26. ~Sajnálom.*

- De...mióta? - kérdezte óvatosan Liam mikor már mindenki a párnákon ült oldalt.

Louis kedvesen szorongatta a kezem, miközben ölelt. Egy törölközőbe bugyoláltam magam, mivel a lenge pulcsi a bőrömhöz tapadt, és láthatóvá tette halvány vágásaimat. Louis tudta, nem akarom, hogy meglássák, így adott nekem egy törölközőt azzal az indokkal, nehogy megfázzak, holott ez esélytelen lett volna ebben az időben.

- Már egy hete. - felelte Louis mosolyogva.

- Pontosabban? - ráncolta a homlokát zavartan Niall.

- A buli estéje óta.

Louis szavai hallatán Zayn-re kaptam a tekintetem. A szemében haragot véltem felfedezni, ami ellenünk irányult Tommo-val. Ez megrémített. Ijedten rezzentem össze, mikor Zayn hirtelen felpattant, és besietett a házba.  Lehajtottam a fejem. Louis először a srácra nézett, majd rám. "Tudtam. Pont ettől féltem."

- Ne is törődj vele. - mosolygott rám kedvesen Liam.

Meglepett hogy ezt pont Ő mondja. Olyan sokat kérdezgettek még, aztán átterelődött a szó másra is, de engem csak nem hagyott nyugodni az a tudat, hogy Zayn miattunk rohant így be. Magam sem tudom, honnan de hirtelen hatalmas erő kerített a hatalmába, amely arra késztetett, keressem meg a srácot, és beszéljek vele. Nem bírtam elviselni a tudatot, hogy fájdalmat okoztam neki. Bár Ő is megtette ezt velem. Felálltam, mire mindenki rám kapta a tekintetét, de főleg Louis. 

- Mindjárt jövök. - mondtam.

Már fordultam is meg, de Louis óvatosan megfogta a kezem. Ülésből nézett fel rám.

- Hova mész?

Gondolom látta rajtam, hogy nem csak úgy megyek be. Valami komoly ok vezérelt.

- Beszélnem kell Zayn-nel. - jelentettem ki.

Louis szemébe aggodalom telepedett. Tudtam, hogy nem akar kettesben hagyni engem ismét Zayn-nel, de muszáj volt. Ez az én harcom. Én indítottam el ezt a lavinát, nekem is kell helyrehoznom.

- Óvatosan. - figyelmeztetett azzal az édes féltéssel, amellyel szokott.

Aprót bólintottam válaszul, majd bementem a házba.

Tudtam, hol találom Zayn-t. Egyenesen a szobája fele vettem az irányt. Kicsit féltem ettől a beszélgetéstől, de muszáj volt. Felértem a lépcsőn, és a rémisztő ajtó felé vettem az irányt. Ahogy ránéztem, eszembe jutott a sok, fájdalmas emlék, mely ide kötött. Zavartan kaptam a fejem a padlás lépcsőjének az irányába, mikor egy halk puffanás ütötte meg a fülem. "Mindenki lent van, akkor ez csak Zayn lehet. Lehetséges lenne, hogy fönt van?!" futott át az agyamon. Irányt váltottam, és a felfelé vezető lépcső fele indultam. Még egy puffanás, majd még kettő. Nem tudtam, ez mi lehet. Halkan, félénken sétáltam fel a lépcsőn. Megláttam, mik ezek a hangok. Zayn teljes erejéből vágta a kis nyilakat a darts táblához. Aligha találta el eredeti célpontjait, mégis éreztem, most nem ez a fontos neki. Le akarta vezetni a feszültséget, és ezt találta legjobb megoldásnak. Mérgesen tépte ki a nyilakat a táblából, majd visszaállt eredeti helyére, és még erősebbeket dobott. Szinte hallottam, ahogy suhog a nyíl a levegőben. Megrémített, mekkora ereje van.

- Zayn. - mondtam halkan, miközben óvatosan lépkedtem felé.

A hangomra egy pillanatra lehunyta a szemét, és beszívta a levegőt, majd teljes erejéből a táblához vágta az utolsó nyilat. Remegve torpantam meg haragja láttán. Féltem tőle. Azt hittem ez az érzés már elmúlt, de úgy tűnik, tévedtem. Lassan nézett rám. Nagy, barna szemében forrongott a düh. Kérdőn vizslatott, azt várva, áruljam el, mit akarok.  Remegő hangon, halkan mondtam ki a szavakat.

- Haragszol rám?

