22. ~Csak ma.*

- Lex. Kétszer is megígértem, hogy megvédelek, emlékszel? Megteszem. Örökre meg fogom tenni, és nem érdekel, kivel veszek össze miatta. Nem akarom, hogy bántsanak. - simította meg a karom. A szemébe néztem. A szavai jól estek. Azt hittem ezekre nem emlékszik az alkohol miatt, de úgy tűnik, mégis.

- Mi lesz most veletek? - kérdezte Louis Zayn-re és rám utalva.

- Nem akarom látni. Félek tőle. Ha ennyire nem veszi figyelembe, amit kérek tőle, nem szeret igazán. - húztam el a szám. Valami eszembe jutott. Valami, amire nem találtam meg a magyarázatot. - Louis, honnan tudtad, hogy segítened kell? Honnan tudtad, hol vagyunk?

- Liam árulta el véletlen, hogy Zayn ezt tervezte már régóta. Sajnálom, hogy ezt mondom Lex, de csak ezért járt Veled. Tudta, hogy csak úgy nem vihet az ágyába, mint a többieket. A bandatársam, mégsem tudtam, hogy ilyenre képes. Annyira sajnálom. - hajtotta le a fejét szomorúan.

- Mindketten félreismertük. - nyúltam a vállához vigasztalóan.

Mindketten csalódtunk ugyanabban az emberben. Louis magához húzott és megölelt. Jól esett, hogy itt van velem. Bár Zayn csúnyán kihasznált, ami nagyon fájt, de nem azért mert őrültem szerettem. Sokkal inkább bántott, hogy megint megaláztak. De még nem vesztettem el mindent. A legjobb barátom még itt van nekem. Rá mindig számíthatok. Ő mindig jön, ha segítség kell, és  tudom, soha nem bántana. A nyakába temettem az arcom. Az érzékeimet megtöltötte mennyei illata. De eszembe jutott valami, ami elszomorított. Halkan a nyakába kezdtem suttogni.

- Mi lesz most Louis?

- Ezzel most konkrétan mire gondolsz?

- Én nem szeretnék többet visszamenni hozzátok, de te vagy a legjobb barátom. - húztam el a szám. Ez a kis incidens nagyon megnehezítette a dolgunk. Louis eltolt, és a szemembe nézett.

- Majd megoldjuk. Ne foglalkozz a többiekkel. Fogadok, már Zayn is rájött ez így nem jó. Nem használhatja ki csak úgy a lányokat.

Nem feleltem. Azon gondolkoztam, vajon miért vagyok én ilyen hihetetlenül peches. Mintha egy mágnes lennék, amire tapadnak a rossz dolgok. Ha valami jó történik, biztos, úgy alakul az élet, hogy rosszat is kapjak vele.

- Louis miért vagyok én ennyire szerencsétlen? Miért vonzom a bajt és a bajos pasikat?

A fejem szomorkásan csóváltam. Nem bírtam felfogni, miért pont én. "Mit tettem, hogy ennyire bajos az életem?!" Louis sóhajtott, majd belekezdett, bár költői kérdésnek szántam, de nem bántam, hogy megválaszolja.

- Tudod, van benned valami különleges, amit Te sem tudsz. Ami sok pasinak egyből feltűnik. Valami, amivel egy pillanat alatt az ujjad köré csavarod őket. Amíg nem jártál annyira társaságba, nem tűnt fel, de most már Te is észreveszed. Ez kever Téged mindig bajba. Szép vagy, csinos, okos, kedves, félénk és szelíd. Ez minden pasi álma. Egy ilyen csaj sokak szerint istennő...minden téren.  - magyarázta el.

Hosszan gondolkoztam azon, amit mondott. Lehetséges, hogy valami ilyesmi bújuk meg a háttérben, de kizárt, hogy azért mert azt gondolják, szép vagyok. Én minden vagyok, csak nem szép és csinos. Viszont arra inkább gondolok, hogy a szegény lányt látják bennem a srácok, akit vigasztalni kell, és azt hiszik a támaszért mindenbe belemegyek. Utáltam, hogy világ életemben mindenki kihasznált, és átvert. Csak reménykedni tudtam benne, hogy Louis nem teszi ezt. De valami beugrott: "Olyan őszintén beszélt erről az egészről, mintha ismerné, vagy elmondta volna neki valaki. "

- Az a baj, hogy a pasiknak csak egy téren kellek. - húztam el a szám.

