10. ~Zayn.*

- Akkor eljössz velem holnap vacsorázni?

Gyakran pislogni kezdtem, és szerintem az arcomról tisztán sütött a meglepetés. A szívem dobbant pár hangosat, majd gyorsan kezdett verni. Zayn édesen vigyorogott rám. Azt sem tudtam hirtelen, hogyan kell beszélni. "Gyerünk Sandy, nem éghetsz be!" gondoltam magamba. Pillanatok alatt összeszedtem magam.

- Zayn, Te most randira hívsz?

- Attól függ. Ha nem szeretnéd, akkor csak egy baráti találkozás, de ha benne lennél, akkor igen, randira hívlak. Szóval? - felelte édesen.

Most kimondottan előjött az a rosszfiús énje, melyet megismertem a zenéjéből. Gondoltam: "Mi rossz történhet? Hisz a legjobb barátom "tesója". Akkor csak nem lehet rossz ember.". 

- Rendben. Szívesen elmegyek veled. - mosolyodtam el.

Velem még soha senki nem volt olyan rendes, hogy randira hívott. Pláne nem egy világsztár. Szívesen megismerném Zayn-t és a többieket is. Már nem érdekelt, ha így esetleg máshogy látom a zenéjüket. Ennek hallatán Zayn szélesen elvigyorodott, és nyomott egy puszit az arcomra. Ez meglepett. Meleg ajka érintette az arcom, amitől gyorsabban kezdett verni a szívem. Éreztem benne a gyengéséget, amit még senkin nem, csak Louis-on, de az más. Kicsit féltem ettől a rosszfiútól, de egyben szeretni is akartam. Annyira tökéletes volt. A haja, a szeme, a szája, a kicsi borostája, az arca, az izmai. Hihetetlen.

- Holnap 8-ra érted megyek. - suttogta a fülembe.

A lehelete csikizte a nyakam, mint tegnap este Louis-é. Velem még nem sokan játszották ezt, de tetszett. Kicsit megremegtem, majd összeszedtem magam.

- Ideje lemenni a többiekhez. - álltam fel.

Zayn is így tett, és elindultunk le a lépcsőkön. Feltűnt, hogy meglepően közel  jön hozzám, és védelmezőn sétál mellettem. Mintha féltene a saját házában. Megértem, hogy tetszek neki, hisz randira hívott, ami nem mellesleg nagyon jól esett, de azért ez nem korai még egy kicsit?!

- Nekem ideje hazamennem srácok. - mondtam nekik.

Mindenki sajnálkozva nézett rám, ami azt sugallta; megszerettek. Ez jó volt. Kétség kívül Zayn-en láttam a legnagyobb sajnálatot. Ezen elmosolyodtam.

- Hazaviszlek. - állt fel Louis, és elindult velem ki.

Mire felöltöztünk, már a srácok is kint álltak. Mindenki megölelt, de Zayn kicsit tovább tartott a karjaiban. Nem szorított, de mégis éreztem, nem akar elengedni. Nem gondoltam, hogy valaki ezt fogja tenni velem, de melegséggel töltött el.

Végül kimentünk az ajtón, és beültünk Louis kocsijába.

- Mi jót mutatott Zayn? - kérdezte az úton.

- A szobákat. Annyira rátok vall mind.

- Elvégre mi lakunk bennük. - rántotta meg a vállát nevetve.

Kinéztem az ablakon. Louis a legjobb barátom, így gondoltam; kikérem a véleményét. De kicsit félénk is voltam ebben a témában, magam sem tudom, miért. Talán, mert nem voltam tapasztalt. Halkan kezdtem bele. 

- Tommo.

- Hmm?

Nézett rám mosolyogva egy pillanatra, majd ismét az utat figyelte. Mély levegőt vettem, és óvatosan mondtam ki a szavakat.

- Zayn randira hívott, és belementem. Szerinted?

Hirtelen megállt az út szélén, és engem kezdett vizslatni. Ez megijesztett és meglepett egyszerre.

- Zayn? - válaszként csak bólintottam. - Nem rá gondoltam, mikor azt mondtam, szerezz pasit. - húzta el a száját.

- Miért?

- Zayn...rendes gyerek, de nem neked való.

