35. ~Én.*

Másnap korán keltünk Louis-sal, hogy időben el tudjunk indulni. A család legnagyobb szerencsémre teljesen elfogadott, amitől hihetetlenül megkönnyebbültem. Még váltottam pár szót Lottie-val a tegnap estéről, és adtam neki pár tanácsot, amit szerencsére nem kioktatásnak vett, hisz nem is annak szántam. Csak nem szeretném, ha pofára esne. A kocsiban ismét elaludtam, és aznap már nem láthattam Louis-t. Csak telefonon beszéltünk, és ahogy hallottam, eléggé álmos hangja volt. Nem csodálom, hisz egész nap rohanásban volt. Szegény. Én ismét dalt kezdtem írni, de ezek már eléggé boldog hangúak voltak. Másnap Louis izgatottan hívott át hozzájuk. Természetesen azonnal indultam. Pár perc múlva egy taxi segítségével már a házuk előtt is álltam. Benyitottam, majd a nappali felé vettem az irányt, ugyanis onnan beszélgetést hallottam. Mindenki ott ült, még Talyor is. Lepetten mértem végig az egybegyűlt csapatot. Louis egyből felállt, és hozzám jött. Nyomott egy édes puszit az arcomra, majd maga mellé húzott a kanapéra.

-... és katasztrófa lesz. Muszáj megcsinálnunk! Segítenünk kell. - folytatta Liam miután köszöntek nekem.

- Miről van szó? - súgtam oda Louis-nak.

- Írnunk kell egy dalt az alapítványnak, amivel segítünk pénzt szerezni. A lényeg, hogy kasszasiker legyen. - magarázta.

Elismerően bólintottam. Louis édesen nézett rám. A szemében egy rejtett fényt véltem felfedezni, amely a dalíró énemre utalt. Halványan elmosolyodtam.

- Akkor szerintem kezdjünk hozzá, nem? - kérdezte Harry.

- Oké, de... a lányok? - kérdezte óvatosan Niall.

- Szerintem maradhatnak. Még segíthetnek is. - karolta át a derekam Louis.

A hangjában rejlő titkos hangsúlytól, amit csak én vettem észre, elmosolyodtam. A srácok nagy nehezen beleegyeztek, hogy maradhassunk Taylor-ral, de úgy éreztem, ez a tiltakozás nem elsősorban ellenem irányult, sokkal inkább Harry barátnője ellen. Átvonultunk a "studioba". Niall és Liam az ölükbe vették a gitárjukat, míg Harry kipakolta a kottákat. Jó sokat tett ki az asztalra. Meglepődtem, mikor észleltem, mennyire lassan haladnak.

- És ehhez a dallamhoz mit szóltok? - kezdett el játszani Niall.

Figyelmesen végighallgattuk, majd Zayn szólalt meg először. Kimondta azt, ami nekem is eszembe jutott. 

- Ezt már hallottam valahol. Nem jó.

Szomorúan elhúzták a szájukat.

- Ez nem fog összejönni. Kifogytunk az ötletekből. - akadt ki mellettem Louis.

A szívem szakadt meg, hogy ennyire idegesnek látom a bandát. Tudtam, hogy az én ötletem tudna nekik segíteni. Meg tudná menteni őket, de mégis féltem. Féltem, hogy megtudják a titkom. Ezt senkinek nem lenne szabad tudnia. Nem akartam. Ekkor Taylor telefonja megcsörrent, majd idegesen pattant fel. Szerintem SMS-e jött, mert nagyon ideges lett, ahogy olvasni kezdett. 

- Ne haragudjatok, de muszáj mennem. Sajnálom. Szia Harry. - nyomott egy puszit a srác szájára, majd ki is rohant, de Hazza természetesen kikísérte. Niall idegesen játszotta le újra meg újra ugyanazokat  az akkordokat egymás után. Nem lett volna rossz, de kellett az ötletem. Harry visszajött és szomorúan huppant le a helyére. Az agyamban vad gondolatok kavarogtak. Mindegyik úgy kezdődött: Mi lesz, ha....? De mikor Louis szomorú arcára néztem, hirtelen nem érdekelt tovább ez a kérdés. Csak segíteni akartam, és bíztam a srácokban.

Nagyot sóhajtottam, és komolyan Niall-ra néztem.

- Elkérhetem?

