6. ~Buli.*

- Akkor a fürdő kilőve... és bulizni elmegyünk? Hidd el, jobb kedved lesz tőle. Zene, pia, nevetés. - kérdezte reménykedve.

Azt hiszem, Louis fizikailag képtelen volt a szomorúságra. Egyből felvidult, ahogy elrendeződött egy komolyabb helyzet. Pillanatok alatt képes volt a hangulatváltásra, ami azt hiszem jól jött, hisz rám is átragadt.

- Nem is tudom Louis...

Ráncoltam aggodalmasan a homlokom. Ritkán jártam bulizni hétvégente, de most végképp nem volt kimondottan táncolós kedvem.

- Na! Jó buli lesz. Ismerek egy király klubbot a város szélén. Ott engem sem ismernek, és mi sem senkit.

Izgatottan győzködött. Elhúztam a szám, és aprót bólintottam. Olyan boldogan beszélt, hogy kicsit megjött a kedvem.

- Király! Menjünk! - pattant fel.

- Várj már! Elhiszem, hogy te jól vagy így, de én nem.

Végigmutattam magamon. Hisz én csak otthoni laza göncben feszítettem, míg Ő normálisan. Végigmért rajtam, és megrántotta a vállát.

- Szerintem te is jó leszel.

- Biztos, hogy nem.

Elindultam a háló fele. Hallottam, amint Louis követ, de amíg nem öltöztem, addig nem zavart. Kitártam a nagy szerkényemet, és beletúrtam. Tommo mellettem állt. Kivettem két ruhát. Most örültem, hogy itt van. "Legalább nem kell egyedül választanom.". Felé fordulva felmutattam a két ruhát.

- Melyiket?

Lepetten mérte végig őket, majd elhúzta a száját. Lepetten engedtem lejjebb a vállfákat.

- Egyiket se. Ezek nagyon szép ruhák, de nem egy szombat estére. Mindegyiknek hosszú az ujja. Nem lényeg a vágás. Nincs...egy...

Motyogta és beletúrt a szekrényembe. Kivett egy rövid, pántnélküli mini ruhát. A kezembe nyomta, és elégedetten mosolygott. Egyből megráztam a fejem.

- Ezt nem veszem fel!

- Miért? Pedig a tied, és olyan csinos.

- Mert nem.

Akárhogy is győzködött tovább makacskodtam. "Az kéne még, hogy az összes vágás kivillanjon a karomon és a combomon egyaránt."

- Rendben. És....ez? - vett ki egy másik ruhát. Fehér pántnélküli volt, a derekamnál egy fekete szalag fogta össze a ruhát, így alul kiszélesedett. Volt alatta egy feszülős combközépig érő alsószoknya, amire viszonylag átlátszó fehér, lenge anyag omlott egészen a térdemig. Szerettem ezt a ruhát, pláne mert az alsószoknya eltakarta a vágásaimat.

- Rendben, de egy boleró azért kell rá.

Vonakodva ugyan, de beleegyeztem. Gondoltam: "A fekete boleróm, majd eltakarja a karomat."

Louis csak bólintott, majd letette az ágyra a ruhámat. Illedelmesen elindult ki, és becsukta maga mögött az ajtót. Ez is meglepett. Louis még mindig egy rejtély számomra. Olyan vicces és őrült, de mégis rendes és figyelmes. Ilyen emberrel még soha nem találkoztam, akiben ennyi személyiség és érzelem lenne. Louis...egy titokzatos könyv a számomra, mely csak arra vár, mikor olvasom el, és fejtem meg a lapjait. Gyorsan magamra kaptam egy combfixet, mely még jobban elrejtette a vágásaimat, a ruhámat és a bolerót. Kimentem a szobából a fürdő fele. Louis a nappaliban ült, és telefonozott. Megcsináltam a hajam és a kevés sminkem, majd kimentem az előszobába. Kikaptam a kedvenc fekete magas sarkúmat, és felhúztam. Nem szoktam cipővel bejárkálni, de most kivételt tettem. Megálltam Louis előtt, a nappali közepén.

