7. ~Másnaposan.*

Louis mellettem feküdt az ágyba. Egymás felé fordulva figyeltük a másikat. Rajtam egy fehér short és egy fekete trikó volt, míg Tommo-n csak egy alsógatya. Nem érdekelt, ha kivillannak a vágásaim. Louis már látta őket, és nem zavarta. Már igencsak tavasz vége volt, majdnem nyár, így meleg volt a szobába. Kinyitottam az ablakot, és kicsit kitakaróztunk. Ekkor láttam csak meg igazán, milyen tökéletesen kidolgozott teste is van Louis-nak. Hihetetlenül izmos volt mindenhol.

- Mi az? - kérdezte, mikor kicsit elkuncogtam magam.

- Még soha nem láttam olyan kerek feneket egy pasinak, mint a tied. Komolyan mondom, csaj létemre irigyelem.

Nevetésemre gonoszul vigyorogni kezdett.

- Köszi Édes. Gyere, fogd meg! - mondta lányos hangon, ami számomra nagyon is vicces volt.

Hirtelen elkapta a kezem, és közelebb húzott magához. Reagálni sem tudtam, máris a fenekére nyomta a kezem és felnevetett.  

- Tommo!

Halk nevetéssel nyugtáztam a helyzet kínosságát, de Ő csak tovább viccelődött mint egy díva.

- Jaj, Édes. Ez az! Markold meg!

Hangosan nevetve, markoltam bele a fenekébe, majd elrántottam a kezem a szorítása ellenére.

- Hah, micsoda perverz valaki. Na de Édes! - játszotta még mindig a Barbie-t.

- Te nem vagy normális Louis.

- Senki nem állította az ellenkezőjét.

Rántotta meg a vállát immáron normális hangszínbe. Visszacsúsztam ez eredeti helyemre. Akármennyire is kínos volt ez az egész Louis-nak hihetetlenül jó hátsója van, és tényleg élvezet volt megmarkolni. Komolyan irigyeltem tőle, hisz egy lánynak ritkán van ilyen feneke, nemhogy egy pasinak.

Ekkor megcsörrent a telefonja az éjjeliszekrényen. Zavartan kaptuk oda mindketten a fejünk, hisz már hajnali 4 volt. Louis megfogta a telefont, majd hangosan felolvasta az SMS-t, amit kapott.

- Harry-től jött: Hívj, ha ezt meglátod! Nem számít, mennyi az idő. - majd komolyan rám nézett. - Teljesen elfelejtettem a srácokat. Ők azt hiszik fürdőbe vagyok. Muszáj felhívnom őket.

És már hallottam, amint kicsöng a telefon. Louis kihangosította, és közénk tette a lepedőre, hogy én is halljam, bár nem akartam beszélni. Ezt Tommo is jól tudta. Hamar felvették.

- Haver, jól vagy? Hol vagy? - kérdezte egy ideges hang. Megismertem a zenéjéből. Ez Harry.

- Nyugalom. Nem voltam fürdőbe. Helyette buliztunk. Már aludnánk.

- Ti? Haver kivel vagy? Hogyhogy nem itthon alszol? - zavarodott meg Harry.

Louis kérdőn rám nézett, én csak megrántottam a vállam jelezve, hogy elmondhatja, nem érdekel. Persze tudta, hogy a dalíró énemet ki kell hagynia a történetből, ez nem is volt kérdés.

- Sandy-nál vagyok. El akartam hívni ma fürdőbe, de a végén inkább bulizni mentünk. Piásak vagyunk, szóval nem engedett utcára. Itt alszom.

- Sandy? Ki az a Sandy? Csak nem vele vagy mostanában egyfolytában?

- De. A legjobb haverom lett. - dicsekedett Louis. Harry hangosan belenevetett a telefonba.

- Persze. Én meg el is hiszem. - meglepően jól használta a mély hangjával a cinizmust. - Nyugi Lou, értem. Majd mutasd be! De ajánlanék a figyelmedbe, egy apró jól becsomagolt dolgot, ami eleinte kicsi és kör alakú, aztán jó nagyra nyúlik, és igen hasznos.

- Fogd be Göndörke! Te inkább foglalkozz Taylor-káddal! Majd megnézem, hogy használod nála ezt. - vágott vissza Louis. Én eléggé ijedten hallgattam a beszélgetésüket.

- Ez nem vicces. Nem kell így beoltani. Csak jót akartam. Te sem szeretnél már Apa lenni, ugye?

- Oké. Szia Harry. - nyomta ki mérgesen Louis a telefont.

Visszatette a készüléket az éjjeliszekrényre, majd szomorúan lehajtotta a fejét. Egy fejcsóválással préselte ki a halk szavakat száján.

- Ez bunkóság volt.

- Engem nem zavart, amit mondott. Csak szivatni akart. - mosolyogtam óvatosan.

