-re néztem, aki csak felnevetett, majd csilingelő hangon velem együtt beleénekelte a mikrofonba: "This is great, oh my God, this is great.". Nagyon elpirultam, de a srácok csak elnevették magukat, míg Perrie beletúrt Zayn hajába. A rajongók csak nevettek és sikítottak ránk. Éreztem, most ég le az arcomról a bőr, hogy ilyenbe belementem, de már nem volt mit tenni, és nagyon viccesnek találtam. A végén nagy tapsot kaptunk. Valahogy olyan leírhatatlanul csodás volt, ahogy ott álltunk a millió ember előtt a fényáradatban, és mindenki csak ránk volt kíváncsi. Nyomtam egy puszit Louis arcára, míg Zayn tisztességesen megcsókolta Perrie-t, majd lejöttünk. Tovább ugráltunk Perrie-vel oldalt. Még mindig kicsit felfoghatatlan volt számomra, hogy mi is történt. Semmit nem bántam meg, az biztos.

~Harmincnegyedik díj.*

Köszönöm szépen a díjat  Selena-nak. Egyre több díjam lesz, yeaaah.  #thanks.

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Tegyél fel 11 kérdést!

4. Küld tovább 11 embernek!

11 dolog rólam:

1. Ma pakoltam vissza a szobámba, így végre visszaköltözhetek, vége a festésnek.

2. Át lett rendezve, kipakoltam a sok felesleges cuccot, és teljesen más lett...olyan üres, de én mégis imádom.

3. Tegnap este megnéztük Anyával a VMA-t.

4. Anya csak nevetett Taylo beszólásán...ahogy a srácok is.

5. Azt találtuk ki Anyával, amin aztán sokáig nevettünk, hogy: The best song of summer is the best song ever. #haha #IfYouKnowWhatIMean.

6. Találtam egy üres rajzos-spirálfüzetet tök jó, fehér lapokkal, csak úgy csúszik rajta a ceruza, szóval ismét belelendültem a rajzolásba.

7. Már rajzoltam egy lányt, aki Anya szerint Anne Hathaway, Harry-t, Niall-t egy idézettel és egy szemet.

8. Vettem egy Angol-Amerikai szlengszótárat.

9. Azt olvasgatom, és próbálom bevágni.

10. Hát hatalmas dolgok vannak benne, csak szakadok.

11. Most találtam egy új angol nyelvű Larry Stylinson képregényt a neten, amit a csaj szerkeszt, rajzol és ír. Ahhoz nagyon jól jön ez a szótár. Szerintem az egy csodás blog, mindenki nézzen be...bár kicsit durva néha....khm.... CHECK OUT!

Válaszaim:

1. Jó az osztályközösséged?

Igen. Minden tanár imád minket a szíve mélyén, mert nagyon vicces osztály vagyunk. Valakinek mindig van valami vicces megjegyzése, amit órán bekiabál, de a tanár is nevet rajta, mert pont olyan ízléses. Persze nálunk is vannak klikkek, hogy cigisek, átlagosok, nyomik... de ez senkit nem érdekel, mivel mindenki mindenkivel jóba van nagyjából...talán három ember kivétel, de Ők maguknak csinálták a bajt.
2. Mik a terveid a következő tanévre?

Keményebben fogok tanulni. Tavaly csábítóbb volt a Word sajnos, és inkább írtam, mint tanultam, de idén okosabban osztom be az időm, hogy mindennel tudjak foglalkozni eleget.
3. Van twittered? Szereted?

Igen. Néha felnézek, de nem nagyon köt le, bár én a Facebook-kal is így vagyok, bár azt azért gyakrabban nézem. Inkább Instagram-on lógok.
4. Ha olyan a telefonod, melyik alkalmazást szereted rajta a legjobban?

A kedvencem a Blogger (mily' meglepő #haha), de nagyon szeretem még az Instagram-mot a Bloglovin'-t és a We Heart It-et. Anya pedig egyfolytában a Szókeresőn lóg esténként a telefonomon, és általában lemeríti. #haha
5. Sminkeled magadat?

