II. 12. ~Sajnálom. Szeretlek.*

Kedves Olvasóim!
Ma különleges napja van az egyik Olvasómnak. Megkért engem, hogy szülinapja alkalmából hozzak új részt. Hát ma ígyis-úgyis hoztam volna, így nem hiszem, hogy nagy meglepetést okoztam, de úgy döntöttem, meglepem emellett még valamivel, hisz neki ez nagy nap, és imádja a blogom, amiért hálás vagyok neki. Így aztán két óra alatt írtam neki egy BÓNUSZ RÉSZ-t  ami természetesen mindannyiótoknak is szól. Vigyázat +18 ! 


Ui.: Itt is sok boldog születésnapot kívánok Lilla:)-nak. Remélem, tetszik az ajándékod. #smile #happybirthday  

II. 12. ~Sajnálom. Szeretlek.*

Ő sem más mint a többiek. Semmiben nem különbözik, mint egy másik lány, csak nekem tűnik ki a többiek közül. Akkor jöttem rá, mennyire is lázba hoz a szeme csillogása. Mennyire feltüzel csodás alakja, és nem szexuális vágyra gondolok. Eddig annak tudtam be, de rájöttem ennél sokkal többet jelent nekem. Azt mondják, ha két ember összetartozik, végül egymásra találnak, még akkor is, ha minden összeesküszik ellenük. Hát én pont ezt éreztem. De nekünk nem a világ tett keresztbe, csupán az én makacs egyéniségem. Azt hiszem, az volt a legnagyobb baj, hogy falakat emeltem magam köré. Ha nem teszem, a valódi Zayn van vele végig, aki már az első pillanattól érző lény volt.

Sietősen vezettem végig London utcáin. Világossá vált előttem, szeretem Perrie-t. Már csak arra vágytam, hogy a karjaimban tarthassam. De a neheze még hátra volt. Ezt tudatni is kellett vele, és a viszonzás sem utolsó szempont volt. Bár ebben nem nagyon kételkedtem, viszont abba már meginogtam, hogy vajon nem fog-e visszajönni az érzelemmentes énem. Nem akartam, de kitudja?! Befékeztem a háza előtt. Sietősen ugrottam ki a kocsiból, és az ajtó felé vettem az irányt. Gyorsan mentem be, hisz már bejáratos vendég voltam. Perrie az előszobában megtorpant, mikor meglátott. Gondolom, épp ajtót nyitni jött, de én már beengedtem magam. Átfutott az agyamon "Vajon nem volt ez udvariatlan? Hisz betörtem hozzá." de már el is hessegettem ezt. Most nem ez volt a legfontosabb. Lerúgtam a cipőm, de közben végig őt bámultam. Egy rövidshort volt rajta, ami nagyon kiemelte csinos lábait, és egy trikó. Egyszerűen de nagyszerűen volt felöltözve, hisz itthon volt. Hosszan méregettem oldalra döntött fejjel. Semmit nem tett, csak tűrte, de egy idő után megunta. Kínosan fonta össze maga előtt a karjait, kicsit mintha fázna, és elnézett oldalra.

- Jaj, Zayn. Megint azt akarod, hogy táncoljak neked?

Lepetten húztam ki magam, és emeltem a szemeire a tekintetem. Valószínűleg félreértette, miért bámulom ennyire. Szomorúan szívtam magamba a levegőt. Láttam, hogy nagyon fájt neki, amit vele műveltem. Eddig fel sem tűnt, hisz mindig letámadtam már az ajtóban, és onnan már neki sem volt megállás. Mélyen magamba szívtam a levegőt, majd szaggatottan fújtam ki. Közelebb mentem Perrie-hez. Nem nézett rám, kerülte a szemkontaktust. Még mindig összehúzta magát, mintha kicsit fázna. Azt hiszem, azt várta, hogy mindjárt letámadom ajkait. De azóta már tanultam, és szerintem éppen Louis és Sandy előttem elejtett csókjaiból. Átkaroltam a derekát, és óvatosan magam felé fordítottam a fejét. Ez meglepte, zavartan nézett a szemembe. Úgy éreztem, most kell megmondanom neki. Most, mikor figyel rám.

