II. 6. ~Mire gondolsz?*

Nos Kedves Olvasóim, fontos dolgot szeretnék veletek közölni, így ide is leírom, bár az ~Újdonság!* bejegyzésben már elmondtam, de lehet, azt sokan nem láttátok. Szóval kezdtem egy ÚJ BLOGot, amin a fejléc alatt megtalálhatóak az eddigi blogjaim, valamint van rajta két új történet. Az egyiken meghatározott időközönként lesz fent rész (mint itt a két nap, ami ott szerintem egy hét lesz), a másik pedig már készen van. Egy 25 oldalas kis novella, amit három napnyi hirtelen ihlet alkotott. Remélem, tetszenek majd, és nem ítéltek el, sőt a novella még illik is ehhez a részhez kicsit az identitást tekintve. CHECH OUT ! #hehe

II. 6. ~Mire gondolsz?*

Valaki kellemes köröket írt le nyitott vállamon. Csukott szemmel elmosolyodtam, és mélyen magamba szívtam a levegőt. Még ragaszkodtam kicsit az álmok világához, de ez hamar elszállt. Magam sem tudom, hogyan került a fejem Louis mellkasára, Ő pedig a hátára, hisz nem így aludtunk el este. De azt hiszem, lényegtelen volt, mivel így is nagyon szerettem feküdni mellette. Nyomott egy puszit a fejemre, ezzel köszöntve reggel. Én válaszul a mellkasára adtam egyet. Semmit nem mondott. Nem tudtam, hol járnak a gondolatai. "Talán a tegnap estén, hogy visszautasítottam? Vagy Lottie-ra gondol? Bár gondolatolvasó lehetnék!". Tudni akartam, merre jár, és a legegyszerűbb módot választottam, hogy megtudjam. Megkérdeztem.

- Mire gondolsz?

Mélyen magába szívta a levegőt. Nem tudtam, azért-e, mert nehéz neki válaszolni, vagy mert álmos. Halkan szólalt meg, de lehet csak Lottie miatt.

- Harry-re gondoltam. Tudom, hogy nem őszinte a mosolya. Legszívesebben megkeresném azt a...- elhallgatott.

Jobbnak látta nem folytatni, és kimondani, minek tartja pontosan Taylor-t, bár anélkül is tudtam. "Megint kezdi, pedig tanulhatott volna a Dylan-es ügyből. Jobb nem felkeresni az embereket.". A hasára ültem, hogy a szemébe nézhessek. Láttam, ahogy megcsillan a szeme, és végigmért.

- Tudom, hogy Harry szinte a testvéred, de ez nem a Te harcod Louis. Ezt majd Ők ketten elrendezik, hidd el.

Elnézett oldalra, és nagyot sóhajtott. Biztos azt gondolta, én nem tudok semmit. Hát azért egy-két dolgot mégis, és már elég sokat tapasztaltam, saját bőrömön is.

- Te nem érted ezt Sandy. Harry... hagyjuk. Bonyolult.

Csak szomorúan megcsóválta a fejét. A mellkasára támaszkodtam, hogy közelebb tudjak hajolni hozzá. Azt hiszem, ez kicsit imponált is neki, de így legalább könnyebben kiszedem belőle ezt az egészet.

- Akkor meséld el Tommo! Van időnk.

Próbáltam győzködni, de láttam, nem sok sikerrel jártam.

- Ez...kínos is, meg más is. Nem szeretnéd hallani, hidd el!

Meglepődtem ezen, és nem éreztem fair-nek, amit mond. "Én bezzeg hány kínos dolgot mondtam el neki?!". Komolyan néztem rá, de nem bírta a tekintetem, oldalra nézett. Ezt nem értettem.

- Én is egy csomó mindent elmondtam neked. Louis nem nevetlek ki, Te sem tetted. Előttem ne titkolózz, kérlek.

Reménykedtem benne, hogy nem lesz bántó számomra, vagy ilyesmi. Már a legrosszabb is megfordult a fejemben, hogy amíg Harry-vel voltak valahol, megcsalt engem. Féltem a válaszától.

- Rendben, de tudnod, kell, hogy nagyon szeretlek. Egyedül csak Tiéd a szívem, senki másé.

"Ez már rosszul kezdődik." gondoltam. Féltem, mi lesz a folytatás. Mindennél jobban reménykedtem benne, hogy nem az, amitől úgy féltem.

- Tudod régen, talán másfél éve lehetett, mikor - itt megnyugodtam, és érdeklődve hallgattam a mondandóját. - Harry-vel feküdtünk az ágyamon este. Nézelődtünk a neten, figyeltük a rajongókat. Bírom, hogy azt hiszik, nem vesszük észre őket, pedig nagyon is figyeljük, miket írnak....és néha ijesztő dolgokat. Na mindegy. És találtunk egy linket. Csak viccből megnyitottuk, gondoltuk nevetünk egy jót, bármi is lesz az. És kiderült, hogy egy bromance oldalra tévedtünk be. Nagyon durva volt. Nevetve olvastunk el belőle azt hiszem, talán két vagy három részt. Nevettünk, hogy hihetetlen mit ki nem találnak a rajongók, de azon is meglepődtünk, mennyi kétértelmű véletlen kép volt a sztorihoz. Utána jót poénkodtunk rajta, de az író olyan jól, és részletesen írta le a történetet, hogy elgondolkoztunk. Már akkor is testvérek voltunk, nem volt titkunk egymás előtt, és Harry kimondta; már érdekli milyen lehet ez a egész. Én is beleegyeztem, és...