- Mit változtatna a helyzeten a válaszom? - felelte egyszerűen és tömören.

Erősen tépte ki a nyilakat a táblából ismét, de ezúttal talán túl meggondolatlan volt. Felszisszent, és maga felé fordította tenyerét. A hüvelykujjával szorította a tenyere alján a nyilakat. Valami vöröset láttam megcsillanni. Ijedten siettem hozzá. Minden félelmem kiszállt. Én tudtam, mennyire rossz a vágás, és nem akartam ilyet látni Zayn-nen.

- Te jó ég. Vérzel!

Végig akartam mérni a mutatóujját, de összerezzentem, mikor elkapta előlem. Letette a nyilakat a billiárd asztal szélére. Ijedten figyeltem, ahogy rám emelte lángoló tekintetét.

- Zayn, jól vagy? É-én csak segíteni akarok neked. M-megnézhetem a kezed?

Halkan beszéltem, alig bírtam kinyögni valamit. "Miért kerülök, én mindig ilyen idióta, félelmetes helyzetekbe? De igazán nem lehet egy szavam sem, hisz én okoztam magamnak a bajt." Zayn hozzám jött. Közvetlen előttem megállt.

- Eleget segítettél már. Engem ellöksz magadtól, de Louis-t még aznap este beengeded az ágyadba?

Zayn mérges volt, amitől megrémültem, de azt hiszem teljesen félreértette a helyzetet. Olyan bátorság, és harag gerjedt bennem a feltételezésétől, mint még talán soha.

- Nem. Zayn, én nem feküdtem le Louis-sal. Senkivel nem feküdtem le. Nem érted ezt az egészet. Durva vagy és vad, míg Louis gyengéd és érzékeny. Nézz magadba! Tudod egyáltalán, hol vannak a szüleim, vagy mi történt velem? Semmit nem tudsz Zayn. Nem érted, mit miért teszek, neked csak a külsőm kellett. Semmi más. - akadtam ki.

Magam sem tudom, mi ütött belém. Talán az mérgelt fel, hogy még Ő van megsértődve, mikor Ő erőszakoskodott velem. Nem várhatja el, hogy ezt is lenyeljem neki.

- Akkor ezért nem hagytad nekem. Ezért vagy ilyen. Félsz, mert még soha nem... - akarta kimondani gonoszsággal, mikor látta hirtelen felindulásom. Megleptem.

- Nem. Mondom, hogy nem ismersz. Neked csak a következő áldozat vagyok. Nem tudsz a múltamról semmit....- nagy sóhajjal, halkan folytattam. - Azért löktelek el, mert 4 éve ugyanezt tették velem egy sikátorban, mint Te. Nem kértem belőle ismét.

Láttam, ahogy Zayn szeméből eltűnik a harag. Mintha ettől a mondatomtól megértett volna mindent. Legalábbis azt, hogy miért löktem el magamtól. Fájt kimondanom neki ezt. Mintha megsajnált volna. Zavartan pislogott rám. Tudtam, hogy érti, amit mondtam, de nem bírta felfogni. Óvatosan jött hozzám közelebb, és halkan kezdett beszélni.

- Sajnálom...én nem tudtam. Ne haragudj!

- Te haragszol rám Louis miatt? - kérdeztem óvatosan.

- Nem. Ha neked Ő kell, hát oké. Igyekszem nem nehézségeket okozni. - felelte komolyan. Láttam a vágyat a szemében, ahogy végigmért. Az a baj, hogy más nem társult mellé...vagyis nem is baj, hisz én Louis-t szeretem.

- Köszönöm.

- Én is. - felelte.

Mosolyodtam el, mire Ő is.

Annyira boldog voltam, hogy sikerült ezt megbeszélni Zayn-nel, és végre nem lesznek gondok...remélem. Bár a múlt héten is ezt gondoltam, mikor elsimítottuk reggel a dolgokat. Remélem, ezúttal nem lesz a vitánknak folytatása, és nyugodt lehetek Louis mellett. Elindultunk le Zayn-nel, de én megálltam a lépcső alján az első emeleten.

- Mindjárt megyek, csak beugrok a mosdóba.

Válaszul mosolyogva bólintott, majd elindult tovább le, pont ellenkező irányba, mint én. A tükör előtt végigmértem magam. A hajam már kevésbé volt nedves, és a pulcsim lenge anyaga is hamar megszáradt. Ez kicsit feldobott, de szükségem volt száraz ruhákra. Haza kellett mennem. Kopogás ütötte meg a fülem.

