II. 21. ~Az életemért futottam.*

Szóval kedves Olvasóim!

Most igencsak kavarós rész következik, ami elindít egy lavinát Sandy életében. Vajon megoldják, vagy a lány egyedül marad borzalmas életében újonnan előkerült ellenségével? Szerintetek? Írjátok le a véleményeteket. #smile

II. 21. ~Az életemért futottam.*

Csütörtök volt, ma volt Liam pasibulija. Louis csak délelőtt ugrott be hozzám, mivel már délután elmentek a srácokkal azt hiszem, painball-ozni. Örültem, hogy ennyire törődnek egymással. Csináltam magamnak vacsorát, és leültem a tévé elé. Éppen egy sztárokkal foglalkozó műsor ment. Figyelmesen végignéztem, a műsort, miközben vacsoráztam. Megjelent a szőke bemondólány, aki éppen belekezdett egy újabb válásra a szárvilágból. Közben a füléhez kapott, és kicsit megdöbbent, majd visszatalált az eredeti témához.

- És most kaptam a hírt, hogy a One Direction-os srácokat lekapták ma több helyen is. Ma van az egyik tag, Liam születésnapja, és úgy tűnik ez csak egy kanbuli lesz. Lekapták a painball pályán az 5 tagot, a dobosukat, és a One Piece egyik modelljét, Andy-t. - közben vágtak be képeket a résztvevőkről.

Louis azt mondta, csak 5-en lesznek, de arra gondoltam, biztosan Liam kérésére hívták meg a többieket is. Hisz Ő az ünnepelt. Aztán a lány folytatta.

- Most pedig pár perce látták a tagokat bemenni egy hotelbe, ahol egy lakosztályt foglaltak, és felmentek. Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből.

Erre én is nagyon kíváncsi voltam. Ilyet nekem nem mondott Louis, és azt sem értettem, mi okuk volt bérelni egy lakosztályt, mikor ott van a házuk. Simán folytathatták volna ott a bulit, volt már rá példa. A képek alapján már nem voltak egészen józanok. Lepetten vittem ki a vacsorám maradékát, és pakoltam el magam után. Most egészen későn vacsoráztam, nem tudom, miért. Eddig nem voltam éhes.

Már biztosan elmúlt fél 12 is, mikor az ég megdörrent, én pedig ijedten rezzentem össze. A nappaliban a függöny magasra emelkedett a széltől, így odasiettem. Megfogtam az ablakot, hogy becsukjam, de a figyelmem az utcára terelődött. Egy fekete kalapos férfi állt az út közepén. Oké, hogy ez nem egy forgalmas utca, ahol olyan gyakran járnak az autók, de én akkor sem állnék ki a helyében az útra. Ráadásul szakadt az eső. Fekete kabátját még sötétebbre festette az eső a lámpa fényében. Fekete kalapot viselt, amilyet a filmekben szoktak a kétes külsejű alakok. Felém fordult a testével, de nem nézett rám. Nem láttam az arcát. Ismét hatalmába kerített az a félelemkeltő érzés, ami szombaton fogott el a parkolóban. Mintha követnének, mintha engem figyelne, mintha miattam lenne ott, mintha ártani tudna nekem. Becsuktam az ablakot, de még figyeltem. Valamiért vonzotta a tekintetem ijesztő alakja. Az eszem azt diktálta, húzzam el a függönyt, és hagyjam, de a testem nem engedelmeskedett. Csak álltam az ablakba, és figyeltem. Ekkor felnézett rám az útról. A tekintete a lelkembe hatolt. Az arca komoly volt. Teljesen világossá vált számomra, hogy Ő tényleg csak miattam van itt. Én kellek neki, és engem figyelt. Azt akarta, én is meglássam. A számhoz kaptam remegő kezeimmel, és ijedten rántottam el a függönyt. A bejárati ajtóhoz rohantam, és kettőre zártam azt. Futás közben kezembe vettem a telefonom, és megnéztem, fel van-e töltve. Majdnem maxon volt. Jobb ötlet híján felkapcsoltam a villanyt a fürdőben. A kezem csak úgy csapódott a műanyag kapcsolón. Bekucorodtam a sarokba az ajtóval szembe. Felhúztam a térdem, és szorosan átkaroltam. Hangosan felzokogtam. Nem hittem el, amit láttam. Ő itt van. Ismét belépett az életembe, és itt van az utcámba. Ezért volt mostanában oly' sokszor olyan érzésem, mintha követnének. Ő volt az. Megint bántani akar, megint meg akarja keseríteni az életem. Fel akartam hívni Louis-t, vagy a rendőrséget, de átfutott az agyamon, hogy mi van, ha ez csak butaság. Ha túl nagy volt mostanában rajtam a nyomás (bár nem tudom, mi miatt), és ez csak a fantáziám rossz játéka velem. Ha ez az egész csak egy képzelgés, és nincsen gond. Nem akartam, hogy mindenki azt gondolja, megbolondultam. Hisz Ő nem lehet itt. Az lehetetlen.