- Jó leszek így?

A nagyobb hatás kedvéért körbe forogtam, így meglebbent fehér szoknyám. Louis ámulva állt fel, amitől kicsit elpirultam. Ebből tudtam, elnyertem tetszését.

- Ne már! Most alulöltözöttnek érzem magam. Melléd minimum öltöny kéne.

- Azt azért kétlem. Ez nem olyan elegáns ruha. Nagyon béna?

Húztam meg kicsit az alját a szoknyának, és lenézte magamra. Kétkedve mértem végig öltözékem.

- Ellenkezőleg. Nem is tudtam, hogy van magas sarkúd.

Csilingelő nevetése édesen töltötte be a szoba komor csendjét.

- Csak mert nem látod Tommo, az nem azt jelenti, hogy nincs. Én is lehetek néha nőies, nem?

Összefontam magam előtt a karjaimat sértődöttséget színlelve.

- Nekem nagyon nincs ellenemre, de kételkedni kezdtem. Biztos, hogy te vagy az én sörözős, meccsnézős haverom?

Ismét felnevetett. Nehezemre esett visszatartani nekem is egy kuncogást, de megtettem. Most nem törhetem meg kemény álcám. Pedig nagyon is igaza volt. Külsőre egyáltalán nem hasonlítottam arra a  Sandy-ra...e csak külsőre!

- Nem is tudom. Lehet, elraboltak az UFO-k. - vágtam vissza.

Nevetve elindultunk le. Louis azt mondta csak 10 perc séta, így gyalog mentünk. Legalább mindketten ihattunk. És valóban annyi volt. Megálltunk egy király klub előtt. A fényei az égbe szöktek, és lilában játszott minden. Előtte hosszú sorok kígyóztak, de Louis egyből a biztonsági őrhöz ment. Némi kenőpénzzel már bent is voltunk. Lepetten lépkedtem mellette.

- Hihetetlen vagy.

Rám nevetett. Pontosan tudta, mire értem, mégis adta a hülyét.

- Mert?

- Ki tudtuk volna várni a sort.

Kicsit zavarba voltam, hisz Ő mégiscsak egy világsztár, amellett az én legjobb barátom.

- De minek? Inkább élvezd, hogy máris bent vagyunk.

Nevetésére megrántottam a vállam, és így tettem. Louis egyből rendelt nekünk italt. Nem tudom, honnan jött rá, de pont a kedvencemet kérte. "Hiába, ismer már."

- Menjünk táncolni!

Középre húzott, mikor megittuk az italunk. Nem mondhatnám, hogy régen táncoltam pasival, mivel, mikor mentem bulizni, néha csapódik mögém egy srác táncolni, de olyan emberrel, mint Louis még soha nem mozogtam. Őt ismertem, mint a tenyerem. A legjobb barátom volt. Nem tudtam, hogy kell táncolni egy haverral. Először majdnem úgy kezdtem mozogni, mint szoktam, de eszméltem, ez nem lesz jó, így normálra fogtam a figurát.

Nagyon sok tánc és még több ivás után, végül enyhén piás állapotba a bárpult mellett kötöttünk ki.

- Sandy, az a srác már nagyon régóta téged néz.

Tommo hátra lökött a fejével, de még nem nézett oda. Óvatosan, hogy ne legyen feltűnő elvezettem a tekintetem a feje mellett. Egy édes, szőke srácéval akadt össze szemem.

- Az a szöszi?

- Aha. Szerintem próbálkozz be nála. - nevetett Louis.

- Tessék? Nem értettem jól Mr. Nekem Nincs Barátnőm Tehát Csendbe Maradhatok.

Cinikusan feleltem, mire ég inkább felnevetett. Tudta, igazam van, mégsem zavarta.

