9. ~A Ház.*

Nagyon sokat beszélgettünk a srácokkal. Teljesen elvesztettem velük az időérzékem. Egyszer már csak azt vettük észre, hogy villanyt kell kapcsolni, mert nem látunk. Teljesen besötétedett. Már fél 8 is biztosan volt. Csak nevetgéltünk, és szórakoztunk. Hihetetlen, hogy fel tud dobni ez a 4 srác. Egyszer nyílt a bejárati ajtó. Louis a folyosó végéhez ment, hogy megnézze, ki az, bár mindannyian tudtuk. Megjött Harry.

- Ez jó sokáig tartott. - mosolygott Tommo.

- Eltelt az idő a rajzolással. - felelte Harry, majd közeledő lépteket hallottam. Egyszer csak a göndör Hazza feje jelent meg a fal mögött. Tekintete végigpásztázott minket, és megakadt rajtam. Kicsit elpirultam. Nem tudom, örült-e nekem.

- Milyen rajzolással? - kérdezte zavartan Niall.

Harry elégedetten elmosolyodott, majd levette a pulcsiját, és úgy fordult, hogy a bal oldalát lássuk. A pólója fel volt tűrve, és az igencsak izmos felkarja le volt tapasztva. A bőre kicsit piros volt.

- Megcsináltattad a tetoválást? - pattant fel egyből Liam.

- Meg bizony. Nagyon jó lett. Megnézitek?

Harry választ sem várva óvatosan lehúzta a kis géz darab ragasztását, majd eltávolított, így kivillant a hatalmas, fekete hajótetoválás a karján. Még nagyon piros volt a bőre és csillogott is a krémtől. Friss volt.

- Harry, hogy juthatott ilyen az eszedbe? És ha már nem vagy együtt Taylor-ral? Le fogod szedetni lézerrel? - akadt ki Liam.

De nem csak Ő. Mindenki megviseltem meredt arra a hajóra a karján. De Harry teljesen lazán kezelte, és elégedett vigyorral felelt.

- Nem. Ez örökké a kedvenc tetoválásom marad.

Látszólag semmi nem volt, ami elronthatta volna a kedvét.

- Haver, te nem vagy normális. - csóválta a fejét Zayn is.

- Nem is tudom, ki a tetkómániás. - felelte neki cinikusan Harry.

- Már több van, mint Zayn-nek, szóval ez nem jó érv Haver. - szólt bele Niall is.

Ez számomra durva volt, mivel Zayn-nek az egész alkarja egy tetoválás volt, ahogy elnéztem pólóban. Bár most, hogy Harry is levette a pulcsit, láttam, neki is díszítik a csuklóját minták, de más nagyon nem villant ki. Csak még a mellkasán lévő madárfej látszódott kicsit. Meglepett, hogy ugyan nem látok belőle sokat, mégis több tetoválása van, mint az előttem ülő, szinte fekete karú Zayn-nek.

- Hát, ha nem tetszik, így jártatok. Az a lényeg, hogy én szeretem. És amúgy mizujs Sandy? - huppant le velem szembe a fotelba.

Szinte lepergett róla a sok rosszindulatú pillantás. Óvatosan felé fordultam, és kicsit bátortalanul kérdeztem.

- Semmi. Megnézhetem ezt a hajót?

Csak büszkén bólintott, és felhúzta a pólója ujját. Kivillant a kicsinek egyáltalán nem mondható tetoválás. Igazán piros volt a bőre körülötte. Kicsit megrémített. Nekem nem volt tetoválásom. Bár az megfordult már a fejemben, hogy csináltatok, de eddig még nem sikerült megtalálni a megfelelő mintát. Nem akartam hülyeséget, hisz egy életre szól. A tökéletes mintára vártam, nem holmi hajóra, mint Harry.

- Tudod, szép, de biztos azt akartad, hogy ez egy életre itt maradjon? - kérdeztem óvatosan.

