18. ~Tudom.*

Sajnálom kedves olvasóim. Lehet pár embernek nem tűnt fel, én mégis úgy érzem, elnézést kell kérnem egy íráshibáért, amit sajnos már nem tudok kijavítani. Mint láthatjátok, oldalt csináltam egy közvéleménykutatást, melynek a kérdését csúnyán elírtam. Sajnos már későn vettem észre, és már nem tudom módisítani, hisz szavaztatok, törölni pedig nem akarom, hogy újra kitegyem. Hálás vagyok a szavazóknak, és elnézést kérek, ég az arcom érte rendesen. Remélem, azért ki tudjátok következtetni, hogy az a kérdés ez lenne: "Te kinek szurkolsz ?". Sajnálom a figyelmetlenségem, kérlek nézzétek el ez a kellemetlenséget nekem. #SoSorry

18. ~Tudom.*

Egy koncertpróbáról értem haza hozzájuk a srácokkal. Csak Harry hiányzott, mivel Ő a reptérre ment kikísérni Taylor-t. Csupán pár napra utazik vissza Amerikába, és jön ismét. A srácok kitalálták, hogy menjünk fel és csocsózzunk, amiről köztudott, hogy soha nem volt és nem is lesz az én játékom. De van egy olyan érzésem, csak nevetni akartak rajtam. Egyből kitalálták, hogy Niall és Liam játsszon ellenem Louis-sal. Tommo tudta, hogy rémes vagyok, pedig én próbálkozom. Liam bedobta a labdát, és magam is meglepődtem, mikor első lövésemre belőttem...csak sajnos a mi kapunkba. Louis nevetve oltott be. Mindenki kiröhögött, de nekem megvolt ellenük a fegyverem. Felvettem az ártatlan, sajnálatra méltó kislányarcot, és addig könyörögtem, míg elfogadták: öngól, nem gól. Elölről kezdtük, de így is vesztettünk, bár Louis nagyon ügyeskedett hátul. Játék közben akaratlanul is mindig Zayn-re tévedt a tekintetem, aki látszólag egyáltalán nem foglalkoztatott a labdával. Sokkal jobban érdekeltem én. Éreztem, ahogy elpirulok, mikor elég precízen végigmért. Sokat időzött az idomaimon, ami részben zavarba ejtett, részben pedig megrémített. Szembe sétált velem Liam mögé. Ekkor jöttem rá, hogy ideje lenne kihúznom magam, mert ez a fölső nagyon sokat mutat, mikor bedőlök. Talán ez az oka, hogy az utóbbi pár alkalommal Liam hagyta, hogy átrúgjam a bábui között a labdát. De lehet, csak megsajnált. Közben söröztünk, de mivel én most úgy éreztem, nem tudok meginni egy egész üveggel, hol Louis, hol Zayn üvegét húztam meg, amin a srácok csak nevettek.

Nem kellett sok idő, hogy a sör megtegye a hatását. Elnézést kértem a srácoktól, és lementem a mosdóba. Már nagyon ki kellett mennem. Bent, kicsit megigazítottam a felsőm, hogy ne mutasson annyi mindent, ha lehajolok. Elgondolkoztam: "Hogy lehetek ennyire idióta, hogy ilyen fölsőbe jövök 5 sráchoz." De nem volt gond, hisz ebből az egyikőjük történetesen az a srác volt, akibe kezdtem belezúgni. Kimentem a mosdóból, de egy kéz elkapta a karom, és magához rántott a félhomályban. Csak az emeletről szűrődött le némi fény, ami nagyon kiemelte Zayn tökéletes vonásait. Én a falhoz, míg Ő hozzám simult. Az arcunk hihetetlenül közel volt egymáshoz. Éreztem a kifújt, meleg levegőjét az orromon. Ez az átka, ha annyira alacsony vagyok, hogy minden pasi minimum fél fejjel magasabb nálam a környezetemben. Zayn minden szó nélkül megcsókolt. Ezúttal nem a szokott módon. Türelmetlenül csókolt. Óvatosan megharapta az alsó ajkam, mire önkéntelenül is kinyitottam a szám. Zayn nyelve szabad bejárást kapott, melyet bár nem önszántamból adtam meg, már nem volt mit tenni. "Most! Eljött az alkalom. Még szerencse, hogy tegnap megtanított Louis." futott ás az agyamon. Nyelve édes táncra hívta az enyémet, és az csatlakozott. Zayn keze a derekamon járt fel-le, míg én a hajához kaptam, de többre nem voltak képesek ujjaim, ellenben a tegnappal. Csak élveztem a pillanatot, amennyire lehetett. Zayn annyira máshogy csókolt, mint Louis. Olyan vadul és mohón. Louis gyengéd és figyelmes volt, míg Zayn-nen érezni lehetett, hogy tömérdek lányt hódított már meg nyelve hihetetlen mozgásával. Nem úgy csókolt, ahogy Louis tanított engem. Tommo azt mondta: " Minden egyes csókot, úgy csinálj, mintha egyben az első és az utolsó is lenne! Mintha soha nem lenne következménye, csak a pillanatnak élj!". Magam sem tudom, miért, de ezt nem éreztem Zayn-nen. Mintha ez a csók, csak azért kéne, hogy előrébb lépjünk. Kis idő után hátra akartam húzni a fejem, de csak kicsit ment a faltól, Zayn pedig követett. Oldalra fordítottam a fejem, és levegő után kapkodtam.