Louis nagyon jól tudta, mire gondolok.

- Azért nem mindnek.

Motyogta alig hallhatóan. Zavartan felé kaptam a fejem. Nem hittem, hogy van egy tisztességes pasi, aki képes lenne úgy szeretni, hogy ne bántson. Pontosan tudom, milyen a pasik fogalma a "lexikonban". Önző, hazug disznók. Nincs köztük egy normális sem.

- Például ki? Nincs egy olyan pasi sem, aki tud szeretni, és közben nem okoz fájdalmat.

Elnéztem oldalra. A szemem sarkából érzékeltem, hogy Louis rám kapja a tekintetét.

Olyan érzésem volt, mintha harcolna benne valami. Valami, ami ki akar törni, de nem meri elengedni. Lassan néztem fel rá. Louis néha-néha hosszabb időre lecsukta a szemeit, majd hirtelen rám kapta a tekintetét. Ez a gyors mozdulat összezavart. Halkan beszélt, mintha csak félne, hogy más is meghallja.

- De van. Emlékszel még Lex, amikor csókolni tanítottalak? - kérdezte, de persze tudta a választ. Hogyne emlékeznék, hisz még nem volt olyan régen, meg amúgy is. Soha nem felejteném el. De azért Ő várta a választ, így bólintottam. - Az hihetetlen volt, és egyszerűen nem bírom tovább. Ez a védelem, a segítségem, a közös meccsnézések élvezete és a Zayn-nel való kapcsolatod ellenzése, mind egy nagy érzés része. Szeretlek Sandy. És most nem arra gondolok, hogy szeretlek, mint a legjobb barátomat. Szeretlek, mint a legcsodálatosabb, legártatlanabb lányt a földön. Szeretlek, mint a legszebb dalírót és rajzost. Szeretlek, még az életemnél is jobban.

Miközben beszélt, egyre közelebb és közelebb hajolt. Egyre jobban lehetett hallani, ahogy száguld a szívem, és egyre észrevehetőbb volt, ahogy vadul mozog fel-le a mellkasom. Az ajkaim között apró rés keletkezett, amelyen kapkodtam a levegőt. Nem tudtam, mit felelni. "Louis, a legjobb barátom most vallott nekem szerelmet. És hogy bennem mi játszódik le? Magam sem tudom.". Csak annyi a biztos, hogy örültem a szavainak, és melegség öntött el. Még soha senki nem mondta nekem, hogy szerelemből szeret köztük Zayn sem. Most már tudom az okát. De Louis a legjobb barátom volt. "Ez nem helyes. Ez nem lenne okos dolog."

- Louis...én...tényleg tönkre akarjuk ezt tenni?

Halkan hebegtem, miközben felemeltem a kezeim tenyérrel felfelé. Mintha ezzel meg tudnék mutatni mindent, ami köztünk van. Pedig az lehetetlen volt. Köztünk annyi minden volt, amit mi sem ismertünk. Annyi ismeretlen várt ránk, és annyi szépet hagytunk magunk mögött. Annyi csodás dolog következne még barátként is, de ez már nem fog megtörténni. Louis részéről nem, és az én részemről...kitudja?!

Louis kicsit ijedten nézett rám. Nem csodálom, hisz most vallott nekem szerelmet, én pedig kérdésekkel válaszoltam. Látszólag nem erre vár. "Talán azt remélte, megcsókolom, és kimondom; szeretem? Nem. Még voltak kérdések."

- Lex, nem teszünk tönkre semmit. Jobbá varázsoljuk. Nézz ránk! Ha legjobb barátként ennyire jók voltunk, milyenek lehetünk egy párként?! De úgy látom, Te ezt nem....a francba is! Csak nézz a szemembe, és úgy mond, hogy nem szeretsz viszont.