- Persze. Hisz erre vágyott Taylor. - mosolygott elégedetten. Csak megrántottam a vállam, és elhúztam a szám.

Mindenki el volt kenődve ettől a fordulattól. Louis-on láttam a legnagyobb fájdalmat. Lehet a többieknek is rossz volt, de úgy gondolom, vagyok olyan jó emberismerő, hogy tudom, kit mennyire visel meg ez. Kétségkívül Louis-t sújtotta le legjobban ez az egész. Úgy a sajnáltam, hisz a legjobb barátom volt. A testvére hülyeségeket cselekszik. Az a legrosszabb, hogy Harry önszántából teszi ezeket, de mégsem.

- Tommo megmutatod nekem a kertet? Most szép az este. - álltam fel. Mindenki gonoszul méregetett, mikor Lou egy apró bólintással elindult velem a hátsó ajtó fele. A kezembe nyomott egy papucsot jelezve, hogy vegyem fel. Ő is így tett. Kiléptünk a kellemes, nyári estébe. Szerettem mikor ilyen az idő. Mikor nincs se túl meleg, se túl hideg. Most pont ilyen volt. Ez az este a hivatalos londoni nyári esték egyikéhez tartozott. Kisétáltunk pólóban, és elindultunk a kert vége fele. Louis még a járda elején felnyomott egy kapcsolót, így a hangulatos lámpák felvillantak az út szélén és a bokrokban. Igazán szép volt a kert. Elsétáltunk a medence mögé, le a lejtő, amely alatt egy apróbb terasz terült el párnákkal és székekkel. Nem is lehetett látni a házból, hogy itt van ilyen rész, de a házat sem lehetett látni innen. A domb tökéletesen elrejtett minket. Lehúztam Louis-t magam mellé az egyik párnára. Tudta nagyon jól, hogy ez az egész séta csak egy ürügy volt. A térdén támasztotta a könyökét, és a kezeibe temette az arcát. Én csak a hátát dörzsölgettem. Kis idő után nagyon sóhajtott, majd megdörzsölte az arcát, és üveges tekintettel rám nézett.

- Nem értem ezt Sandy. Harry a testvérem, mégis egy csaj közénk áll. Miért nem lehet minden olyan egyszerű, mint Veled, a "húgommal"? - vizslatott szomorúan.

- Az lesz Tommo, ne aggódj. Nemsoká Harry is rájön, hogy Taylor-ral nem jó, és ismét úgy lesz minden, mint régen. - dörzsölgettem a hátát.

- Már nem lesz olyan. Ha rájön, én ápolgathatom a lelkét, pedig én megmondtam már az elején, hogy ez lesz. Amúgy meg, 4 hónap alatt nem jött rá.

Megcsóválta a fejét. Segíteni akartam, de nem tudtam, hogyan tudnék. Kételkedtem benne, hogy bármiféle segítséget is elfogadna tőlem, hisz mint minden pasiban, benne is meggátolja ezt a férfiegó, de azért rákérdeztem.

- Louis úgy szeretnék segíteni. Tudok valahogy?

Szerettem Őt, és rossz volt így látnom. Az a srác, aki mindig vidám és viccelődik, most itt ül előttem összetörve. Ez borzasztó érzés volt.

- Elég nagy segítség volt, hogy meghallgattál. Köszönöm, hogy itt vagy nekem Sandy. Látod, azért kerestelek fel, hogy én segítsek neked, erre te ápolgatsz engem. - nevette fel kicsit magát a végén. Imádtam, hogy még ha szomorú is, a végre mindig valami vicceset hoz ki belőle. Soha nem kenődik el tartós időre, vagy ha mégis, nem mutatja.

- Ez már így van legjobb barátoknál. - mosolyogtam.

- Menjünk vissza!

Felhúzott, gyorsan megölelt, majd elindultunk a ház fele.

Ahogy beértünk, Zayn-nel találtam szembe magam. A többiek hárman valami buta vígjátékot néztek a tévében.