- Perrie én...szeretlek. - ezt nehéz volt kinyögni, de innen már csak úgy ömlöttek ki a számon a szavak, mint a vízfolyás. Kiadtam magamból az érzelmek kavalkádját. - Annyira sajnálom, amit veled műveltem ezalatt az egy év alatt. Borzalmas ember vagyok, de már rájöttem, szeretlek. Felnyílt a szemem. Mindig is szerettelek, de azt hiszem, féltem kimutatni, mert akkor gyengének látszom. Ezért elfojtottam magamba, de már muszáj kitörnie. Nem érdekel, ha a világ gyengének lát.  Nem érdekel, ha megtudják, van egy gyenge pontom, TE.

Láttam a szemében a lepettséget. Végighallgatta a szavaimat, és közben egyre gyorsabban mozgott a mellkasa fel-le. Mikor befejeztem olyan dolog történt, amit még soha nem tett Perrie előttem. A szeme sarkából kicsordult egy könnycsepp, amibe egy pillanatra beleremegett hosszú, fekete szempillája. Mosolyogva nézett rám. Hihetetlen, hogy ilyen sokat jelentett neki, amit mondtam. Képes volt sírni miatta. Annyira bűntudatom volt azért, amit vele tettem.

- Sajnálom. Szeretlek.

Mondtam ki ismét. Úgy éreztem, nem tudom elégszer elmondani neki. Még nem tudja biztosan, pedig már én is biztos voltam az érzéseimben, ami nagy szó. Az érzékeny Zayn a felszínre tört, végképp ledobva az álcát, de már soha nem akartam visszahúzni belülre. Már csak arra vágytam, hogy mindig önmagam lehessek Perrie-vel.

- Én is szeretlek Zayn. Annyira szeretlek.

Fonta nyakam köré a karjait. Azt hiszem, ennyire volt szükségem, letámadtam az ajkait. Soha nem éreztem még ekkora vágyat senki csókja iránt. Még a Sandy által keltett érzelem is eltörpült emellett. Perrie volt az én angyalom, aki a fellegekbe juttatott egyetlen csókjával, csak eddig túl makacs voltam, hogy ezt észrevegyem. Az arcához nyúltam. Nem úgy csókoltunk, ahogy eddig. Soha nem volt még ennyire mély és érzelemmel teli a csókunk. Most mindketten beleadtuk az eddig elfojtott érzelmeket. Hihetetlenül csodás élmény volt így lenni Perrie-vel. Nem vágytam arra, hogy most azonnal menjünk a hálószobába. Tökéletesen megelégedtem a puszta csókjával, és ez zavarba ejtően egyszerű volt számomra.

Lihegve távolodtunk el, és komolyan néztünk egymás szemébe. Csodás, kék íriszei most is elvarázsoltak. Úgy éreztem, ki kell mondanom, amit most érzek.

- Bűntudatom van, hogy mit tettem Veled eddig.

Kicsit elmosolyodott, és elvette a kezeit a nyakam körül. Kihasználtam az alkalmat, és összekulcsoltam ujjainkat. 

- Ez kárpótolt mindenért.

Elmosolyodtam, és nyomtam egy puszit a homlokára. Ilyet sem csináltam még, ami meglepte, de egy halk nevetéssel díjazta az újdonságomat. Soha nem vágytam egy olyan lányra, aki mellet meg tudnék állapodni, de Ő más volt. Mellette el tudtam képzelni magam öregként a verandán egy hintaszékben. Tudtam, még 80 évesen is csillogni fognak kék szemei. Tudtam, a mi tündérmesénk még nincs lezárva, hisz örökké fog tartani.