- Sandy...szeretnék kérdezni valamit. - hebegte halkan.

Úgy láttam, mintha kicsit zavarban lenne. Magam sem tudom, miért.  Elmosolyodtam, hogy biztassam. Megfogta a kezem, amire lenéztem. Először csak egyszerűen szorította, majd belekulcsolta az ujjait az enyémekbe. Figyeltem, ahogy kezeink egybeforrnak. Tudtam, mit szeretne. Gyorsabban kezdett verni a szívem. Kicsit megugrottam, mikor az orrával lágyan meglökte a homlokom, hogy nézzek rá. Lassan emeltem tekintetem fel, míg el nem értem csodás barna szemét. Hosszú, fekete szempillái pár pillanatra eltakarták barna íriszét, majd vette a levegőt, hogy beszéljen.

- Lex, lennél a barátnőm?

Annak ellenére, hogy tudtam, mi következik, mégis hangosan szívtam be a levegőt. A hangjában várakozás és izgatottság csengett. A fejemben kavarogtak a gondolatok: "Már két hete egyfolytában együtt vagyunk. Miért ne? Hisz...szeretném jobban megismerni, és azt hiszem...igencsak erős szálak fűznek hozzá."

- Igen.

Az arcán egy apró elégedett vigyor jelent meg, amitől nekem is mosolyognom kellett. Egy újabb puszit nyomott a számra, majd megölelt. A kezeimet felemeltem a lapockájához, míg ő a falnál támasztotta a karjait. Eltávolodott, majd lenézett. Összekulcsolta a jobb kezét az én balommal, és felhúzott az emeltre a többiekhez. A jobb oldalán mentem.

Nagy nevetések hallatszódtak már a lépcsőn, de mikor felértünk megláttam, min nevetnek ennyire. A sarokban ültek a hatalmas kijelző előtt, és Fifa-ztak. Megtanultam már, hogy ez a kedvenc elfoglaltságuk, bár nem értettem, mi olyan szórakoztató benne.

- Még egyszer, még egyszer! - nevetett Louis, mire Niall nyomkodni kezdte a joystick-ot.

Érdeklődve vezettem a tekintetem a képernyőre. Az ellenfél játékosa készült berúgni a labdát, míg  bíró mellett állt. Niall odarohant a bíróhoz az Ő babájával, és egy egyszerű gombnyomással becsúszott. Ennek hatására a csíkos felsős férfi felbukott, miközben Niall játékosa átcsusszant alatta. Nevetve figyeltem, ahogy a bíró feláll, és mérgesen a baba kezébe nyom egy piros lapot. Hihetetlen, mennyire élethű volt ez a játék. Pontosan ki lehetett venni a bíró dühét. A srácok csak nevettek.

- Ti nem vagytok normálisak. - nevetett fel mellettem Zayn.

A srácok felénk kapták a fejüket, és végigmértek, de hamar megállapodott a tekintetük az összekulcsolt kezünkön.

- Most már együtt vagytok?

Liam úgy beszélt, mintha nem is érdekelné a dolog, de átláttam rajta. Valójában mindenki szerette volna tudni, de nem akartak kíváncsi kislányokká válni.

- Igen. - nyomott egy puszit az arcomra Zayn, és közelebb húzott magához.

Azt hiszem ezzel mindenkivel tudatni akarta, tiltott vagyok, bár nem lett volna oka a féltékenységre. Láttam, ahogy mindenki elmosolyodik. Hálásan Louis-ra néztem, aki ebből rájött, ha tegnap nem segít, nem tudom, mit csináltam volna. Ő csak kacsintott egyet, amit csak én láttam szerencsére. Magamban kuncogtam. Letelepedtünk a srácokhoz, de nem tanulmányozhattam sokáig ezt a már-már betegesen agyonjátszott játékot, mert Harry feje jelent meg a lépcső tetején. Liam lestoppolta meccset, mikor Hazza izgatottan ült le hozzánk. Tudtam, kitalált valamit.