- Megmutathatom a házat? - kérdezte édes vigyorral Zayn.

Zavartan néztem rá, majd aprót bólintottam. Louis közben csatlakozott a többiekhez. Zayn még szélesebben mosolygott, és kézen ragadott. A lépcső fele húzott, de nem mentünk fel. Először a bal oldali ajtón nyitottunk be. Lepetten néztem szét. A szoba tele volt hangszerekkel, és a zenéhez szükséges dolgokkal. Minimum 8 gitár sorakozott a sarokban. Felfedeztem még egy zongorát, egy szintetizátort, egy asztalon jópár kupac kottát és még sok egyéb dolgot, ami a munkájukhoz kellett. A falon platinaalbumok, és különböző elismerések lógtak, míg egy külön polcon csak díjak pihentek. 

- Ez a mi kis stúdiónk. - mosolygott Zayn.

Közelebb mentem és megvizsgáltam a dolgokat.

- Hihetetlen, mennyi mindent nyertetek.

Átmentünk a szembe lévő szobába. Ez egy fürdőszoba volt, így nem is méretem végig különösebben.  Ezután Zayn felhúzott az emeltre. A lépcsővel szemben egy hatalmas ablak volt. Az egész kertet be lehetett látni, kivéve a kis teraszt, amit elrejtett a domb. Zayn-nel a bal oldali első ajtón bementünk. Ez volt Liam szobája. Annyira tükrözte az Ő ízlését. Pont ahogy képzeltem az egyéniségét. A falak barackvirág színben játszottak, míg a bútorok és az ágy sötétbarna volt. Totális rend uralkodott. Szépen be volt ágyazva, egy ruha vagy kóbor tárgy nem hevert a földön, az ágyon, a székeken. Mindennek megvolt a helye. Ezután Niall szobája következett. A falak fehérre voltak festve, míg az ágynemű, a függönyök, és a textíliák erős zöld színben pompáztak. Tudtam, hogy Niall ír. Ez annyira rá vallott. Csak egy kóbor nadrágot véltem felfedezni a székre dobva. A polcon tökéletes sorrendben minimum 50 pengető sorakozott. Ebből 20 zöld volt, míg a többi mind más. Mintásak, vagy csak sima színesek. A sarokban még egy gitár is sorakozott, ami meglepett.

- Nem lent vannak a gitárjaitok?

- Ez nálunk bonyolult. Niall-nek három, Liam-nek kettő, míg Louis-nak, Harry-nek és Nekem egy-egy gitárunk van, plusz egy közös. Ez Niall kedvence, és mindig magánál tartja. Ahogy Ő nevezi: Susan. - nevetett.

- Ez aranyos. - mosolyodtam el.

Én soha nem adtam nevet a gitáromnak. Igazság szerint szerintem ez a dolog csak a srácoknál fut. Azt gondolom, hogy a pasik csajneveket adnak, míg a lányok férfiakat. Ezért én nem neveztem el a gitárom, mivel nem tudok megfelelő nevet.

A következő ajtó még egy fürdőszoba volt, majd Louis hálója következett. A megágyazás látszólag számára ismeretlen fogalom. A domináló színek a halvány vörös és a fehér volt. Pont mint a ruhaízlése. A ruhák a mindenfele, csak a földön nem. Ez azért még tűrhető volt. Kimondott Tommo szoba.

- Ez...- kezdett volna bele Zayn a következő ajtóban, de közbevágtam.

- Kitalálom!

A színvilág eléggé egysíkú, szürke-fehér-fekete volt. A ruhák szanaszét hevertek mindenhol, csak a helyükön nem. A falon képek lógtak Harry-ről és Taylor-ról. Ez csak egy valaki szobája lehet.

- Harry. - nevettem, majd benyitottunk a legutolsó szobába. - Akkor az utolsó kizárásos alapon a Tied.

