8. ~Bemutatás.*

- Gondolom, már mindenki tudja a környezetedben, hogy megtaláltad a dalotok íróját. - húztam el a szám, mikor beültünk a kocsiba.

- Nem. Először el akartam mondani Harry-nek, de a szobája ajtajában az jutott eszembe; vajon ez a titokzatos lány, miért Simon-nak adja a dalokat? Híres és népszerű lehetne az alkotásaival, de mégsem maga adja ki. Arra jutottam, biztos nem akarod, hogy megismerjenek, így csendbe maradtam.  - mosolygott kedvesen.

- Komolyan? Olyat is tudsz? - nevettem el magam.

Ez ma már a nem is tudom hanyadik. Louis hihetetlen hatással van rám.

- Akármilyen meglepő, néha igen. De figyelmeztetlek, csak nagyon ritkán. - nevetett ő is.

Elindultunk az ő szavait idézve: "az alvilágba". Ezt mondta a saját házukra, mivel mind az 5-en ott laktak. Ezen elnevettem magam. "Jöjjön, aminek jönnie kell." gondoltam magamba. Pár perc után Louis megállt egy nagy háznál London elit negyedében. Nem is tudtam, hogy ilyen közel lakunk egymáshoz, pedig én egyáltalán nem azon a részén éltem a városnak.

- Megjöttünk. Figyelmeztetlek, ezek nagyon betegek. - mondta komolyan a kocsiba.

- Még nálad is rosszabbak? - kérdeztem mosolyogva.

- Hát...nem. - nevette el magát.

- Akkor bírni fogom. - rántottam meg a vállam.

Louis vigyorogva kipattan, majd én is. Nem vártam el, hogy mondjuk ajtót nyisson, hisz legjobb haverok vagyunk, nem szeretők.

A kerítés meglepően magas és tömör volt. Nem lehetett rajta átlátni. Gondolom a fotósok és a rajongók miatt. Én próbáltam lassan menni a kis járdán, de mégis vészesen közeledett a nagy, sötét kőből kirakott ház, melynek oldalán dúsan futott fel a borostyán néhány helyen. Louis megállt az ajtóban.

- Akkor simán csak Sandy, vagy.... - kérdezte óvatosan.

- Idegen. - feleltem egyszerűen.

Értettem, mire gondol, és jól esett, hogy figyelt rám. Ha én nem akarom, nem mondja el, ki is vagyok valójában. Louis oldalra fordította a nagy, kétrészes faajtó kör alakú kilincsét, így megnyílt előttünk az út a házba. A srác udvariasan előre engedett, amit mosollyal díjaztam. Egy folyosóra érkeztünk velünk szembe egy nagy lépcsővel. A két oldalán el lehetett menni, és át is láttam a fokok között. Még a Conversem is kopogott kicsit a világos fa parkettán. A fal fehérre volt festve, és csak pár közös kép díszítette. Még a lépcső előtt balra és jobbra is nyílt egy-egy ajtó, majd utána kiszélesedett a folyosó szobává. Igazán szép és modern volt az egész. Nagyon tetszett. Louis felakasztotta a kabátunkat, majd bevezetett  házba. A lépcső mögé mentünk. A nagy szobában balra egy konyha terült el, mögötte kis, fa emelvényen egy nagy asztallal, míg jobbra a nappali pihent. A szemben lévő fal teljes egészében üveg volt, ami nagyon világossá tette a házat. Kint egy medence pihent, melynek üvegház-szerű teteje el volt húzva. Felfedeztem a kertben még egy grill-t és pár párnás kanapét valamint napozóágyakat. A házuk meseszép volt. A nappaliban Niall és Zayn nézte a tévét. Még szerencse, hogy azért a tagokat ismerem, bár nagyjából mást nem tudtam róluk, a nevükön kívül.

- Sziasztok. - köszönt Louis, mire mindketten felénk kapták a fejüket.

Lepetten mértek végig, majd egyből felpattantak. Halkan kuncogtam ezen a mozdulatsoron. Látszott, hogy nem gyakran jön be hozzájuk egy lány. Megleptem őket.

- Haver...kit hoztál? - kérdezte Zayn Louis-t, de nem vette le rólam a szemét. Édesen elmosolyodott, minek láttán én is.