Igen, mivel nem szép az arcom. De nyáron, csak kevés szemfestéket használtam, nem kentem magam alapozóval.
6. Nyertél már valamit egy nyereményjátékon?

Hát nem tudom, ez annak számít-e, de ha nagy nehezen rávesznek, hogy kaparjak le egy sorsjegyet, mindig nyerek, de nem szeretem nagyon. Amúgy nem nagyon nyertem, de nem szoktam játszani. Ha a haverokkal nagy ritkán pókerezünk általában nyerek, mert Apa megtanított.
7. Fehér vagy fekete?

Mindkettőt nagyon szeretem főleg a kékkel. #haha
8. Mi az a tárgy amit megszeretnél kapni? (bármi lehet ékszer, telefon, kanál, stb..)

Szeretnék egy Ed Sheeran gitárt és egy Doc Martens csízmát...de amúgy nincs nagyon szükségem semmire. A lényeges dolgaim megvannak.
9. Szereted az illatos gyertyákat?

Igen pláne a lilát és a kéket. (nem tudom milyenek pontosan, csak szín alapján tudom beazonosítani. #haha)

10. Szereted a verseket?

Nem mondhatnám magam nagy versolvasónak, de ami tetszik, azt kívülről fújom. A kedvencem William Blake - To see a world... kívülről tudom az angolt és a magyart is.
11. Mi a kedvenc zeneszámod?

Jelen pillanatban a Maroon 5 - One more night, The Wanted - We own the night (ami meglepőt, mert magukat az embereket utálom), Ed Sheeran - You need me I don't need you és persze 1D - Best song ever.

Kérdéseim:

1. Jó az osztályközösséged?
2. Mik a terveid a következő tanévre?
3. Van twittered? Szereted?
4. Ha olyan a telefonod, melyik alkalmazást szereted rajta a legjobban?
5. Sminkeled magadat?
6. Nyertél már valamit egy nyereményjátékon?
7. Fehér vagy fekete?
8. Mi az a tárgy amit megszeretnél kapni? (bármi lehet ékszer,telefon,kanál, stb..)
9. Szereted az illatos gyertyákat?
10. Szereted a verseket?
11. Mi a kedvenc zeneszámod?

Küldöm:

1. RoseGirl & Bea Styles - Fáj, amit érzek

II. 18. ~Veszélyes vizek.*

A madarak magas szóval köszöntötték a reggelt, ami engem nagyon meglepett. A sátor sötétkék anyagán és a csukott szemhéjamon át is éreztem a világosságot. Az első gondolatom az volt, hogy: "süt a nap Londonban.". Ettől máris feldobódtam, majd szépen lassan felidéztem, mi is történt tegnap este. Eszembe jutott, Louis mennyire édes dologgal készült nekem, és milyen felejthetetlen estét csaptunk. Ekkor észleletem csak, hol is fekszem én pontosan. Egy meleg testet éreztem magam alatt. A lábam egybefonódott valaki kicsit szőrös bőrével. A testem, de az alattam lévő testet is csupán fehérnemű takarta. Forró bőrünk összetapadt. A hasánál szorosan öleltem, még álmomban is, míg Ő a hátamon pihentette egyik kezét. Ha jól éreztem, a másik a feje alatt, de még mindig lusta voltam kinyitni a szemem. A fejem széles, izmos mellkasán emelkedett és süllyedt egyenletes levegővételétől. Hallottam egyenletes szuszogását. Kifújt levegőjét éreztem a még kicsit nedves hajamon. Mélyen és hangosan magamba szívtam édes, Louis-os illatát, és próbáltam megmozgatni lábaim. Csak reménykedtem benne, hogy nem voltam nagyon nehéz neki, hisz a hasán aludtam. A mozgolódásomtól erősebben szorított, bár biztos voltam benne ez még álmában teszi. Jól esett, hogy ennyire vigyáz rám. Előrébb döntötte a fejét, így éreztem a homlokát a hajamnak dőlni. Édesen belesóhajtott, majd nyomott rá egy puszit. Elmosolyodtam, és immáron kinyitottam a szemem. A sátor naptól világoskékké változott anyagával találtam szembe magam, és még pár párnával oldalt. Az égők már nem világítottak. Nyomtam egy puszit a mellkasára, és le akartam fordulni róla. Ez nem jött össze. A kezei egyből erősen szorultak a derekamon, és visszarántottak. Szerintem, azt hitte, leesek. Jó volt, hogy véd, de néha már sok egy kicsit. Néha már úgy éreztem, az a szerető védelem, amit képes nekem nyújtani, meg is tud fojtani, mikor túl sokat ad.

