17. ~Hogyan kell?*

Rávettek a srácok, hogy holnap menjek el velük és Taylor-ral a próbára. Már egy hét telt el, mióta Zayn először megcsókolt. Ezóta sülve-főve együtt vagyunk, amit nagyon élvezek. Louis persze egyből kifaggatott, hogy mi is van köztünk. Sajnos nem tudtam neki értelmes választ adni, mert mi sem tudtuk. Csak hebegtem Louis-nak. De most, hogy lehuppantam a kanapéra, és ölembe vettem a még üres kottát, valami felötlött bennem. Nekem Zayn az első szerelmem annak ellenére, hogy 20 vagyok. De Ő ezt nem tudja. Ezt csak egy ember tudja; Louis. És fogalmam sincs a dolgokról. Kétségbeesésemben előkaptam a telefonom, és felhívtam a kedvencek között az első nevet.

- Szia Lex. - szólt bele Louis vidáman.

Már este volt, de hozzá volt szokva, hogy ilyenkor zavarom.

- Louis, nem jönnél át? Beszélni szeretnék veled valamiről. - kérdeztem kínosan.

- Máris megyek, 5 perc. - felelte komolyan.

Érezte a hangomban, hogy valami fontosról van szó. Louis-ra mindig számíthattam. Egyből jött, ha szükségem volt rá, akár 8-kor is, mint most is. Ezért nagyon hálás voltam neki. Ilyet még senki nem tett értem.

Kb 5 perc múlva Louis nyitott be a lakásba. Lekapta a cipőjét, és hozzám jött. Én a nappaliban ültem ugyanott. A kották, amiket ma terveztem teleírni, az eredeti terv ellenére az asztalon hevertek üresen. Louis lassan ült le mellém, és közben aggódva mért végig. 

- Mi a baj Sandy?

Kínosan mosolyogtam rá.

- Louis megbízok benned...Tudom, hogy nem mondod el senkinek. - hebegtem.

- Nem mondom el senkinek. - helyeselt, amitől elmosolyodtam és megnyugodtam.

- Zayn-nel még nem csókolóztunk komolyabban, de érzem, már szeretné. Én még nem...

Hajtottam le a fejem. Éreztem, ahogy az egész arcom vörös lesz. "Könyörgöm 20 vagyok. Ez szánalmas."...tekintve a múltam talán mégsem annyira.

- Sandy, te még soha nem smároltál? - kérdezte óvatosan Louis.

Megráztam a fejem, és közben még mindig nem néztem a szemébe. 

- Ezzel mi a baj? Szerintem cuki, hogy nem vagy olyan tömeggyártmány, mint minden csaj. Benned még legalább van valami új, amit fel kell fedezni. - nevetett fel megnyugtatóan.

A szavaira felkaptam a fejem. Melegség öntött el, hogy Louis így gondolja. "Tényleg azt hiszi, ez különleges? Ez hihetetlen."

- De Louis...Zayn olyan tapasztalt és tökéletes. Én meg a megtestesül szánalom vagyok mellette. - húztam el a szám.

- Nem vagy szánalmas.

- Dehogynem. Könyörgöm 20 vagyok!

Akadtam ki, és emeltem feljebb a hangom, így még inkább hallatszott a kétségbeesésem.

- Mit vársz tőlem Sandy? - lepődött meg a hirtelen felindulásomon.

- Nem tudom...segíts! - hebegtem halkan.

Igazából magam sem tudtam, de csak rá számíthattam.

- Hogyan Lex? Csak mondd, és megteszem, ha tudom. - fogta meg a karom.

- Magyarázd el, hogyan kell! - kértem, és éreztem ahogy egy kevés pír ismét felszökik az arcomra.

Louis szeme lepetten csillogott, majd mosolyogva megcsóválta a fejét, amolyan "hihetetlen, mikre rá nem veszel" módon. Én csak szégyenlősen felhúztam a vállam. Nagy levegőt vett, hogy az egész tüdeje megteljen, majd belekezdett.