- Srácok, Ő Sandy, Sandy Niall és Zayn. - mutatott be minket gyorsan Louis.

Mindkét fiú egyből hozzám jött, és megöleltek már első találkozásra. Ez meglepett. Lehet ez már náluk a szokás hatalma a sok rajongó miatt, de én nem szoktam idegeneket ölelgetni. Bár azt hiszem ezzel a két cuki sráccal kivételt tehetek.

Ebben a pillanatban egy alak sétált végig a kertben az üveg előtt. Göndör haja össze-vissza meredezett. Gyors léptekkel halad, majd benyitott. Cipőlevétel nélkül, egyből Zayn-nek esett. Harry szó szerint a haját is leüvöltötte a srácnak.

- Haver, most már elegem van! Hova tűntetted el a slusszkulcsom? 

Zayn csak magába kuncogott.

- Haver, ezt nem hiszem el! Liam! - kiabálta, és elindult mellettünk a lépcső fele.  Hallottam a lába dobogását, de ez hirtelen abbamaradt. A távolodó léptek közeledővé váltak. Harry visszajött elénk, és engem kezdett méregetni. Elpirultam, ahogy magas, komoly alakja fenyegetőn magasodott elém. Egy féloldalas mosollyal mért végig, és várta, hogy végre megtudja, ki is vagyok. Ezt szerencsére Louis is észrevette, és megmentett a végleges rákvörösségtől.

- Sandy ő Harry, Harry ő Sandy.

Hazza csak bólintott, majd elkapta Louis karját, és rángatás közben kiabálta neki:

- Louis segíts a kulcsom keresésében!

Felhúzta a srácot az emeltre. Ahogy végigmért Harry...biztos vagyok benne, hogy azért hívta fel Louis-t, mert rólam akart beszélni vele. Nem díjazza, hogy itt vagyok. Szomorúan lehajtottam a fejem. Itt maradtam Zayn-nel és Niall-lel. A lépcsőről beszélgetést hallottam.

- Miért szóltál, Haver? - kérdezte egy hang, mellyel eddig személyesen még nem találkoztam, bár a zenéből megismertem. Ez Liam volt. Megfordultam, hogy lássam őket. A lépcsőn álltak.

- Nem láttad a slusszkulcsom? - kérdezte Harry.

- De. - felelte Liam egyszerűen, és tovább sietett le.

- Liam, várj már! Hol van? - kiabálta után Harry.

- Keresd meg! - mondta egyszerűen Liam, majd hozzánk jött. Egyből kiszúrt, és megállt előttem.

- Szia. Hát te? - kérdezte kedvesen, huncut, féloldalas mosollyal az arcán.

- Szia... Sandy vagyok....Louis haverja. - hebegtem.

Annyira szánalmasnak éreztem magam. Az arcom pirult, és nem mertem a srácok szemébe nézni. Magam sem tudom, miért. Tartottam tőlük valamiért.

- Igen? Louis még soha nem említett. - ráncolta a homlokát.

- Még nem rég...ismerjük egymást. - dadogtam.

Azt sem tudtam, mit kéne mondanom. Ez így lehet félreérthető volt, de úgy éreztem magam mintha minimum valami szülőkkel találkoznék. Nem voltam rajongó, mégis izgatott voltam ettől az 5 szívdöglesztő sráctól. Mondhatni 5 világsztárral vagyok egy szobában. Hány lány lenne most a helyemben...

- Ezt már nem hiszem el! Louis, lenyúlom a kocsid!

Rohant le Harry a lépcsőn, és az ajtóhoz sietett.  Ideges hangon kiabált be a nappaliba hozzánk. Szerintem késésben volt. Louis elkanyarodott felénk a lépcsőnél, de még visszaszólt Harry-nek.

- Tudod, hogy szeretlek Haver, de nem adom oda  a kocsim. Egyrészt még nekem is kell, másrészt meg, mert nem akarom, hogy elmenj oda.

Harry zavartan kapta felé a fejét Tommo távolodó alakjára. 

- Azt sem tudod, hova megyek. Te itt sem voltál tegnap.

- Biztos Vele leszel, ha eldugták a többiek a kulcsod. - rántotta meg a vállát Tommo.