Aznap nem mentem haza. Nem érdekelt a mobilom, kikapcsoltam. Nem érdekelt, hogy a srácok hívnak. Felőlem eljöhetett volna a világvége is, csak élveztem, hogy Perrie spontán módon, mindenféle szexuális együttlét nélkül a karjaimban fekszik az ágyban, és én cirógatom a vállát.

- Tetszik, az új Zayn. Sokkal jobban szeretem, mint a régit, bár az is elbűvölő volt.

Kicsit elmosolyodtam. Ha Ő is így gondolja, végképp nem akarom visszakapni a régi énem. Abban a pillanatban jöttem rá, olyan vagyok, mint egy kisfiú, aki először szeret bele egy lányba. És valóban.

- Önmagam vagyok végre....Tudod, most vagyok először szerelmes világ életemben. Ez még új nekem, de piszkosul tetszik.

Halkan felnevetett, és rabul ejtett csilingelő hangja. A legkellemesebb zene sem volt hozzá fogható.

- Köszönöm.

Nem kellet kimondania, mit, tudtam. Megköszönte, hogy Vele estem szerelembe elsőnek. A korom nem jelenti, hogy már megtapasztaltam mindent. Lehet, sok lánnyal voltam már, nem tagadom, de még nekem is tudnak újat mutatni. Pontosabban csak Perrie. Mérhetetlenül bántam, hogy ilyen sokáig tartott, mire rájöttem az érzéseimre. Ha hamarabb megtudom, nem okozok neki olyan nagy fájdalmat. Kihasználtam, és ezért mérges voltam magamra...nagyon mérges.

- Én köszönöm.

Nyomott egy puszit mellkasomra, amitől megremegtem. Kuncogva tapasztalta ezt a tényt. Végigsimítottam gerince vonalán ezzel visszaadva neki a bennem előbb keltett érzést. Tudtam, hogy ez a gyenge pontja. Már túl jól ismertem. Ezen már mindketten felnevettünk.

Kis csend állt be köztünk, de nem mondhatnám kínosnak. Már nem volt olyan, hogy kínos csend. Ismertük egymást, mint a tenyerünket, de éreztük, még sok dolog van, amit meg kell tudnunk a másikról. Végül halkan szólalt meg. Édes hangja táncolva törte meg a csendet.

- Meddig fog ez tartani Zayn? Csak egy hirtelen fellángolás lesz ez is benned? És két hónap múlva ismét megunod, hogy szeretlek?

A szavai lesújtottak rám. Hallottam a hangjában a fájdalmat. Eszembe jutott mit tettem vele régen. Mennyire gonosz ember voltam. Senki nem tudja, mi volt akkor a veszekedésünk tárgya. A kettőnk titka maradt.

*visszaemlékezés*

- Zayn, én szeretlek! Nem hiszem el, hogy neked semmit nem jelet, amit hónapok óta csinálunk.

Hallottam Perrie zaklatott hangját, amely a sírás határán állt, de nem engedte elszabadulni. Nem láttam az arcát, nem tudtam ránézni. Makacsul összeszorítottam a szemem, mint egy kisfiú. Hallottam, amint járkál, majd megáll előttem.

- Legalább nézz rám Zayn! Nézz a szemembe és úgy mond, hogy ez az egész semmit nem jelentett!

A hangsúlya nem tetszett. Mérgesen pattant ki a szemem, és pásztáztam végig az előttem álló lányon. Komolyan meredt rám. Láttam a szemében a fájdalmat.

- Semmit nem jelentett. Hálás vagyok, hogy levezetted a feszültségem.

Láttam a szemében a csalódottságot. Tudtam, ez nem esett neki jól. Tudtam, megbántottam, de nem érdekelt. Engem ne szeressen, hisz akkor ez az egész már másról szólt volna.

