14. ~Beavatás.*

Mindenki gonoszul nézett rám. Már nagyon féltem attól, amit kapni fogok. Reménykedtem benne, hogy Taylor kicsit visszafogja a srácokat, de ahogy a beszélgetés részleteiből kiszűrtem, nem sikerült neki. Harry lerohant valamiért. Mikor visszaért pár dolgot rejtett a háta mögé, ami megrémített. Végül mindenki mosolygott, miközben Zayn felvázolta a helyzetet.

- Nos Sandy. Ez egyben egy beavatás is lesz köztünk. Harry kérlek. - fordult udvariasan Zayn Harry felé. Üvegezés közben ittunk, így már mindenki nagyon mosolygott, de nekem valahogy nem volt kedvem, mikor megláttam, mit rejteget Harry. Egy banánt és egy apró óvszert vett elő. - A feladatod, hogy felhúzd ezt a gumit a banánra...FOGGAL! - emelte ki a végét. Mindenki nevetett körülöttem, csak Taylor nézett rám aggodalmasan. Harry a kezembe nyomta a kis csomagot, és a banánt, majd gonosz vigyorral az arcán várt.

Kattogott az agyam, de a gondolataim nehéz volt értelmezni az alkohol miatt. Azt hinné az ember, ennyi pia után, már bármibe belemegyek, és mégse. A feladatomhoz szükséges kellékek kiestek erőtlen kezemből, és a földre hullottak.

- Nem. Én ezt nem csinálom meg.

- Ez a beavatás. Gyerünk Sandy! - vigyorgott Liam.

- Nem. Ezt nem.

- Biztos vagy benne? - nézett rám gonoszul Harry.

Ez megrémített belül. Tudtam, hogy ez a vigyor rejt valamit, de ennek ellenére határozottan feleltem.

- Igen. Ezt nem csinálom meg!

- Rendben. Akkor büntetés jár. Mit vegyen le? - nézett a többiekre Niall. Lefagytam.

- Szerintem felülről mindent. - jelentette ki gonoszul Zayn, és végigért.

Nem esett jól, hogy ezt pont Ő mondja. Végigfutott az agyamon: "Ha tényleg fontos lennék neki, nem hagyná, hogy más úgy lásson.".

- Nem. Srácok, túllőtök a célon. Nem akarja megcsinálni, nem is csodálom. Ezt én sem tenném meg és egy lány sem. Legyen elég csak a pulcsija. - sietett a segítségemre Taylor, és kedvesen mérte végig a pólóm a pulcsim alatt.  A srácok csalódottan ugyan, de belementek. De ez sem volt jobb, mint az előző. Nekem nem. Nem akartam, hogy szabadon legyen az alkarom.

- Nem lehetne, hogy azt sem veszem le? - kérdeztem óvatosan. Mintha egyből kijózanodtam volna.

- Lexy, ha már kiharcolta neked Tay, hogy csak ennyi legyen, legalább tedd meg. - csóválta a fejét nevetve Harry.

Kétségbeesetten pillantottam körbe, de főleg Louis tekintetét kerestem. Ő tudta egyedül, mi erre az indokom. Louis kiolvasta a szememből az érzelmeket, és eltűnt a szeméből az üvegesség.

- Gyerünk Sandy. Csak a pulcsid, nem több. - sürgetett Niall is.

Louis arcán villámcsapásként söpört át a felismerés. Kihúzta magát. Teljesen eltűnt az a látszat, hogy alkohol hatása alatt áll. Mintha józan lenne, pedig tudtam, nagyon nem az. Elém állt, és a srácok felé fordult.

- Nem szükséges. Ez egy ostoba játék. Váltsunk inkább.

Mindenki lepetten és csalódottan nézett ránk. Lehajtottam a fejem, és lementem a lépcsőn. Hallottam, ahogy összesúgnak fönt. Nem bírtam elviselni, hogy én rontom el a játékot, mint egy kislány.

- Lexy várj! - ütötte meg a fülem Louis, majd Zayn hangja is.

Besiettem az első emelten a fürdőszobába, és becsuktam magam után az ajtót. Haza akartam menni, de tudtam, nincs menekvés. Nem hittem el, hogy ez pont velem történik meg. Kellett nekem megismerkednem ezzel a csapat világsztárral. Megmostam az arcom. Még jó, hogy nem volt rajtam smink. Egyszer kopogtak az ajtón. Nem feleltem, de tudtam, hogy nem tágít az illető. Már a kopogásáról megismertem, ki az.

- Sandy. Engedj be, kérlek. - szólongatott Louis, de nem volt kedvem hozzá.

- Bocsi Louis, de most egyedül szeretnék lenni. Rendbe teszem magam, és hazamegyek. - szóltam ki neki az ajtón keresztül.