- Ezt nehéz elmondani Sandy, mert mindenki máshogy csinálja. Te sem úgy fogod pontosan, ahogy én elmondom. Az a lényege, hogy a nyelvetek találkozik, és hogy is mondjam... - nevetett kínosan.  - ...forog. Ennél jobb szót nem találok rá. Először furcsa lesz, de hagyd, hogy a pasi irányítson. Akkor könnyebb. Nem tudom, hogy csókol Zayn...szerencsére... - nevetett, amihez én is csatlakoztam. Pirulva figyeltem Louis-t, ahogy mutogat miközben magyaráz. Egész jól megértettem, bár egy részét már tudtam. - ...de biztos vagyok benne, hogy gyengéd lesz veled. Csak ne ijedj meg, és zárt össze a szád. Akkor megharaphatod Zayn-t, amit biztosan nem díjazna. - nevetett fel. Ijedten figyeltem rá a végére. Tudtam, hogy valami hibát biztos el fogok követni, amivel beégetem magam. Louis kérdőn nézett rám, hogy értékeljem "előadását", de én csak zavartan pislogtam. - Nem érted?

- A-a. - ráztam meg a fejem kínosan.

Igazából nagyjából megvolt, de tudtam, úgysem fog menni ennyire simán, mint ahogy Louis beszél róla.

- Ennél jobban nem tudom elmagyarázni.

Nagyot sóhajtott, és tehetetlenül leejtette a kezeit, melyek a combján landoltak.

- Akkor majd Ő kezdeményez, és én csak kövessem? És mit csináljak a kezeimmel? Ő mit fog csinálni az övéivel? Biztos, hogy el fogom szúrni. - hadartam szomorúan.

- Nem fogod. Minden rendben lesz.

- Honnan veszed? Tudod, milyen béna vagyok. - húztam el a szám.

- Annyira szeretnék segíteni, de nem tudok többet tenni. - sóhajtott.

Erősen vágtam a hátam a kanapénak, és fújtam ki a levegőt. Egy őrült terv bontakozott ki a fejemben, ami hihetetlen erős volt, de nagyon féltem tőle. Előre löktem magam, és komolyan Louis szemébe néztem. Zavartan de egyben kíváncsian méregetett hirtelen lelkesedésemre.

- Louis taníts meg smárolni!

A hangom remegett, de ugyanakkor izgalom is csengett benne. Ez a legjobb ötlet. Louis a legjobb barátom, és előtte nem baj, ha bénázok. Közben tudja magyarázni a dolgokat, és tudom, hogy soha nem hozná fel. A mi titkunk maradna.

- Azt akarod, hogy én...? - hebegte zavartan. A szemöldökét lepetten húzta fel, és óvatosan bökött a saját mellkasára. Félénken bólintottam. - Biztos Sandy?

Félénken kérdezett, én pedig félénken feleltem.

- Te vagy a legjobb barátom. Tudom, hogy te nem hoznád fel, és nem baj, ha előtted bénázok. És az is biztos, hogy nem lesz semmi utóhatása.

- Hát...legyen, de csak a te kedvedért Csajszi. - rántotta meg a vállát, és elmosolyodott.

Louis ritkán vigyorgott úgy, hogy látszódik a gödröcskéje, amiről nem is gondolnám, hogy van. Ez most egy ilyen alkalom volt.

Tommo szembe fordult velem, és fél lábát felhúzta. Én is így tettem, csak mindkét lábam a kanapén pihetettem.

- Barátok. - nyújtotta felém a kezét.

- Barátok. - ráztam meg nagy tenyerét.

Most, hogy ünnepélyesen fogadtuk, semmit nem fogunk érezni ezután a másik iránt a barátság szeretetén kívül, Louis belekezdett.

