II. 9. ~Zsarolás.*

Kedves Olvasóim!

Megértem, hogy mindjárt jön a suli, de kérlek titeket, ne engem büntessetek miatta. Jól van, ez csak vicc volt. Én is utálom a sulit. Szóval arra akartam kilyukadni, hogy elfáradtatok kicsit úgy látom, ugyanis meglepően lecsökkent a kommentek száma alul.

A részről annyit, hogy olyan fordulat van benne, amire szerintem egyikőtök sem számított az előző olvasása közben. Mondjuk úgy, hogy Zayn eléri a VALÓDI célját....  

Jó olvasását nektek, és várom a komikat. #simle #enjoy

II. 9. ~Zsarolás.*

*Sandy szemszögéből*

Lottie izgatottan indult el ismét a szekrény felé. Nem értettem, mire fel ez a hamar készülődés. Hisz még bőven volt időnk. Még délután 2 sem volt. Louis reggel hazament, és majd jön vissza 8 fele. Furcsa ezt mondani, hogy hazament, mikor szinte már nálam lakik, de azért csak az az otthona. Mosolyogva dőltem az ajtókeretnek, és figyeltem Lottie-t, ahogy válogatja a ruháit. Nem tudom, mit, de valamit nagyon nézett a szekrénybe. Elnevettem magam, amikor mérgesen becsukta a szekrényajtót. Fogalmam sem volt, mitől lett hitelen ennyire furcsa.

- Mit csinálsz Lot?

Rám kapta a tekintetét. Kis ideig komolyan méregetett, majd csak sóhajtott, és kiment mellettem a szobából. Szinte láttam, ahogy harcol benne valami. Azt hiszem, el akarta mondani, mi a gond, de valami megállította ebben. Ezt nem értettem. Azt hittem, mindent megbeszélünk. Utána mentem, és zavartan leültem mellé a kanapéra. Nem mondtam semmit, csak méregettem. Nem nézett rám, maga elé meredt, de tudta, figyelem. Nagyot sóhajtott, és végre rám emelte a tekintetét. Bebizonyosodott, amit gondoltam. Pontosan láttam az arcán, hogy valami harcol benne.

- Elmondom, de ne áruld el Louis-nak, kérlek.

Ez meglepett, hisz olyan jóba lettek a testvérével. Azt hittem, már nincs olyan, amit ne tudnának megbeszélni.

- Nem mondom el, ha nem akarod.

Hálásan nézett rám, mire én próbáltam egy megnyugtató mosolyt villantani. Lehajtotta a fejét, és elpirult. Azt hiszem, már sejtettem, hogy pasi lesz a dologban, de soha nem hittem volna, hogy pont Az a pasi. 

- Tegnap este leléptünk Zayn-nel, és megcsókolt. Istenem, nem tudom, meddig smárolhattunk a fa alatt, de annyira mennyei volt.

A szemem lepetten kerekedett ki a szavaira. Nem bírtam felfogni. "Pont Zayn? Lottie-t is behálózta, de én már tudtam, mit tervez. Tudtam, mi a szándéka. Lottie-nak egy pár kell, de Zayn képtelen a szerelemre. Egyszerűen kimaradt belőle ez az érzelem.". De a lány csak csillogó szemekkel mesélt tovább.

- És tudom, hogy azt mondtam Louis-nak nem áll szándékomban, de már nagyon nehezen tudtuk magunkat türtőztetni tegnap este is, és azt hiszem...Zayn annyira tökéletes, és Ő lenne a legjobb.

Nehezen tudtam felfogni a szavai jelentőségét, de mikor sikerült, mindent megértettem. Hisz én is ezt éreztem, mikor Zayn behálózott. De nem akartam, hogy Lottie is így járjon. Ő nem tudja, milyen Zayn. Én sem tudtam az elején, de megtapasztaltam, és nem akarom, hogy Ő is csalódjon benne. Láttam, hogy a lány választ vár tőlem, de én a döbbenettől, csak hebegi tudtam.

