25. ~Fürdés.*

- Sandy, nem jössz napozni? Adhatok egy fürdőruhát, ha gondolod. - mosolygott rám Taylor a nappaliban.

Tökéletes alakját csak két apró, piros textília borította. Fehér törölköző volt nála. Kint a srácok éppen a medence tetejét húzták el. Mindenki fürdőruhát viselt, csak én voltam "nyakig" felöltözve....jó, azért nyakig nem. Térdközépig érő farmert viseltem, ami eltakarta a vágásaimat, és a fekete trikómra egy lenge fehér pulcsit vettem. Louis-t ma még nem láttam, pedig már 11 volt. Én még csak most érkeztem ide, és ez a látvány fogadott. Meg kell mondjam, ez a sok izmos, férfi felsőtest igencsak jól nézett ki, de nekem ott van Louis még ha erről más nem is tudott. Most volt az első igazán meleg, derűs nap Londonban. Ez nagyon ritka, és sokak szerint ki kell használni, de én nem szerettem. Azt hiszem, egyértelmű, miért nem.

- K-köszi, de nem.

Taylor-nak csak hebegni tudtam válaszul. Látta, hogy nem kéne erőltetnie, mert megvan az okom, hogy így feleltem. Elmosolyodott, és kicsit szomorkásan beszélt.

- Rendben, de azért, ha meggondolnád magad, csak szólj.

Kiment a srácokhoz, és segített kipakolni pár párnát. Aranyos lány, még mindig nem értem miért fogják fel gonoszként. Velem semmi rosszat nem csinált, bár Louis szerint befolyásolni akar. Tényleg nem értem a srácok gondolkodást, de mindegy.

Mindenki kint sürgött-forgott, csak Louis nem volt sehol. Fogalmam sem volt, most mit kéne csinálnom. Egyedül hagytak. Ki nem akartam menni a többiekhez, így arra jutottam, megkeresem Louis-t. Kimentem az előszobába, a kis szekrényhez, amin a kulcsok voltak. Louis slusszkulcsa még itt volt, szóval nem ment sehova. Felsétáltam a lépcsőn egyenesen az Ő szobájába. A tekintetem akaratlanul is arra a szobára tévedt, ahol egy hete Zayn..."még mindig bennem van az emlék. Soha nem is fog távozni, de ezt nem mutatom senkinek. Még Louis-nak sem. Hihetetlen, Ő mennyire rendes velem. Már egy hét telt el, hogy titokban egy pár alkotunk és még egyetlen egy olyan szava vagy tette nem volt, amivel megbántott volna. Mellette biztonságban érzem magam.". Kopogás nélkül, halkan benyitottam a szobájába. Louis keresztbe, hason feküdt az ágyon. Előtte a laptopja már kikapcsolt olyan régóta nem használta. Fel volt öltözve, nem fürdőruhába, mint a többiek. Azt hiszem, valamihez hozzá fogott, de elnyomta az álom, és itt ragadt így. A fejét felém pihentette oldat. A szája kicsit nyitva volt, és néha-néha hortyogott. Közelebb mentem hozzá, hogy jobban szemügyre vegyem. Még álmában is olyan szép volt, mint egy angyal. Az én angyalom. Imádtam Louis minden egyes centijét kívül és belül egyaránt. Egy rossz szót nem tudtam volna mondani rá. Óvatosan leültem az ágy szélére, amitől az kicsit besüppedt. Louis érzékelve ezt, kinyitotta a szemét, és rám nézett. Kedvesen mosolyogtam. Hátrébb csúszott, hogy nagyobb hely legyen köztünk, amit nem értettem. Majd megfogta a derekam, és óvatosan maga mellé húzott. Lassan csinálta, hátha ellenkezem, de nem tettem. Háton feküdtem mellette, míg Ő a könyökén támaszkodott, így a szemembe tudott nézni. A mellkasa az oldalamhoz simult.

- Ennél szebb dologra nem is kellhettem volna. - suttogta tökéletes hangjával.

Válaszul csak elpirultam kicsit, amitől mosolyognia kellett. Hátranéztem a laptopjára, amelynek képernyője fekete volt.

- Mit csináltál?