A gitárja felé nyújtottam a kezem. A srác és egyben mindenki szeme lepetten kerekedett ki. Niall gyorsan rendezte arcvonásait, majd bólintva nekem adta csodás hangszerét. A zöld pengetőt is a kezembe nyomta. Elmosolyodtam a színen. Annyira rá vallott.

- Lex. - hebegte féltőn Louis.

Tudta, mire készülök. Azt is tudta, kell nekik a segítségem, mégis engem jobban féltett. Halványan elmosolyodtam.

- Semmi baj Lou. Tudom, mit csinálok.

A szeme lepetten kerekedett ki, majd kicsit távolabb csúszott nagyobb helyet hagyva nekem, hogy kényelmesebben tudjak gitározni. Mindenki zavartan figyelt.

- Az ötleted nem rossz, de én így csinálnám.

Lefogtam az első, Niall által választott akkordot, és elkezdtem játszani az Ő dallamát, csupán lebontva, és kicsit csúsztatva. Mindenki lepetten mosolyodott el, hogy én ilyet is tudok. Eljátszottam kétszer az egészet, majd felnéztem.

- És a refrén lehetne mondjuk így...

Mondtam óvatosan. Lejátszottam a Niall által választott hangokat csupán más, új pengetéssel, ami érdekes lüktetést és egyben a ritmust is megadta dalnak. Kicsit féltem, mit szólnak ehhez, hisz én nem akartam, hogy félreértsék. Én csak segíteni szerette volna. Mikor végeztem, hozzátettem.

- De ez csak egy ötlet.

Kedvesen mosolyogtam, mikor visszaadtam a még mindig lefagyott Niall-nek a gitárt. Louis egy édes puszit nyomott az arcomra, ami jó nagyot cuppant. Muszáj volt felnevetnem tőle.

- Hogy is csináltad? - kérdezte Liam.

Elmagyaráztam neki, majd lejátszotta. Szerintem király hangzása volt Niall alapötletének kicsit felspékelve. Liam elégedett vigyorral az arcán játszotta el a dallamot, és dúdolni kezdett hozzá. Már meg is volt a szöveg alapja. Innen már minden simán ment. A srácok tele voltak szövegötletekkel, amin mosolyognom kellett. Én itt már meghúztam magam a háttérben.

Végül már késő délután fele járt, mikor végeztünk a dallal. Épp csengettek, mikor a srácok utoljára elénekelték. Minden tökéletes volt. Csak mosolyogni tudtam, hisz annyira tökéletes hangjuk volt ehhez az egészhez. Hihetetlen. Niall vidáman rohant ajtót nyitni, hisz a  fél órája rendelt kaja jött meg a Nando's-ból. Nevetve tért vissza jól megpakolva. A nappaliban kényelmesen elhelyezkedtünk, és enni kezdtünk. Harry elég feltűnően mért végig két falat között. Kicsit zavart, de végül kinyögte, amit szeretett volna.

- Nem is tudtam, hogy ennyire királyul játszol gitáron.

Halkan elnevettem magam, és a kajám fölé hajoltam.

- Sok mindent nem tudsz rólam Göndörke.

Azt hittem, itt ezt lezártuk, de Niall is csatlakozott a párbeszédez.

- Hát minden esetre egy új dallamot nagyon nehéz összehozni.

A szívem gyorsabban kezdett dobogni, amitől kicsit megijedtem. Azt hittem, mindenki hallja a vad ütemet, pedig ez csak nekem volt ilyen hangos.

- Csak véletlen ugrott be. - rántottam meg a vállam.

- Azért ismerős volt nekem valahonnan ez az új pengetés, és most ugrott be, honnan. - méregetett Niall. Zavartan kaptam rá a tekintetem. Pontosan tudtam, honnan lehet neki ismerős, de ezt nem mutattam. Adtam a hülyét. - Ezt hallottam a Cher Loyd új számában.

Játszottam a lepettséget, de felesleges volt, hisz tudtam, azt a számot én írtam nekik. Vagyis Simon-nak, csak Ő nekik adta.

- Lehet innen jött az ihlet. Ismerem azt a számot.

"...mint a tenyerem" gondoltam utána, de persze ezt nem mondhattam ki. Louis ijedten szorította meg a derekam, de én még mindig az imént épített falam mögé rejtőztem.

- Ezt nagyon nehéz lejátszani. Én is csak most jöttem rá, hogy az tulajdonképpen így lenne, pedig az egyik kedvenc számom. - képedt el Zayn.

