20. ~Micsoda?*

Sietősen készülődtem a bulira. Fogalmam sem volt, mit kéne felvenni. A srácoknak az a kikötése volt a belépő csajoknak, hogy dögösen, bár biztos vagyok benne, engem akkor is beengednének, ha apácaruhába mennék. Egy szónak is száz a vége, fogalmam sincs, mi az a dögös. "Hogyan kéne felöltöznöm, hogy az öltözetem elnyerje az emberek tetszését?" Én is segítek a buli előtt pakolni, bár a srácok mondták, hogy nem szükséges. Akaratos a személyiségem. A buli előtt másfél órával értem jön vagy Louis vagy Zayn. Azt hiszem elnézhettem az időt, mert mikor nyílt a szobám ajtaja, én még törölközőben álltam a szekrény előtt tökéletes hajjal és sminkkel, csak éppen ruha nélkül. Lepetten kaptam oda a fejem. Louis jött be rajta, miközben nevetve jól végigmért.

- Így jössz Lex?

- Nagyon vicces. Imádlak, hogy te jöttél értem Tommo. Melyiket vegyem fel? - mutattam az ágyon heverő négy ruhadarabra.

Louis odalépett, és jól végigmérte őket. Sokat gondolkozott, én pedig kicsit zavarban voltam, hátha a nem megfelelő ruhákat tettem ki az ágyra.

- Lou én nem tudom, mit kéne felvenni, hogy dögös legyek. Még soha nem kértek erre. - hebegtem zavartan. Louis ezt hallva felém fordult, és megfogta a karom. Komoly tekintetét levezette, majd az enyémekbe fúrta.

- Sandy, csak öltözz fel úgy, mintha megint egy klubba mennénk együtt. Az elég dögös mindig. De amúgy, ha egy öregasszony kosztümben jelennél meg, még akkor is elállna mindenki szava. - mondta nyugtatóan a szavakat. Ez jól esett, de még mindig nem kaptam egyenes választ. Meg kell tudnom, melyik a jó öltözet.

- De mégis melyiket?

Louis visszafordult a ruhák fele. Ismét méregetni kezdte őket.

-  Hát ez túl furcsa, és szerintem nem állna jól neked a színe. - mutatott egy pántnélküli sötét bordó buggyos miniruhára, amin középen virított egy fehér öv. - Ennek nekem nem tetszik annyira a mintája. - hajtotta össze a következő ruhát, amelynek már volt pántja, de mélyen ki volt vágva a dekoltázsa, és kicsit úgy nézett ki, mintha kígyó vagy krokodilbőrből lenne, ami persze csak utánzat. Már csak kettő ruha maradt az ágyon kiterítve. - Ezek közül már te döntesz, de nekem ez a zöld kicsit túl elegáns.

Ezzel el is döntötte a ruhámat. Összehajtottam a harmadikat is, amely sötétzöld volt, és egy piros csík húzódott a közepén lefelé haladva. A ruhám tehát egy sötétkék bő aljú mini lett, aminek a tetején arany szegecsek voltak.

Ezek után Louis kiment, és magamra hagyott, hogy tudjak nyugodtan öltözni. Még szerencse, hogy már a hajam és a sminkem készen volt. Úgy döntöttem, veszek fel alá egy fekete tetejű, de bőrszínű combfixet, hogy elrejtse a vágásaimat. Amúgy sem látszódik ki a ruha alól, még ha megpördülök akkor sem. Nyakláncot nem aggattam magamra, viszont karkötőt és bokaláncot vettem fel azzal az elképzeléssel, hogy a cipővel, amit kigondoltam nagyon jól fog állni. Kimentem az előszobába, és felhúztam a minimum 10 centis (de szerintem több), fekete magassarkúmat. Imádtam ezt a cipőt. Kényelmes volt, mégis csinos. Magabiztosságot adott a járásomnak. Visszatipegtem, és megálltam Louis előtt.

- Na?

Louis egyből felpattant a pultnál lévő kis székektől, és végigért. Láttam a szemében a csillogást, amely arra enged következtetni; "dögös" vagyok.

- Wow. - motyogta, majd közelebb jött, és megállt pontosan előttem. - Nagyon csinos.

Nevetett, majd oldalra fordult, és felém nyomta a könyökét jelezve, hogy karoljak bele. Megtettem, majd miközben sétáltunk az ajtó fele, leoltottuk az összes villanyt, ami égett. 