Egyből a gépre kapta a fejét, majd megkönnyebbülést láttam a szemében. Lassan nézett vissza rám.

- A rajongóknak válaszolgattam, de azt hiszem, nem sokra jutottam. - nevetett fel halkan.

Elmosolyodtam a hangján. Olyan gondtalannak és vidámnak tűnt. Olyan volt, amilyen én soha nem leszek. Ekkor Louis nyitott ablakán egy női nevetés szűrődött be.

- Ne, Harry hagyd abba! Csurom víz leszek. Harryyy!

Végül az egész egy nagy csobbanással zárult. Gondolom Hazza belelökte Taylor-t a medencébe, de szerintem Ő is beugrott vele. Túlságosan szereti ahhoz, hogy ne kövesse a víz alá. Louis oda kapta a fejét, majd kicsit mérgesen nézett vissza rám. Felhúzta a szemöldökét ezzel jelezve, tudni szeretné, mi van kint.

- Mindenki fürdést és napozást tervezett mára.

Louis nagyon jól tudta, hogy én ennek nem leszek részese, így megkönnyebbültem, de egyben kicsit bűntudatom is volt, mikor felajánlotta:

- Menjünk el valahova.

Tudtam, Ő élvezi azt, amit kint csinálnak a többiek, így nem akartam megfosztani a barátaitól.

- Nem Louis. Menj csak nyugodtan le hozzájuk. Én majd hazamegyek vagy elleszek oldalt. Ne aggódj.

- De Sand... - akart tiltakozni, de komoly és ellentmondást nem tűrő arckifejezésem láttán elhallgatott. Elmosolyodtam.

- Én nem akarlak egyedül hagyni. Ha neked nincs kedved, én se megyek ki. Nem akarom, hogy unatkozz.

- Nem fogok. Én majd nézlek titeket. Az is elég vicces. Tudom, hogy szeretnél a többiekkel szórakozni.

Elmosolyodott és bólintott.

- Annyira imádlak.

Közel hajolt hozzám, ami nekem nagyon tetszett. Tudtam, hogy mi jön és epedezve vártam. Louis óvatosan nyomta ajkait az enyémekre, még mindig félt, hogy ellenkezem. Pedig erre nem volt oka. A kezdetektől fogva nem tettem. Egyszerre nyitottuk ki a szánk, és kutattuk egymás nyelvét. Lángölelő nyelve közrefogta enyémet, és édes táncra hívta masszív fogak alatt. Szívéjesen a hajába túrtam. Tudtam, hogy ezt imádja, és nekem is szokásommá vált. Szerettem érezni mindig selymes fürtjeit ujjaim között. Louis ellökte magát a párnától, és fölém tornyosult. Valami fekvőtámasz szerűségben tarthatta magát, ha jól éreztem csukott szememen keresztül. Minden esetre mellkasa az enyémhez simult. Éreztem heves szívdobogását, amitől kirázott a hideg, hisz ezt én tettem vele. Egyik kezével a csípőmhöz nyúlt, és óvatosan szorította. Majd oldalra húzta nagy tenyerét az én mancsomat keresve. Meg is találta, és ujjaink boldogan fonódtak egymásba. Louis elhúzta a jobb kezem a fejem fölé, és tovább csókolt. A mozdulataitól szaporán kezdtem venni a levegőt. Most nem sikerült rendeznem magamtól a levegővétel, így kénytelen voltam elfordítani a fejem. Louis vette a célzást, és  hátra hajolt. Szerintem Ő is érezte, hogy most nem sikerült elkapnom a ritmust. Ennek ellenére csillogó szemmel figyelte, ahogy próbálom egyenletesen venni a levegőt. Imádtam, hogy ennyire megértő, és abbahagyja, ha kérem. Csak egy apró mozdulat kell, és már érti is, hogy elég.