*Louis szemszöge*

- Srácok miért jöttünk ide? - Liam zavartan nézett szét a hotelben.

Ezt én is kérdezhetném, de a Harry és Zayn csak gonoszul vigyorgott. Úgy tűnik ezt Ők tervezték el. Felmentünk a legtágasabb lakosztályba, amely biztos gyönyörű lesz tekintve ezt a szállodát. London legjobb helye volt, és méregdrága, de nem panaszkodom. Liam benyitott, és bement. Bent sötét volt, majd mikor felkapcsolódott a villany, két csaj egyből leteperte az ünnepeltet. Körbetáncolták elég erotikus módon. Mindenki felnevetett közülünk, csak nekem nem volt kedvem ezen mulatni. Nem értettem, Zayn hogy találhatott ki ilyet, mikor neki is ott van Perrie, de mit is várok tőle?! Nekem viszont eszembe jutott Sandy, és nem akartam ezt ezekkel az ribancokkal. Minimum öten voltak, de ahogy jobban megszámoltam rájöttem, hatan. Mi pedig heten. Szóval csak egy volt a létszámkülönbség a két nemből. Ijedten figyeltem, ahogy minden csaj kiszemel magának valakit, akire ráakaszkodott. A srácok ezt látszólag egyáltalán nem bánták. Zayn volt közülünk az egyetlen rajtam kívül, akinek volt barátnője, mégis mikor hozzá simult az a csinos szőke, még közelebb húzta magához, és nevetve tűrte, ahogy a lány kezei egyre veszélyesebb helyekre tévednek. Niall mellém jött, és öntött magának egy italt. Én csak indokból álltam a pultnál, a tömérdek pia előtt, hogy ne szemeljen ki magának egy lány sem. De egy idő után, már túl feltűnő volt, hogy sokáig vagyok itt, így kimentem a fürdőszobába.

Nem bírtam felfogni, hogyan tehettek ilyet a srácok. Akkor legalább szóltak volna előtte. Tudtam volna, hogy én ide már nem jövök fel. Csak reménykedtem benne, hogy ezek a lányok csupán táncosok, és nem úgy jöttek, hogy le is fekszünk velük. Az elég érdekes és undorító lenne, hisz nincs annyi szoba. Fuj.

Jobb híján, kimentem az erkélyre, egy pohár whisky-vel a kezemben. A kivételesen langyos levegőben vizslattam a város fényeit a magasból. A függönyök el voltak húzva, hogy a lehetséges lesifotósok még véletlen se lássanak be. Egyszer nyílt az ajtó, és megfordulás nélkül azért imádkoztam, hogy ne az egyik lány legyen az. De szerencsére egy erős, nagy kéz szorította meg a vállam. Harry jött mellém, egy üveg Jack Daniel's-szel a kezében. Mellém támaszkodott a korlátra, és csendben volt bár látszott rajta, hogy már nagyon jó kedve van. Cinikusan felnevettem, és beszóltam neki anélkül, hogy ránéztem volna.

- Hogyhogy nem bent szórakozol az egyik kis ribanccal?

Oké, normál esetbe nem beszélem volna ilyen csúnyán, de tény, hogy nagyon felhúzta az agyam ez a helyzet. Harry lepetten fordult felém, és felhúzta a szemöldökét, melyet így eltakartak göndör fürtjei.

- Mi bajod Haver?

Erre én is lepetten néztem rá. Nem igaz, hogy nem jött rá.

- Még kérdezed? Basszus ideívtál hat prostit, akik csak arra mennek, hogy sztárokkal ágyba bújhassanak. Fogadok, még pénzt sem kértek érte. Az egyetlen dolog, amiért nem lépek le, az Liam. Nem akarom megbántani. - magyaráztam.

- Csak az a gond, hogy nem ittál eleget a klubban. - jegyezte meg egyszerűen.

- Vagy az, hogy Ti túl sokat ittatok. - vágtam vissza.

Ezen elnevette magát. És valóban csak úgy dőlt belőle a piaszag. Fel tudtam volna pofozni Harry-t, hogy ilyen felelőtlen és részeg. Legszívesebben egy jól irányzott mozdulattal "megsimogatnám" az arcát a jobb horgommal, aztán leüvölteném a fejét, és kirohannék a hotelből, de ezt nem tehettem. Ez Liam napja, nem bánthatom meg.

- Inkább igyál egy kicsit!

Elém tartotta az üveget. Nagyot sóhajtottam, majd levettem. Volt poharam, mégsem vettem fel az asztalról. Inkább beleittam az üvegbe. Harry mosolyogva figyelt, majd hagyta, hogy nálam maradjon a pia. Nem is baj, hogy Ő nem ivott már többet.

- Csak azt nem értem, hogy tehetitek ezt. Nektek oké, de Zayn mi a francot művel? Neki van barátnője. Nekem is ott van Lex, nem akarom megcsalni. - húztam bele ismét az üvegbe.