- Lot...Zayn... Te jó ég, ne!

Zavartan nézett rám, és nem értette a reakcióm. Mély levegőt vettem, hogy megnyugodjak. Immáron kénytelen voltam mindent elmesélni neki, hogy megóvjam.

- Emlékszel, hogy tegnap meséltem neked a vadász típusú pasikról, és hogy engem Louis mentett meg egy ilyen embertől? - válaszként csak bólintott, amitől kicsit megnyugodtam, hisz nem kellett elölről kezdeni azt a részt. - Lot, az a pasi Zayn volt. Louis előtt Zayn-nel jártam, de az óriási hiba volt. Azt hittem, szeret, mivel gyengéd volt az elején. Aztán bepiált, és erőszakos volt velem. Louis mentet meg, és végül bevallottuk egymásnak az érzelmeinket. Zayn nem olyan gyengéd és jó, mint amilyennek te hiszed. Ő egy vadász. Perrie-vel is hónapok óta csak játszik. Képtelen a szerelemre.

Lottie lepetten nézett rám. Nem bírta felfogni a szavaim súlyát, láttam a szemében. Nem hitt nekem, ami kiakasztott. Próbáltam megóvni, de nem ment. Louis sem tudhatta meg, hisz akkor végképp elszabadul a pokol a kettejük között.

- Nem. Sandy Zayn nem ilyen. Hidd el, már más lett. Ő nem játszik velem, éreztem a csókjából, hogy komoly szeretetet érez.

"Basszus! Nem igaz, hogy nem hisz nekem!".

- Én is azt hittem Lottie. Képes ezt elhitetni veled, de azóta is csak veszekszünk. Nem kellenek neki semmire a nők, csupán örömszerzésre.

Elképedt a mondatomon. Tudtam, hogy dúlnak benne a hormonok, és valahogy éreztem, hogy Ő nem állna ellent Zayn-nek, mint én.

- Inkább mondd meg Lex, ha nem akarod, hogy a volt pasiddal smároljak. Azt hittem, neked ott van Louis.

Nem hittem el, hogy tényleg ezt mondja. Lefagytam. "Zayn ellenem fordította Őt a puszta külsejével. Ijesztő, mikre képes ez a srác egy csókjával. De a legrosszabb, hogy ezzel tisztába is van, és ki is használja.".

- Hogy mondhatsz ilyet Lot?! Én Louis-t szeretem, undorodom Zayn-től. Nem látod, hogy csak védeni akarlak tőle? Nem akarom, hogy úgy járj, mint én. 4 év van köztetek. Ő nem olyan, mint a srácok, akikkel eddig jártál.

Kicsit megenyhült villámokat szóró szeme, amitől megkönnyebbültem.

- Oké. Elhiszem, de kérlek, hagyd, hogy úgy éljem az életem, ahogy akarom.

Hihetetlen, mennyire makacs lány volt. Semmivel nem tudtam meggyőzni. Nagyot sóhajtottam.

- Csak kérlek, gondolj arra, Louis nem véletlen félt tőle, és én sem ok nélkül hagytam ott.

Aprót bólintott, majd bement a szobába.

Azt kívántam, bár olvashatnék a gondolataiban. Bár tudhatnám mit gondolt akkor! De ez képtelenség volt. Csak reménykedtem benne, hogy megértette, mitől próbálom védeni. Tudtam, nem mondhatom el Louis-nak, hisz akkor végképp összeveszne a két srác, azt meg nem akartam. Tudtam, ha Zayn ismét megcsókolja Lottie-t, nem áll le, és a lány sem fog ellenkezni. De Lot ennél jobbat érdemelt volna. Egy romantikus ágyban az igazi mellett kéne megtapasztalnia azokat a dolgokat, amiket Zayn-nel csak egy fesztiválon kap meg durvasággal vegyítve.

