34. ~Másodszorra.*

Miután Lottie és Alice elmentek bulizni és még pár ismerősük a kanapéktól, mi oda telepedtünk, és megismerkedtünk a társasággal. Rendesnek tűntek, nem volt gondom velük. Látszólag Louis is jól érezte magát. Ahogy beszélgettünk idő közben már táncolás után, piával a kezemben, láttam, amint egy pasi feltűnően kezd méregetni. Előtte egy lány állt eléggé közel, de Ő mégis engem nézett. Ez megzavart. A lány próbálta magára terelni a srác figyelmét, és maga felé fordította az arcát, de Ő visszakapta a tekintetét rám, majd még jobban végigmért. Zavartan fordítottam el a fejem felőle, és szerintem kicsit el is pirultam, de ez szerencsére nem látszódott a fényektől. Kis idő után meguntam, hogy a srácok csajos sztorikkal szórakoztatják egymást beleértve Louis-t is, így leültem a kanapéra. Nem zavart, hogy ilyen történetei neki is vannak, hisz csak egy 10-es skálán 20-as pasiról van szó Tommo személyében. Csodálom, hogy velem van, és nem valami szupermodellel, de hálás vagyok neki ezért. Leült mellém egy lány. Szép arca volt és rövid barna haja, amelyet punkosan oldalra fésült.

- Szia. Misha vagyok. Még nem láttalak itt. Új vagy a társaságba? - mosolygott rám kedvesen.

- Lexy. Igen. Lottie-val jöttem, Louis húgával. Amúgy londoniak vagyunk.

- Ja, értem. Lottie, Ő...Alice barátnője, nem? - kérdezte óvatosan.

Kicsit meglepődtem, hogy nem ismeri, mikor egy lenne a társaságuk.

- Igen.

- Jaj, tudom. A múltkor is nálunk aludt...Alice az én húgom. - nevetett fel

Itt értettem meg. A lányok nem tartoznak ebbe a társaságba, csupán az idősebb tesók miatt csapódtak. Halkan elnevettem magam, hogy végre megtudtam ezt. Misha felnézett az előttünk álló pasi csapatra, ahogy elnéztem, egészen konkrétan Louis-ra.

- Tudod, szépen felforgattatok itt mindent.

- Miért? - húztam fel lepetten a homlokom.

- Hát ahogy hallom a pasik felől, mindenki oda van érted, és Louis is egy olyan tökéletes pasi, amilyen ritkán akad. - magyarázta kicsit halkabban, mint eddig, pedig úgysem hallatszódott volna a zenében. A szemem lepetten kerekedett ki a szavai hallatán. "Még, hogy értem van oda mindenki? Azt nem csodálom, hogy Louis felforgatta a csajok kedélyét, de, hogy én is? Bár az jobban zavar, hogy Louis-t kinézték maguknak." Beindult az agyamban egy kis vészvillogó, amely azt kiabálta: "Ő az enyééém!"

Ekkor mint egyfajta emlegetett szamár, jött oda hozzám Louis. Nyomott egy puszit az arcomra, és édesen rám mosolygott.

- Elmegyek piáért magunknak, és közben Lottie-val is beszélek kicsit. Leellenőrzöm, hogyan áll alkohol szinten. Csak nem kéne hazavinni anyáékhoz full részegen.

Nevetett, majd el is tűnt pár sráccal a tömegben. Nagyon magára talált baráti szinten, de kicsit zavart ez az egész. Azt akartam, hogy tudják, Ő az enyém, de Louis-t most más érdekelte. Most Haverokat akarta, nem engem. Még csak kicsit táncoltunk a buli elején, ami furcsa hozzánk képest.

- Ti együtt vagytok? Én azt hittem csak rokonok, vagy haverok vagytok. - hebegte zavartan Misha.

- Nem. Együtt vagyunk.

Először lepetten pirult el, mikor rájött, miket mondott nekem, majd kínosan felnevetett.

- Bocs, nem úgy gondoltam az előbbieket.

Csak megráztam a fejem. Kicsit beszélgettünk, és csapódtak hozzánk még páran. Három  pasi egészen konkrétan. Egyszer Misha tekintete megakadt a fejem mellett, és hosszan nézett valamit. Zavartan néztem rá.

