16. ~Jó reggelt!*

Zayn átjött az pult másik oldalára, ahol én álltam.  Közel lépett hozzám, de nem ért a bőrömhöz. Láttam, ahogy lenéz a karomra, és az állítólagos "allergiás kiütéseket" vizslatja, így gyorsan a hátam mögé csúsztattam a kezem. Jól jött, hogy Louis nagy pólója mindenfele rám omlik. Ismét a szemembe nézett, és éreztem, rabul ejtenek csodás, barna íriszei.

- Akkor nincs köztetek semmi?

- Nincs. - feleltem határozottan.

Édesen elmosolyodott, majd...a következő, amit érzékeltem, hogy Zayn szája az enyémen, és erősen nyomja hátra a fejem viszonzást várva. Csukott szemmel tűrtem a csókját, de még nem nyitottam ki a szám. Fél kézzel az arcomhoz nyúlt, majd a tarkómra csúsztatta nagy tenyerét ezzel végképp megszerezve az irányítást. Én mindkét kézzel a felkarjához kaptam. Lányos zavaromban pirulva távolodtunk el egymástól. Én...még soha nem csókolóztam önszántamból, úgy hogy én is akartam volna. Mindig is arról álmodtam, hogy a tökéletes első csókkor a pillangók a hasamban nem fognak eltűnni, és mindenem remegni fog. Azt hittem a srác arcához fogok kapni, és soha nem akarok tőle eltávolodni. Ez most majdnem bekövetkezett, de teljesen lefagytam. A pillangóknak idejük sem volt előjönni, és teljesen elfelejtettem, mit is kéne tennem ilyenkor.

Lassan nyitottam ki a szemem, mikor eltávolodtunk. Zayn nagy, barna szemeivel találtam szembe magam. Közelebb volt, mint gondoltam volna. Édesen pislogott rám. Kis ideig méregettük egymást, majd nevetve távoldott el még jobban. Kérdőn néztem rá.

- Ezen is agyaltam este, és végül megtettem. Nem tudtam, hogy reagálnál rá, de erre számítottam.  - mosolygott.

- Akkor ez most jó agy rossz? - pislogtam zavartan. Nem értettem Zayn-t.

- Jó. Te olyan türelmes fajta vagy, pont erre számítottam.

Ezen csak lehajtotta fejjel mosolyogtam. Kiismert. Muszáj volt lepleznem zavarom, így tereltem a témát.

- Zayn, menjünk vissza lefeküdni!

Motyogtam halkan. Részben a lepettségtől és a gyors szívdobogásomtól, részben pedig, mert nem akartam felkelteni senkit.

- Gyere át hozzám. Aludj velem tovább. - kérte.

Először meglepődtem, majd értelmeztem a helyzetet. Szerettem Zayn-nel lenni, de ez mégis olyan gyors volt nekem. Egyik felem vele akarta maradni, míg a másik nem akart elkapkodni semmit.

- Nem is tudom Zayn. Ez még olyan...

Nem bírtam befejezni, mert féltem, hogy rosszul esik neki a visszautasítás.

- Ez még túl gyors? Ne haragudj. Azt hiszem...csak veled akartam aludni.

Hebegte zavartan a visszautasítástól. Látszólag nem volt hozzászokva. Úgy éreztem, most megbántottam, de ez így volt rendjén. Én még nem akartam vele aludni.

- Sajnálom Zayn, nekem ez még korai. Még maradnék inkább Louis szobájában.

Hebegtem halkan, aztán rájöttem, hogy a szemében az utolsó mondatom csak rontott a helyzeten. Egy dolog, hogy én nem tekintettem Louis-ra, mint pasira, de ezt Ő nem bírta felfogni. Csak a konkurenciát látta Tommo-ban. Ez nem esett jól.

- Persze. Louis szobája biztos jobb. - húzta el a száját.

Megjött a várt reakció. Idióta voltam, hogy kimondtam azt a mondatot.

- Zayn, Louis a legjobb barátom. Olyan nekem, mint egy csaj, akivel lehet trécselni, és kibeszélhetjük magunkat. Ez vele olyan, mint egy pizsiparti, nem egy együttalvás, mint Veled.

Magyaráztam neki, hogy végre megnyugodjon. Mélyen magába szívta a levegőt, és egy pillanatra felnézett a plafonra. Láttam, most próbál megnyugodni, bár nem értettem,mitől lett ennyire ideges.

- Tényleg nem tekintesz rá úgy pasiként?

- Tényleg nem. - nyugtattam meg.

Erre ismét elmosolyodott, és kaptam egy puszit az arcomra. 