Engem ez nem hatott meg. Nem vettem magamra. Gondoltam, hogy szeretik egymást húzatni a srácok. Mintha tesók lennének.

- Nem. A beszólásokat már megszoktam. Mindig ezt csináljuk. Amit én mondtam, az volt bunkóság.

Még mindig nem nézett rám, amit már tényleg nem értettem. Louis még keveset mesélt a srácokról, így nem nagyon ismertem őket, csak minimálisan a zenéből.

- Miért, mi rosszat mondtál?

- Felhoztam Taylort.

Nem értettem, ezzel mi  a baj. Hallottam, hogy Ők egy párt alkotnak. Nemrég ebből állt ki az egész média. Csak halkan mertem beszélni, hátha valami alap dologról van szó, és tudnom kéne.

- Ne haragudj Louis, de nem értem.

- Harry és Taylor együtt vannak, de Harry-nek nagyon nehéz. Mi mindig megakadályozzuk, hogy valami hülyeséget tegyen, de sokszor nem sikerül. Harry végtelenül szereti, de Taylor megfojtja.

Ezt nem hittem el. Ezt még soha nem hallottam, pedig szeretem a magazinokat.

- Istenem. Sajnálom, ezt nem tudtam. - motyogtam halkan.

- Ezt senki nem tudja, csak mi. Nem mutatjuk. - húzta el a száját.

Nem tudtam mit felelni, csak Louis-hoz bújtam jelezve, itt vagyok vele. Tudtam, hogy Harry áll a szívéhez a legközelebb a bandából, ezt már mondta. Tisztában voltam vele,  milyen rossz Louis-nak, hogy a srác nem hallgat rá, és inkább a biztos csalódást választja Taylor személyében, mint a testvérét. Megszorított. Tudtam, hogy most szüksége van rám, a legjobb barátjára.

***

A fejembe őrjítő fájdalom nyilallt, ami kezdett nagyon elviselhetetlen lenni. A homlokom ráncba szaladt. Álmosan, és nyúzottan nyitottam ki a szemem. Éreztem a kegyetlen másnaposságot magamon. Előttem Louis arcát láttam. Álmosan a párna alá nyúltam, és előkaptam a telefonom. Az ablakon a nap fénye szökött be, ami kicsit feldobott, de ahogy megláttam a telefonom kijelzőjét az összes jókedvem elillant. Délután 3 óra volt. Louis-ra kaptam a tekintetem, aki még mindig angyalként aludt mellettem. A kis borostája édesen meredezett mindenfele. Szuszogása töltötte be a szobámat, és néha-néha megrebbent a szeme is, ahogy álmodott. Fájt a szívem, hogy fel kell keltenem, de már épp ideje volt. Elé ültem törökülésbe, és a füléhez hajoltam.

- Kezdődik a konceeeeeert! - kiabáltam, de azért mégsem őrült hangerővel.

Olyan hirtelen pattant fel, hogy majdnem lefejelt. Nagyon gyorsan kellett hátradőlnöm.

- That's what makes you beautif...- énekelte egyből, majd lassan elhalkult és megakadt.

Kis hatásszünet után szó szerint kitört belőlem a nevetés. Nem gondoltam, hogy így fogja lereagálni. Eszmélt, hogy hol is van, majd Ő is csatlakozott a nevetésben.

- Ez nem volt vicces, így is fáj a fejem. - felelte sértődötten, de azért vigyorgott.

- Nekem is. 3 óra. - világosítottam fel.

- Komolyan? - lepődött meg. Csak bólogattam. - Még szerencse, hogy ma nincs dolgunk, de haza kéne mennem. Eljössz velem?

Óvatosan kérdezte, mivel tudtam, tartok a srácoktól. Magam sem tudom, miért. Talán mert Ők olyan mások. Csak félénken hebegtem neki.

- Hát...

- Na! A srácok úgyis nagyon kíváncsiak, kivel vagyok mostanában.

Ült fel, így nagyjából egy szintbe kerültünk...nagyjából, hisz Louis sokkal nagyobb volt nálam. De lehetséges, azt csak hosszú lábainak köszönhette. Kérő arckifejezése, egy kisfiúéra hasonlított. Nem tudtam nemet mondani.

- Legyen.

- Iggen.

Mikor örül, mindig így megnyomja a "g"-t. Ezt már megfigyeltem, és mindig elmosolyodtam rajta.  

Kimásztunk az ágyból. Elmentem zuhanyozni, míg Louis teát csinált és leugrott a kocsijához egy alsóért. Állítása szerint mindig van nála egy boxer, ilyen esetekre. Szerintem Ő nem haveri alvásokra gondolt, de most is jól jött. Hamar végeztem. Utánam Ő jött. Meglepően kiegyensúlyozottan szürcsöltem a teámat annak ellenére, hogy totál másnapos vagyok. Egyszer Louis jött ki hozzám ahogy elnéztem, egy száll törölközőben. Kicsit kínosan állt meg előttem.