- Misha, minden rendben?

- N-nézd csak a pasid! - hebegte alig hallhatóan a zenében.

Zavartan követtem a tekintetét. A szívem kihagyott egy pillanatra, mikor megakadt a tekintetem Louis-on. Kapkodtam a levegőt, és éreztem, ahogy a szemembe nedvesség szökik. Nem hittem a szememnek. Pislogni kezdtem, és erősen reménykedtem benne, hogy ez csak az alkohol hatása.

- L-louis. - hebegtem halkan, mintha ettől felém fordulna.

Mintha ettől eszébe jutnék, pedig ennek semmi esélye nem volt. Ha lett volna, nem hagyta volna, hogy egy csaj hozzá simuljon, és úgy pislogjon fel rá az idáig jól látható műszempillái alól. Borzasztó látvány volt. Louis tökéletes alakja magasodott a bárpultnál közvetlen előtte pedig egy szőke ribanc játszotta neki az agyát.

Nem bírtam megálljt parancsolni a könnyeimnek, így jobbnak láttam, elrohanni. Felpattantam, és kirohantam a legjobbnak vélt út felé. Egy sötét folyosóra érkeztem mosdót keresve. Ahogy beljebb haladtam, egyre biztosabb lettem benne, hogy ez nem a mosdók fele vezet. Oldalt egy nagy ajtó állt, amin a hátsókijárat felirat virított. Azt hiszem, nagyon rossz helyre tévedtem, de nem bántam. Itt legalább nem volt senki, így nyugodtan szabadjára engedhettem könnyeimet. Még jó, hogy nem tettem magamra szemfestéket, így nem volt minek elfolynia. A fények ütemesen villantak be a folyosóra, és a zene is bömbölt, én mégsem érzékeltem a külvilágot. A mellkasom szinte széthasadt. Annyira fájt, hogy megbíztam benne, és átvert. Azt ígérte, hogy soha nem bántana meg, és el akarja feledtetni a rosszakat az életemben. Erre még nagyobb fájdalmat okozott mint bárki. Benne megbíztam, azt hittem, Ő más lesz. Még rosszabb, hogy pont Ő ver át. Szorosan fontam össze magam előtt a karjaimat, kicsit talán mintha fáznék, és lehunytam a szemem. A hátam a falnak döntöttem, és próbáltam megnyugodni. Azon kezdtem agyalni, "Hogy jutok most haza? Mindenképpen haza kell még mennem a családjához, hisz nálam vannak a ruhák, náluk meg az enyém.".

Egy erős kar húzta magához a csípőm, majd még jobban a falhoz tolt. Ijedten pattant ki a szemem, és végigmértem a pasit előttem. Ugyanaz volt, aki annyira méregetett egy csaj mellől, és aki ott ült velünk kint is az előbb. Erősen nyomta le a csípőm, így nem tudtam mozdulni, míg a másik kezével a nyakam és az állam szorította, így kénytelen voltam arra fordítani a fejem, amerre Ő akarta. Ijedtség telepedett a szemembe, és féltem ettől a sráctól. Gonoszul elmosolyodott.

- Adjuk vissza a pasidnak, amit veled tett. Velem nem lesz gond. - nevetett fel reszelősen.

Remegtem a szavaitól. A félelem élesen nyilallt belém. Úgy éreztem magam, mint egy éve, vagy mint Zayn-nel. A srác meg akart csókolni, de a kezem magától cselekedett és az arcán csattant. Megnyalta a szája szélét az erőhatástól, majd mérgesen nézett rám.

- Rossz válasz Baby!

A szeme vággyal és gonoszsággal telt meg. Ijedten sikítottam egy aprót, és húztam összébb a szemem, mikor lendült a karja, hogy visszaadja erős gesztusom. Az arcomhoz kaptam, hogy védjem magam valamennyire, de lepetten jöttem rá, felesleges, ugyanis valaki elkapta a srác kezét, és a háta mögött kicsavarta. A támadóm szeme fájdalmassá vált. Egészen kihúzta magát, hogy ne szenvedjen annyira, és ne erőltesse meg úgy a karját, de Louis erősen szorította a háta mögött.

- Takarodj a barátnőmtől!

A szavakat a fogai között szűrte. Az állkapcsa megfeszült a haragtól.