- Srácok pénteken lesz a koncert. - kezdett bele. Mikor látta, hogy bólintottak, folytatta. - Csináljunk szombatra egy bulit. Olyan régen rendeztünk már olyan igazi One Direction-féle házibulit. Nekem már hiányzik.

Kicsi csend lett. Láttam, hogy sokaknak szapora lett a légzésük az ötlettől. Végül Niall szólalt meg elsőnek.

- Nekem nem hiányzik, hogy megint full részeg aztán másnapos legyek. Ráadásul takarítani is utálok.

- Majd hívunk egy csapatot. A részegségről meg annyit drága Niall-öm, hogy legközelebb majd nem iszol olyan sokat, hogy malacot utánozz, és akkor nem lesz baj másnap sem. - szólt be neki Harry.

Ezen mindenki nevetett, csak én ültem ott értetlenül. A srácok beleegyeztek, majd rákérdeztem erre az egészre. Liam kezdte magyarázni.

- Niall annyira sokat piált, hogy négykézláb mászkált a napozóágyak előtt. Az övére kötött egy rövid darabka szilveszteri konfettit, hogy meglegyen a farka. Közben horkantgatott és azt kiabálta: "Én vagyok az ír kismalac. Boldog újévet mindenkinek.". Fel is vettük videóra, de másnap kitörölte.

- Felszólt Amy-nek, hogy: "Szia szépségem, te ehetsz belőlem." És egy szép nagy horkantással zárta a csajozós dumáját. - egészítette ki Zayn.

Hatalmas nevetésben törtünk ki, még Niall is. Szó szerint folyt a könnyem. Elő kellett vennem egy zsepit. Hihetetlen, milyen idióta sztorijaik vannak a srácoknak.

- Akkor szombaton legyen itt a buli? - kérdezte Louis, amire Harry egyből rávágta a választ:

- Aha.

- Beszéljük meg a részleteket, aztán küldök egy körSMS-t. - kapta elő Zayn a telefonját.

Ezt így jól eldöntötték, mikor hétfő van. De biztos vagyok benne, még így, hogy alig 5 nappal előtte szólnak, tele lesz ez a nagy ház.

- Írd úgy, hogy 9-kor kezdődik, akkor kb fél 10-kor jön meg az első csapat. - utasított Harry Zayn-t.

 - Szerintem most hanyagoljuk a DJ-t, mert a legutóbb is csak 10 percre engedte oda Zayn a pulthoz. - nevetett Louis.

Ezzel mindenki egyetértett. Látták, hogy nagyon csendben vagyok, mert nem értem, így elkezdték magyarázni.

- Zayn-ből néha előbújik DJ Malik, és olyankor azt képzeli; Ő Avicii. - magyarázta Niall, amin mindenki ismét nevetni kezdett.

- Piát majd intézzük, a lényeg, hogy mindenből legyen bőven. Szerintem legyen úgy, hogy kiteszünk a pultra mindent, és majd kiszolgálják magukat.

- Biztos ne hívjunk egy shakert? A múltkor is olyan királyul dobálta a pasi a piákat, és tök finom cuccokat kevert. - emlékezett vissza Liam.

A srácok kis gondolkodás után elismerték, igaza van. Megegyeztek, hogy keresnek egy menő shakert.

- Majd elpakoljuk a gitárokat, meg az útban lévő dolgokat, és behozzuk a discofényt is. - magyarázta Harry, és még mondta volna tovább, de Zayn félbeszakította.

- Ezt írtam: "Szombat 9 buli nálunk (Addison Rd. 18.). Kötelező eljönni! Harry, Liam, Niall, Louis, Zayn." Jó lesz? - nézett kérdőn a srácokra. Mindenki bólintott, majd Liam szólalt meg először.

- Andy-nek és Mazz-nek ne küld el. Majd én beszélek velük.

- Talyor-t és Ed-et is hagyd ki! - utasította Harry is.

- Meg sincs Taylor száma. - motyogta maga elé Zayn. Még szerencse, hogy csak én hallottam, és Harry nem.

- Josh-éknak is majd holnap mondjuk el a próbán. - javasolta Niall, majd kiegészítette. - És Amy-nek is majd én elmondom.

