33. ~Túl kicsi!*

- És te mit dolgozol Sandy? - kérdezte még mindig a kertben ülve Mark.

Éreztem, ahogy Louis ijedten szorítja meg a kezem. Ezt nem beszéltük meg előre. Nyugtatóan belekulcsoltam a lábam a övéibe, amitől elmosolyodott.

- Rajzos vagyok. - feleltem egyszerűen.

Mindenki elismerően mosolygott. Lassan kezdett besötétedni, és az ikreknek ideje volt aludni menni. Nagyon elfáradtak a nagy bunyóban Louis-sal. Joy elvitte őket lefektetni, de még előtte szólt nekünk:

- Megágyazok Louis szobájában. Már nem mentek sehova. Itt alszotok. - Louis próbált volna ellenkezni, de gondolom rájött, hogy holnap csak délután van dolga, így belement.

Épphogy kiment Joy a lányokkal, elkezdett csörögni Lottie telefonja. A lány elmosolyodott a név alapján, majd gyorsan felvette.

- Szia...igen...nem hiszem, itthon van a testvérem...nem, Őt nem....szeretnék, de...- tiltakozott, de ahogy elnéztem izgatott reakcióját, a hívója valami nagyon izgalmasat mondhatott. -...úristen, rendben, megkérdezem...küldök egy SMS-t...szia.

Gyorsan letette, majd Mark-hoz fordult. Egyből tudtam, hogy valami nagyon különlegeset akar kérni, mivel édes kölyökkutya szemeket meresztett.

- Apa, ma szeretnék elmenni egy buliba. Most hívott Alice. Király buli lesz, és ha most elkezdek készülődni, még odaérhetek fél 11-re is. Király lenne.

- Lottie, nem! Itthon van a bátyád, inkább legyél vele! - felelte határozottan.

- De Apa. Ez hatalmas buli lenne. Úgyis mindjárt megy mindenki aludni.

- Hova mennétek?

- A Dark Angel-be. - felelt kicsit félénken Lottie. Én nem tudtam, mi ez a hely, de Louis és Mark is egyszerre kezdték rázni a fejüket. Ebből gondolom, hogy nem Lottie-nak való.

- Lottie, oda nem mehetsz. Ahhoz még kicsi vagy.

- Apa, 15 vagyok. Gonosz vagy velem! Miért nem?

- Mert én azt mondtam. Nem akarom, hogy bajod essen.

- De Alice-t is elengedték. Csak te vagy ilyen velem! - akadt ki a lány.

- Nincs de Lot. Oda még Louis is csak 17 éves korában ment először.

- Csak mert akkor nyitott. - morogta mérgesen Lottie.

Ezen magamban kuncogtam, de azért jó érv volt Mark részéről.

- Nem. Oda nem engedlek el egyedül. Majd pár év múlva. Nem merlek rábízni a barátaidra. Kitudja hol hagynak ott, ha sokat isznak. - felelte határozottan Mark.

Ijedten figyeltem a kikerekedett vitát. Lottie segélykérőn nézett rám. Óvatosan fordultam Tommo fele.

- Louis, mi elkísérhetnénk. Mi figyelnénk rá, és biztos nem esne baja. - vetettem fel óvatosan. Louis szeme zavartan méregetett, majd elismerően bólintott.

- Ez igaz. Apa?

Mark kicsit hezitált, majd komolyan mondta.

- Legyen, de nagyon vigyázzatok rá. Bennetek bízom, de tudod, milyen az a hely.

Louis komolyan bólintott, miközben Lottie vidáman ölelt magához.

- Köszönöm Lex. Imádlak. Gyere, adok cuccot. Louis menj te is öltözni! - utasított minket a lány, és engem már magával is rántott.

Hallottam, ahogy Louis és Mark még beszélgetnek arról a helyről, de nem értettem, mit, mivel Lottie rángatott maga után a szobájába.

- Még jó, hogy egy a magasságunk. Ehhez mit szólsz? - kapott ki a szekrényéből egyből egy ruhát.

Lepetten mértem végig az igencsak kivágott darabot. Eléggé kihívó darabjai voltak már ennyi idősen.

- Lottie, nem választhatok én? - kérdeztem óvatosan.

- De, persze. - tárta ki teljesen a szekrényt.

Óvatosan mértem végig a ruhákat. Eléggé színesek és kivágottak voltak, ami nekem nagyon nem kedvezett. Végül kivettem egy egyszerű tetejű, fodros aljú, fehér ruhát. Nekem ez nagyon tetszett.