- Louis!

A hangom rekedtes volt reggel, de mégis mélyen magába szívta a levegőt, mikor meghallotta. Lassan, megfontoltan engedte el az oldalam, így mellé tudtam feküdni a sátorban. Jól esett végre a hűvösebb matracon feküdni a takaró alatt. Akármennyire is szerettem Louis-t, így mégiscsak kényelmesebb volt. Nagyot sóhajtott, majd a könyökére támaszkodott, és az oldalára fordult. Az arcunk közel került egymáshoz. Ez nagyon imponált nekem, hisz Louis tökéletes volt.

Elgondolkoztató, hisz a tökéletesség olyan tág fogalom. Valaki tanulhat kiválón, végezhet mindent jól, figyelhet mindenre, de soha nem lehet tökéletes. Vannak, akiknek életcéljuk annak lenni. Vannak, akik a tökéletesség városában készülnek lakni, de ehhez komoly, soha véget nem érő munka kell. A tökéletesség épp azért tökéletesség, mert elérhetetlen. Egy elérhetetlen, alternatív fogalom. Senki sem lehet tökéletes soha, semmilyen körülmények között sem. Csupán megközelíthet azt. Louis sem tökéletes. Tudom nagyon jól. Hisz van hibája, csupán ez nekem nem tűnik fel. Szóval Ő csak az én szememben tökéletes. Ezért lehetséges, hogy valaki hibátlan, de az csak néhány ember számára. Bár én lennék pár ember szemében tökéletes!

Elvesztem a gondolatmenetek tekervényes szálaiban, melyek összemosódtak, és néha-néha egybefonódtak. Ez az, amikor nem tudjuk már, hogy jutottunk el egy adott pontig, de ez nem is lényeg. Hisz oly' sok minden járt egyszerre a fejemben. De egy gondolat mindnél erősebb volt, és egyre jobban megrémisztett.

- Louis, Te védekeztél?

Láttam az arcán átsuhanni a sok érzést és gondolatot. Erősen próbált visszaemlékezni. Eddig valahányszor együtt voltunk, mindig láttam, mikor előveszi az óvszert, netán én vettem elő. De most nem figyeltem. Még csak most estünk túl egy nehéz napon, erre máris elcsesszük.

- A kurva életbe.

Lepetten kerekedett ki a szemem. Louis-t még soha nem hallottam káromkodni. Jó, talán csak párszor. Távol állt tőle, és mindig elítélte. Csak részegen bukott ki belőle egy-két trágárság, de nagyon ritkán. De most nagyon jó oka volt, hisz elfelejtettünk egy nagyon fontos dolgot. És hiába mondom, hogy Ő a pasi, neki kell erre figyelni, mert nekem lesz belőle nagyobb gondom. Ő bármikor leléphet, de én nem menekülhetek a baj elől ebben az esetben. De ezúttal nem húztam fel magam. Ebben a pár napban meggyűlt a bajunk a babákkal és a fogamzásgátlással.

Louis ijedten nézett rám, és nem tudta, most mi lesz.

- Istenem, mit tettünk megin... - még mondani akarta, de egy egyszerű mosollyal, és arcának simításával megakadályoztam. Nem értette, miért nem akadok ki.

