19. ~Koncert.*

 Na jó, drága olvasóim. Nem tudom, mi van most, de kicsit megzavarodtam. Tudjátok, kitettem oldalra a szavazást. Mikor szombaton elutaztam, még 46 szavazat volt, most meg 2. Ezt nagyon nem értem, de lényegtelen, mert azt legalább megtudtuk, hogy akkor 40-6-ra nyert Louis. Majd meglátjuk,kinek lesz igaza. Törlöm a kérdést oldalról, köszönöm annak, aki szavazott. Jó szórakozást a részhez....ha tetszik, küldhettek pár komit.
 

19. ~Koncert.*

- Sandy! - rohant felén a folyosón Louis.

Nem értettem, miért siet ennyire, mikor amúgy is hozzájuk tartottam az öltözőbe. Ma van a koncert, és mindenki megbolondult. Már alig van fél órájuk a kezdésig.

- Hozzátok tartok. - mondtam, mikor megállt előttem.

- Mindegy. Már ideszaladtam. Nem csinálnál pár képet? A telefonom be van jelentkezve a hivatalos oldalunkra mindenhol. Csak annyi a dolgod, hogy csinálsz pár képet Instagram-mal, és feltöltöd Face-re és Twitter-re is. Nem kell sok.

- Oké, persze.

Megrántottam a vállam, és elvettem  telefonját. Már fejből tudtam a biztonsági kódját, így nem volt gond. Elindultunk az öltözőjük fele. Mikor beléptem szó szerint elakadt a lélegzetem. Ismertem már a srácokat, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyire idegesek egy koncert előtt. Liam póló nélkül a földön feküdt, és olyan tökéletes fekvőtámaszokat csinált, amilyeneket még soha nem láttam. A mellkasa minden egyes alkalommal a szőnyeghez simult. A karján kidagadtak az izmok és velük együtt az erek is. Gyorsan nyomta ki magát, de lassan ereszkedett vissza. Sokáig tartotta magát derékszögbe behajlított könyökkel, de látszólag egyáltalán nem viselte meg. Nem esett nehezére. Még csak nem is vette gyorsabban a levegőt. Úgy láttam, ez teljesen megnyugtatta. Niall idegesen rohant el előtte, majd vissza. Sürgős köröket írt le a szobában. Pont úgy rohangált, mintha vécére kéne mennie. Az arca ideges volt, és mindig megigazított valamit, miközben rohangált. Azt hiszem, ez volt az ürügye sietős köreinek. Harry hangja ütötte meg a fülem: "Tudom, de mégis izgulok...Szeretlek.". Felé kaptam a fejem. A sarokban állt, és telefonált. A szavaiból kivettem, hogy Tayor-ral beszél. Ha jól tudom, ma mindkettőjüknek fellépése lesz. Taylor-nak az új Red albuma miatt, míg a srácok London Olimpia arénájában lépnek fel teltház előtt. Mindkettő hatalmas szó. Végül a tükör előtt ácsorgó Zayn-re tévedt a tekintetem. Idegesen állította be újra meg újra ugyanúgy a haját. Mosolyogva mögé léptem. Meglátott a nagy tükörből, és felém fordult. Megkönnyebbülve elmosolyodott, és a derekamnál fogva magához húzott. Szorosan tartott, és megcsókolt. Betört a számba, nem várta meg, míg beengedem. Nyelveink tánca fogtak. Mindig eszembe jut, hogy meg kéne érintenem, ahogy Louis tanított, de nem megy. A kezeim nem cselekednek maguktól, mint a legelső alkalommal Tommo-val. Figyelnem kell arra, hogy ne essek ki Zayn gyors tempójából, és emellett nem tudok koncentrálni, hogy még a kezeim is mozgassam. Kis idő után eltávolodtunk. Érdeklődve mértem végig Zayn arcát, akin már nem látszódott az idegesség. Ez jó jelnek vettem. Megfogta a kezem, és kifele fordultunk. Láttam, hogy mindenki abbahagyta amit csinált, és ránk figyelt. Louis halvány mosollyal nézett rám, majd elfordult, és az immár  kanapén ülő Harry-hez ment. Valamit mondott neki, mire Hazza felnevetett. Csak figyeltem Őket, ahogy nevetgélnek együtt, mint két testvér. Tudtam, hogy ezek azok a pillanatok, amik igazak köztük. Mikor nincs itt Talyor. Ilyenkor Louis tényleg önmaga Harry-vel és mindenkivel. Beszólogat, viccelődik és vidáman nevetgél. Nyílt az ajtó, és automatikusan odakaptam a fejem. Egy magas srác jött be rajta széles mosollyal az arcán. Hosszú, barna haja tökéletesen volt hátrazselézve, így nem lógott az arcába.