- Nézzetek már magatokra! Nem akarjátok, hogy én is boldog legyek? Azt hittem, mi testvérek vagyunk. Igazán örülhetnétek a boldogságomnak. - akadt ki Harry.

Lepetten szívtam magamba a levegőt. Idő közben, már mindenki a lépcsőnél és a folyosón állt. Zayn egy lépcsőfokra támaszkodott, és úgy felelt társának.

- De te nem vagy boldog Harry, csak szerelmes. Taylor nem szeret, csak kihasznál. Világsztár vagy Haz!

- Bár ne lennék az!

Megfogott egy kulcsot, és kirohant a házból. Ijedten rezzentem össze szomorú, mégis mérges hangjára. "Jó kis helyzetbe csöppentem bele..." gondoltam magamba. Niall sóhajtva lökte el magát a haltól, aminek eddig támaszkodott.

- Az én kocsim vitte el!

Én csak ledöbbenve álltam. Louis-nak igaza volt. Hatalmas port kavart köztük Taylor. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire komoly a helyzet. Azt hittem a banda élete csupa Hawaii, beach, sunshine, közben pedig hatalmas káosz és veszekedések uralkodik.

- Na, megláttad az első vitánkat. - jött hozzám Louis, mikor látta, hogy ledöbbentem.

- Ez...nagyon durva volt. De...miért vagytok olyan biztosak benne, hogy Taylor nem szereti? - kérdeztem zavartan és még mindig sokkolva az iménti jelenttől.

- Mert nem szereti. Írta Selena-nak, aki Demi-nek, aki Niall-nek. A képernyőfotó végül hozzánk is eljutott, de Harry szerint csak photshop. - világosított fel Liam.

 "Micsoda összefüggések vannak itt" gondoltam lepetten.

- Amúgy ma hova mennek? - kérdezte Louis.

- Egy tetkószalonba. - húzta el a száját Zayn.  

- Hova? - dőlt előre Tommo lepetten.

- Egy tetkószalonba. Harry tegnap este felvilágosított minket, hogy ma csináltatni fog egy tetoválást, mert Taylor-nak nagyon tetszett a I knew you were trouble-ben a csávó karján a hajó. Harry is akar olyasmit. - magyarázta a szöszi.

- Te jó ég. - hebegtem halkan.

Ez teljesen letaglózott. "Ilyet tenne Taylor-ért? Ez hihetetlen."

- Harry! Menjünk már utána! - indult el Tommo is a kijárat fele, de Zayn elkapta a karját, és megállította.

- Lebeszéltük Harry-t. Nem oda mentek a végén.

- Már nincs gond, kivéve, hogy még mindig itt van Taylor, de beszéljünk másról.

Mondta Liam, majd jelentőségteljesen rám nézett. Ezt látva Zayn elnevette magát. Louis letolt a kanapéra, és mindenki körém telepedett. Egyik oldalamra Zayn, másikra Liam került. Jobban örültem volna, ha Louis ül mellém, mert Őt már ismertem, és szerettem, de így is elment, hisz a két srác olyan édesen nézett rám, hogy éreztem; elolvadok. Elkezdődött a beszélgetés, amely kimondottan engem helyezett a középpontba.

- Akkor elmondod nekünk, mi a teljes neved? - kérte Liam mellettem.

- Alexandra Rose Lane. - feleltem egyszerűen.

- Következő kérdés: Tudod a nevünket? - kérdezte Niall óvatosan.

Gondolom, arra akart rájönni, rajongó vagyok-e.

- Meglátjuk. - nevettem halkan, és elkezdtem mondani. - Louis Tommo Tomlinson. - nevetettem a srácra, hisz Őt már mindennél jobban ismertem. - Niall Horan...Zayn Malik és Liam Payne. Harry pedig Styles. - böktem a fejemmel az ajtó fele. Elkezdtek nevetni az utolsó mondatomon.

- Akkor rajongó vagy. - nyugtázta Niall.

- Hát...ez bonyolult. - hebegtem.

Louis csak egyetértően bólogatott, majd elmagyarázta.

- Sandy kívülről tudja a dalainkat, de rólunk semmit. Nem akart minket megismerni, mert félt, hogy máshogy értelmezné a sorokat.

- Juj, akkor most ne mondjunk semmit magunkról? - kérdezte Zayn viccesen.