- Ezt felvehetem?

Lottie szeme kikerekedett, majd elnevette magát.

- Komolyan ezt szeretnéd felvenni? Ez olyan egyszerű.

- A kevesebb, néha több. - mosolyodtam el.

- Ha tényleg ezt szeretnéd, persze. 

Megbeszéltem Lottie-val, hogy Ő mit fog felvenni. Először nagyon kihívó darabokat válogatott össze magának, de én jobb összeállítást találtam neki. Nagyon elnyerte a tetszését, és tipikusan az az eset, mikor a kevesebb, több. Ő is beleegyezett, hogy visszafogja magát, de csak Louis miatt.

Végül átmentem Louis szobájába, hogy ott öltözzek. Még szerencse, hogy a karomon már elhalványodtak a vágások, így nem annyira feltűnő, de azért a szemfülesek még kiszúrhatják, viszont nem fogom mutogatni, az biztos. Lepetten mértem végig Louis egyszerű szobáját. Éppen a szekrény előtt vette le az ingjét. Csodás volt meztelen felsőteste. Mindig magával tudott ragadni. Ha jól láttam, sok cucca volt itt, ami most jól jött. Háttal fordultam neki, és szégyenlősen kezdtem átöltözni. Lekapta a pólóm, és próbáltam igyekezni, hogy Louis ne lásson olyan sok mindent. A tegnap este emlékei még mindig égtek a szeme előtt, de ettől függetlenül szégyenlős voltam. Kigomboltam a gatyám, és elkezdtem lehúzni. Ijedten ugrottam meg, mikor két erős kar húzott magához hátulról. A gatya megakadt a fenekem felén, és zavartan kaptam az izmos alkarhoz. Louis a nyakamhoz hajtotta a fejét, óvatosan oldalra lökte az orrával az enyémet. Szabad hozzáférést kapott a nyakamhoz, és lágy puszikkal hintette be. Élénken villantak be a tegnap este történései.

- Annyira csodás vagy. - suttogta a fülembe, amitől elpirultam.

A hangsúlyból pontosan értettem, mire mondja. Nem a külsőmre érti, hanem arra, ahogy ma viselkedtem. Sikeresen lekezeltem Lottie-t, így a lány kezd testvérével is elnézőbb lenni. Remegtem az érintésétől, és eszembe jutott, milyen dolgokat suttogott tegnap este a fülembe. Nagyot nyeltem a gondolattól, mi mindent tenne velem, de a legjobban az rémített meg; szeretem annyira, hogy ezekbe képes lennék belemenni, minden szó nélkül, csakhogy Ő boldog legyen. Lassan nyúltam az arcához még mindig háttal neki. A szája lepetten maradt a nyakamon.

- Öltözzünk, Lou! Lottie számít ránk!

Megfordultam, és közben távolabb toltam magamtól. Egyből eszembe jutott, ezt nem kellett volna, ugyanis Louis csillogó szemekkel mérte végig testem. A gatya még mindig csupán a fél fenekemen volt, és fölül is csak melltartó takart. Gyorsan előre kaptam hosszú szőke hajam, hogy még jobban elrejtsem melleimet. Louis ezt látva felnevetett. Egy égető puszi nyomát hagyta az arcomon, majd visszaindulta szekrényhez. Fellélegezve fordulta ismét háttal neki, és folytattam az öltözést. Mikor a gatya is lekerült rólam, gyorsan húztam fel magamra Lottie ruháját, mely kellemes mosópor illatot árasztott magából. Ekkor azonban nagy bajba kerültem, és kénytelen voltam Louis-tól segítséget kérni. Zavartan álltam meg előtte háttal.

- Tommo, léci húzd fel a cipzárt.

Idegesen remegtem meg, ahogy egyszerre hallottam meg a nevetését a hátam mögött, és éreztem meg forró érintését a cipzárnál. Óvatosan húzta fel, majd a fülemhez hajolt.

- Ugye tudod, hogy szívesebben húznám le? - kuncogott halkan.

Az ajkamba haraptam, majd minden szó nélkül előre mentem.

- Inkább nem mondasz semmit? - kérdezte még mindig nevetve, miközben begombolta az ingjét, amely kezdte elrejteni tökéletes felsőtestét.

- Inkább nem.

Nevetve kinyújtottam rá a nyelvem, majd kimentem a szobából. Még hallottam, ahogy nevet rajtam.

Óvatosan bekopogtam Lottie szobájának ajtaján.