***

Louis megékezett 8 körül. Lottie a délutáni szándéka ellenére, most meglepően átlagos ruhákban indult el velünk. Akkor féltem, hisz a srácok már 5 óta kint vannak, csak mi késtünk, ugyanis Louis és Harry interjúmeghívást kapott. Hirtelen jött, és csak kettejüket hívták. Természetesen Ők nem tudtak nemet mondani, így vártunk rájuk. De azzal, hogy három órás lemaradással érkeztünk, bajt is szerzünk nekem. Hisz a srácok már biztos piásak lesznek. Egy részeg Zayn pedig soha nem jelent értelmes Zayn-t, ha beszélni akarok vele. Olyan negyed 9 fele megérkeztünk, ami még éppen jó idő volt. Már majdnem besötétedett, és mi egyből vettünk magunknak italt, majd megkerestük a többieket. Éppen tomboltak Macklemore-ra, és már most összekapaszkodva énekelték a Thirftshop-ot. "Ez az én formám...részegek.". Viszont nem kellet sok, és mi is kezdtünk kicsit elbódulni. Táncoltunk a tömegben. Gondosan ügyeltem Lottie-ra és Zayn-re, akik ugyan nem értek egymáshoz, mégis a másik felé sandítottak. Éreztem, itt még lesz valami, ha nem lépek. Valami, ami esetleg maradandó, fájdalmas emléket fog hagyni Lottie-ban. Ezt nem akartam. Éppen Louis-sal táncoltam, mikor feltűnt, Zayn eltűnt. Ijedten kapkodtam a fejem, hogy megtaláljam Lottie-t, és legnagyobb megkönnyebbülésemre Ő még ott ugrált Liam mellett. "Most vagy soha. Ha még most lépek, talán komolyabb következmények nélkül megússzuk a mai estét.". Louis felé fordultam, és a füléhez hajoltam.

- Vissza kell mennem a sátorhoz. Kérlek, nagyon figyelj Lottie-ra, és ne engedd el, míg nem jövök vissza.

Louis szó nélkül bólintott, és átállt a lány mellé. Hálás voltam, hogy nem kérdezett semmit. Nem akartam megkockáztatni, hogy esetleg Lottie elszökjön Zayn után, és ez az egész egy előre eltervelt dolog legyen.

Magam sem tudtam, merre kéne mennem, de valamiért a sátrak fele vettem az irányt. Talán azért, mert azt mondtam Louis-nak oda megyek. Nem meglepő módon a sátor üres volt, bár valójában én is tudtam, nem lesz itt Zayn. Arra gondoltam, talán cigizik, hisz legtöbbször azt szokott. Tudtam, azt soha nem teszi sok ember előtt, mert szégyellte. Így aztán tovább mentem a sátrak között a park széle fele. Nem tudom, miért pont erre indultam, valami ezt súgta belül. Elértem a park széléhez, a nagy betonkerítéshez. Zavartan néztem szét. Megfordultam, hogy elindulok visszafele, de a szemem sarkában észrevettem egy kis világító pontot. A pont egy nagy fűzfa alatt volt, és alig lehetett látni a lehajló ágaktól. Csak éppen pár szögből villant ki. Most éppen megemelkedett, felerősödött, mikor valaki beleszívott a cigibe, majd ismét leereszkedett a föld felé. A mozdulat és az alak görnyedtsége ismerős volt, mégis kicsit tartottam tőle. Részben talán, mert tudtam, mi vár rám ezalatt a beszélgetés alatt, részben meg féltem, hátha nem is Ő az. Óvatosan indultam el a fűzfa fele, és lassan bújtam be az ágak között. Rám emelte a tekintetét, és jól láttam a távoli fényekbe, ahogy meglepődik.

- Sandy? Mit csinálsz te itt?

Látszott, hogy nem engem várt. Tartottam köztünk a megfelelő távolságot, hisz féltem tőle kicsit, de Lottie-ért ezt nem mutattam.