Láttam, ahogy Zayn oldalra húzza Amy nevét, így kivéve Őt a címzettek listájáról. Halkan hozzá hajoltam, és a fülébe suttogtam.

- Ki az az Amy?

- Amy Green egy tanuló csaj. Niall haverja, és a srác totál bele van zúgva. - felelte Zayn, de túl hangosan mondta, mert Niall meghallotta, és egyből közbeszólt.

- Nem is vagyok belezúgva.

- Ja, bocs...csak le akarja fektetni. - nevetett Zayn.

Niall fehér arca most vörösben játszott, és szégyenlősen felhúzta a vállát, egy amolyan "ez van" mozdulattal. Először felhúztam a szemöldököm, és a homlokom ráncba szaladt, majd nevetve megcsóváltam a fejem.

- Nem vagy normális. Nálatok mindenki ennyire...perverz? - nevetettem fel.

Mindenkinek kikerekedett a szeme, ebből rájöttem elszóltam magam, de már nem volt mit tenni. Nem kellett sokat várnom, már rá is kérdezett Harry, hogy ezt hogy értettem. Nagyot sóhajtva kénytelen voltam elmagyarázni nekik.

- Hát itt van Amy Niall-nek. Nem szerelmes belé, csak le akarja fektetni. Ez azért elég durva egy lány szemszögéből. Aztán amit Harry mondott, mikor Louis nálam aludt az óvszerről, a beavatásról nem is beszélve... - méregettem szúrós szemmel Harry-t, majd Zayn-re tévedt a tekintetem. Nem érdekelt, én kimondtam. - Hallottam a Perrie-s dologról is Zayn, és végül nem vagyok hülye! Észrevettem, hogy Liam nem végig a labdát figyelte velem szembe. - nevettem el magam a végére.

Louis elégedette vigyorgott, hogy róla nem mondtam semmit, de szándékosan tettem. Róla tudtam volna a legtöbbet mesélni, de féltem, azt félreértenék. Mind a négy srác arcára felszökött a pír, és lepetten néztek rám, hogy ennyi mindent tudok, észrevettem.

- Ez nem fair. - ejtette le tehetetlenül a kezeit Liam, majd kínosan felnevetett.

Niall és Harry jobbnak látták csendbe maradni, míg Zayn zavartan nézett rám.

- Honnan tudod Perrie-t? - kérdezte halkan, de mindenki hallotta. 

- Találkoztam vele, és utalt rátok. Nem volt nehéz összerakni a szavait.

Rántottam meg a vállam, mintha semmit nem jelentene ez az egész, de valójában nehezteltem mindkettőjükre, hogy ilyenre voltak képesek. Én sem vagyok egy angyal, de azért ez nagyon nem fair. Csak ennyire kellettek egymásnak, legalábbis Zayn-nek, mert Perrie beleszeretett, de Ő ellökte magától, ahogy ezt megtudta. Ezért tartottam Zayn-től és le is néztem kicsit. 

- Állj! Hol találkoztál te Perrie-vel. Ő egy sztárt, nem olyan egyszerű egy baráti csevej.

Kezdett neki derengeni valami. A szemében megbánást, és zavartságot láttam. Egy pillanatra Louis-ra kaptam a tekintetem, aki pont olyan feszülten figyelt minket, mint mindenki a szobában. 

- Simon-nál. Louis megkért, hogy hozzam el a fülesét, amikor oda voltatok. Bent találkoztunk, és rákérdeztek, hogy mi van köztünk. Persze nem feleltem, hisz akkor még semmi nem volt. Rendesek voltak, de komolyan mondom a sztárvilágotok még rosszabb mint a normál világ. Hihetetlen milyen hamar terjed egymás között a pletyka nálatok. - csóváltam meg a fejem neheztelően, de hamar váltottam mosolyra.

- Hát ez már csak így van. Nem is tudtam, hogy ott hagytad a fülesed. - nézett Tommo-ra Zayn.

- Mikor bent voltunk letettem a kedvenc kékemet. Tudod, hogy kerestem itthon. - rántotta meg a vállát Louis.

Azt hiszem, nagyon élethűre sikerült a játékunk, mert senki nem gyanakodott. Fel sem tűnt nekik, hogy nem ez az igazság. Hihetetlenül megkönnyebbültem, mikor Zayn megölelt, és egy puszit nyomott az arcomra. Ezzel mindent elmondott. Tudtam, hogy nincs miért aggódnom, mivel ez már a múlt. Örültem, hogy kiadtam magamból végre ezt az ügyet, és megbeszéltük. Perrie a múlt...Én vagyok a  jelen.