Jóéjszakát kívántam, majd a lépcső felé indultam. Éreztem magamon a tekintetét, de nem fordultam meg. Aztán kénytelen voltam felé nézni, mikor felmentem a lépcsőn, hisz irányt váltottam. Zayn kihajolva figyelt a fal mögül. A tekintetünk összeakadt egy pillanatra, majd nevetve tűnt el a feje. Éreztem, hogy figyelt, de nem gondoltam volna, hogy ennyire végigmért. Pedig az arckifejezéséből egyértelműek kiderült, hogy nem éppen a hajamat nézte. Viszont nem járt sok sikerrel Louis bő cuccai miatt. Halkan benyitottam a szobába. Louis ugyanúgy feküdt az ágyon, ahogy hagytam. Édesen hortyogott, míg a haja össze-vissza meredezett. Így is csak kevesen látták még, és az egyik én lehettem. Visszabújtam mellé az ágyba, és ismét álomba merültem. Ugyan fel voltam dobódba Zayn csókjától, mégis könnyen ment az alvás. Nagyon fáradt lehettem, meg egy kicsit másnapos is, bár azt nem éreztem magamon.

***

Kicsit meglepődtem, mikor arra keltem, hogy valaki ráugrik az ágyra, majd mikor végigmászik rajta, az én lábamra is rálép. Nem voltam ilyenhez hozzászokva, így egyből kipattant a szemem, és ijedten ültem fel. Egy férfi alsóval találtam szembe magam, amitől kipattant a szám, és nagyon nyeltem. Felkaptam a tekintetem a gazdájára, aki nem más, mint Niall volt, és édesen vigyorgott rám. Közben Harry is felugrott az ágyra, és Louis-on kezdett el ugrálni. Tommo csak álmosan a fejére húzta a párnáját.  Próbált nem tudomást venni a rajta ugráló és kiabáló Hazza-ról.

- Kelj már fel Haver! - lökte meg a srác vállát Harry lábbal.

Louis mérgesen morgott valamit, amit nem értettem, de van egy olyan érzésem, jobb is, majd letolta a fejéről a párnát, és a hátára fordult.

- Végre, hogy fent vagytok. - nevetett az ajtóban ácsorgó Liam.

- Miért volt olyan fontos minket így felverni? - mérgeskedett Louis, miközben felült.

- Mert már csak ti aludtatok. - rántotta meg a vállát nevetve Niall.

- Hűh. Ez aztán a jó indok. - húztam el a szám.

- Ugye?

Lemászott rólunk mindkét srác, és végre fellélegeztünk Louis-sal. Végre egy férfi ágyék sem takarta a kilátásom, ami éppen Niall vagy bárki más tulajdona.

- Most már tudom, hogy nálatok korán fent kell lenni.

Feleltem cinikusan, de mintha meg sem hallották volna álmos hangomban a morcosságot.

- Öltözzetek, elmegyünk ebédelni a Nando's-ba!

Mondta Niall ellentmondást nem tűrő hangon. Louis is mesélte, de én is rájöttem már, hogyha kajáról van szó a srác nem tágít és verhetetlen. 

- Oké, csak húzzatok már ki végre innen! - dőlt hátra Louis, és nyöszörögte álmosan.

Mindenki kiment, de Niall utoljára még visszaszólt:

- Siessetek!

Álmosan fordultam Louis felé törökülésbe, aki fekvésből pillantott fel rám. Pár másodpercig komolyan méregettük egymást, majd egyszerre bukott ki belőlünk a nevetés. Louis is felült, és a szemembe nézett, miközben nyújtózkodott. Ahogy kihúzta magát az összes izma megfeszült. Mosolyogva figyeltem. Azt hiszem, büszke voltam ennyire szuperhelyes legjobb barátom van, de egyben úgy éreztem, kilógok mellőle és a többiek sorából. Louis, a srácok és Taylor tökéletes. Én nem vagyok ide való, de tudtam, Louis egyből hevesen tiltakozna, ha ezt felhozom, így inkább soha nem mondtam.

- Lezuhanyoznék, ha nem gond. Most rajtad a sor, hogy adj egy felsőt. - löktem oldalba.

Vigyorogva állt fel, és ment a szekrényhez. Ennek láttán már én is feltápászkodtam. Mögé álltam, és vártam, vajon milyen fölsőt nézett ki nekem.

- Egy inget meg tudsz csinálni úgy, hogy nőinek tűnjön, nem? - nézett rám a válla fölött kérdőn.

- Persze. - rántottam meg a vállam.

Levett egy sötét bordó inget, melyen fehér, lekerekített gallér virított. Eléggé kicsi méret volt, így biztos voltam benne, hogy ha betűröm, senki nem veszi észre; Louis-é. Még felvilágosított, mit hol találok a fürdőben, amiért hálás voltam.