- Miért Louis? - kérdezetem zavartan.

- Te olyanra vágysz, aki gyengéd, veled van mindig, begyógyítja a sebeidet, és elfeledtet veled minden rosszat, ami történt. - magyarázta. Az utolsó érvéről eszembe jutott, a tegnap este. Louis akkor ugyanezt suttogta a fülembe, de erre Ő nem emlékszik. - Zayn nem ilyen.

- Olyan gyengéd volt velem, Louis. Talán még nem ismered azt az arcát. Nyilván máshogy viselkedik egy lánnyal, mint a haverjával.

- Lehet, de nem akarom, hogy neked is szívgondjaid legyenek Lex. - nézett rám komolyan. 

- Nyugi Tommo, nekem már nagyon nehéz fájdalmat okozni. - nevettem szomorkásan.

Erre csak elhúzta a száját, és lehajtott fejjel visszafordult. Megragadta a kormányt, ismét elindultunk.

Végül megállt a ház előtt. A kocsiban megöleltem, majd elköszöntünk, és kiszálltam. Hálás vagyok Louis-nak, hogy ennyire félt, de nincs rá szükségem. Tény, hogy eddig minden pasi csak átvert, és nincs sok tapasztalatom még 20 évesen sem, de azért tudok dönteni.

Bementem a lakásomba, és boldogan huppantam le a kanapéra. "Zayn...azt hiszem, képes vagyok vele elképzelni magam. Ő nem fog megbántani. Ő más." gondoltam akkor.

***

Másnap délelőtt éppen egy új dalt írtam erről a hirtelen jött sok jó dologról, mikor csörgött a telefonom. Louis hívott. Gyorsan felkaptam.

- Szia Tommo.

- Sandy, nincs kedved lejönni? Itt vagyunk a srácokkal a ház előtt. Még beférsz a kocsiba, aztán megyünk próbára.

- Louis, én csak zavarnék ott. Maradok itthon. Jó próbát nektek. - akartam lerendezni ennyivel, de ismertem már annyira, hogy tudjam, ez nehezebb lesz.

- Alexandra Rose Lane! Ne akard, hogy felmenjek a lakásodig!

- Louis, tényleg nem szeretnék veletek menni.

Ajtónyitódást hallottam, majd a forgalom zaját a háttérben. Gondoltam, Louis kiszállt a kocsiból.

- Sandy, ha nem jössz, a neked szánt próbahelyre Harry biztos beszervezi Taylor-t. Zayn is annyira szeretné, hogy gyere. - mondta gonosz hangsúllyal.

- Jó. Szuperhős leszek, megmentelek titeket Taylor-ról. - nevettem. - Mindjárt lent vagyok.

- Köszi Lex. Örök hálám.

Összekaptam magam 2 perc alatt, és lesiettem a srácokhoz. Bevágtam magam a kosiba. Még szerencse, hogy hátul két sor ülés volt, így elfértünk. Liam ült elől egyedül. Én a középső sorba kerültem Louis és Zayn közé, míg mögöttük Harry és Niall foglalt helyet.

- Amúgy most milyen próbára is mentek? - kérdeztem, miután mindenkit körbepuszilgattam.

- A koncertfőpróbára. - felelte Harry mögöttem.

- Gondoltuk, velünk jöhetnél. - mosolygott mellőlem Zayn.

Én csak kedvesen visszamosolyogtam, majd az utat figyeltem. A London Arénába mentünk. Kicsit megijedtem, mikor pár rajongó várta a srácokat az aréna előtt. Viszont gyorsan lerendezték a dolgot, majd bementünk. Láttam, ahogy engem furcsán méregetnek. Én nem vagyok ehhez hozzászokva, és nem is leszek soha. Zayn udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, és beengedett, mire sikítást hallottam hátulról.

- Hogy bírjátok ezt? - kérdeztem bent.

- Már megszoktuk. - rántotta meg a vállát Louis.

A srácokat útbaigazították, míg engem a színpad elé vezettek. Egyedül ácsorogtam, és vártam a kezdést. Csak én voltam itt bámészkodóként, ettől kicsit kínosan éreztem magam. A srácok a színpadra mentek egy férfi kíséretében, aki hevesen kezdett magyarázni nekik valamit. Közben hadonászott.