- Sziasztok. - köszönt.

- Hali.

- Szia.

- Cső. - jöttek a válaszlehetőségek.

- Látom, nagyon idegesek vagytok. - nevetett fel a srác.

Ismerős volt, de nem tudtam honnan. Valahol már láttam.

- Kicsit. - rántotta meg a vállát Liam, de látszott, hazudik.

- Oké. Még szerencse, hogy tudom, mikor hazudsz Haver. - nevetett fel a pasi, majd előhúzott a pulcsija zsebéből, egy kis üveget. - De ne izguljatok, van nálam pia.

Nevetett, majd lecsavarta a kis üveg tetejét.

- Ez jól jön. - ment hozzá egyből Zayn.

Kikerekedett szemmel figyeltem, ahogy már meg is húzza az üveget. Összeráncolta a homlokát, ahogy lenyelte a kicsinek egyáltalán nem mondható kortyot. Zavartan helyeztem át a súlypontot a másik lábamra.

- Andy, hogy hozhatsz nekünk piát? Zayn, te meg hogy ihatsz koncert előtt? - akadt ki Liam. Vére megtudtam, hogy Ő Andy. Beszélt róla Liam. Láttam a srácon, hogy hatalmas arc, és biztos sok havert fog még odacsődíteni a holnapi buliba. Viszont, ha ennyire jó barátja a bandának, kulturált emberek fognak jönni vele.

A gondolatomból Andy bocsánatkérése zökkentett ki.

- Azért leteszem ezt ide. - helyezte le lassan a kisüveget az egyik asztalra úgy, hogy mindenki lássa. Zayn csak nevetett, míg a többiek komollyá váltak. - Amúgy szia. Andy vagyok...Andy Samuels. - nyújtotta felém a kezét, és közben jól végigmért.

- Alexandra Lane. - ráztam meg a kezét.

- Végre megismertelek. - mosolygott.

Egy vadidegen 30-as férfi rontott be a szobába. Időm sem colt reagálni, olyan hirtelen jött. ijedten kaptam el a kezem Andy-től.

- 5 perc!

Már ki is viharzott. Zavartan pislogtam utána. Még mindig le voltam fagyva kicsit Zayn hirtelen akciója láttán. Sok szerencsét kívántunk a srácoknak Andy-vel, majd leléptünk a színpad oldalára. Éppen a bevezető-video indult. Nem bírtam figyelmen kívül hagyni, hogy a srácok házában játszódott. A videó alapján még pontosabb képet kaptam, kb. hogyan nézhet ki a srácoknál egy ilyen házibuli, bár biztos vagyok benne, ennél sokkal durvább lesz. Andy mellettem állt, és figyeltük a filmet, de mikor levette a pulcsiját és a mögöttünk lévő székre dobta, zavartan mértem végig. Itt esett le, honnan volt olyan ismerős.

- Ne már. Nekem is van ilyen pólóm. Most ugrott be, honnan vagy ennyire ismerős. Te vagy a One Piece reklámarca, nem?

- De. Komolyan neked is van ilyen pólód? - lepődött meg, de ugyanabban a pillanatban széles mosoly jelent meg a száján.

- Igen, csak rózsaszín. - méregettem az Ő kék anyagát.

- Az akkor a legelső kollekcióból van. Biztos vagyok benne, hogy neked sokkal jobban áll, mint nekem. - nevetett, majd ismét végigmért. Ez már kezd komolyan kínos lenni.

Zavartan elkaptam a fejem, és figyeltem tovább a filmet. Szerintem már nagyon a végén járt, és mindjárt jönnek a srácok. És jó volt a megérzésem.  Hatalmas robbanással ugráltak fel a színpadra. Még soha nem láttam őket élesben. Annyira másak voltak, mint a próbán. Annyira gondtalanok. Szinte szárnyaltak a felhők között. Elmosolyodtam. A második szám az I would volt, ami köztudott, hogy az egyik kedvencem. Kiabálva énekeltem. Louis lenézett rám, ahogy eszébe jutott, ez a kedvencem. Elnevette magát, mikor meglátta, hogy táncolok Andy-vel. Kiderült, hogy neki is ez az egyik kedvence, így együtt ugráltunk egymásba kapaszkodva. Andy szorosan húzott magához a derekamnál, hogy hozzá simuljak, ami nem tetszet. Lefejtettem magamról a karjait, és közben kiabáltam, hogy meghallja amit mondok a hangos zenében.