- Ennyire voltam jó? A feszültséged levezetésére? Undorító vagy Zayn, nem is tudom, hogy vagyok képes szeretni téged.

Lehunyt szemmel csóválta a fejét, majd ismét rám nézett. Szélesen elmosolyodtam, amitől még jobban elszomorodott. Tudtam, az ilyen helyzetekben elejtett mosolyom, kiakasztja a nőket.

- Mindenkiből ezt váltom ki, ne is próbálj ellenkezni Baby.

Kicsit elnevettem magam, majd küldtem egy puszit felé. Mérgesen szívta be a levegőt, és ezzel egy időben az arcomon csattant a keze. Az erőhatástól, oldalra fordítottam a fejem, majd megnyaltam a szám szélét. Egy lépést hátrált, és ijedten a szájához kapott mindkét kezével, mikor ránéztem dühtől izzó tekintettel. Mérgesen nyúltam a nyakához, és a mögötte lévő falhoz szorítottam. Hangosat nyögött, ahogy a háta a falnak csapódott, és a szemei is ráncba szaladtak a fájdalomtól. Maga mellé szorította a kezét. Tudtam képtelen lenne megint megütni, túlságosan fél tőlem ahhoz. Egyik kezemmel a csípőjét nyomtam le, míg a másikkal a nyakát és félig az állát szorítottam, de ügyeltem, ne okozzak nagy fájdalmat. Nem akartam nyomot hagyni. Ijedten nézett rám, amitől kicsit elmosolyodtam.

- Vissza fogok jönni, és Te úgysem fogsz ellenkezni. Képtelen leszel ellenállni nekem.

Nyomtam egy erőteljes puszit a szája sarkába. Próbálta ugyan elfordítani a fejét, de nem hagytam. Összeszorított szemmel tűrte. Azt akartam, tudja, én vagyok az erősebb. És tisztában voltam vele, az erőszakosságom beindítja. Mikor eltávolodtam, elengedtem a nyakát, és hátrébb álltam egy lépést. Óvatosan nyúlt az általam imént szorított bőrfelülethez, és megdörzsölte. Átkarolta a karjait, mintha fázna, és lehajtott fejjel motyogta:

- Az a legrosszabb, hogy ezt én is tudom.

Elmosolyodtam ezen. Perrie nagyon okos lány, és tisztában van mindennel. Tudja nagyon jól, hogy soha nem fog engem kidobni. Ha felhívom, hogy jöhetek-e hozzá, nyitva lesz az ajtaja. Ezt Ő is tudta, bár fájdalmas volt beismernie. De nekem tetszett, hogy éreztem én vagyok fölül. Elégedetten mentem ki az ajtón, de előtte, még rákacsintottam, amitől elfordult, és bement a szobába.

*visszaemlékezés vége, ismét este az ágyban*

Biztosítanom kellett arról, hogy nem fog megtörténni megint az, ami régen. A gondolatok kétségbeesett kavalkádja suhant át az agyamon. Nem akartam elveszteni. Az új Zayn-nek hála őszintén feleltem.

- Mindegy, mi áll előttünk, ez most működni fog. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy valaha is elengedjelek. Soha nem lennék képes ismét bántani téged.

Egy lágy puszit nyomtam a fejére, amitől felém fordult. Azt hiszem, nincs az a sötétség, amely képes lenne elnyomni kék szemeiben a csillogást.

- Hiszek neked.

Előre fordult. Éreztem a meztelen mellkasomon, ahogy lecsukódik a szempillája. Beleremegtem ebbe a furcsa érzésbe, de tetszett. Még új volt nekem, hogy tényleg szerelmet érzek Perrie iránt, de azt hiszem, nem bántam meg, hogy beismertem végre magamnak. Hálás voltam Sandy-nak, hogy felnyitotta a szemem. Imádtam ezt a csodás lányt a mellkasomon. Már soha többé nem akartam kiengedni a karjaimból....SOHA!