- Azelőtt kellett volna gondolnod rá, hogy fájdalmat okoztál neki.

A srác, akinek nem mellesleg, még a nevét sem tudtam, megfeszített torokkal, reszelősen beszélt. Louis szeme ijedten pásztázott végig, majd ismét a pasira förmedt. Nem értette, mivel okozott fájdalmat...na persze.

- De nem akartam megütni. Takarodj innen!

Engedte el a srác karját, majd előre lökte a folyosón. A támadóm gonoszul felnevetett, majd még hátrakacsintott rá, és végleg elment. Kirázott a hideg a gesztusától. Ismét összefontam magam előtt a karjaimat, mintha fáznék. Ahogy ránéztem Louis-ra, ismét fájdalom járta át a testem. Nem bírtam elviselni, hogy pont Ő vert át. Oldalra vezettem a tekintetem, de ahogy kitárt karokkal, ölelésre közeledett, rákaptam. Valószínűleg láthatta a szememben a félelmet, mivel lassan állt meg,  és leejtette a karjait. Szomorúan nézett rám.

- Mit tettem Lex? Mi a baj?

Lepetten húztam fel a szemöldököm értetlenkedése láttán. Annyira hihető volt, annyira ártatlan.

- Láttalak azzal a csajjal a bárpultnál. Láttam, hogyan nézett rád a méteres műszempillái alól. Sajnálom, hogy én nem ragasztok olyat, nem kenem ki magam 50 tonna sminkkel, nem vagyok platinaszőke, és nincs focilabda méterű mellem. Végig kihasználtál. - hajtottam le a fejem szomorúan. Mindenáron meg akartam felelni neki. Mint anno Apának.

- Kicsim, nem használtalak ki. Soha nem tennék ilyet. Nincs szükséged ezekre, te így vagy tökéletes nekem. Ő a csak rólad beszélt, és autógrammot kért. Irigy volt rád, bár nem értem, miért, hisz egy agyrém vagyok. - jött közelebb.

Reménykedve néztem fel rá. Kicsit kételkedtem a szavaiban.

- Komolyan? Ezt akár most is kitalálhattad.

Még közelebb jött hozzám. Az illata megtöltötte az érzékeimet, és kezdett elbódítani. Lehunytam a szemem, ahogy belegondoltam.

- Kicsim, hazudtam én már neked? Soha nem vernélek át. Ez az igazság. Soha nem csalnálak meg, vagy okoznék neked fájdalmat. Kérlek, bízz bennem. - simított végig az arcomon, amitől kipattant a szemem.

Vészesen közel került hozzám. Kék szeme égette lelkem a félhomályban. Halványan elmosolyodtam, és aprót bólintottam. Hittem neki, és utáltam magam, hogy ilyet feltételeztem. Hisz most is megmentett. Ő mindig kihúz a bajból, és vigyáz rám. Arról nem is beszélve, hogy szeret. Hihetetlen, hogy ilyet tudtam gondolni. Talán azért, mert felek, hogy elvesztem.

Nyomott egy apró puszit a számra, amitől az ujjaim megkeresték az övéit, és egybefonódtak. Kimentünk a folyosóról, és megkerestük Lottie-t. Beletelt egy kis időbe, míg megtaláltuk. Eléggé ittas állapotban volt már.

- Lot, ideje menni! - fogta meg a kezét Louis, és elkezdte lehúzni a táncparkettről.

Végtére is igaza volt, hisz már 2 óra. Lottie nem tudott ellenkezni testvére szorításának, pedig szeretett volna. Louis maga előtt tartott a csípőmnél, míg húgát húzta maga után. Végül a klub előtt megálltunk.

- Miért rángattál el Louis! - akadt ki Lottie, és eléggé billegve találta meg azt a kevés egyensúlyt, amelyre még hagyatkozhatott.

- Mert mennünk kell.

- De én még nem akarok!

- Kérlek Lottie, menjünk haza. - kértem én is.

Látta rajtam, hogy baj van, így aprót bólintott. Hálás voltam, hogy megértette, és elindultunk haza. Louis a hóna alá vette Lottie-t, és támogatta a járásban, míg nekem fogta a kezem, és a másik oldalán tartott szorosan, védelmezőn.