Lassan emeltem a tekintetem Louis arcára, melyet idő közben a felhúzott lábamon nyugtattam. Igaza volt, tényleg nem mertem a szemébe nézni. Talán azért nem, mert tudtam, hogy magával ragad az a két csodás kékség. Louis annyira tökéletes volt, és teljesen igazat adtam neki. Az első dolog, ami az eszembe jutott, hogy őszintén felelek neki. De ezt az egy szót olyan nehéz kimondani. Hisz komoly súlya van, mely egy életre kihathat. Neki mégis olyan simán ment.

- Szeretlek Lex. Csak mondj annyit; én is.

Gondolom, látta, nem tudok mit felelni, így segített. Bevallom jól jött, és egy kicsit elmosolyodtam. Annyira közel voltunk egymáshoz, annyira hajtott a vágy, hogy megérintsem tökéletes arcát. Talán, mert féltem, hogy csak egy ábránd, és ha hozzáérek elsuhan. Szertefoszlik, és nem látom többé.

- Én is szeretlek.

Ez több volt mint, amit Ő kért, de tudtam, ez sokat jelenet neki. Pont ezért mondtam, és ezt hallva szélesen elvigyorodott. Megint megjelent az az egyetlen egy apró gödröcskéje.

Ekkor olyan dolog történt, amit soha nem hittem, hogy negyedszerre is be fog következni, de rájöttem; titkon reméltem. Louis megcsókolt. Lágyan tapasztotta ajkait az enyémekre, ami nagyon tetszett. Gyengéden bánt velem. Kis idő után a lehető legóvatosabban megnyalta az alsó ajkam. Tudtam, hogy bejutást szeretne kapni. A fejemben két főbb gondolat harcolt egymással. Az egyik azt javasolta: "engedjem meg neki, hisz Ő nem bánt." Míg a másik szerint: "Zayn-t sem engedtem be ilyen hamar, Louis miért lenne kivétel?!". Aztán jött a válasz: "Mert Ő gyengéd, óvatos és figyelmes, aki tényleg szeret." Hallgattam a szívemre, és kinyitottam a szám. Louis elmosolyodott, és lassan átcsúsztatta a nyelvét. Örömmel akadt össze az enyémmel, és táncra hívta. Louis lágyan bánt velem. Óvatosan karolta át a derekam, és húzott magához pont úgy, mint legutóbb. Ismét kihúztam magam, és én voltam fölül. Ezt élveztem. Louis-nál magától cselekedett a kezem. Magától indult vándorútra Tommo hajában, aki erre ismét megakadt egy pillanatra, mint legutóbb, de ezt csak én vettem észre. Pillanatok alatt visszatalált a megfelelő tempóba, és folytatta nyelvem kényeztetését. Louis csókjának minden egyes pillanata ajándék volt. Ennél szebb dolgot nem is kívánhattam volna. Végre anélkül élvezhettem, hogy kötve voltam valakihez. Végre csak az enyém volt szerelemmel telve. Gyengéden tartott a karjaiban a derekamnál, mintha attól félne, hogy összeroppanok. Vele nem kellett a nyelvem mozgására figyelnem, nem kellett attól tartanom, hogy elrontok valamit. Nem akartam tökéletes lenni, csak önmagam. Az egyik kezem kivezettem selymes, barna tincsei közül, és az arcára irányítottam. Éreztem forró arca tökéletes bőrét. Éreztem a kis borostákat az állán, ahogy simogatják a kezem. Éreztem a nyakában az erek lüktetését, amint lejjebb vezettem ujjaim. A forró bőrét felváltotta puha pólója, amint még lejjebb haladtam. Végük a kezem megállapodott izmos mellkasán. Élvezem, ahogy érzem szívverését. Élveztem, hogy ezt az őrült tempót én váltottam ki belőle. Furcsa, de egyáltalán nem volt szükségem levegőre. Mintha magától cselekedne az orrom, és tudná, mikor kell levegőt venni. Ennek ellenére mégis eltávolodtunk. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de nem bántam. Beleszerettem Louis-ba. Már nagyon rég, de kellett egy kis idő, mire én is rájövök. Louis ismét az orromnak döntötte az övét, majd kevés szuszogás után nyomott egy lágy, hosszú puszit a homlokomra. Ez mindennél többet jelentett. Ennyi kedves gesztus kellett, hogy elhiggyem, Ő szeret és tisztel. Ő vigyázni fog rám még jobban, mint eddig tette, és mellette nem kell félnem semmitől.