- Andy, ezt ne!

Először zavartan nézett rám, hogy eltoltam magamtól, majd kínosan felnevetett.

- Bocsi. Elfelejtettem, hogy te vagy Zayn barátnője. De azért szeretném ha tudnád; rohadt jó csaj vagy Sandy. Nem csodálom Zayn-t. - mosolygott elismerően.

Köpni-nyelni nem tudtam. Kicsit jól estek a szavai, kicsit haragudtam rá miattuk. De főként felébresztett bennem valamit: "Zayn...túl vad és erős hozzám. Bőven nem vagyunk egy súlycsoport. Azt sem tudom, hogy jutottunk el idáig. Én egy szánalmas ember vagyok borzasztó múlttal, míg Ő egy világsztár. Tulajdonképpen senkihez nem vagyok méltó, aki itt van velem. Akkor mégis mit akar tőlem Zayn?". Zavartan megráztam a fejem, majd előrébb mentem a sikítozó rajongók, és a színpad közötti kb egy méteres, elzárt rész széléhez. Előkaptam a zsebemből Louis telefonját, és elkezdtem fotózni. Szorgalmasan töltöttem fel a képeket, ahogy megkért. Csináltam mindenkiről egyet, és egy közöset, mikor felemelkedtek azon az állványon a Little Things-nél. Hihetetlen, mennyi ember volt itt. Számomra ez felfoghatatlan.

A srácok még háromszor mentek vissza. Hihetetlen, mennyire szeretik őket. Háromszor tapsolták vissza őket. Végül csak lejöttek. Eléggé elhúzódott a koncert. Fel voltam pörögve, de nagyon jól tudtam, ahogy vízszintesbe helyezem magam, egyből elalszok.  Elkezdtem beszélgetni Josh-sal és Andy-vel, ezzel pihenni hagyva a srácokat.

- Milyen volt a első koncerted Lexy? - kérdezte nevetve Josh.

- Jó volt. Nagyon élveztem. Igaza volt a férfinak valamelyik próbán. Tényleg jól néz ki, ha dobálod az ütőket, és a gitárosok rázzák a vállukat. - löktem oldalba játékosan.

Josh szemébe csillogás telepedett, míg Andy kicsit mérgesen mérte végig a srácot.

- Köszi. Ebben az esetben, neked szóltak.

Josh szégyenlősen mosolygott rám, ahogy kimondta a szavakat. A nyakához nyúlt, és kicsit megdörzsölte a tarkóját. Andy zavartan pislogott rám, nekem pedig kikerekedett a szemem. "Ezt nem hiszem el. Hány pasi akar még flörtölni velem ma este?!" Minden szándék nélkül, puszta kedvességből mondtam Josh-nak, azt az ütőset, erre Ő teljesen félreértette. Gondoltam, most jött el az a napirendi pont, amikor Sandy lelép.  Elköszöntem a srácoktól, és elindultam vissza. Ahogy befordultam balra a folyosóra, és eltűntem a szemük elől, megálltam, és a falnak dőltem. Kifújtam a tüdőmbe szívott hatalmas adag levegőt.

Ekkor Louis feje jelent meg a folyosó végén. Mosolyogva elindult felém immár normális öltözetben. A mosolyától kicsit megnyugodtam, de még mindig ott motoszkált a fejemben az előbbi. Mikor megállt előttem, még világosabbá vált, hogy mennyire fel van pörögve és boldog a koncerttől. Nem is csodálom. Annyian szeretik őket.

- Szia Lex.

Éppen beszívtam a levegőt, hogy válaszolok, de ekkor Josh és Andy nevetése ütötte meg a fülem. Az eredeti terv ellenére, hogy megszólalok, gyorsan összezártam a szám. Louis zavartan méregette mozdulatsorom.

- Mi a baj Sa...? - akarta kérdezni, de én gyorsan a szájára nyomtam a mutatóujjam.