Végre elkezdődött a buli. Olyan 10 fele már megtelt a ház, és Louis szerint mindenki itt volt. Aznap este minimum 20-an jegyezték meg, hogy milyen csinos vagyok, amiből már ki lehetett volna űzni a világból. Féltem, hogy Zayn indokot kap a féltékenységre. Még mindig ott motoszkált a fejemben, amit tegnap mondott Louis a koncert után. Utáltam, hogy félnem kell Zayn mellett. Iszogattunk, és nagyon sok mindenkivel megismerkedtem. Éppen a bárpultnál álltam Talyor-ral és Louis-sal, mikor Harry hozzánk sietett egy vörös hajú sráccal. A szám kipattant a felismeréstől, hogy ki Ő. Az egyik példaképem. Louis-ba kapaszkodtam, hogy el ne essek. A lábaim remegni kezdtek, ami nem lett volna vészes, de ebbe a cipőbe kicsit bajos volt.  Louis gonoszul mosolygott rám. Tudta, hogy Ő a példaképem. Az Ő zenéjét tisztelem a legjobban többek között. Ő az az ember, aki segítség nélkül ért el oda, ahol most van, és ezért hihetetlenül tisztelem.

- Sziasztok. - köszönt a srác, majd a tekintete rám tévedt. Alaposan végigmért, amitől kicsit elpirultam, de a fényekben nem lehetett látni. - Szia. Azt hiszem, mi még nem találkoztunk. Ed Sheeran. - nyújtotta felém a kezét, amit én mosolyogva ráztam meg.

- Alexandra Lane.

Elmosolyodott a nevemen, magam sem tudom, miért. Hihetetlen, hogy itt beszélgetek a példaképemmel. "Ed...imádom a dalszövegeit. Ha tudná, hányszor öntött már belém hitet a kád szélén."

Sokat beszélgettünk, de egyszer Zayn karolt át hátulról, és a táncolók közé húzott.

- Mit csinálsz? - nevettem rá, miközben mozogni kezdtem.

- Gondoltam, táncolunk kicsit.

Megragadta a csípőm, és Ő kezdte irányítani mozgásom. Ez kicsit megzavart, de tűrtem, hisz Zayn teszi ezt.

- Nem kéne zenélned?

Hirtelen megpördített, és mögém helyezkedett. Átkarolta a derekam, és arra késztetett, hogy vele együtt mozogjak. Belementem, mert szerettem így táncolni. Ilyenkor érezhettem igazán a partnerem. Louis-sal is mindig így táncoltam, ha már eleget ittam. Ez már itt is megtörtént, így együtt mozogtunk Zayn-nel a zene ritmusára.

- Átadtam Mazz-nek kicsit, hogy Veled foglalkozhassak.

Ahogy a fülembe beszélt, éreztem a leheletét a nyakamon, amitől megremegtem. Ez annyira édes volt Zayn-től. Láttam, ahogy Louis oldalt Niall-hez és Liam-hez megy, miközben minket figyel.

- Szeretnék mutatni valamit.

Mondta Zayn még mindig a fülembe. Normálisan beszél, de ez a zenében mégis suttogásnak tűnt. Ismét kirázott a hideg a száján kiáramló forró levegőtől. Ez új, különleges érzés volt, ahogy az Ő lehelete csapta meg bőröm. Megragadta a kezem, és felhúzott az emeletre.

Szó nélkül követtem a bulizó és beszélgető emberek között. Bementünk Zayn szobájába, amiről úgy tűnik, mindenki tudta, hogy tabu, mivel senki nem volt bent. Szerintem ez minden srác szobájával így van. Tetszett, hogy az emberek ezt tiszteletben tartják.  

*Louis szemszögéből*

Elindultam Niall és Liam fele. Épphogy hozzájuk értem, észrevettem, hogy Sandy és Zayn élvezik egymás társaságát a táncparketten. Mosolyogva vezettem végig rajtuk tekintetem. Eszembe jutott, hogy velem is mindig így táncot Lexy. Tudtam, szeret így táncolni, tudtam, mit gondol ilyenkor. Ismertem, mint a tenyerem. Megálltam a srácok mellet, de még mindig őket figyeltem. Sandy rám kapta a tekintetét. Édesen rám mosolygott, mintha csak hálás lenne nekem valamiért. Mintha sugallni akart volna valamit, amit csak én értek. Én jobban ismerem mint bárki eddig. Zayn nem tud róla semmit.

- Aranyosak együtt, nem? - lökött oldalba Niall.