- Itt vagyok. - szóltam ki.

Azt hittem, valaki be akar jönni. Hálás voltam, hogy az illető kopogott, és nem rontott be.

- Tudom. Bejöhetek? - nevetett fel egy édes hang.

Egyből kapcsoltam: "Louis!". Elmosolyodtam, majd feleltem neki.

- Gyere!

Az ajtó lassan kinyílt, és Louis jött be rajta. Mintha kitalálta volna a gondolataimat, egy adag ruha volt nála.

- Hoztam neked száraz cuccot.

Mosolyogva letette a ruhákat a pult szélére, majd megállt szorosan előttem. Lenéztem a kupacra. Volt ott egy olyasmi farmer, mint amit viseltem, és egy fehér póló. Zavartan emeltem a tekintetem Louis-ra. Hálás voltam neki a ruhákért, de nem értettem. 

- Honnan szerezted ezeket?

 Louis elhúzta a száját, és kelletlenül felelt, de egyben szeretet is volt benne irántam.

- Taylor-tól.

A szemeim kikerekedtek, és zavartan néztem rá. Nem hittem el, hogy Louis képes megkérni Taylor-t, adjon nekem ruhát. Már arra gondoltam, hogy a lány akarta behozni, csak Louis elvette tőle, és Ő akart meglepni. Muszáj volt rákérdeznem.

- T-te tényleg kértél Taylor-tól ruhát nekem?

Elnevette magát a bizonytalanságomon, majd magához húzott. A melltartóm még igencsak vizes volt, így ahogy hozzá bújtam, éreztem, amint kinyomódik belőle a maradék víz is. De Louis-t nem zavarta, hogy benedvesítem amúgy is meztelen felsőtestét. Sőt, még nevetett is rajtam, mikor megérezte, hol vagyok a legvizesebb.

- Igen. Tudod, hogy érted megteszem. Még Ő is meglepődött, mikor megkértem, de egyből elmosolyodott és segített. Először fürdőruhát akart adni, de inkább sima ruhát kértem. Már várom, mikor kéri vissza a szívességet. - mondta a végét immáron gúnyosan. Inkább nem feleltem semmit. Nem akartam vitába szállni emiatt Louis-sal.

Mikor eltoltam magamtól, hogy mégsem legyen olyan vizes, nevetve mért végig.

- Sajnálom, de melltartót nem tudtam szerezni. Azt hiszem, igencsak kicsi lenne a Taylor-é. - vágott egy grimaszt, ahogy rágondolt a lány felsőtestére. Igaza volt. Nekem sincs nagy mellem, szerintem épp átlagos. A méretem normális, és megelégedtem vele. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy nagyobbra csináltatom, vagy push-up-os melltartót hordjak. Taylor bőségét nem tudom, de jóval kisebb az enyémnél. Nem mondanám deszkának, de tény, hogy kisebb a mérete nálam, ami nem feltétlen rossz. Elvégre nem a külső a lényeg, és Harry halálosan szerelmes belé.

- Ezt értsem úgy, hogy ha olyan mellem lenne, mint Taylor-nak, nem lennél velem? - játszottam vele kicsit. Tudta, csak viccelek.

- Nem. Nálam nem ez a fontos. Sokkal lényegesebb, hogy miért van velem az illető. Azért, mert több hírnevet akar magának, vagy mert a személyiségem kell neki, amire mindig számíthat. - hasonlított össze Talyor-ral, amin elmosolyodtam. Ezt látva Ő is így tett. - Öltözz át!

Bólintottam, és vártam, míg kimegy, de csalódnom kellett. Louis nem hagyta el a szobát, csupán csak a fal felé fordult. Elnevettem magam.

- Louis! Így hogy öltözzek át?

Nem nézett rám, csak kicsit oldalra fordította a fejét. Még így is láttam, ahogy édesen mosolyog. Háta tökéletes íve hívogatta magához kezem, de ellent mondtam a csábításnak. Maga a látvány csodás volt.

- Megígérem, nem nézek oda! Szeretném látni, mikor kész vagy.

- De ígyis-úgyis ebbe megyek ki. Nem kell itt állnod.

- Kínosan érzed magad, ha háttal állva bent maradok, míg öltözöl? Feszélyezve vagy a jelenlétemben? - kérdezte óvatosan.

Tudtam rá a választ, de tisztában voltam vele, csak meg fogom bánni. Viszont, ha hazudok, Louis kiszúrja, így maradtam az őszinteség mellett.