Felhúzta a szemöldökét, és kancsítva próbált lenézni az ujjamra, amit erősen szorítottam a szájához. Pár másodperc múlva elvettem a kezem, de Ő még mindig zavartan méregetett. Szerencsére megértette, hogy nem szabad beszélnie. Ekkor meghallottam Josh hangját. Louis egyből abba az irányba kapta a fejét. Hirtelen megvilágosodást láttam az arcán. Tudtam, hogy nem szép dolog hallgatózni, mégis muszáj volt tudnom, mit gondolnak.

- Haver, ez a csaj... - hallottam Josh-t. Louis lepetten pislogott párat, amin elmosolyodtam.

- Tudom, de ne mássz rá! Ő Zayn-é. Én részemről, nem akarok vele összeveszni. És Ő sem engedi...hidd el, próbáltam. - felelte Andy, és a hangjában kis szomorúságot véltem felfedezni. Egyértelműen rólam beszélnek, amitől lehajtottam a fejem. Éreztem, ahogy Louis szaporábban veszi a levegőt, és idegesen topog.

- Te is megpróbáltad? - nevetett fel Josh.

- Ja, de elutasított...Én részemről, nem húznám ki Zayn-nél a gyufát. De te tudod, mit teszel.

- Én sem szeretnék egy ágyat lefoglalni a sürgősségin. Még szeretnék dobolni az életben.

Lépteket hallottam, de nem felénk szerencsére. Éreztem, hogy felgyorsul a levegővételem, és hangosan zakatol a szívem.

- Lex...ez meg mi? - hebegte zavartan Louis.

- Ezt én is kérdezhetném.

Nem értettem, miért félnek ennyire Zayn-től. Benne nincs semmi félelmetes számomra. Velem mindig rendes és aranyos.

Láttam Louis-on, hogy amíg nem mesélek neki, addig én sem tudok meg semmit. Nagyot sóhajtottam. "Mégis csak a legjobb barátom. Kinek, ha nem neki mondhatnám el?!" futott át az agyamon, és ezzel egy időben ki is nyílt a szám a beszédhez.

- Andy és Josh is flörtölt velem, de nem kértem belőle.

Halkan beszéltem, hogy csak Ő hallja. Louis szeme kikerekedett, és félelem ült benne. Nem értettem ezt a reakciót. Nem tőlem félt, ami megnyugtatott, bár erre nem lett volna oka, de akkor mitől?!

- Louis, miről nem tudok? Miért félnek Zayn-től? - fogtam meg a kezét.

Kicsit kétségbeesetem. Nem tudom, mit csinál az a férfi, akit a pasimnak mondok, hogy ezt váltsa ki az emberekből. Louis mélyet sóhajtott, majd belekezdett.

- Zayn...mindenki tudja, hogy ha Ő összejön valakivel, az nem puszta "ágyba akarom vinni" eset. Kevés lány jut el addig, hogy a barátnője legyen, mert nem szereti Őket. Veled eljutott idáig. Mikor... például Perrie-vel volt "együtt"... - formázott Ő is kis macskakörmöket a levegőbe az ujjaival. - ...bárki szívfájdalom nélkül rámászhatott a csajra, Zayn-t nem érdekelte. De amikor tényleg a barátnője a lány, mindenki tudja, Ő tiltott gyümölcs, mert ha Zayn megtudja, hogy rá hajtanak...hát...többé nem teszik. - harapta el a végét.

Tudtam, hogy akarta befejezni, de nem hittem el. A fejemben kavarogtak a gondolatok: "Zayn képes lenne erre? Akkor engem tényleg szeret? Képes lenne olyanra, mint Perrie-vel? Ez hihetetlen."

- Zayn képes lenne megverni valakit? - Louis válaszként csak szomorkásan bólintott. - Volt már erre példa, Tommo?

Reménykedtem benne, hogy nem fog bólintani, de akkor honnan tudnák, hogy ilyenre képes?! És sajnos a félelmem beigazolódott. Louis lehajtotta a fejét, és bólintott egyet. Ergo Zayn képes lenne megverni egy embert...miattam. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy ez az a napirendi pont, ahol Sandy lefagy, és csak hebeg össze-vissza. Borzalmas érzés volt tudni, hogy az a srác, akit tulajdonképpen magam mellé választottam, ilyen szörnyűségekre képes. Hogy tehet ilyet?!