- Mi a baj Lexy? - kérdezte egyszer a lány.

Ijedten Louis-ra kaptam a tekintetem. Nem hittem, hogy el kéne mondani Lottie-nak, de Louis felelt helyettem.

- Olyanra szerették volna rávenni, amit nem akart.

- Nem csodálom. Többet nem jövök veled bulizni. Minden pasitól azt hallottam, milyen tuti csaj vagy.  Nem csodálom, hogy Louis is kiszúrt magának. - nevetett fel a lány részegesen.

Szomorkásan lehajtottam a fejem. Tudtam, nincs tudatában a szavainak, mégis kicsit rosszul estek.

Halkan léptünk be a házba, mivel már mindenki aludt. Megkértem Louis-t, hogy várjon meg lent, míg ágyba dugom Lottie-t. Gondoltam, nem örülne neki, ha egy pasi vetkőztetné le, még ha a testvére is. Nagy nehézségek, és sok csitítás árán végre ott mertem hagyni az ágyában félig már aludva. Lementem Louis-hoz. A konyhában állt a pultnál, és vizet ivott. Megálltam tőle nem messze.

- Jól vagy? - kérdezte óvatosan.

Aprót bólintottam.

- Már másodszorra mentesz meg. Köszönöm. - húztam el a szám.

- Melletted nem unatkozom, az biztos. - mosolygott kedvesen.

- Miért történik velem mindig valami ilyen Louis? Megértem, hogy érted mindenki oda volt a klubba, de mi van benne, amitől minden pasi azt hiszi ki kell használnia?

Csóváltam a fejem szomorúan. Louis mosolyogva jött közelebb hozzám, és átkarolta a derekam.

- Hihetetlenül csinos és szép vagy, és van benned valami. A személyiségedben, amit a legtöbb pasi a védtelen nőnek értelmez, és azt hiszi bármire rávehet. A férfiak kiszúrják, hogy hordozod magaddal a fájdalmad, és sokak szerint az ilyen nő az ágyban olyan élvezetet nyújt, amit kevesen tudnak.

Eltartott egy ideig, amíg felfogtam a szavait. Nem értettem őket. Lehet azért, mert nekem nem férfiagyam van.

- De elrejtem a múltam. Nem értem.

- Ez férfi dolog. Kiismerjük a nőket. Pár pohár után nyitott könyvek. - nevetett fel halkan.

Kicsit mérgesen löktem meg a vállát, ezzel hátrébb kényszerítve magamtól. Vigyorogva hagyta, pedig mindketten tudtuk, tiltakozhatott volna hatalmas erejével. Tudtam, hogy én kérdeztem, és Ő csak válaszolt. Igazából magam sem tudom, milyen választ vártam, de nem ilyet. Az is furcsa volt, hogy nem úgy mondta "könyvek vagytok". Mintha én nem lennék nő.

- Fogalmad sincs a nőkről. Nem olyan egyszerű minket kiismerni. - fontam össze magam előtt a karjaim. Szélesen elmosolyodott, és viccesen utánozta le a mozdulatsorom. Ugyanúgy helyezte a kezei maga előtt, amitől kicsit elmosolyodtam, majd gyorsan rendeztem komoly arcvonásaim.

- Nem is rád gondoltam. Azokat a nőket egyszerű, akik csak egy éjszakára vagy éppen egy hétre jók. Több nincs a személyiségükben. De minden egyes veled töltött nap újabb meglepetéseket hoz számomra, és alig várom, hogy végre kiolvassam a Te könyved, de azt hiszem, ennek a regénynek soha nem lesz vége. - felelte mosolyogva.