- Nem.

Szélesen elmosolyodott, majd visszafordította előre a fejét.

- Remek. Nem fogok kukucskálni. Így görbüljek meg!

A feje mellé nyújtotta a kezét, melyen a mutató ujja be volt hajlítva. Ezzel jelezte, hogy ha megszegné ígéretét, így fog járni. Tudtam, ez csak vicc, mégis hittem neki.

Óvatosan vettem le a már szinte száraz lenge pulcsim. Örültem, hogy már nem vizes, így vissza tudtam venni, hogy ne látszódjanak a vágások. Gyorsabban vettem a levegőt, mikor levettem a fekete trikóm is. Louis jelenléte nem zavart, mégis féltem tőle, hogy meglát. Azt hiszem, kegyetlenül szégyenlős vagyok. Óvatosan pattintottam ki a melltartómat hátul. Most ne forduljon meg. Taylor cuccai között tényleg nem volt melltartó, de annak nagyon örültem, hogy egy bugyit legalább kaptam. Bár...választhatott volna mást is, mint egy fekete csipkés tangát. "A lényeg, hogy van.". De abban is biztos voltam, hogy Louis látta, milyen fehérneműt szánt nekem Taylor, és egyáltalán nem volt ellenére. Sőt. Felkaptam a fehér pólót. Kicsit idegesítő volt a tudat, hogy melltartó nélkül kell majd 6 srác elé állnom. Még szerencse, hogy legalább meleg van. Láttam Louis hátán, ahogy szaporábban veszi a levegőt, bár ezt próbálta leplezni. "Hiába, csak egy csaj öltözködik mögötte...pasik...". De egy rossz szavam nem lehet Louis-ra, hisz szerettem. Lekaptam  nadrágom. Csak egy francia-bugyi volt rajtam. Ha eddig nem pirultam el, hát most megtörtént. Sietősen kaptam le azt a vékony textildarabot, és a  helyére Taylor-é került. Gyorsan húztam magamra a farmert. Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor megláttam, hogy a nadrág pontosan olyan hosszú, mint az enyém volt. Eltakarta a sebeimet. És az a tudat is megnyugtatott, hogy immár ismét teljesen fel voltam öltözve. Magamra kaptam a lenge pulcsim, és a megigazítottam magam a tükörbe.

- K-kész vagyok. - hebegtem halkan, mire Louis széles vigyorral az arcán megfordult.

Végigmért, majd egy "hmm"-ögő hanggal nyugtázta, tetszik neki a látvány. Közelebb jött hozzám, és átkarolta a derekam.

- Sokkal jobban áll neked.

Nem tudtam, erre mit kéne felelnem. Inkább csak lehajtottam a fejem, hogy ne lássa, amint egy kevés pír felszökik az arcomra. Louis édesen felnevetett, majd nagyokat szippantott a levegőből. Zavartan néztem fel rá. Már komolyan kezdtem megijedni, hogy a klóros víztől rossz illatú lett a hajam, vagy fene tudja. Louis a nyakamhoz hajolt, és ismét mélyen beszívta a levegőt.

- Talyor-szagod van. - jelentette ki.

Fintorogni kezdett, de azért csillogott  szeme. Elhúzott szájjal néztem le az öltözetemre. Tulajdonképpen nem is tudom, mit várt, mikor a lány ruhájába voltam. Csak a kis pulcsi volt az enyém, de az jelen pillanatban klór szagot árasztott a víztől.

- Viszont ezen könnyen segíthetünk.

Huncut mosolyt villantott rám, és kinyitotta a mellettünk lévő szekrényt. Kivett belőle egy üveget, amelyen az Armani felírat virított. Tudtam, mire készül, így nem ért váratlanul, mikor a nyakamra fújt. Ennek ellenére mégis összerezzentem, mikor a permet a nyakamhoz ért. Louis kuncogva fújt végig jó vastagon. Már totálisan Louis illatom volt, és abban is biztos voltam, hogy rám fújta minimum az üveg negyedét. De Őt ez egyáltalán nem zavarta. Elégedetten hajolt a nyakamba, és szagolta meg a végeredményt.

- Az én illatom. - motyogta a nyakamba elégedett hangon.

Elmosolyodtam. Hihetetlen, mennyit jelentett neki. Olyan érzésem volt, mintha részben ezzel is az lenne a célja, hogy mindenkivel tudassa; az Övé vagyok.