- Nincs véletlen egy férfi felsőd? Az enyémből árad a piaszag tegnapról.

Gyorsan végiggondoltam, mi is van a szekrényemben, majd megvilágosodva feleltem.

- Hát férfi nincs, de vannak pólóim, amik jók lennének rád.

Berohantam a szobába, és kikaptam az egyik fölsőm, amin egy Rolling Stones száj volt, angliazászlós nyelvvel. Ezt sajnos neten rendeltem, így túl nagy lett a méret. Louis követett, a kezébe nyomtam.

- Ehhez mit szólsz?

Alaposan szemügyre vette, majd vigyorogva megszólalt.

- Nem is látszik rajta, hogy női. Ez tökéletes lesz, köszi.

Ment a szekrényhez, és nekem háttal már le is dobta magáról a törölközőt. Idegesen magamba szívtam a levegőt. Már készültem, hogy kivillan a feneke, de szerencsére egy fekete alsógatyával találtam szembe magam. Gyorsan kimentem a konyhába, és ismét szürcsölni kezdtem a teámat. Hihetetlen volt, hogy nem is zavartatta magát. "És ha meztelen lett volna. Vajon milyen lehet Louis teljesen meztelenül? Sandy állj le!" kiabált nekem egy kis hangocska, amitől észhez tértem, és nagyot kortyoltam a teámból.

Louis kijött hozzám, és óvatosan megállt előttem.

- Hogy aludtam én itt ma?

- Nem emlékszel?

Nm hittem el, hogy elfelejtette. Azt hittem, csak szívat, mint mindig.

- Nem.

- Teljesen részegek voltunk, és nem engedtelek ilyen állapotba már sehova.

- Rendes tőled Sandy. És mi volt azzal a szöszi sráccal a klubban?

- Milyen szöszi sráccal? - lepődtem meg ismét.

- Aki egész este téged nézett. A végén nem mondtam, hogy menj oda?

- Te tényleg nem emlékszel?

Kérdeztem zavartan. Kinéztem belőle, hogy csak játszik.

- Nem. Néha van ez így nálam, ha elég sokat iszok. Elmeséled?

- Hát...rendben. Fogadtunk, hogy kiválasztok neked egy lányt, és ha 5 perce belül felszeded, beszélek a szőkével. De én nem akartam vele beszélni, ezért magamat mondtam. Te elkezdted nálam a felszedős trükkjeidet, de nem jött be, hisz haverok vagyunk, így mindketten megmenekültünk.

Hadarásom közben egyre inkább kezdett felszökni az arcomra a pír, így inkább elfordultam.

- Komolyan nem tudtalak meggyőzni?

Meglepődött, amin elnevettem magam. Tudtam, hogy Louis tisztában van adottságaival.

- Nem. Miért, azt vártad, hogy hagyni fogom magam a legjobb barátomnak?

- Nem, de azt hittem, sikerülni fog. Ennyit érek.

Elhúzta a száját. Nem bírtam ennyire levertnek látni. Úgy nézett ki, mint akiben egy világ dőlt össze, de lehet kicsit rájátszott.  

- Nem. Gondolj csak bele, hány lány szerelmes beléd világszerte. Louis világsztár vagy. Én a legjobb haverod vagyok, ne csodálkozz, hogy nem hagyom magam. Amúgy meg annyira szerettél volna felszedni?

Gonoszul vigyorogtam rá, vissza akartam adni azt a sok szívatást, amit velem tett.

- Győzni akartam. - adott tömör választ. - Mi történt még?

- Este, mikor már feküdtünk, beszéltél Harry-vel, és javasolt nekünk egy bizonyos védekezésre szolgáló kis csomagot. - nevettem el magam az emléken.

- Mi lefe...? - hebegte teljesen ledöbbenve, és mutogatott köztünk.

A szemei lepetten kerekedtek ki, de nekem is a feltételezésén. Világoskék íriszeibe nem láttam megbánást aziránt, ha megtettük volna, a szavai mégis idegesen csengtek. Belegondoltam: "Vajon képes lennék lefeküdni Louis-sal? Nem is tudom. Nem tekintek rá pasi pasiként, de abban biztos vagyok, nagyon vigyázna rám. De Ő a legjobb barátom. Nem a szeretőm!". Még mindig kérdőn méregetett, és idegesen várta válaszom.

- Nem. Harry csak beszólásnak szánta. Te meg visszaadtad neki Taylor-ral, és elmesélted nekem a helyzetüket. Aztán már elaludtunk. Reggel pedig koncertet adtál.

- Az nem volt vicces. Éppen az életemért küzdöttem másnaposan, te meg rám hozod a szívbajt.

Nem feleltem semmit, csak vigyorogva a teámba kortyoltam.