- Nem így értettem. - felelte cinikusan Tommo.

- És ti mióta jártok? - kérdezte óvatosan Liam.

A szemem kikerekedett, de Louis-nak is.

- M-mi nem járunk. Csak legjobb barátok vagyunk.

Zavartan hebegtem. "Én járjak Louis-sal? Vajon milyen lehet az az énje, amikor egy lánnyal van? Lehet, ugyanilyen, hisz Louis annyira önmaga.". A gondolataimat Zayn hangja zavarta meg.

- Mióta?

- Egy ideje. - rántotta meg a vállát Louis.

- Jól elhallgattad. - lepődött meg Niall.

- Akkor szabad a pálya, Haver? - kérdezte gonosz vigyorral Zayn.

Louis nem felelt, csak rám nézett. Nem tudtam, miért. "Talán mert félt Zayn-től?". Ezt az egészet alig bírtam elhinni. Zayn most kajak rám akar mozdulni? De hisz Ő egy világsztár. Bárkit megkaphat, nem kellek neki én. Ez felfoghatatlan volt számomra. Én...egy átlagos lány fel tudtam kelteni Zayn Malik érdeklődését.

- És melyik tőlünk a kedvenc dalod Tündérke? - kérdezte Liam. Meglepett, hogy lebecézett, de nem zavart különösebben. Kis gondolkodás után rávágtam.

- A Nobody Compares, vagy az I Would, vagy a Magic, vagy a Summer Love, vagy a Little Things. - nevettem fel.

Kínosan éreztem magam. A dalokról tényleg mindent tudtam. Minden sort alaposan értelmeztem. Minden érzést, amit átadott, átéreztem.

- Ezt de régen énekeltük. You're so pretty when you cry, when you cry. Was a ready to hearing you say goodbye... - énekelte nevetve Niall.

- Huuh, nem is tudom, mikor hallottam ezt utoljára. - helyeselt Zayn is.

- Nem szoktátok áténekelni a számaitokat? - lepődtem meg.

- Ez bonyolult. Ez nem a mi számunk...ezt kaptuk egy dalírótól.

Louis jelentőségteljesen felelt. Elpirulva gubbasztottam. Olyan ember írta nekik ezt a számot, mint Én.

- Ez nem fair. Én azt hittem, a zenétek alapján megismerlek titeket, de nem is rólatok szól. - húztam el a szám.

Azt hiszem, most csalódtam a srácokban kicsit, de még mindig hittem, a zene erejében.

- A legtöbb, a mi alkotásunk. Csak pár olyan van, ami nem saját. - magyarázta Niall.

- Azokat is vagy Ed írta, vagy a titkos dalíró. - egészítette ki Zayn.

Beleremegtem ebbe a szóba. Láttam, ahogy Louis rám kapja a tekintetét, és vizsgálgatni kezdi az arcom. Csak ő és Simon tudja, de ez így volt rendjén.

- Annyira kíváncsi vagyok, ki lehet az. Nem értem, hogyan szorulhat egy lányba ennyi fájdalom és érzelem. - morfondírozott Liam.

- Honnan tudod, hogy lány? - lepődtem meg.

Eléggé meggyőzőnek éreztem az alakításom. Tudni is akartam, honnan veszi, és ezzel el is tereltem magamról a gyanút.

- Simon mondta, hogy kivételesen a mi dalunk férfi szemszögből írta, így feltételezem lány.

- Értem.

Néztem zavartan Louis-ra, aki csak lassan lehunyta a szemét jelezve, hogy nyugodjak meg.

- És hogyan találkoztatok?

Mutogatott köztem és Louis között Zayn. Louis kicsit ijedten rám nézett, majd vette volna a levegőt, de tudtam, nem lesz jó, amit mond, így megelőztem.

- A kávézóban ültem, ami dugig volt, és Louis megkérdezte, leülhet-e hozzám. Elkezdtünk beszélgetni, aztán hirtelen már együtt néztük a meccseket.

- Akkor ezért hanyagolsz minket mostanában a focival Lou. - nevetett Liam.

- Veletek nem volt élvezetes nézni. Sandy-val kényelmesen elpizzázunk és sörözünk közben.

- Vagy éppen üvöltünk a tévével. - nevettem fel kínosan. Mindenki csatlakozott.