Eltávolodtunk, de továbbra is úgy maradtam. Most nem másztam le olyan gyorsan, mint legutóbb. Ott ültem Louis ölében, míg Ő még mindig szorosan ölelt a derekamnál. Mintha csak nem akarna elengedni. Védelmezőn tartott, ami jól esett.

- Annyira szeretlek. - suttogta alig halhatóan.

Elmosolyodtam, és a szavak csak úgy kicsúsztak a számon, de már nem bántam, mert igazak voltak. 

- Én is.

Ennyi kellett neki. Olyan szélesen elmosolyodott, ahogy még soha nem láttam Louis-t. Ennek láttán nekem is kivillantak a fogaim. De Louis arcáról hamar lefagyott a mosoly. Tekintete a nyakamra tévedt. Lehunytam a szemem, ahogy eszembe jutottak azok a rémes dolgok. Louis forró ujjai gyengéden súrolták az érzékeny bőrt, amitől kipattant a szemem. A tekintete szomorú volt. Csak a foltra koncentrált. Ijedten magamba szívtam a levegőt, mikor közel hajolt hozzá. Óvatosan nyomott a sebre egy puszit. Érzékeny volt, de Louis érintése nem okozott fájdalmat. Mintha gyógyult volna attól a puszitól. Lehunytam a szemem. Louis annyira gyengéd és figyelmes volt, mint eddig még senki velem. Mikor már nem éreztem magamon ajkait, kinyitottam a szemem. Tommo csodás kék íriszeivel találtam szembe magam. Édesen mosolygott, mire kicsit felnevettem.

- Már értem, miért mondják mindig az Anyák, ha a kislányuknak sebe van, hogy:  "Megpusziljam?". Tényleg begyógyul tőle. Már nem is fáj.

Ezen halkan elnevette magát. A szeme csillogott, ahogy rám nézett. Ez hihetetlenül tetszett. Rám még soha nem néztek így.

- Louis, félek Zayn-től. Mi lesz most Vele? Ti szinte testvérek vagytok, én meg bekavarok köztetek.

Félénken néztem a szemébe. Louis ezt látva megölelt, és még szorosabban tartott, de nagyon ügyelt rá, hogy ne okozzon fájdalmat. Félig a combján ültem, mivel csak az egyik lába volt felhúzva. Ismét magamba szívtam az illatát, amitől még jobban beleszerettem.

- Ne félj! Soha nem fognak bántani. Itt vagyok Veled. Ne aggódj senki miatt, pláne nem miattunk. Zayn-t majd én elrendezem. - suttogta a hajamba.

Kicsit elmosolyodtam, és hittem neki. Louis-nak bármit elhittem. Hihetetlen, milyen gyorsan elő tud lépni valaki legjobb barátból pasi szerepbe. Beleszerettem Louis-ba mert gyengéd, figyelmes, aranyos, vicces és hihetetlenül sexy volt. Ezt hogy nem vettem észre hamarabb. Vagyis észrevettem, csak azt hiszem elfojtottam magamba.

Eltávolodtam Louis-tól, és jól átgondolva kimondtam a szavakat.

- Maradj itt velem...kérlek...én...én n-nem akarok egyedül lenni. - hebegtem és éreztem, ahogy kicsit elpirulok.

Louis-t egyáltalán nem érintette kínosan a kérésem. Szélesen elmosolyodott, majd óvatosan megsimította az arcom. Forró és gyengéd volt az érintése.  

- Nem hagylak egyedül. Itt maradok, ha szeretnéd.

Szélesen elmosolyodtam. Ma nem akartam gondolni a másnapra vagy a jövőre. Csak Louis-sal akartam lenni. Az emlékezetembe akartam vésni minden egyes együtt töltött pillanatot, és ezeket örök életre ítélni, halhatatlanná tenni.