- Louis, kérlek nyugodj meg. Tudod, hogy kaptam a dokitól tablettát. Még nem késő bevennem. Van rá 72 órám.

Louis szeme kicsit megnyugodott, majd elmosolyodott. Kaptam egy puszit az orromra, amitől megnyugodtam.

Kicsit...vagyis sokat még feküdtünk egymás mellett, majd úgy döntöttünk, ideje kimenni. Magamra kaptam a tegnapi, ideiglenes, lenge ruhámat, amit az este folyamán a sátorba került táskámból szedtem elő. Ő csak az immáron száraz fürdőgatyáját vette fel, így szabadon hagyva csillogó szememnek tökéletes felsőtestét. Kimásztunk a sátorból. A gömbök füstölögve úszkáltak a víz felszínén. Már elégett bennük a gyertya. A fán, a kerítésen, a napernyős és egyéb helyeken sötéten lógtak az égősorok. Határozottan emlékszem, mikor Louis kimászott leoltani őket. Már eldöntöttem magamban, hogy maradok pakolni, de előbb kell egy reggeli tea. Nem szeretek kávézni, szerencsére Ő sem. Egy kávé van, amit megiszok, az pedig a Starbucksos, de abból is csak a kevésbé koffeinosat. Inkább egy jó erős teával ébredek. A földszint még üres volt, de az emeletről már lábdobogást hallottam. Egy hangos ajtócsapódást, majd el halk szitkozódás következet, végül hangos röhögés.

- Az a rohadt huzat. Így is szétreped a fejem!

- Kit érdekel a te gondod? Majdnem mellépisiltem a vécének, úgy rám hoztad a frászt.

A hangok nevetve dobogtak le a lépcsőn. A fal mögött  Harry és Niall feje jelent meg. Mosolyogva mértek végig minket. Harry egyből mellém telepedet a konyhasziget egyik székére, míg Niall beállt Louis mellé kávét csinált magának. Niall hátrapillantott a válla fölött Harry-re, és egyből lekezdtek nevetni.

- Szöszi, Te súrolsz fel a fürdőbe!

Niall gonoszul mért végig rajta, de azért jogos volt valahol Harry mondata. De Niall érvelése is megállta a helyét:

- Nincsen mit, mert nem pisiltem mellé, csak majdnem. Másnaposan nehéz egyenesben maradni, még a Te ajtócsapkodásod nélkül is. Amúgy meg, Te takarítanál, mert miattad volt.

Harry cinikusan nevetett fel. Elégedetten nyugtáztam, hogy Louis még egy bögrét tett a mi kettőnk mellé Haz-nak, hisz Ő is teás.

- Nehogy már még én takarítsam a Te piaszagú vizeleted. Legközelebb akkor pisilj ülve, ha már állva nem megy.

Látszott, hogy csak húzzák egymás agyát, nem mondanak komolyan semmit, nekem mégis kezdett ez már kicsit túl sok információ lenni. Több mint, amit valaha is tudni akartam. De Niall még rátett egy lapáttal:

- Legalább én tudok folyamatosan pisilni, nem akadozik egyfolytában.

Harry morcosan felelt egyből, még mielőtt meg tudtam volna szólalni. Gondolom bántotta a férfi egoját, hogy ezt én is megtudtam, mert Louis az emlékeket csak egy halk kuncogással nyugtázta. Ezt abból lehetett látni, hogy megremegett a válla, mivel szándékosan háttal állt Harry-nek.

- Az csak egyszer történt, és nagyon hideg volt a parton.

Niall éppen felelni akart valamit cinikusan, és immáron Louis is megfordult nevetve, de én ezt már nem tűrtem tovább.

- Srácok! Nem beszélnétek meg a prosztatagondjaitokat később? Nekem ez már túl sok infó.

A két kakaskodó srác szeme lepetten kerekedett ki. Louis elégedett mosollyal az arcán megfordult. Két fehér, gőzölgő bögre pihent a kezébe. Jelentőségteljesen először elém tette a jó illatú ébresztőt, és ezzel egy időben beszélt is.

