15. ~Éjszaka.*

Bent Taylor visszaállt a tükör elé, és folytatta a látszólag félbehagyott sminklemosást. Én a másik csaphoz álltam, és felkötöttem a hajam, hogy kényelmesebb legyen megmosni az arcom. Közben vártam, hogy Taylor elmondja, amit akart.

- Sandy, kérdezni szeretnék valamit. - kezdett bele óvatosan.

- Mit? - fordultam felé.

"Ha már ennyire bátortalanul kezdi, nem lesz jó."

- Neked mi a véleményed rólam? Őszintén! Nem haragszok meg, ha rossz. - nézett rám a tükörből. A bal szeme alatt egy kicsi fekete folt éktelenkedett, amit a szemfesték okozott, de hamar eltávolította.

- Szerintem nagyon rendes és aranyos vagy. Segítettél nekem, és visszafogtad a srácokat, amiért hálás vagyok. Tisztellek, azért, amiket elértél, és szeretem a zenéd. Bevallom, kellemesen csalódtam, mikor megismertelek.

- Komolyan így gondolod? Köszönöm szépen. - lepődött meg kicsit, majd szélesen elmosolyodott, és folytatta a másik szemével. - Tudom, hogy egy boszorkányt vártál, mikor találkoztunk. Jól esik, hogy így gondolod.

- Honnan veszed, hogy ezt gondoltam rólad?

A lepettség igencsak észrevehető volt az arcomon. Én egyáltalán nem feltételeztem ilyet, annak a sok rossznak az ellenére, amit a srácok meséltek. Mintha kitalálta volna a gondolataimat.

- Tudom, hogy a srácok nincsenek rólam a legjobb véleménnyel, és azt hittem, te is ezt gondolod. Valamiért ellenzik a kapcsolatunkat Harry-vel. Nem értem az okát, de rossz látni, ahogy Harry szenved miatta. Már belegondoltam, hogy jobb neki nélkülem, mert legalább nem kell a srácok miatt rosszul éreznie magát. Úgy érzem, szétszakítom őket. Miért utálnak engem? - hajtotta le a fejét, és motyogta halkan.

A szemem kikerekedett, majd együttérzéssel telt meg. Pontosan tudta a srácok ellenszenvét annak ellenére, hogy soha nem mondták neki.

- Taylor... - hebegtem halkan. Nem tudtam, hogy most mit mondjak. "Vajon el merjem mondani, amit nekem mondott Louis? És ha bizalmas infó? Nyilván nem akarták, hogy Taylor megtudja, ha nem mondták a szemébe."

- Sandy kérlek, áruld el, miért nem bírnak engem. Nem tudom, mivel érdemeltem ki. Szeretnék megváltozni, hogy ne nézzenek rám így, de nem tudom, mibe hibázok.

Az a kétségbeesettség, amit rajta láttam, megindított. Tudtam, hogy tényleg képes lenne megváltozni csak, hogy megszeressék a srácok. Csak Harry kedvéért. Nagyon sóhajtottam, majd halkan kezdtem beszélni.

- Tudod Tay, azt hiszik, nem szereted Harry-t, és csak át fogod verni. Féltik a testvérüket.

- Eddig oké, de miért hiszik ezt? Nincs rá okuk. Szeretem Harry-t. - ejtette le a kezét tehetetlenül, ami a combján csapódott.

- Azt hiszem, nem lenne helyes, ha elmondom. Szeretnék segíteni, de nem akarom hátba szúrni a srácokat. Sajnálom Taylor. Csak szeresd Harry-t még jobban. - hajtottam le a fejem. Dúltak bennem az érzelmek. Átvetem én is a szomorkás kedvet. Már nem bírtam mosolyogni. Taylor őszintesége és kétségbeesettsége teljesen letört.

- Megértem. Köszönöm Sandy, hogy legalább te szeretsz, és elfogadsz. - mosolygott rám kicsit. - Én megyek is, nem zavarok tovább. Jó éjszakát, és még egyszer köszönöm.

Hozzá mentem és megöleltem. Ezúttal én Őt. Még engem is meglepett, hogy ilyenre voltam képes, egy olyan emberrel, akit ma ismertem meg igazán. De lehet ez még az alkohol utóhatása, bár már egyáltalán nem éreztem magam részegnek.

Taylor kiment, én pedig átöltöztem. Louis nadrágja éppen nem esett le rólam, de viccesnek találtam az amúgy teljesen fekete boxert. Pontosan ki volt nyúlva elől és hátul is. Olyan volt, mint egy XXL-es minishort, de Louis-é szóval nem panaszkodtam. Felvettem a pólóját is. Ez is minimum két mérettel nagyobb volt, de nem zavart. Legalább biztosan nem fog zavarni az alvásban. Végigmértem, mi van a fekete anyagra írva fehér betűkkel. Kicsit kijjebb húztam a mellkasomnál a pólót, így nagy nehezen elolvastam a feliratot: "Hall Cross High School". Elmosolyodtam. Biztos ez volt Louis középiskolája Doncaster-ben. Visszamentem a szobába.