- Lehetne barátnőm, csak nem akarok.

Hát ezt nem hagyhattam szó nélkül, így immáron nevetve löktem oldalba.

- De nagyon egoista valaki.

- Nem, csak tudom a tényeket. Itt bármelyik csajt 5 perc után megtenne bármit nekem.

Könnyelműségére, amit a piás állapota még inkább kiemelt, elnevettem magam.

- Nem hiszem.

Kiívóan nézett rám, amire kicsit meglepődtem. Mintha kijózanodott volna, részegségnek már nyoma sem volt.  

- Fogadjunk?

Kicsit meglepődtem, de gondoltam "úgysem lehet baj, hisz Louis van itt velem." Unottan megrántottam a vállam.

- Oké, miben?

- Ha 5 perc után felszedek egy csajt, odamész ahhoz a pasihoz.

Ezt viccesnek találtam, így nevetve belementem.

- Rendben, de én választok neked.

- Legyen.

Mindketten háttal fordultunk a bárpultnak, mivel így beláttuk az egész helyet. Elkezdtem méregetni a csajokat minden fele.

- Bárkit lehet a klubból igaz?  

- Bárki, akin tényleg látszik, hogy szingli. Nem akarok senkit megcsalásra kényszeríteni. Ja, én nézzen ki jól.

- Ez egyértelmű. - helyeseltem.

Alaposan végigmértem mindenkit. Nem akartam semmit attól a szőke sráctól, így muszáj volt nekem nyernem. Valami nagyon nehéz csaj kellett Louis-nak .

Egyszer jött a megvilágosodás. Megtaláltam a tökéletes alanyt. Már volt bennem nem kevés pia, és Louis-ban is. Ezt a csajt biztos, nem fogja tudni felszedni.

- Rendben. Megvan a tökéletes alany. Soha nem fogod tudni felszedni.

- Ki az? Az a csinos barna középen? Vagy az a rózsaszín ruhás szuperszexi szőke? - mérte végig a lányokat. Én csak nevettem.

- Nem. Én. Engem nem fogsz tudni felszedni.

A szeme lepetten kikerekedett, de nem láttam benne semmi ellenkezést. Viszont a szavai szöges ellentétben álltak, szeméből kiolvasott érzéseivel.

- Nem. Te a haverom vagy. Haverral nem kezdek. Válasz mást!

nem fogadta el a választottam, így már nagyon úgy állt, hogy én nyertem. Viszont még kellett ehhez egy végleges vagy nemleges válasz, vagy helyeslő.

- Félsz, hogy vesztesz?

- Nem, de ez nem fair. Hacsak nem akarod, hogy felszedjelek Sandyka.

Nevetett fel ördögien. A becézésére kirázott a hideg.

- Nem, de ahhoz a pasihoz sem akarok odamenni.

Rántottam meg a vállam. Még csak bele sem pirultam. Hihetetlen.

- Legyen, de nálad más módszert kell alkalmaznom, mert ismerlek. - nevetett fel.

Kicsit megrémültem, hogy belement, de nem féltem. Tudtam, hogy nálam nincs esélye, hisz a legjobb haverom.

Louis megnézte a telefonján az időt, majd közel hajolt hozzám. Átkarolta a derekam ezzel közel húzva magához. Kis ideig a szemem vizslatta, de hamar oldalra hajolt, és a fülembe suttogta:

- Tudod, még soha nem láttam olyan csinos nőt, mint te. Szeretnék veled elfeledtetni minden rosszat, ami történt a múltban.