- Itt a pont.

Miután rám kacsintott, csak azután tette le Harry elé a bögréjét. Úgy viselkedett, mint valami bíró, Ő, a komolytalan. De a srácok hallgattak rá, és elégedetten nevetni kezdtek.

***

Oké, nem tudom, hogy kerültem ide. Az egyik pillanatba még pakolunk Louis-sal a kertben, ami katasztrófa volt. Először beleborultunk az immáron a földön heverő sátorkupacba, ami amúgy nem az én hibám volt. Louis térdelve kezdte összeszedni a cuccokat, én pedig átbuktam rajta. Ő próbált elkapni, de ez abba került, hogy rántottam magammal, és beleestünk a sátorkupacba. Még szerencse, hogy már nem voltak benne a kitámasztók. Szóval ez a délelőtt villámgyorsan elrepült. Az egyik pillanatban még ébredezek Louis hasán, a másikban pedig már négy másnapos sráccal és a szerelmemmel ülök egy megbeszélésen. Azt sem tudom, hogy kerültem ide. Louis kézen fogva rángatott maga után, én pedig vakon követtem. Berángatott egy nagy terembe, ahol egy óriásai kerek asztal terült el. A srácokkal és a menedzserükkel letelepedtünk az egyik részére. Louis közelebb húzta hozzám a széket, mint normálisan lenne, és megnyugtatóan szorította a combom. Ezzel próbálta elterelni a figyelmem a menedzserük, Richard gonosz pillantásai elől. Nem tetszett neki, hogy Én belepofátlankodtam a megbeszélésükbe, ezt a vak is láthatta.

- Srácok, nagy hírem van. Három hét múlva utazunk Németországra. Tudjátok, jelöve vagytok a Nemzetközi popzene kategóriában a Bambi Awards-on, és most kaptam egy telefont, hogy Ti nyeritek meg, így készüljetek beszéddel. Ja, és gyakoroljátok majd a műörömet, mert legutóbb elég bénán ment. A kutya is láthatta, tudjátok előre a nyerést.

Kis csend telepedett a teremre. Mindenki szájára széles mosoly húzódott, és mindenki izgatottan mozgolódott a székében. Louis erősen megszorította a combom. Nagyon örülhetett, különben nem okozott volna fájdalmat. A kezéhez kaptam, és próbáltam lefejteni az ujjait magamról. Ijedten nézett le. Ahogy észlelte, mi a gond, egyből lazított a szorításán, és óvatosan megsimította az érzékeny bőrfelületet.

Magam sem tudom, hogyan tudtam kizárni a körülöttem lévő világok. Tulajdonképpen nem ez a legjobb szó rá. Én nem zártam, ki csupán nyitott szemmel aludtam. Arra néztem, aki beszél, ha a többiek nevettek, nevettem, ha rám néztek, bólintottam, mégsem figyeltem. Egészen máshol jártam. Az elmém visszavezettem egészen a gyerekkoromig. Végigéltem az életem, tiszta fejjel. Kezeim maguktól a nyakamban lógó arany láncra csúsztak, melyet Louis-tól kaptam. "Vajon mi lenne velem, ha elveszteném ezt a srácot? Vajon képes lennék túltenni magam rajta? Nem.". Kezdtem ráébredni, nagyon veszélyes játékot játszok, amellyel talán Louis sincs tisztában. Elkövettem azt a hibát, hogy függővé tettem magam Tőle. Már képtelen lettem volna ismét a régiként élni az életem. Nem találtam volna vissza régi önmagamhoz, és nem is akartam. Nélküle ez már nem lett volna élet. Veszélyes vizekre eveztem, ahonnan már nincs menekvés, és mindenfelől krokodilok gyűlnek a körülöttem, akik csak arra várnak, mikor csúszom már meg, hogy magukkal ragadhassanak az ijesztően sötét mélységbe.