- Sajnálom, hogy nem kapcsoltam előbb.

Elhúztam a szám, és a pultra támaszkodva a csap fölé hajoltam. Ha most otthon lettem volna, és lenne pengém, biztos megvágtam volna a combom. Szégyelltem magam, hogy ennyire nem vagyok képes. "Nem vagyok közéjük való. Soha nem is leszek. Nem is értem, miért vagyok itt.". Nem voltam képes a többiek szemébe nézni. Most biztos meg lehet rólam véleményük,  és ez kicsit bántott. Nem tudják, mit miért teszek, ezért félreértik a helyzetet.

Megint kopogtak az ajtón. Mérgesen szóltam ki.

- Menj innen Louis!

- Nem Louis vagyok. - szólalt meg egészen halkan egy magas, kellemesen csilingelő hang. Zavartan kaptam az ajtó fele a fejem, ahogy beazonosítottam a személyt ehhez a hanghoz.

- Sandy, beengedsz? Azt hiszem, könnyebb lenne egy lánnyal megbeszélni. Szeretnék segíteni.

Nem feleltem. Nem tudtam, mit kéne mondanom. Lassan lenyomódott a kilincs. Csiga tempóban nyílt ki az ajtó, és hajolt be rajta Taylor. Értékeltem, hogy ennyire óvatos. Azt várta, kitessékelem-e, de nem tettem. Visszafordultam a pult fele, és lehatottam a fejem. Halkan becsukta maga mögött az ajtót, majd hozzám jött. A pultra támaszkodott. Nem várta el, hogy ránézzek, amiét hálás voltam.

- Elmondod, mi  baj Sandy? - kérdezte halkan.

Kicsit megremegtem, majd óvatosan néztem fel rá. Aprón elmosolyodott, hogy a szemébe néztem. Elhúztam a szám.

- Miért nem akartad levenni a pulcsit sem?

- Köszönöm, hogy próbáltál megmenteni, de azt hiszem nálam ez nem ilyen egyszerű. - hebegtem halkan. Zavartan nézett rám. Lábdobogást halottunk kintről. Odakapta a fejét, majd ismét rám nézett.

- De Louis tudja az okát, nem? Hisz megvédett. - válaszul bólintottam. - Mi van köztetek pontosan Lexy? Louis...túl jól ismer, és az a feladat az üvegezésnél... - kérdezte óvatosan.

Lepetten gondoltam végig, majd kicsit elmosolyodtam. Ennek láttán Ő is bátrabb lett.

- Louis a legjobb barátom.

- Attól félek azok után, amiket suttoghatott a füledbe, már nem csak barátok lesztek. - hadarta halkan. Először kikerekedett a szemem, majd elnevettem magam.

- Semmi olyat nem mondott. Louis tudja, mivel válthatja ki belőlem ugyanazt. Csak ti hittétek, hogy ocsmányságokat suttog.

Ezen most ő lepődött meg, majd szintén felnevetett. Elgondolkoztam, vajon hogy festhet az én hangom, az Ő édes csilingelése mellett.

- Jól átveretetek minket. Azt hiszem, ezt mondd el Zayn-nek is.

- Ezt hogy érted? - lepődtem meg.

- Hát vele randizol, nem? Szerintem nem esett neki a legjobban.

- De. Viszont én figyeltem a feladat közben, és nem láttam rajta semmi olyat. - néztem a szőkeségre zavartan.

- Vagy csak nem mutatta. Hidd el, Ő képes maszkot felvenni.

- Nem tudom. Majd beszélek vele.

- És mi van amúgy köztetek? Hogy viseled Zayn-t? - nevetett.

- Hát egész jól. Miért?

- Csak érdekelt.  - rántotta meg a vállát, de a mosolya mögött láttam, hogy lapul még valami.

- Mire gondoltál Taylor? - kérdeztem komolyan.

- Hát, csak Zayn eléggé nagy csajozó hírében áll... - felelte óvatosan.

- Hallottam már pár dolgot... Lehet régen ilyen volt, de szerintem engem nem használ ki. Bízom benne. - rántottam meg a vállam. Eszembe jutott a Perrie-s ügy. Erre ma még rá akartam kérdezni, de lehet elmarad.

- Taylor, köszönöm, hogy bejöttél. - mosolyodtam el.

- Igazán nincs mit köszönnöd Sandy.

Közelebb jött hozzám, és megölelt, ami meglepett. Taylor-ral körülbelül egy magasak voltunk, ami még inkább megnyugtatott. Többet öleltek meg ebben a két hétben, mint egész életemben. Szerettem ezt a társaságot. Úgy érzem, Ők nem fognak átverni. Taylor és a tudat, hogy nem maradok egyedül megnyugtatott.