- Ki az? - szólt ki.

- Lex.

- Gyere!

Benyitottam. Éppen a fülbevalóját tette fel a tükör előtt. Igazán jól állt neki ez a régiesebb, visszafogott stílus, amit az én segítségemmel hozott össze. Mosolyogva nézett rám, majd megszólalt.

- Wow. Nagyon jól áll neked ez a ruha.

- K-kösz, neked is jó ez  stílus. - hebegtem bénán. Elmosolyodott, majd elégedetten végigérte magát a tükörbe. A haja és a sminkje még most sem ment tönkre, így csak pár igazítást végzett velem együtt a fürdőben, ahol eléggé Louis-os pasi szag volt. Ezek szerint Ő már volt itt, és elrendezte magát. Mélyeket szippantottam az illatból, mielőtt lementünk volna. De jött még egy probléma. A nappali fele vettük az irány a többiekhez. Fizzy és Mark mosolyogva mért végig minket. Joy-t és Louis-t nem láttam, de hallottam közeledő beszélgetésüket. Végül beléptek a szobába. Louis egy cipős dobozt szorongatott, majd hozzám jött.

- Gondoltam, mégsem veheted fel ehhez a ruhához a fekete Converse-det, amibe jöttél, így kerítettem neked egy cipőt. Zavartan figyeltem, ahogy Louis kinyitja a doboz tetejét. Mosolyogva mértem végig az előbukkanó meseszép cipőt. 10 centis körül lehetett, apró pánttal a tetején. Halványrózsaszín volt az egész alapja, és apró virágok borították. Gyönyörű volt, és tökéletesen illet a ruhámhoz.

- Louis ez csodaszép, de nem vehetem fel.

Zavarta nézett rám. Kicsit elmosolyodtam.

- Már így is Lottie ruháját viselem. - mutattam magamra.

Joy határozottan lépett Louis mellé, amitől kicsit összerezzentem.

- Sandy, csodásan áll a ruha, ne rontsd el egy tornacipővel. Ezt a cipőt még régen vettem egy szilveszterre, de nem volt rajtam egyszer sem. Neked csodásan állna, és Louis szerint egy a méretünk.

Meglepett, hogy neki is ilyen apró, 37-es lába van, mint nekem. Kicsit elmosolyodtam, éppen szólni akartam, és ellenkezni, de még gyorsan hozzátette:

- Ragaszkodom hozzá.

Elnevettem magam, és aprót bólintottam. Mindketten szélesen elmosolyodtak, majd Louis kivette a cipőket a dobozból. Zavartan figyeltem, ahogy letérdel elém, de gyorsan felhúztam. Mark, Joy, Lottie és Fizzy is minket nézett, és vigyorogva nyugtázták, mennyire elpirultam.

- Megy magamtól is Lou. - nevettem rá kínosan, mikor egy szintbe kerültünk ismét.

Látszólag nagyon élvezte, ahogy zavarba tud hozni. Gyorsan magamra kapkodtam azokat a csodás cipőket. Hihetetlen mennyire kényelmes volt. Tudtam, nagyon fogok rá vigyázni, még véletlen se essen baja.

Kimentünk a házból, egyenesen az utcára. Lottie egyből a kocsi felé vette az irányt, de mi megálltunk a járdán Louis-sal. A lány zavartan nézett ránk és a kocsira. Louis nevetve szólalt meg.

- Lot, ha már eljöttünk veled, legalább hadd igyak én is. Sétáljunk, nincs messze.

A lány elhúzta a száját, majd elindultunk. Lottie izgatottan ugrált előttünk. Rajta alacsony cipő volt, ami nekem nagyon tetszett. Louis néha-néha rosszalló pillantásokkal illette izgatottságát, de ilyenkor csak nyugtatan megszorítottam a kezét. Lottie igazán fel volt pörögve, de engem nem zavart. Hisz még fiatal, és most kezdi ezeket a bulizásokat. Inkább örülhetne Louis, hogy Ő vigyázhat a húgára. Így teljesen biztonságban van Lot. Kevés séta után megérkeztünk. Beálltunk az igazán nem hosszú sorba és vártunk. Lottie izgatottan ugrált elől, míg Louis hozzám fordult.

- Hogy tudod így tolerálni?

- Még kicsi Louis. Még csak most kóstolgatja a bulizást. Te is ugyanilyen voltál, nem? Inkább örülj, hogy itt vagy vele, és tudsz rá vigyázni. - nevettem fel halkan.