- Jó sokáig tartott átöltözni. - nevetett Louis, mikor meglátott, majd végigmért. - Jól áll neked a ruhám.

- Köszi. Még a legkisebb alsód is minimum három mérettel nagyobb rám. - nevettem, és lenéztem. De legalább nem látszódtak ki a vágásaid. - De legalább eltakar, nem úgy, mint a pólód.

- Csak én látlak így. - rántotta meg a vállát.

Már Ő is csak egy alvós pólóba meg boxerbe volt. Volt ideje elkészülni, amíg beszélgettem Taylor-ral. Leültem az ágyra törökülésbe.

Louis leoltott a villanyt, és csak az éjjeliszekrényen lévő kis lámpát kapcsolta fel. Félhomályba leült velem szembe szintén törökülésbe.

- Ide jártál suliba? - mutattam a pólón a feliratra.

- Igen. Imádtam azt a sulit.

Mosolygott a feliratra szeretetteljesen. Ennek láttán csak vigyorogni tudtam, de hamar lefagyott az arcomról a mosoly, ahogy eszembe jutott Taylor. Ezt Louis is észrevette.

- Baj van Lex?

- Nem. - rántottam meg a vállam, de nem néztem a szemébe. A várakozásából tudtam, hogy nem hitte el. Megcsóváltam a fejem, majd sóhajtottam. - Taylor bent volt a fürdőben, mikor bementem. Beszélgetni kezdtünk. - várakozva nézett rám, így folytattam, még ha az eszem egy része azt is súgta, nem lenne szabad. Louis a legjobb barátom, neki igazán elmondhatom. - Meg szeretne változni miattatok. Nem érti, miért nem hiszitek el, szereti Harry-t. Képes lenne megváltozni miattatok, hogy elfogadjátok.

Próbáltam benne felébreszteni némi együttérzést Taylor iránt, bár tudtam, mennyire nem szereti.

- Nem kértük erre. - jelentette ki egyszerűen.

- Louis, ne legyél már ennyire gonosz. Csak kicsit próbáld meg elfogadni. Harry szereti, akkor nem lehet rossz ember. Lehet az az SMS csak egy rossz vicc.

- Nem hiszem, hogy Demi vagy Selena ilyenekbe viccelne.

- Soha nem tudhatod. Gonosz vagy Louis. Én nem ilyennek ismertelek meg. Csak kicsit próbálj kedves lenni. - kértem komolyan.

A szeme kikerekedett, majd felizzott a haragtól. Ez nagyon is megrémített. Még nem láttam Louis-t ilyennek.

- Hihetetlenül naiv vagy Alexa. Taylor csak játszik veled. Könyörgöm világsztár. Jó színész. Csak azt akarja, hogy ne keltsük rossz hírét az újságokban az ellenségeskedésünkkel, és nyugodtan élvezhesse a banda által keltett hírnevet maga körül. Te csak az egyik eszköze vagy. Tudta, hogy ezt az álszent színjátékot el fogod mondani nekem, és azt reméli, így megkedvelem. De tudom, hogy nem olyan ártatlan kis bárányka, mint amilyennek mutatja.

Szinte szűrte a fogai közül a szavakat. Már én is elbizonytalanodtam. Louis és Talyor változata is hiteles volt. Már én sem tudtam, mit gondoljak. Minden esetre Louis nagyon megijesztett. A szemében még mindig düh csillogott, és az álla is megfeszült.

- Elhiszem, Louis, csak nyugodj meg. Megijesztesz.

Lenéztem, és idegesen piszkálni kezdtem a póló sarkát. Párszor mélyen magába szívta a levegőt, hogy megnyugodjon. Tudtam, nem akar ijesztő lenni számomra.

- Sajnálom Lexy. Nem akartam. Nem vagyok ideges. Nem akartam kiakadni, csak felmérgelt Taylor hülyesége megint.

Megölelt, ami teljesen váratlanul ért, mivel lehajtva volt a fejem.

Már meg sem mertem szólalni, hogy szerintem igazán adhatna egy esélyt Taylor-nak. Tudtam, hogy Louis kicsit úgy értelmezi a kapcsolatukat, hogy elveszi tőle Harry-t, bár ezt soha nem mondta. Ez az oka, hogy Ő jobban utálja a lányt, mint a többiek. De persze mindenkinek megvan róla a véleménye. Bár az alapján, amit Demi elmondott, nem csodálom. Én is félek, hogy Harry összetörik, és még csak nem is ismerem olyan régen, mint a srácok. Kicsit maradtunk így Louis-sal, majd lassan eltávolodtunk.