- Oké, akkor először is meg foglak csókolni, azután egy levegővétellel beszívom az ajkad. Te is tedd így. Ez majdnem olyan, mint a smár, de még nincs nyelv. Párszor megcsináljuk, majd ha úgy gondolom, hogy mehet, átdugom a nyelvem. Ne ijedj meg, mert nagyon fáj, ha megharapja valaki az ember nyelvét. - nevetett halkan. Én csak bólintottam, és közben elképzeltem a helyzetet. - Aztán mindent úgy, ahogy megbeszéltük, de jönni fog magától.

Louis olyan könnyedén beszélt, mintha gyerekjáték lenne. Hát neki az, de nekem nem. Viszont hálás voltam, hogy elmagyarázta, mit fog tenni. Így nagyjából tudtam, mire számítsak, mi következik.

Louis arca közeledni kezdett felém. Ijedten szívtam be a levegőt, mielőtt összeértek volna ajkaink. Lehunytam a szemem. Louis gyengéden és figyelmesen csókolt. Elkezdte a következő lépcsőfokot. Az ajkai súrolták a szám feletti bőrt, majd beszívták a felsőajkam. Pont, ahogy mondta. Rájöttem, nekem is ezt kéne csinálnom, így én is így tettem, csak én az alsóajkát tudtam beszívni. Egy eddig simán ment. Egyszerűbb volt, mint gondoltam. Kezdtem élvezni és ellazulni, de rájöttem, mindjárt jön az a rész, amitől úgy féltem. Louis ismét érzékien súrolta az orrom és szám közötti kis mélyedést, de ezúttal nem zárta össze a száját, hogy beszívja az ajkam. Helyette nagyobbra nyitotta mézédes ajkait, és óvatosan dugta át nyelvét a számba. Lassan csinálta, én mégis megijedtem. A pulzusom az egekben, és ahogy megéreztem Louis nyelvét a belsőajkaimon, ijedten zártam össze a szám. Kipattant  a szemem, és elkaptam a fejem. Louis felszisszent, majd összeszorította a szemét. Az arcára fájdalom tükröződött.

- Sajnálom, ne haragudj. - hajoltam hozzá egyből, és fogtam meg a karját.

- Én mondtam, hogy ne ijedj meg.

A beszéde eléggé vicces volt, mivel próbálta kímélni sajgó nyelvét. Elnevettem magam, amiért szúrósan méregetni kezdett, majd csatlakozott. Még szerencse, hogy csak Louis látja a bénázásom. Előtte nem szégyellem önmagam. Kicsit még vártunk, míg elmúlik a fájdalma, majd megszólalt.

- Mehet megint?

Bólintottam, és félénken nyaltam meg az ajkaim. Ezen elmosolyodott, majd megcsókolt.

Ezúttal azonnal váltottunk mindketten a második lépcsőre, amivel már nem volt gondom. Ügyeltem, hogy jól vegyem a levegőt, és ne ijedjek meg. Éreztem, hogy Louis megint nagyra nyitja a száját. "Most!" futott át az agyamon, mint egy vészvillogó. Koncentráltam, hogy ne zárjam össze a szám, és harapjam meg a nyelvét. Louis még az előbbinél is lassabban csúszott át a számba. Díjaztam az óvatosságát és a figyelmességét, de lehet csak félt, hogy megint megharapom. Louis megtalálta a nyelvem, amely lefagyva érzékelte akcióját. Mikor észrevette, nem tudom, mit kéne csinálni, óvatosan megszorította a csuklóm bíztatás képpen. Nyelvem ijedten ütközött az övéhez, majd csatlakozott a Louis által leírt körökhöz. A szívem úgy zakatolt, mint még soha. Úgy éreztem, az egész lakás az én ketyegőmtől zeng, de ez ki volt zárva. Kezdett elmúlni a félelmem, és élveztem ezt az egészet. Louis eltávolodott, és mosolyogva mért végig, mikor kinyitottam a szemem.