Mosolyogva ballagtunk le a lépcsőn a többiekhez. Louis immáron fürdőruhában volt. Egy új hang és alak ragadta meg a tekintetem a kertben. Mikor kimentünk az udvarra már világossá vált, ki a látogató. Andy arcát véltem felfedezni. Elmosolyodtam, ahogy szinte mindenki a medencében ugrált. Vicces volt, amint próbálták egymást a vízbe nyomni. Szó szerint egy gyerekes bunyó alakult ki a srácok között, míg Taylor oldalt napozott, és figyelte őket. Louis kedvesen rám mosolygott, majd teljes erejéből rohanni kezdett a medence felé. Hatalmas bombával vetődött pontosan a kis csapat közepébe ezzel mindenkit beterítve vízzel. Elnevettem magam. Teljesen olyanok voltak, mint 6 kisgyerek. Leültem a Taylor melletti napozóágyra.

- Hihetetlen, milyen gyerekesek, nem? - nevetett rám a lány, miközben felült.

Csak nevetve bólintottam.

Egyszer Harry összesúgott Zayn-nel, aki nevetve bólintott. Louis kimászott a medencéből, és megkérdezte, kér-e a valaki inni valamit. Rendes volt tőle, hogy elment hozni mindenkinek üdítőt, mivel egytől egyig szomjasak voltunk a melegben. Harry és Zayn is kimászott és elindultak Louis után, mondván; segítenek neki. De hirtelen visszafordultak, és Taylor felé vették az irányt.

- Megszáradtál cica. - kapta fel a lányt Harry nevetve, miközben Zayn lehúzta róla a törölközőt.

- Harry ne már! Nem akarok megint fürdeni! - kiabált a lány.

Én csak oldalt nevettem rajta, miközben Hazza a víz széléhez ment vele.

- Sandy segíts! - kiabált még hátra nekem Taylor Harry válla fölött.

Felpattantam, de késő volt. Haz szerelmével együtt a klóros habokba vetette magát. Taylor sikítása abbamaradt, mikor elmerültek. Nevetve figyeltem, amint Taylor mérgesen, de mégis szeretetteljesen ismét lenyomja a víz alá Harry-t bosszúból.

Észre sem vettem, mikor állt mellém Andy. Együtt nevettünk a többieken. Zayn melléjük ugrott ezzel lelocsolva Taylor-t. Andy nevetve mért végig.

- Tényleg Lex. Te még száraz vagy.

Gonosz lett az arckifejezése. Egyből lefagyott a mosoly az arcomról, és hátrálni kezdtem. Nem akartam fürdeni. Már a gondolattól is megremegett mindenem. De Andy csak jött közelebb és közelebb.

- Már nem vagy Zayn-é. Szabad a pálya. - suttogta, hogy csak én halljam.

Megremegtem a szavai hallatán, majd hirtelen felkapott, és a fél vállára helyezte a hasam. Szorította a lábam, hogy megtartson, mivel erősen ellenkeztem. Mérgesen ütöttem a hátát, miközben kiabáltam.

- Andy tegyél le! Ez nem vicces. Én ruhába vagyok!

De látszólag semmi nem használt. Andy megállt, de nem tudtam, hol, mivel én háttal voltam. Még mindig mérgesen kiabáltam. Láttam, ahogy Louis szalad ki az ajtón. Megkönnyebbülten kaptam rá a tekintetem.

- Lo... - akartam belekezdeni, de késő volt.

Andy egy erőteljes lökéssel ledobott a válláról. Előre kezdtem zuhanni. Láttam a hosszú hajú srác elégedett nevetését előttem, és még azt is figyeltem, ahogy Louis mellé szalad.

- Lex. - mondta ijedten.