- Menjünk ki a többiekhez. - mosolyogtam, majd lenyomtam a kilincset.

Úgy baktattunk le a lépcsőn, mintha mi sem történt volna. Taylor tudta, hol vannak a többiek, így követtem. Lementünk a nappaliba. Valóban ott ültek a kanapékon. Mindenki kérdőn rám kapta a tekintet, és végigmértek mindkettőnket. Látszólag Harry-n kívül mindenkinek szemet szúrt, hogy Taylor-nak sikerült kihoznia a mosdóból. Louis egyből felállt, és rám nézett.

- Louis elmondta, mi volt a baj. Sajnáljuk Sandy, nem tudtuk. - nézett rám sajnálkozva Zayn.

Ijedten és mérgesen Louis-ra kaptam a tekintetem, aki ennek láttán jelentőségteljesen kacsintott, majd beszélni kellett.

- Sajnálom Lex, de muszáj volt elmondanom az allergiás kiütéseket az alkarodon. - csempészte bele Louis a hazugságot a mondatba, hogy csak nekem tűnjön fel, nem mondott igazat. Csak elhúztam a szám, mintha nem esne jól, hogy megtudták.

- Bocsi, hogy annyira erőltettük. - húzta el a száját Niall is.

- Semmi gond. Viszont én most hazamegyek. Szi... - akartam elköszönni, de Louis közbevágott.

- Azt te csak hiszed. Nem tudlak elvinni, és biztos, hogy nem engedlek haza egyedül vagy taxival ilyen állapotban.

- Louis én nem vagyok olyan rosszul. - rántottam meg a vállam.

- Dehogynem. Én is maradtam nálad, pedig mondtam, hogy nem szükséges, de rávettél. Most visszakapod. Nem mész sehova piásan. - erősködött.

- Maradj Sandy. Tay is itt alszik velem. - csatlakozott Harry is.

Mindenki mosolyogva nézett rám, ebből levettem, hogy nem bánják. Aprót bólintottam, amitől Louis egyből felkiáltott jól megnyomva a "g"-t, ahogy szokta.

- Igggen!

Csak elnevettem magam. Végignéztem a srácokon. Mindenki elégedetten mosolygott. Azt gondolom, vagyok olyan jó emberismerő, hogy észreveszem, ha valaki nem örül nekem, de nem tapasztaltam ilyet. Ez melegséggel öntött el.

- Gondolom, velem alszol, vagy mással jobban szeretnél? - ajánlotta fel a lehetőséget.

- Nem. Jó lesz veled. - pirultam el, ahogy kimondtam a szavakat.

Tudtam, hogy Louis direkt azt akarta, hogy ezt mások előtt ki kelljen mondanom. Nem értettem, ez mire volt jó, aztán mikor felnevetett rájöttem. Zavarba akart hozni, ahogy egy jó baráthoz illik.

Még kicsit nevettünk, majd gondoltuk, ideje lefeküdni. Felmentem Louis-sal a szobájába. Neki eleve két ágynemű volt a nagy francia ágyán, amin halkan kuncogtam.

- Tommo, léci adja valamit, amiben aludhatok, aztán kimegyek a fürdőbe. - álltam elé.

- Persze. Azt hiszem, itt nem lesz olyan gond, hogy valami túl kicsi lesz rád. - nevetett, miközben a szekrényben turkált. - Ezek jók lesznek. Remélem, nem esnek le rólad. Ez a legkisebb alsóm, amit találtam. 

Mosolyogva a kezembe nyomott egy fekete boxert és pólót, amin valami írás volt. Kivettem a kezéből, miközben megköszöntem, majd kimentem a szobából. Megálltam azelőtt az ajtó előtt, amely közvetlen Louis-é mellett volt. Tudtam, hogy ez a fenti fürdőszobáé. Óvatosan bekopogtam. Nem volt kedvem rányitni senkire, hogy aztán meg mentegetőzzek.

- Itt vagyok.

Egy magas csilingelő hang szólt ki. Taylor volt bent.

- Bocsi. - hebegtem, és már fordultam volna meg, hogy lemegyek, mikor sietős lépteket hallottam a fürdőből.

Az ajtó feltépődött, és Taylor nézett ki rajta.

- Sandy. Te gyere be nyugodtam. Azt hittem, valamelyik fiú az. Amúgy is beszélni akartam veled.

Kedvesen mosolygott, majd behúzott magához a fürdőbe. Az első gondolat, ami átfutott az agyamon, hogy így nem fogok tudni átöltözni. Aztán elkezdtem agyalni, hogy vajon miről szeretne beszélni velem.