- Hol vannak a zenészek? - kiabált hátra, mire pillanatokon belül három srác szaladt fel a színpadra. - Josh, a dob az emelvényen lesz, és kérlek, dobáld néha az ütőt. - mondta egy tetovált karú, barna hajú srácnak. - Dan és Sandy, ti pedig rázzátok a vállatok gitározás közben. A kutatások szerint a rajongóknak bejön, mikor szexin játszotok. Srácok a szokásos hülyeségeket és poénokat kérem majd. - osztotta ki nekik a feladatokat. Az egyik srác neve meglepett. Tudtam, hogy ugyanúgy írják a neveink becézését, de mégis máshogy ejtik szerencsére. Louis hozzám jött a színpad szélére. Ezt látva előre mentem hozzá.

- Lexy csinálj már rólunk videókat meg képeket. Majd megy fel netre a rajongóknak.

Elvettem a lenyújtott telefonját, és bólintottam egyet. Louis csak kedvesen elmosolyodott, és visszament a helyére.

A próbát nagyon élveztem. Tudtam, hogy holnap után lesz a koncert, így a holnapjuk teljes egészében szabad. Louis elmagyarázta, hogy is megy ez. Végül végeztek olyan 2 fele. Beültünk egy Nando's-ba. Elrángattak magukkal. "Mikre rá nem vesznek ezek, 5-en?!" Ebéd közben Louis szorgalmasan feltöltögette a videókat Keek, míg a képeket Instagram által mindenhova. Csak nevettünk pár "megfelelő" momentumban megörökített képen. Ezután engem hazavittek. Mindenkit megöleltem még a kocsiban. Zayn volt az utolsó. Megszorított, majd csak annyit mondott.

- 8-ra érted jövök.

Édesen, de egyben várakozva pillantottunk egymásra, majd kiszálltam. Ennyi kellett, és a srácok hatalmas ujjongásban törtek ki. Mint 5 kisfiú, akiknek még ciki egymás között a barátnő. Annyira bolondok. Külön-külön se semmik, de már kitapasztaltam, hogyha együtt vannak, elszabadul a pokol.

Annyira vártam már a 8-at. Zayn egy hihetetlenül jó pasi. Nem bírtam felfogni, hogy pont én kellek neki. Ő olyan tökéletes. Egy centi sincs rajta, amibe bele tudnék kötni. Talán csak annyi, hogy egy ilyen lány kell neki, mint én. Féltem, hogy át fog verni, de bíztam is benne. Louis szavain gondolkoztam, miszerint nekem nem egy Zayn típusú pasira van szükségem. Azért reménykedem az ellenkezőjében.

Már fél 7-kor elkezdtem készülődni. Kellett is másfél óra, mire kiválasztottam a megfelelő darabokat, kisminkeltem magam, és megcsináltam a hajam. Egyszer kopogtak az ajtón. Izgatottan siettem oda, majd kinyitottam. Zayn édesen mosolygó arcát láttam magam előtt.

- Szia Szépség.

- Szia.

- Mehetünk? - nyújtotta felém a karját.

- Egy pillanat és... - felkaptam a táskám. - mehetünk.

Gyorsan bezártam az ajtót, belekaroltam, és a lift felé vettük az irányt. Zayn udvariasan kinyitotta nekem a kocsiajtót, ami egy újabb érvet adott, hogy elhiggyem; most vele kell lennem. Behuppantam a fekete Maserati-ba. Kényelmesen elhelyezkedtem a fekete bőr üléseken. Figyeltem, amint elsiet a kocsi előtt a másik oldalra, hogy be tudjon ülni. Az autót pasiszag töltötte be. Kellemes volt, de furcsálltam Louis mentol illatú kocsija után.

- Hova megyünk? - kérdeztem, mikor megállt egy kereszteződében.

- Először egy puccos helyre akartalak vinni, de Louis azt mondta, az nem a te asztalod, így gondoltam, beülünk a Pizza Hut-ba.

- Louis jól gondolta. Jobban bírom a pizzát, mint a homárt. - helyeseltem.

Ezen édesen felnevetett, amitől elmosolyodtam. Zayn kedves volt velem, és tisztelt, amit díjaztam. Sokat jelentett számomra.