Tudtam, hogy nehéz rájönni erre a pengetés módra, hisz éjszakákon át kísérleteztem vele, míg sikerült összehoznom. Kicsit elmosolyodtam az emléken.

- Sandy? - kérdezte óvatosan Liam.

Nyilvánvalóvá vált előttük, hogy titkolok valamit. Nagyot sóhajtottam, és kínosan felnevettem. Louis lehajtotta a fejét, és tudta, mi fog következni. Ő csak engem akart védeni, mégis rosszabbul fogta fel ezt az egészet, mint én.

- Oké. Én írtam azt a számot. Simon éppen Cher-nek adta. - az egész szoba megfagyott. Az arcokra lepettség és zavartság ült ki. Kicsit rossz volt elmondani. Még soha senkinek nem mondtam el magamtól. Louis volt az első, aki megtudta, de Ő is rájött.

- A mi számunkat is Ő írta. Amit Simon adott. Srácok, bemutatom Simon Cowell titkos dalíróját. - mutatott rám tenyérrel felfelé Louis.

Halványan elmosolyodtam. Láttam a srácokon, hogy szinte kihagy a szívük. Teljesen letaglóztuk őket. Nem tudtak mit felelni. Harry törte meg a feszült csendet.

- Ez...hihetetlen. Király, hogy egy ilyen csaj ül itt velünk. - mosolygott szélesen.

Én nem mondtam volna hihetetlennek, vagy nagy dolognak. Sokkal inkább kínosnak, hisz most végképp megismernek. A dalaim voltak az önkifejezésem kulcsa, és már 5-en is tudják, hogy én vagyok a sorok főszereplője. De ami a legmeglepőbb, hogy nem ijedtem meg. Nem érdekelt, ha megismernek, amíg nem mondják el senkinek.

- Aztaa. Hogy tudtad eddig titokban tartani? - ámult el Niall.

- Nehezen, és még szeretném is...szóval... - hebegtem félénken, de Harry a segítségemre sietett.

- ...nem mondjuk el senkinek.

Hálásan elmosolyodtam, majd Louis hozzátette kis idő után, miután mindenki kinyilvánította kedves véleményét.

- De még Taylor-nak sem! - szegezte egyenesen a felszólítást Harry-nek.

A srác szeme zavartan kerekedett ki.

- Miért?

- Mert nem bízom benne. - jegyezte meg egyszerűen Louis.

Tudtam, hogy itt vége a nyugodtságnak. Most elszabadul kettejük között a pokol. Úgy éreztem, tennem kell valamit, ezért még mielőtt Harry kiengedte volna a szemében lévő mérget, megszólaltam.

- Úgy értette, hogy olyan nehéz megállnia mindenkinek, hogy ne kotyogja el, és nem lenne jó, ha Talyor-ra is ráhelyeznénk egy ilyen súlyt, hogy meg kell válogatnia miket beszél, igaz Louis? - néztem rá célzón.

Harry érdeklődve húzta fel a szemöldökét, és úgy méregette Louis-t. Tudta nagyon jól, hogy értette, de ha Louis rám hagyja, nem lesz gond. Louis komolyan nézett a szemembe, majd szívdöglesztő mosollyal az arcán felelt.

- Nem.

Szinte már édes volt ahogy rázta a fejét és mosolygott, miközben felelt, de ezt csak én gondoltam így. Mindenki kicsit megdermedt. Köztük én is. Megijedtem Harry szemében tomboló haragtól, ami mellé azért szomorúság is társult. Itt már nem volt mit tenni. Harry hirtelen felpattant. Az állkapcsa megfeszült, és a kezei is szoros ökölbe szorultak. Tett egy bizonytalan lépést Louis felé, amitől neki is megfeszült a combján az izom. Készült, hogy bármikor felpattanjon. De Harry csak lassan megrázta a fejét, és minden szó nélkül felrohant a emeltre. Hangos ajtócsapódást hallottunk, amitől idegesen rezzentem össze.

Egyáltalán nem érdekelt, hogy esetleg most mindenki megtudja a titkom, sokkal inkább zavart, hogy a srácok miattam kaptak össze. Mérgesen álltam fel, és néztem le Louis-ra. Láttam a szemében a szomorúságot, mégis tőlem is megkapta a magáét.

- Ezt most miért kellett?