- Jó volt, ügyes vagy. - ezen elégetten elmosolyodtam. - Már csak egy dolog van hátra. - komoly lett a hangja, amitől zavarttá váltam. - Át kell érezned, nem úgy mint egy robot. Érezd a társad, és érintsd meg! Minden egyes csókot, úgy csinálj, mintha egyben az első és az utolsó is lenne! Mintha soha nem lenne következménye, csak a pillanatnak élj!

Határozottan bólintottam. Kezdtem magabiztos lenni, és azt hiszem értem, hogy gondolja. Mint a filmekben.

Louis ismét megcsókolt, de ezúttal egyből átdugta a nyelvét. Már bátran csatlakoztam hozzá. A nyelvem határozott táncba kezdett vele, de eszembe jutottak a szavai: "...hagyd, hogy a pasi irányítson!". Visszafogtam magam, amit Louis is érzett, mivel erőteljesebb mozgásba kezdett. Egyszer a kezeit éreztem a derekamon, amelyek magukhoz rántottak. A szánk kapcsolatának megszakítása nélkül húzott az ölébe. Egy hajszál sem fért volna el köztünk. Kihúztam magam, így mintha kicsit magasabb lettem volna, és felfelé kellene hajolnia. Ez tetszett. Emlékeztem a szavaira: "Érezd a társad, és érintsd meg!". Remegő kezeimet az arcára helyeztem, majd önkéntelenül is a hajába túrtam. Magam sem tudom, miért, csak ezt váltotta ki belőlem. Louis tökéletes volt és gyengéd, amit nagyra értékeltem. Az egyik keze felfelé indult meg, míg a másikkal továbbra is húzott magához a derekamnál fogva. Végigvezette forró érintését a karomon, majd a nyakamnál megállapodott. Kisöpörte a hajam, és óvatosan kezdte simogatni a bőröm. Egész testem felforrósodott érintése és csókja hatására. Az ujjaim közé szorítottam pár hajtincsét, amitől lepetten markolt gyengéden a derekamba, de hamar visszatalált önmagához. Tetszett, hogy újonc létemre ilyet tudtam vele tenni. Hisz Louis annyira tökéletesen csinált mindent. Olyan tapasztalt és csodás volt. Hálás voltam, hogy itt van velem. Örültem, hogy ezekre Ő tanított meg. Óvatosan távolodott el, de kezei még nem engedtek. Még mindig csukva volt a szemem, így a következő pillanatban azt éreztem, hogy az enyémnek dönti az orrát. Mindketten szuszogtunk, de ez nagyon tetszett. Louis ismét súrolta ajkaival a bőrt az orrom és a szám között, majd egy utolsó gyengéd csókot nyomott a számra. Ez teljesen megbénított. Annyira édesen és tökéletesen csinált mindent. Mint maga az Isten.

Végleg eltávolodtunk, és kinyitottam a szemem. Louis elengedte a derekam. Nagy kék szemeiben csillogást láttam, mikor belenéztem. Mindketten fújtattunk a jópár perces levegőhiánytól, de nem zavart.

- Wow... - nyögte halkan. Lepetten húztam fel a szemöldököm. Gyorsan pislogott párat majd édesen elmosolyodott. - A tanítvány túlnőtte a mesterét.

A szavai alapján mélyen magamba szívtam a levegőt, és szélesen elmosolyodtam. Büszke voltam magamra, és hihetetlenül hálás Louis-nak, hogy ilyenre volt képes miattam.

- Köszönöm.

Csak mosolyogva bólintott fel rám. Ekkor eszméltem, hogy még mindig a combján ülök az ölében, így lemásztam róla. A szívverésem még mindig nem nyugodott meg, bár a levegőt már nem kapkodtam. A vigyor nem fagyott le az arcomról.

- Most már nem lesz gond Zayn-nel. - nevetett halkan, majd felállt, és kiment a konyhába.

Ivott keveset, majd visszajött mellém. Még mindig vigyorogtam, egyszerűen nem tudtam abbahagyni.