Ámulva ejtettem le a kezeimet magam elől. Louis szavai mindent jóvá tettek. Nem csak a ma estét, hanem az egész életem. De Ő már sokszor váltotta meg a világot az én szememben. Azt hiszem, elmondhatom, Ő az én Istenem. Ő képes a csodákra, még ha nem is úgy, hogy vízen jár. De az én világom falait Ő emelte a magasba égi kénnyel. Louis látva a felmérhetetlen szeretet a szememben, melyet engedtem kitörni, közelebb lépett hozzám. Lágyan nyomta rózsaszín ajkait enyémekre. Nyelve azonnal bejutásra talált, és alig várta, hogy összetalálkozzon enyémmel. Az állandó szokásom, most is megtörtént. Nem tehetek róla, a kezem magától emelkedett Louis hajához, és túrt bele élvezettel. Az Ő keze sem tétlenkedett a derekamon. A meglepő az, hogy ezúttal nem felfelé, az arcom felé indult el, hanem lefelé. Élvezettel markolt a fenekembe, és lágyan ujjai közé szorította lüktető bőröm. Lepetten sóhajtottam a csókunkba, amitől kuncogva távolodott el. Eszembe jutottak annak az estének a történései. A cselekedeteink filmként peregtek le szemem előtt, amitől kirázott a hideg. Louis mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra, és összekulcsolta az ujjainkat.

- Menjünk lefeküdni! - kértem álmos mosollyal.

Kedvesen bólintott, majd felhúzott a szobájába.

Az egyszemélyes ágyán, a sarokba egy nagypárna, takaró és két kispárna pihent. Elmosolyodtam a gondolaton, hogy Joy mennyit tanakodhatott rajta, vajon hogyan kéne nekünk megágyazni. Ledobtok a ruhákat, majd Louis egyik régi pólójában, és bugyiban másztam be az ágyba, míg rajta szokásához híven csak egy boxer volt. A tökéletes felsőteste teljes életnagyságban pompázott előttem. Nem bírtam levenni a szemem erről a tökéletes srácról, ahogy bemászott mögém az ágyba. Sokat mocorgott és nagy mozdulatokkal, amitől teljesen az ágy szélére kerültem.

- Louis, leesek! - szóltam rá, mikor még mindig nem bírt nyugton maradni.

Ahogy kimondtam a szavakat, egyből szorosan karolt át derekamnál, és hátrahúzott. Erősen tartott maga előtt, nehogy leesek. Halkan felnevettem, majd felé fordultam. A keze a hasamról a hátamra csúszott. Édesen nézett le rám nagy kék szemeivel.

- Louis, szeretnék én lenni a fal felől... - hebegtem halkan.

A szeme zavartan kikerekedett, majd édesen elmosolyodott.

- Ilyet még soha nem kért egy lány sem az ágyamban...kár...pedig szívesen öleltelek volna magamhoz hátulról... - mosolygott rám gonoszul.

Kicsit elfantáziáltam, milyen édes lenne Louis, de arra jutottam, elölről is hozzá tudok bújni.

- Majd megoldjuk máshogy.

- Miért? - kérdezte vigyorogva. Látszott, hogy már csak húzza az agyam, de elfogadtam.

- Nem tudom. Szeretném ha a hátam mögött lenne a fal, előttem pedig Te. Jobban érezném magam. - hebegtem zavartan, és el is pirultam, de nem látszott a sötétben.

- Megnyugtat, ha előtted és mögötted is védelmet érzel. Biztonságban vagy velem. - mondta komolyan. Kimondta és tudta, mit éreztem, amin először meglepődtem, majd elmosolyodtam.

Louis engedelmesen fordult a hátára, és a hasára húzott. Lepetten fogtam fel, hogy én tulajdonképpen most a csípőjén ülök. Lenéztem erre a csodás Istenre alattam. Tökéletes mellkasa összes izmát kivettem az ablakon beszűrődő holdvilágban. Tökéletes arcán mámoros mosoly égett, és kék szeme virított a sötétben. Az ajkamba haraptam a látványtól, majd gyorsan lefordultam róla. A szívem száguldott, mikor ismét felém fordult. Az arcom a párnába temettem, hogy ne lássa kínos vigyorom. Mellkasa az enyémhez simult. Mikor felnéztem, elégedett vigyorával találtam szembe magam.

- Mitől lett ilyen gyors a szívverésed? - kérdezte huncut hangsúllyal.

Pontosan tudta, mitől, mégis tőlem akarta hallani. Nem feleltem, csak ismét a párnába temettem az arcom. Louis édesen felnevetett, és nyomott egy puszit a fejemre.

- Imádlak.

Hallottam a hangját, majd átkarolta a derekam, és magához húzott. A fejem a másik, nyújtott kezén támasztottam, és a nyakába temettem az arcom. Magamba szívtam mindig tökéletes illatát, amely lassan teljesen kikapcsolta az érzékeimet.