Louis zavartan nézett fel rám. Elhúztam a szám, és a vállára tetem a kezem, mielőtt felmentem volna. Képzelem, milyen érzés lehetett neki, hogy a legjobb barátja, és még én is leoltottuk, de nem kértem rá, hogy védjen meg. Tulajdonképpen, engem nem zavart volna, ha elmondjuk Taylor-nak. Én bíztam benne, és még ha össze is vesztek volna Harry-vel, szerintem akkor sem állt volna velem bosszút. Felmentem Harry szobájához, és óvatosan bekopogtam.

- Tűnj innen Louis! - szólt ki morcosan.

Nagy levegőt vettem és megszólaltam. Tudtam, hogy ezt lent is hallják, hisz biztos voltam benne, hogy minimum 3 fül tapad most a lépcső aljához. Jellemző.

- Lex vagyok.

Csend lett. Nem kaptam választ jó sokáig, majd egyszer lépteket hallottam. Sürgető lépteket. Az ajtó halkan kattant, és ennyi. Más nem történt, de én vettem a célzást. Tudtam, Harry-nek túl nagy a büszkesége ahhoz, hogy kinyissa nekem az ajtót, és abbahagyja a duzzogást, de ezért azt várta, hogy én menjek be. Jellemző pasi agya van. Az ego minden felett. Kicsit elmosolyodtam, és bementem a szobába. Magam után becsuktam az ajtót.

- Harry, Louis nem úgy gondolta. Felőlem elmondhatod Taylor-nak, engem nem zavar, csak Ő ne adja tovább senkinek. - magyaráztam egyből.

- Nyugi Sandy, pontosan tudom, hogyan értette Louis. Nem vesz komolyan. - húzta el a száját, és az ablak felé fordult. Így háttal állt nekem, kifele bámult a távolba. Mögé mentem.

- De, komolyan vesz téged. Talán túl komolyan is. Tudod, Louis-ban... van egy nagyon erős féltés a szeretteivel szemben, és ez alól Te sem vagy kivétel. A legjobb barátja vagy.

- Oké, megértem, hogy az Apja után ilyen, de én már nem vagyok gyerek. Engem nem kell félteni. Azzal óvna meg a legjobban, ha nem utálná Talyor-t. Ez fáj a legjobban. Ezek az undorító beszólások. A kicseszések, hogy ne tudjak elmenni. Nem fogják fel, hogy szeretem. Minden áron szét akarnak szedni minket.

- De Ő pont így akar téged óvni. A beszólásokkal, hogy Taylor elmenjen. Ők olyanokat látnak, amit te nem veszel észre a szerelemtől. Louis a legjobb barátod, és jobban ismer, mint bárki más. Csak nem akarja, hogy összetörj.

Óvatosan a vállára tetem a kezem, amitől összerezzent és komolyan megfordult.  Magas, határozott alakja felém tornyosult, és minden érzelem nélkül nézet le rám.

- És honnan tudod, hogy téged nem vakít el a szerelem, amit iránta érzel? Te sem tudod, mit beszélsz. Csak azt mondod, amit Ő akar, hogy mondj.

A szeme kikerekedett, ahogy szorosan elém állt. Éreztem magamon a kilélegzett levegőjét, amitől kirázott a hideg. Nem mertem a szemébe nézni, csak a nyakát bámultam. Nem bírtam elhinni, hogy mit mond.

- Harry, te most a legjobb barátod ellen beszélsz. Csak zárjátok ki a nőket egy kicsit. Én kibírok Louis nélkül egy napot, és Taylor is nélküled. Csak legyetek együtt. Hogy minden olyan legyen, mint régen. Értünk Talyor-ral.

Harry nagyot sóhajtott, és elment előlem. Fellélegeztem, hogy végre fenézhetek, és nem éget zöld tekintete.

- Majd meglátjuk. Azt hiszem, elmegyek, lezuhanyozni. Kell egy kis nyugalom, és hidegfej...Ja, és megígérem, hogy nem fogjuk elmondani a titkod Taylor-ral senkinek.

Aprót bólintottam, majd kimentem a szobából, egyenesen le a többiekhez.

Rávettem Louis-t, hogy már vigyen haza, így együtt lehetünk kicsit, és beszélhetek vele. Egyre inkább azon járt az eszem a kocsiba, hogy vajon hogyan mondjam el neki, mit szeretnék. Végül úgy döntöttem, nem finomkodok itt, kimondom konkrétan a dolgot. Mikor megálltunk egy piros lámpánál, megszólaltam.