- Nem rám számítottál?

Gondoltam, játszok vele kicsit, hogy ne érezze magát annyira magasan, de így visszagondolva bár ne tettem volna. Ledobta a cigit a földre, és eltaposta.

- Nem. Őszintén szólva Lottie-t vártam, de örülök, hogy Te jöttél helyette.

Felmérgelt, hogy még ki is mondja; szerelmem húgára hajtott, de nem mutattam dühöm. Nem adtam meg neki azt az örömet, hogy lássa, mennyire kiakaszt.

- Maradj távol tőle Zayn! Nem vagy méltó Lottie-hoz, sokkal jobbat érdemel nálad.

Mélyen felnevetett, mire még inkább felment bennem az a pumpa, de igyekeztem lenyugtatni magam.

- Szerintem fülig belém zúgott, ahogy Te is. Miért állsz ellent nekem Sandy? Látszik, hogy nem sokáig bírod már.

Önelégült arrogancia áradt a hangjából, és piaszag a testéből. Közelebb jött hozzám, közben önelégült vigyor égett az arcán. Meg akartam hátrálni, de erőt vettem magamon. Tűrtem égető pillantását, ami azt hiszem, még inkább boldoggá tette.

- Nem vagyok szerelmes beléd Zayn. Csupán undort érzek irántad. Nem akarom, hogy Lottie is akkorát csalódjon benned, mint én.

Feleltem komolyan. Már alig volt köztünk valamennyi távolság, ami kezdett kiakasztani, de a világ összes pénzéért sem törtem volna meg komoly, érzéketlen álcám. Azt hiszem, sokat fejlődtem Louis mellett.

- Honnan veszed, hogy csalódna bennem? Te is csak azért gondolod így, mert nem hagytad, hogy befejezzem, amit elkezdtem. Ha hagyod, könyörögnél, hogy tegyem újra.

Ezúttal rajtam volt a sor, hogy önelégültem felnevessek. Gondoltam, legjobb ha a saját fegyvereit használom fel ellene.

- Azt te csak hiszed. Nekem nem kellesz Zayn.

Lepetten méregetett, ahogy nevetek úgy, mint Ő, majd elégedetten elmosolyodott. Azt hiszem, ez nem úgy sült el, ahogy én akartam.

- Jó. Tetszik, hogy felhasználtad a módszerem. Békén hagyom Lottie-t egy feltétellel.

Komolyan beszélt, és még közelebb állt hozzám. Felnéztem rá, hisz sokkal magasabb volt nálam, de álltam tekintetét. Kicsit féltem ettől a feltételtől. Tudtam, nem fogom szeretni, de azért rákérdeztem.

- Mi lenne az?

Úgy éreztem, Lottie-ért megtenném, bár nem tudom még, mi az. Hisz Louis húga, és ha rajtam múlna a fájdalma, soha nem bocsájtanám meg magamnak. Zayn elégedetten elmosolyodott. Belemarkolt a fenekembe, és magához rántott. A levegő ijedten szaladt ki a számon, és összeráncoltam a szemem. Ezekkel egy időben, a fülembe suttogott.

- Légy az enyém ma este.