Zayn szobája meglepően rendezett és egyszerű volt, bár igencsak modern. Fekete és kék színek játszottak, ami nekem nagyon tetszett. Bevallom, azt hittem, nagy rendetlenség fog fogadni, de tévedtem. Azt hitem, Zayn ilyen lázadó rosszfiú, de kellemesen csalódtam.

- Még van a padlás. - húzott fel a lépcsőn.

Egy hatalmas terembe érkeztünk. Csak egy ablak volt, azon is el volt húzva a sötétkék függöny, hogy véletlen sem jöjjön be fény. Zayn felkapcsolta a villanyt, és megláttam a hatalmas szoba minden szegletét. A föld vörös szőnyeggel volt borítva, míg a fal sötét fa volt. Két kanapét fedeztem fel egyet tőlem balra és egyet jobbra. Volt itt asztalifoci, ping-pong asztal, billiárd és darts is. Volt még egy helyiség, amely hátul kis részt elvett a szobából. Ennek köszönhetően egy kis benyúlás volt az egyik sarokba. Itt nagy kör alakú párnák heverek. Ezekkel szembe, egy hatalmas tévé pihent. Előtte egy ps-t fedeztem fel, míg mellette hatalmas adag DVD-t, amelyek szépen elvoltak rendezve egy tartóba egymás alá.

- Ez a klubszobánk. - mosolygott a srác mellettem.

- Itt aztán minden van.

Körbejártam, és megakadtam az ismeretlen ajtó előtt.

- Itt a mosókonyha, de inkább ne menj be. Mostanában Liam elhanyagolta a ruhákat.

Az ajtóra mutatott, majd egyszerűen elhúzott előle. Képzeltem, mekkora felfordulás lehetett bent, hisz ez egy pasiház.

- Miért csak Liam mos? - lepődtem meg.

- Mert Ő tudja, hogy kell. - nevetett kínosan.

- Istenem. Mert egy mosáshoz minimum diploma kell, igaz? - csóváltam meg  fejem cinikusan.

- Természetesen.

Zayn lehúzott a tévével szembeni párnákra. Itt nem volt villany, így a dartstól áradó fény kellemes félhomályt adott.

- Kérdezhetek két dolgot? - nézett komolyan a szemembe.

- Persze. - feleltem halkan.

Kicsit megrémített ez a titkolózás és komolyság, ami belőle áradt. Nem tudtam, mit akar, és féltem, hogy rájött a titkomra....hisz Louis is rájött.  

- Ti most tényleg csak legjobb barátok vagytok Louis-sal? Komolyan semmit nem éreztek egymás iránt? Biztos vagy benne?

Ledöbbentett Zayn kérdése, de egyben kicsit meg is könnyebbültem, hogy nem a titkos dalíróról érdeklődött. Aztán arra jutottam: "Louis a testvére. Persze, hogy érdekli, kit hozott ide."

- Biztos. Én csak a húga vagyok, Ő pedig a bátyám. Ennyi az egész. A klubban sem volt semmi tegnap este. Nem tudott felszedni.

Nevettem el magam az emlékeken. Azt hiszem, az azon emlékek egyike lesz amelyet soha nem fogok tudni elfelejteni, de Louis megtette sajnos. Ez nem esett jól. Csak azért csinálta, mert alkohol hatása alatt állt.

- Fel akart szedni?

- Nem. Fogadtunk. - nevettem, és elmeséltem neki. - Aztán másnap semmire nem emlékezett Louis, de utólag azt gondolja: jobb is.

- Hát ez jó. Akkor tényleg haverok vagytok. - mosolygott elégedetten.

Aprót bólintottam. Igyekeztem a lehető legkomolyabb lenni, hogy minden kétségét eloszlassam, hisz a bandatársáról van szó. Biztosan, sokat jelentenek egymásnak. De legnagyobb ledöbbenésemre, Zayn nem emiatt tette fel ezeket a kérdéseket. 

- Akkor eljössz velem holnap vacsorázni?