- Louis, a holnapot töltsd együtt Harry-vel.

- M-mi? - kapta felém a fejét zavartan. Meglepődött a kérésemen.

- Azt szeretném, ha nem hanyagolnád el miattam Harry-t. Holnap légy Vele egész nap. Kibírok egy napot nélküled.

Louis aggodalmasan méregetett. Összerezzentem, mikor dudálást hallottam. Louis egyből előre kapta a fejét, és elindult. Már zöld volt, de mi még mindig ott cövekeltünk, ami nem tetszett a mögöttünk lévőknek. Louis elindult, de egészen addig nem szólt egy szót sem, míg nem állt meg  a lakásom előtt. Akkor komolyan felém fordult.

- És ha én jobban szeretnék Veled lenni holnap, mint Vele?

Elképedtem, és talán túlságosan meggondolatlanul csúsztak ki a szavak a számon.

- Jesszus Louis. Felfogod te, hogy miket beszélsz? Harry a legjobb barátod. Hálás vagyok, hogy ennyit jelentek neked, de én nem akarom, hogy miattam hanyagold el. Nem hagyhatjátok, hogy egy...vagy két csaj közétek álljon. - céloztam először Talyor-ra, de rájöttem, én is akadályozó tényező vagyok.

- Csak egy csaj, oké? Az Taylor. Te nem állsz közénk, mert nem akarsz engem átverni.

- Tényleg nem akarlak, de ezt te honnan veszed? - kérdeztem egyszerűen.

- Onnan, hogy látom rajtad, mert szeretlek.

Itt kicsit elmosolyodtam a sikeremre.

- Harry is ugyanígy van Taylor-ral...csak kicsit fogd vissza magad. Menj el holnap valahova Harry-vel, és ne Taylor legyen a téma. Még az sem érdekel, ha leültök a parkban és megbámultok pár csajt, vagy mit tudom én, mit szoktak csinálni a pasik, csak legyetek együtt. Bízom benned. - mondtam komolyan. Kicsit elmosolyodott.

- Imádom, mikor manipulálsz. Rendben.

Kiszállt a kocsiból, és kiengedett engem is. Óvatosan felhúzott alacsony kocsijából, majd neki tolta a hátam. De persze a lehető legóvatosabban, amit díjaztam.

- Azt hiszem, megérdemlek egy tisztességes csókot, ha már holnap nem találkozhatunk.

Olyan közel hajolt hozzám, ahogy csak tudott, de a mellkasára tettem a kezem, és idegesen szétnéztem.

- Louis, az utcán vagyunk... - hebegtem zavartan. Még soha nem csókolóztunk úgy igazán az utcán. Felnevetett, majd a szemembe fúrta csodás kék tekintetét.

- Nincs itt senki Sandy, már este van. Csak felejtsd el, hol vagyunk, és legyél kicsit lazább. Csak én legyek.

A végére szívdöglesztően mosolygott, amitől kihagyott a szívem. Louis a számra nyomta az ajkait, így a ketyegőmnek esélye sem lett volna visszatalálni a régi ütembe. Őrült tempóban táncolt a számban, de élveztem. A hajába túrtam, míg kezei lejjebb csúsztak a derekamról. A kocsi és a fenekem közé furakodtak, majd erősen belemarkoltak az új területbe. Louis szájába engedtem egy nyögést. Azt hittem, felnevet, és eltávolodik, ahogy ilyenkor szokott, de tévedtem. Louis fogai közé vette az alsó ajkam, és gyengéden meghúzta. Ilyet még soha nem csinált, nagyon kiakasztott. Ezúttal egy sóhajt engedem ki magamból. Éreztem, ahogy mosoly közben kiáramlik a száján a szokottnál kicsivel több levegő, majd játékosan kicsit meghúzta ajkam jobbra-balra. Felnevettem, és elhúztam a fejem. Louis gyengéden engedte el a bőröm. Mosolygott, mikor kinyitottam a szemem, amitől én is kivillantottam a fogaim. Tudtam, Ő még szívesen folytatta volna iménti játékunk, de engem zavart, hogy nyilvános helyen vagyunk. Hisz Louis csak egy világsztár. Vissza kell fognia magát, és azt hiszem...engem is.