- Hmm? - kaptam hátra zavartan a tekintetem. Nem is figyeltem rájuk, de kapcsoltam. - Ja, igen, persze.

De ekkor Niall másra figyelt mögöttem. Zavartan fordultam meg, és követtem a tekintetét. Rájöttem, mit figyelt annyira. Mögöttünk ugyanis Harry nyújtotta Taylor-nak a lány koktailjában lévő, pálcikára felszúrt cseresznyét. Taylor nevetve hajolt oda, és a fogával óvatosan lehúzta a gyümölcsöt. Bekapta, majd nyomott egy csókot Harry szájára. Elidőztem rajtuk. Valamilyen szinten édesek voltak, de hánynom kellett a gondolattól, hogy a "testvérem" egy ilyen lányba szeretet bele. Nem igaz, hogy nem lát át rajta. Taylor hihetetlenül kétszínű. Még Sandy-val is képes volt elhitetni, hogy meg szeretne változni. Szánalmas.

Visszafordultam a srácok felé. Egyszer Liam kuncogni kezdett, és oldalba lökte Niall-t.

- Nézd csak, ki jön ott!

Bár nem nekem mondta, én is oda kaptam a fejem. Amy-t pillantottam meg táncolni. Nem láttam Vele senkit, ami kedvezett Niall-nek. A srác elmosolyodott, majd ismét felénk fordult.

- Szerintetek most?

Válaszként határozottan bólintottunk Liam-mel.

- Biztos? És ha nem akarja? Vagy ha többet akar? - aggodalmaskodott hirtelen Niall.

- Mióta is vagytok jó barátok? - kérdeztem egyszerűen.

- Ne tudom. Talán 2 éve.

- Akkor nem fog többet akarni. Ha eddig nem tette, most sem fog. Márpedig eddig nem tette. Csak legyél nagyon gyengéd, de mégse sugalld neki, hogy szereted. Akkor nem lesz gond.  - magyarázta Liam.

Niall határozottan bólintott, majd Amy felé vette az irányt. Valamit súgott neki, és elindultak ki a nappaliból az emberek között.

 A szememmel Sandy-t és Zayn-t kerestem, de már nem láttam őket. Zavartan, de mégis elégedetten Liam-re néztem, aki nevetni kezdett.

- Ma mindenkinek összejön egy jó este úgy látom.

- Ezt hogy érted?

- Niall elment Amy-vel, és Zayn-nek is megvannak a tervei az estét illetően. - nevetett egy vállrántással.

A szemem kikerekedett. Értettem a szavait, de mégsem fogtam fel őket. Mikor végre sikerült, meg már abba nem voltam biztos, hogy jól értelmeztem a jelentésüket. Liam szavai annyi mindent takarhatnak, én mégis a legrosszabbra gondoltam, ami megtörténhet. Idegesen fogtam meg a karját, amitől zavartan nézett rám.

- Mit tervez Zayn?

- Mit gondolsz, miért tűntek el?! Már rég Zayn szobájában vannak. Azt mondja, kár lenne kihagyni egy olyan szép lányt, mint Sandy, és teljesen meg is értem. Reggel beszélgettünk. Hihetetlen ez a srác. Képes volt ennyiért összejönni vele. Tudta, hogy Sandy más, így inkább járt vele, hogy könnyebb legyen becserkésznie. Annyira idióta. Hihetetlen. - nevetett Liam.

A szavai késként hatoltak belém. Kettévágták az elmém. Egy egyik része meghalt, képtelen volt gondolkozni, míg a másik azonnal segíteni akart.

- Zayn nem szereti? Csak le akarja fektetni Lex-et? - akadtam ki.

- Igen. A legjobb haverja vagy a csajnak, gondolom nem mondta el neked, hogy Lexy-nek meglepetés legyen. - rántotta meg a vállát.

- A kurva élet. - szaladt ki a számon, pedig utálom ha káromkodnak. Liam is meglepődött.

Minden szó nélkül otthagytam a srácot, aki gondolom, most semmit nem ért. "Hogy is értené?! Itt senki nem ért semmit csak én. Egyedül én tudom, milyen Sandy. Egyedül én tudom, miken ment keresztül. Biztos vagyok benne, hogy nem fogja hagyni Zayn-nek, de nem tudom, Ő mit felel erre. Segítenem kell!". A vészvillogó egyfolytában kiabált a fejemben. Villámtempóban szaladtam fel a lépcsőn hármasával véve a fokokat.