A szavak hallatán, mérgesen löktem el magamtól, bár ezt amúgy is megtettem volna. Undorodtam tőle, de megfordult a fejemben melyik lehetőség a jobb. "Ha ma este nekem okoz fájdalmat Zayn vagy Lottie-nak? Hisz ha én ma nem teszem meg, amit kér, biztos vagyok benne, még durvább lesz a lánnyal, és az csakis az én lelkemen száradna. És én már amúgy is sok mindent kibírtam. A legnagyobb fájdalmakat is túléltem, Zayn igazán csendbe maradhat." Ekkor Louis jutott eszembe. A drága, kipirult arca, mikor az ajkunk súrlódik egymáson szeretkezés közben. Nem akartam bemocskolni ezt a szép emléket, és még sok ehhez hasonlót. Márpedig Zayn-nel ez lett volna. Magamban mérlegelni kezdtem: "Ha megteszem, nekem is fájdalmat okozok, és Louis-nak is, hisz biztosan megtudja. De ha nem teszem meg, akkor Lottie szenved, Louis mérgében idiótaságokat csinál, és az én hibám lesz. Ha elmondom Louis-ak, szétesik a banda az én hibámból, és ezrek fognak sírni.". Az esélyek szerint akkor jár jobban mindenki, ha megteszem, de én erre képtelen voltam. Egyszerűen nem bírtam elképzelni magam Zayn-nel. Undorodtam a gondolattól.

- Zayn, ne kelljen.

Az arcán egy laza vigyor jelent meg. Tudta, hogy ezzel tud a legjobban az őrületbe kergetni.

- Oké. Hát...ha nem haragszol, meg kell keresnem Lottie-t.

Elment mellettem a fűzfa ágai közötti egyik rés felé, de hirtelen a karja után kaptam. Megállt, és elégedetten nézett vissza rám. Tudta, hogy ez hatni fog, ami még inkább idegesítővé tette ezt számomra. Biztos voltam benne, komolyan megkeresné Lottie-t. Kérdőn nézett rám.

- Miért csinálod ezt velem? Ez zsarolás!

Szomorúan néztem fel rá. Végképp megtört az álcám. Nem bírtam tovább. Zayn túl erős volt. Nem voltam képes harcba szállni vele. Nyert. Legyőzött.

- Mert megfogadtam, hogy az enyém leszel.

Nem értettem, miért én kellek neki. Nem értettem, miért nem megy inkább Perrie-hez. De az világossá vált számomra, hogy ez az egész nem Lottie-ról szólt. Ez az egész a kezdetektől fogva rólam szólt. Ez volt a terve az elejétől kezdve, ami kiakasztott.

- Te beteg vagy.

Már csak motyogni tudtam, de meghallotta, hisz hozzám simult elölről, és felém magasodott. Elmosolyodott, és átkarolta a derekam. Szemrebbenés nélkül tűrtem, ahogy kihullik az első könnycseppem. Végig a szemébe néztem, hogy lássa, mekkora fájdalmat okozott. Kicsit megakadt, majd óvatosa letörölte a könnycseppem. Ez meglepett. Úgy tűnt, még az Ő komoly személyisége is képes érzékenységre.

- Ne sírj, azt nem szeretem...Bűntudatom van tőle.

Nyomott egy puszit a nyakamra. Meglepően lágy volt, de az undor még így is hidegséggel futott végig a testemen. Kicsit elmosolyodtam, és elégedetten bólintottam kicsit, de ezeket nem látta.

- Helyes.

Tudtam, meghallotta, de inkább nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Fájt, hogy ezt teszi velem. Sokkal rosszabb volt ez az egész így, mintha ismét erőszakosan lefogna. Így még jobban fájt, hisz nem ellenkezhettem. Nem tehettem, mert akkor a szeretteim bánják meg. Louis arca mosolygott rám. Eszembe jutott, ha ezt megtudja, biztosan elhagy. Ha megtudja, mit tettem Zayn-nel, magyarázhatom, hogy Lottie-ért volt, úgyis elhagy. De ha nem teszem meg, akkor meg azért lépne le, mert meg tudtam volna állítani Zayn-t, de nem voltam rá képes. Csak azért voltam hálás az égnek, hogy volt egy olyan csodás srác az életemben, mint Louis. Legalább Ő megtanított mindenre. Azzal nyugtattam magam, hogy Lottie megmenekül. Lehunytam a szemem, és Louis-t képzeltem Zayn helyébe, de ez nagyon nehezen ment a fejfájásom mellett.

Ne feledjétek, amit elől leírtam! Az este folyatása a következő részben... #haha