Louis elismerően bólintott, majd nyomott egy édes puszit az arcomra. Ijedten léptem előrébb Tommo kezét szorongatva, mikor láttam, hogy a biztonsági őr kifogásolja Lottie korát.

- Velünk van. - mondtam óvatosan, mire a férfi végigmért.

Elmosolyodott, és kinyitotta nekünk az ajtót. Lot egyből beugrált, míg engem előreengedett Louis. A biztonsági őr elég feltűnően mért végig, ahogy elhaladtam mellette, majd széles vigyorral megjegyezte.

- Jó szórakozást szép hölgyem.

Láttam, ahogy Louis megtorpan, és lassan lehunyja a szemét. Mikor kinyitotta, harag égett benne a férfi iránt. Ijedten kapaszkodtam a karjába, és húztam tovább előre, de nem engedte.

- Louis, hagyd! Ne csinálj balhét, kérlek! Gyere tovább velem!

Pillanatok alatt elengedte magát, és hagyta, hogy behúzzam a klubba. Ezt az egészet senki nem vette észre, csak mi ketten, aminek nagyon örültem. Nem akartam, hogy Louis féltékeny legyen ugyanis egyáltalán nincs rá oka.

Lottie egy társasághoz húzott minket az egyik asztalnál. Meglepődve tapasztaltam, hogy szerintem Ő volt a legkisebb, mivel mindenki elmúlt már 18 ebbe a közegbe. Csak egy mosolygós lányon láttam még, hogy vele egykorú, de Ő egyből hozzánk is sietett.

- Szia Lot. - ölelték meg egymást.

- Alice. Ő itt a bátyám, Louis, és a barátnője, Sandy. Eljöttek velem bulizni. - mutatott be minket. Láttam, hogy Alice megakadt, mikor összetalálkozott a tekintete Louis kedves mosolyával. Pontosan tudta, ki Ő, de próbált közömbös maradni. Ebből gondoltam, hogy Ő igaz barátnője Lottie-nak. A lányok kicsit beszélgettek, míg én körbenéztem a társaságban. Látszólag Louis-nak sem tetszett, hogy húga nálánál minimum 3 évvel idősebb felnőttekkel barátkozik.

- Bulizzatok jót. - kiabálta Lottie nekünk a hangos zenében.

Zavartan néztünk rájuk mindketten Louis-sal, majd még mielőtt leléphettek volna a srác elkapta a kezét.

- Hova mentek Lot?

- Piáért, aztán meg táncolni. - rántotta meg a vállát.

Látszólag kicsit zavarta, hogy itt van a bátyja, és vigyáz rá. Játszotta a független nőt, csak ott a gond, hogy még nem nő. Sok mindent nem tud még az életről, és nem akarom, hogy úgy járjon, mint én. Annál sokkal jobba érdemel.

- Nektek nem adják ki. Hozzánk vagytok kötve. - emlékeztette Louis.

Lottei édesen felnevetett.

- Ha már bejutottál, nem kérnek személyit. Simán kiadják. Legyetek jók, és szóljatok, ha leléptek.

Lottie és Alice eltűnt a tömegben. Zavartan figyeltük őket. Louis szomorúan lehajtotta a fejét. A vállára tettem a kezem.

- Nem fog lerészegedni, annál jobban vigyázunk rá. Hidd el, jobb ha csak a háttérből vigyázunk rá. Úgy könnyebb lesz neki is és nekünk is.

- Te ezt nem érted Lex. Ő a húgom, és nem fogja fel, hogy még kicsi ehhez. Én ilyenkor még nem jártam ilyen helyekre. Csak a korosztályomnak megfelelően a haverokkal. De nézd már meg neki milyen haverjai vannak. Minimum 18 mind. - akadt ki kicsit, de próbálta elrejteni.

- Tudom, hogy meg akarod védeni Lou, de ha túlságosan vigyázol rá, csak megharagszik. Maradjunk a háttérben, és érezzük jól magunkat mi is.

- És ha nem leszek itt? Akkor mit fog csinálni?

- Akkor nem engedik be. - feleltem egyszerűen.

Elmosolyodott és elfogadta az érvem, hisz igazam volt. Most is csak nekünk hála jöhetett be. De azért engem is zavar, mi lesz ha esetleg a társasága bejuttatja, és mi nem leszünk itt, hogy figyeljünk rá. Minden esetre, most nem akartam ezen rágódni. Inkább meg akartam ismerni a haverjait, és bulizni.