Megköszöntem, összeszedtem a többi cuccom, majd bekopogtam a fönti fürdőszobába. Nem kaptam választ, így bementem. Egyedül voltam. Furcsa módon egyáltalán nem fájt a fejem tekintve a tegnapi hatalmas alkohol bevitelem. Nem éreztem magam másnaposnak, ami feldobta a  kedvem. Beálltam a zuhany alá, és végigmértem a vágásaimat. Utáltam rájuk nézni, de most gyógyulás nyomát keresve tekintettem végig rajtuk. Azt akartam, hogy örökre eltűnjenek egy csettintésre, de ez nem jön össze. Viszont örömmel nyugtáztam, hogy a kezemen már halványak, és ha nem hasalok el ismét, és vágom meg magam, akkor nemsoká a combomon is visszahúzódnak. Talán két hónap. De tudtam, milyen a szerencsém. Úgyis történni fog velem valami, aminek hála ismét a kád szélén fogok ülni otthon, pengével a kezemben.

Zuhanyzás után mindent felvettem, már csak Louis ingje maradt hátra. Most hálás voltam, hogy fekete farmert húztam tegnap, mivel egy kék nem igazán illett volna ehhez az inghez. Csak álltam a tükör előtt melltartóban, és méregettem az inget. Átfutott az agyamon, hogy Louis okkal adott nekem hosszú ujjút. Hálás voltam neki. Ahogy felhúztam a karjaimra, éreztem rajta Louis kellemes pasis illatát. Szerettem ezt az illatot. Azt hiszem, ha most valaki megszagolna, megállapítaná, hogy az egész testemből ilyen árad, hisz az Ő ágyneműjében aludtam, és most az Ő felsőjét viselem. Kicsit kuncogtam a gondolaton, hogy pasis illatom van, de kellemes volt. Összegomboltam az ingjét nyakig. Megállapítottam, hogy igencsak nagy a válla, és hosszú is rám, így új módot kellett találnom. A hagyományos nem előnyös. Kigomboltam felülről két gombot, és buggyosra hagyva beletűrtem a nadrágba. Szándékosan még lejjebb toltam a válla varrását, és lehúztam a gallérját. Így már úgy nézett ki, mint egy bő női ing. Elégedetten nyugtáztam a munkámat a tükörben. Kifésültem szőke hajam, így az enyhén hullámosan omlott a vállamra. Kivettem a szekrényből egy vadonatúj fogkefét. Pont ott volt, ahol Louis mondta.

Végül visszasiettem a szobába, hogy előkotorjam a telefonom a párna alól. Mikor megtaláltam, a farzsebembe csúsztattam, és lementem a lépcsőn. A hangokból ítélve már mindenki lent van. Lebaktattam a lépcsőn, majd a konyhában és a nappaliban végigmértem a ki csapatot. Liam, Taylor, Louis és Zayn a konyhában tevékenykedtek, míg a többiek a nappaliban ültek. A két csapat egységesen beszélgetett.

- Jó reggelt! - köszöntem, mikor leérkeztem.

A konyhába mentem, és csatlakoztam Louis-hoz. Mindketten kávét csináltunk magunknak, Niall sürgetése ellenére. Hisz még csak 11 volt, ahogy megállapítottam a falióráról. Zayn hozzám jött. Átkarolta a derekam, és nyomott egy köszönő puszit a számra. Mosolyogva távolodtam el. Hirtelen hatalmas csend lett, mindenki minket figyelt. Éreztem, ahogy kicsit elpirulok, de nem nagyon. Zayn csak nevetve fordult a többiekhez.

- Mi van?

Senki nem felelt vagy kérdezett vissza. Mindenki figyelt minket. Louis a pultba kapaszkodott, hogy ne dőljön oldalra. Kikerekedett szemmel figyelt engem. Felhúzott szemöldökkel, mosolyogva figyeltem. Vicces volt, hogy így letaglóztunk mindenkit.

- Lemaradtunk valamiről? - kérdezte zavartan Harry.

- Csak a szokásosról drága Hazza. - nevetett rá Zayn.

Én is halkan kuncogni kezdtem.

- Ti most akkor együttvagytok? - hebegte halkan Liam.

- Még nem. - rántotta meg a vállát Zayn, és átkarolta a derekam.

Minden szem figyelemmel követte a mozdulatát, ami már kezdet nagyon zavarba hozni.

- Okéé... ezt kezd eléggé kínos lenni. - nevettem el magam lányos zavaromban.

- Szerintem cukik vagytok. Megyünk a Nando's-ba? - rántotta meg a vállát Niall, és már fel is pattant.

Mindenki elnevette magát, és vigyorogva figyelt engem és Zayn-t. Niall-nek van egy stílusa, de az éhsége most megmentett, egy nagyon kínos helyzet folytatásától. Egy szempárban sem láttam olyan bánatot, mint amikor Harry-re és Taylor-ra néznek. Ez megnyugtatott, hogy engem nem fognak majd kiutálni, mint ezt a szegény szőkeséget mellettem.