- Feküdjünk le! - mosolyodtam el.

Bebújtam a takaró alá az én részemen. Louis-nak sem kellett több, leoltotta a villanyt és követett. Egymás felé fordulva figyeltük a másik arcát a sötétben.

***

A szám  és a torkom száraz volt, ami eléggé idegesített. Álmosan nedvesítettem be az ajkaimat, majd lassan nyitottam ki a szemem. Összeráncolt homlokkal vártam, hogy a fény belehatol a szemembe, de ehelyett sötétség fogadott. Zavartan pislogtam párat, majd Louis szuszogására lettem figyelmes magam mögül. "Mikor kerültem háttal neki?" futott át az agyamon. Tudtommal szembe aludtunk el egymással. Louis lábujjai megmozdultak ahogy álmodott valamit, melyek megcsikizték az én talpam. Nagyon közel kerültem Louis-hoz, de ez egyáltalán nem zavart. Viszont az kicsit furcsa volt, hogy a lábam az Ő takarója alatt pihent. "Biztos zaklatott álmom volt.". Ezzel le is rendeztem magamban. Csak egy dolgot tudtam: ha nem iszok valamit, itt helybe szomjan halok. Álmosan túrtam a párnám alá a telefonom keresve. Mikor megtaláltam, kimásztam az ágyból nagyon ügyelve, hogy ne keltsem fel Louis-t. Kisettenkedtem az ajtón, és halkan becsuktam magam mögött. Louis meg sem mozdult. Egyáltalán nem tűnt fel neki. Furcsa volt, hogy a folyosón nem volt sötétség. Lent égett a villany, ami kellemes félhomályt adott. Így jól láttam, és nem kellett tapogatóznom a sötétben. Miközben halkan lesétáltam a lépcsőn, megnéztem az időt a telefonomon. Fél 2 volt. Csak én lehettek ilyen szerencsétlen, hogy felkelek hajnalban. Jellemző. Egyenesen balra kanyarodtam, és a hűtő felé vettem az irányt. Kivettem belőle a vizet, és töltöttem egy pohárba. Melegem volt a takaró alatt, így nagyon jól esett a hideg ásványvíz. Halkan tettem le a pultra a poharat, és beletúrtam a hajamba.

- Szép jó estét. - szólalt meg egy hang a nappaliból.

Ijedten balra kaptam a fejem, mivel eleve oldalt álltam. Zayn ült a kanapén a félhomályban. Az ölében laptop hevert.

- Zayn. Megijedtem. - nevette halkan.

Az asztalra tette a laptopját, majd hozzám jött. Az első gondolat, ami átfutott az agyamon; "Nincs takarva a karom". Aztán megnyugtattam magam, hisz olyan halovány volt a fény, hogy nem veheti észre, vagy csak árnyéknak hiszi. Megállt a négyzet alakú pult másik oldalán. Rátámaszkodott a világosszürke márványra, és figyelt engem, majd megszólalt. 

- Hogyhogy fent vagy?

- Szomjas voltam. Te mit csinálsz idelent?

- Nem bírtam aludni. - rántotta meg a vállát, de a hangsúly mögött megint véltem felfedezni még valamit.

- Tényleg? - kérdeztem kétkedve.

- Miért, nem hiszed el?

- Mert túl jó emberismerő vagyok. - feleltem komolyan. Elmosolyodott, majd őszintén felelt.

- Tényleg nem bírtam aludni. Ez alatt a kevés idő alatt alig hunytam le a szemem.

- Miért?

Tudtam, hogy ok nélkül, nem tesz ilyet az ember, pláne nem ha piás. Részegen bárhol el lehet aludni, de Zayn mégsem tudott. Láttam a szemébe, hogy őszintén fog válaszolni a kérdésemre.

- Mert agyaltam. - kérdőn néztem rá, így folytatta. - Azon gondolkoztam, vajon mit tud mondani neked Louis, amit én nem? Amitől így reagáltál le? Mi van köztetek?

Kérdezte féltékenységtől csillogó szemekkel. A szavai villámcsapásként értek. Taylor-nak igaza volt. Viszont ezt részben jó előjelnek tekintettem, mivel érdekli, mi van velem.

- Semmi Zayn. Louis a legjobb barátom, így tudja, mivel érheti el ugyanazt a hatást. Semmi mocskos dolgot nem mondott, amire ti gondoltatok. Csak játszottunk.

Magyaráztam kínos mosollyal az arcomon. A végén kicsit füllentettem, hogy játszottuk az egészet, de nem akartam, hogy rákérdezzen, mik azok, amiket Louis tud, Ő pedig nem. 

- Komolyan játszottatok? - kérdezte zavartan.

Csak bólintottam. Halkan felnevetett, majd elismerően bólogatott.