Harry figyelmesen végighallgatott, majd azt felelte, amit igazából én is tudtam:

- Zayn már csak ilyen. Tudod, hogy Perrie úgysem fog rá haragudni...már ha kiderül ez az egész. Márpedig nem fog, szóval Te is érezheted jól magad.

Nem értettem, hogy mondhat ilyet Harry, de biztos az alkohol miatt van. Inkább én is belehúztam még vagy háromszor, hogy ne Harry idiótaságára koncentráljak. De erre csak felelnem kellett, hisz nem hagyhattam szó nélkül.  

- Nem érted Haz. Ha nem derül ki, akkor is azzal a tudattal kell élnem, hogy megcsaltam. Ha Lex szemébe nézek, ha kimondja, hogy szeret, mindig eszembe jutna, hogy én átverem. Azt ígértem neki, én soha nem fogom megbántani.

Ismét meghúztam az üveget, még belegondolni is rossz volt, hogy ezek mind megtörténhetnek.

- Ne ígérj olyat, amit nem tudsz megtartani. - felelte nekem Harry komolyan, de a szeme azért üveges volt.

Csak nagyot sóhajtottam, és jó sok kortyot leengedtem a torkomon a tömény piából. Kicsit megszédültem, ahogy leengedtem a kezem. Vészesen kezdett hatni ez a sok korty. Fel sem tűnt, hogy rövid beszélgetésünk alatt ennyi alkoholt leengedtem a torkomon. Harry feltűnően széles vigyorral a vállamra tette a kezét.

- Akkor most bemegyünk, elfejtesz mindent, amid most van, és csak férfi leszel. Liam-ért.

Határozottan bólintottam, amitől elmosódott a világ körülöttem. Hangosan felnevettem, amihez Harry is csatlakozott. Megint meghúztam az üveget, hogy semmit ne érezzek...hogy semmire ne emlékezzek.

Ahogy beléptünk, Harry hangosan odaszólt egy lánynak, aki egyből felénk kapta a fejét.

- Érd el, hogy élvezze, és semmi gondja ne legyen!

A lány elégedetten mért végig, majd hozzám jött. Kicsit elhúzódtam tőle, de csak nem tágított, és lelökött a kanapéra. Fölém mászott, és erotikusan kezdett velem viselkedni. Lehunytam a szemem, és próbáltam nem ránézni. Próbáltam elhitetni magammal, hogy ami most történik, normális, és nem lesz belőle gondom. Azt hiszem, főként arról akartam meggyőzni magam, hogy most Lex van felettem, és nem egy idegen. De a lány minden egyes mozdulata annyira vad, céltudatos és határozott volt, hogy egyből emlékeztetett, nem az én drága szerelmem az. Párszor próbált megcsókolni, de mindig egyből ellöktem magamtól. Már éppen kezdtem élvezni, mivel közben a lány öntötte is belém a Jack Daniel's-t. Kezdtem megfeledkezni a világról, kezdtem elfelejteni, ki is vár rám otthon, akinek a szemébe kell majd néznem.

Egyszer ajtónyitódást hallottam, de többet nem hála a hangos zenének. Kinyitottam a szemem, azzal a csodásan szép, kék, kétkedő szempárral találtam szembe magam, melyekbe most könnyek gyűltek. Lepetten pislogtam párat, csakhogy megbizonyosodjak; jól látok. De Ő még mindig ott volt, és lepetten mért végig újra. Gyorsan letoltam magamról a csajt, és felpattantam. Meg akartam fogni a kezét, de hátrébb állt, és elkapta karjait. Lassan, kétkedve csóválta meg a fejét. Mintha csak azt akarná, hogy ez csak egy álom legyen, és mindjárt felkelne. Én is pont ezt akartam. Pontosan ugyanezt, de ez lehetetlen volt. Tudtam, hogy ebből baj lesz, tudtam, hogy nem kéne. Mintha egyből kijózanodtam volna. A felismerés, hogy Lex itt van fejen vágott, és hidegzuhanyként hatott rám...visszarántott a keserű valóságba a mámoros alkohol világából.

- Nem hiszem el.... - suttogta alig hallhatóan.

Kirohant az ajtón. A zene is leállt, és mindenki rám nézett. Mérgesen mértem végig mindenkin. Inkább le kellett volna lépnem, akkor is kevésbé rontom el Liam buliját. Mérgesen megálltam Harry előtt.

- Kösz cseszd meg, én mondtam!

Lehet a legjobb a barátom, de most úgy kiabáltam rá, mintha a legrosszabb ellenségem lenne. Hát per pillanat úgy éreztem. Csak elhúzta a száját, és mondani akart valamit, de nem hallgattam meg. Kirohantam az ajtón. Mérgesen téptem fel, és élesen vettem a folyosó kanyarjait, míg meg nem látom Őt. Szó szerint az ÉLETEMÉRT FUTOTTAM.