Ekkor egy halk nyögés hagyta el a szám, és fájdalmasan lehunytam a szemem. A víz erőteljesen megcsapta a hátam, ahogy beleérkeztem. Ez nagyon fájt. Szinte égette a bőröm a hideg. Ijedten szívtam be a levegőt, de ezzel már egy kis nedvesség is társult. Nem volt elég időm sok levegőt gyűjteni félelmemben, így a klór marta a torkom, amint betört a szervezetembe. Elmerültem, és vártam hogy mikor érkezek már a medence aljára, de nem történt meg. Ijedten kezdtem kapálózni, hátha a lábam érinti a talajt, de nem így történt. Az futott át az agyamon: "Vajon milyen mély lehet ez a medence?". Egy halk csobbanást hallottam, de jelen pillanatban nem ez kötött le. Fel akartam jutni a felszínre. Kétségbeestem, mikor nem éreztem sem a levegőt fölöttem, sem a talajt alattam. Fogalmam sem volt, hol lebeghetek. A levegőm vészesen fogyott, és félelemmel telve kapálóztam felfele remegő végtagjaimmal. Két erős kar ragadta meg a csípőm. Meleg érintése egy csapásra elűzte minden aggodalmam. Volt egy olyan érzésem, Ő elérte a talajt, mivel nagy sebességgel indultunk meg a felszín felé. Végre kibukkant a fejem. Hatalmas kő esett le a szívemről, ahogy éreztem az arcomon  langyos levegőt. A megmentőm magához húzott, és erősen karolt, a nyakába kapaszkodtam. Az illata alapján egyből megtudtam, kicsoda anélkül, hogy kinyitottam volna a szemem. "Louis!" köhögve kapaszkodtam a nyakába. Kicsit úszott oldalra, míg el nem érte az ugródeszkát. Fél kézzel belekapaszkodott, hogy ne kelljen úsznia, míg a másik kezével engem tartott. Meleg testéhez bújtam, majd kinyitottam a szemem. Először elvakított a fény, és csípte a szemem a levegőt, de hamar hozzá szoktam. Gyorsan kapkodtam a levegőt. Még mindig féltem egy kicsit, bár tudtam, Louis kajaiban fölösleges.

- Mire gondoltál Haver? Hogy tudtad így beledobni? Legalább akkor ugrottál volna vele! - akadt ki Louis és kiabált mérgesen az ugyanott ácsorgó Andy-re. A srác zavartan méregetett minket Louis kirohanása láttán.

- Nyugi már Lou. Ez csak egy ki poén volt. Nem gondolod, hogy kicsit túlreagálod?! Nagy lány. Tud vigyázni magára. Komolyan mondom úgy viselkedsz, mintha  a pasija lennél. - nevetett Andy.

Éreztem, ahogy Louis mélyen beszívja a levegőt. Szorosan lehunytam a szemem. Tudtam, mi jön, mégsem akartam megállítani. Magam sem tudom, miért, hagytam, hogy Tommo-ból kitörjön az igazság. Mindenki csendben figyelt minket. Csak most vettem észre, hogy elhallgattak. A nevetés abbamaradt.

- Mert az vagyok.

Louis komolyan beszélt, amiből mindenki látta ez nem vicc. Zavart és lepett arcokkal találta szembe magam. Még jobban Lou-hoz bújtam, ahogy egyre kínosabbnak éreztem a sok kíváncsi tekintet.

- M-mi? - hallottam Niall zavart hangját magam mögül.

Andy arca is lefagyott. Ő csak viccnek szánta, de elindított vele egy lavinát.

- Jól hallottátok. Nem értem, miért kell így meglepődni. Szeretem Sandy-t, és együtt vagyunk. - nevetett fel Louis, és még erősebben tartott.

Elkezdtem remegni a hideg vízben, amit Ő is észre vett. Louis a medenceszéléhez úszott velem, nagyon ügyelve rá, hogy a nyakamnál feljebb ne érjen víz. óvatosan megfogta a csípőm, és lassan emelt ki a vízből. A medence szélére ültetett, majd egy egyszerű mozdulattal Ő is kimászott mellettem. Én már elkezdtem felállni, de Louis ettől függetlenül felhúzott. Óvatosan karolta át a derekam jelezve ezzel mindenkinek; az Övé vagyok. Őszintén szólva ez nem is volt ellenemre.

- Ez most komolyan nem vicc? - kérdezte óvatosan Harry is.

Már nekem volt elegem ebből az egészből, így kicsit lehet türelmetlenül feleltem.

- Nem.

Louis lenézett rám. A szemében csillogást láttam, ahogy én is megerősítettem. Azt hiszem, kellett neki, hogy lássa, mellette állok.

- Akkor sajnálom Sandy...mindent. - fordult elém Andy.

Tudtam, hogy főként arra gondol, amit azelőtt mondott, hogy felkapott volna. Andy helyes, jó fej srác, de nekem nem ilyen pasira van szükségem. Nekem Louis-ra van szükségem.