Szavaira kicsit megremegtem, bár ez lehet annak a hatása, hogy a langyos lehelete csikizte a nyakam. Az orrát a hajamba túrta, majd megpuszilt a fülem mögött. Gyorsabban, akadozva kezdtem venni a levegőt. Lejjebb haladt, és apró csókokkal hintette be az egész nyakam. A kezei közben egyre közelebb és közelebb húztak magukhoz. Élveztem kényeztetését, bár semmit nem keltett bennem. Viccesnek találtam, hogy volt egy ilyen bolond haverom, aki belemegy ekkora hülyeségekbe. Louis elkezdte szívni a nyakam, ami kicsit megrémített. Nem akartam, hogy nyomot hagyjon. Meglöktem a vállát jelezve, hogy távolodjon el, de nem tette. Elkezdtem tolni a mellkasánál, de jóval erősebb volt nálam, így nem ment.

- Louis elég!  - mondtam hangosan, hogy a zenében is jól hallatszódjon. Zavartan eltávolodott, és méregetni kezdett. Értetlen kémlelte szemem. - Ne szívd ki a nyakam. Nem akarok nyomot. Amúgy semmi különöset nem keltettél bennem szívtiprókám.

Megúsztam a beszélgetést a pasival, bár nem lett volna ellenemre Louis további kényeztetése. Még soha senki nem bánt velem úgy, mint Ő az előbb, csak ne rontotta volna el azzal a nyakszívással. De haver. Persze, hogy meg akar viccelni. Én is így tettem volna a helyében."

- Semmit? Komolyan? - lepődött meg.

- Semmit.

- Hát ennyit arról, hogy bárkit fel tudok szedni. - rántotta meg a vállát kínosan.

- Én a haverod vagyok, ez más. - vigasztaltam.

- Menjünk táncolni! - ragadta meg a kezem, és a táncparkettre húzott.

Rengeteget táncoltunk, és énekeltük a szövegeket. Még soha nem éreztem magam ilyen jól egy buliban sem. Ez volt életem legjobb estélye. Már egyáltalán nem érdekelt, hogy ki áll mögöttem, bátran és merészen táncoltam Louis-sal. Nem zavart, hogy a legjobb barátomhoz préselem magam, hisz minden haver csinál valami hülyeséget egymással. Látszólag Louis sem értette félre, de nagyon élvezte. Be kell valljam, én is. Még soha nem élveztem a táncot ennyire senkivel. Lou önfeledten nevetett, és mozgott velem együtt a ritmusra. Szerintem a klubban mindenki azt hitte egy párt alkotunk, de kit érdekel?! Mi tudtuk az igazat, más pedig nem számított.

Végül olyan  3 fele elindultunk haza hozzám. Kicsi dőlöngélve mentünk az utcán, de egymást támasztva könnyű volt a járás. Végül megérkeztünk a lakásomhoz. Kis nehézségek árán végül bejutottunk. A kulcslyuk ugyanis kicsit makacs volt velem, és nem hagyta, hogy beledugjam a kulcsot. Mindig elmozdult, de ez az alkohol hatása.

- Gondolom, ma itt alszol. - kezdtem el előszedni egy adag ágyneműt.

- Nem akarok zavarni, inkább hazamegyek.

Nyomott egy puszit az arcomra, és már indult is el az ajtó fele eléggé cikkcakkosan, de megfogtam a karját  

- Szó sem lehet róla. Ilyen állapotba nem fogsz menni sehova. A legjobb barátom vagy. Ma itt alszol.

- Komolyan?

- Persze.

Rántottam meg a vállam, és bevittem az ágyneműt a szobámba. Louis lepetten követett, majd megállt az ágy szélénél. Az ágyneműjét a sajátom mellé dobtam, majd szépen elrendeztem. Még jó, hogy nagy franciaágyam volt. Tommo csak vigyorogva figyelt.

- Nem is hoztam cuccot. - ejtette le a kezét, ami a combján csattant kicsit.

- Bő pólóm van holnapra és fogkefét is tudok adni. Max csak kicsit csajszagod lesz. Egyéb probléma? - kérdeztem értetlen.

"A legjobb haverom, nehogy már elengedjem full részegen. Természetes, hogy nálam alszik ma."

- Oké.