Szégyenkezve lesütötte a szemét. Nem bíztam felfogni a szavai jelentését. Nem hittem el, hogy van egy vetélytársam, aki ráadásul nem is az én nememből származik. A szavak halkan, mégis zaklatottan szöktek ki remegő számból.

- Ti lefeküdtetek Harry-vel?

A szemem undorra változott. Nem ítéltem el a homoszexuálisakat, hisz, ha Ők a szerelmet és a boldogságot egy másik férfi személyében találják meg, hát egészségükre, de Louis-ról soha nem feltételeztem volna ilyet. "Képes lenne ilyenre Harry-vel? A legjobb barátjával, a testvérével?". Louis ijedten nézett fel rám

- Nem. Dehogyis! - tiltakozott egyből.

- Hát akkor?

- Mi csak...csak... - hebegett halkan, és ismét oldalra nézett.

- Smároltatok? - kérdeztem halkan, talán kicsit csalódottan.

Nem mondom, hogy nem könnyebbültem meg, de ez sem tett igazán boldoggá. Louis kínosan nézett fel rám, nem felelt a kérdésemre, de a mondataiból megkaptam a választ, ami lesokkolt.

- Nem jelentett semmit. Esküszöm Lex. Utána egyből jót röhögtünk rajta, hogyan lehettünk ilyen idióták. Látod, nem volt rám semmilyen hatással. Téged szeretlek, az életemnél is jobban, és nem lettem meleg, ahogy Harry sem. Mi csak poénkodtunk.

Lefagyva ültem a hasán. A kezeim lassan húztam vissza mellkasáról, és zavartan bámultam arcát. Annyi érzelem, és gondolat kavargott bennem. "Oké, hogy régen volt, de nap, mint nap látják egymást. És ha csak Louis-nak nem jelentett semmit? Ha Harry beleszeretett az én szerelmembe, és most titkon melegebb éghajlatra küld? Nem hiszem el, hogy ilyeneket gondolok magamban. Könyörgöm világsztárok! Csak nem lehetnek melegek! Azt nem engedhetik meg maguknak ennyi rajongóval! Vagy mégis? Sandy, térj vissza  valóságbaaa!" hozott vissza egy hangocska, és milyen jól tette, hisz Louis idegesen választ várt tőlem.

- Ne-nem tudom, mit mondjak.

Nyögtem ki a szavakat nagy nehezen. Louis szeme szomorúról ijedtre váltott. Azt hiszem, ez olyan szinten lesokkolt, hogy nem tudtam tisztán gondolkozni.

- Csak annyit, hogy szeretsz és velem maradsz.

Pislogtam egyet, hogy helyre térjek, de nem nagyon jött össze. Csak arra tudtam gondolni: "Esetleg pár nap múlva én repülök Harry miatt. Pont miatta! Mert, ha még egy lány lenne az oka. De Louis nem ilyen. Ha megváltoztatta volna az a csók, nem velem ülne most itt. És ha én csak egy helyretevő lány vagyok? Hogy elnyomjam a valódi érzéseit?" Mélyen magamba szívtam a levegőt. Nem tudtam, mit higgyek.

- L-Louis. Nap mint nap látjátok egymást. Honnan tudjam, hogy nem fojtjátok el magatokban? Egy csókot nem lehet csak úgy elfelejteni. Mi is attól jöttünk rá erre az egészre valójában.

Félve beszéltem. Féltem, hogy elhagy, és ismét magamra maradok. Bár azt ígérte soha nem teszi, de tudtam, ha megtalálná az igaz szerelmet, ami lehet nem én vagyok, lelépne tőlem. És megijesztett a gondolat, hogy erre Harry személyében talál rá.

- De el lehet, ha viccből van. Lex, nem érted, hogy csakis téged szeretlek? - szorosan lehunytam a szemem, de egyből kipattant, mikor Louis megmozdult alattam. Felült, így én hátra csúsztam a combjaira. Közel hajolt hozzám, és kétségbeesetten nézett a szemembe, de szerintem én is ilyen fejet vághattam. - Nézd meg az elmúlt két hónapot. Emlékezz, mennyi mindent csináltunk együtt, miken mentünk keresztül. Soha nem Harry volt a fontosabb... Ezért nem akartam elmondani. Nem akarlak elveszíteni. Te vagy az életem Lex.

Megremegtem a szavain. Igazak voltak. Kétségbeesettek és igazak. Hittem neki, és a mellkasára tette a kezem. Éreztem, ahogy gyorsan dobog a szíve forró bőre alatt. Éreztem, ahogy értem kiabál a teste, hogy ne másszak le most róla, és hagyjam itt. Tudtam, mivel bennem is ez játszódott le akkor éppen.

- Én sem akarlak elveszteni Téged. Nélküled, már nem lenne semmi, ami számít. Te vagy a Superman-em. Nem akarom, hogy Harry legyen a vetélytársam. Nem akarom, hogy bárki az legyen.

Lassan néztem fel a szemébe, és egy apró mosolyt láttam megbújni a szája sarkában. De ez nem zavart, hisz az a sunyi kis mosoly nekem is ott figyelt, csak még nem engedtem előbújni rejtekhelyéről.

- Nincs vetélytársad. Csak te vagy fontos nekem. Senki más. Harry a testvérem, szóval szeretem, de semmi többet nem érzek iránta a puszta baráti szeretetnél.

Elengedtem a mosolyt, ennek láttán Ő is. Tudtam, hogy most attól fél, nekem nehéz lesz, mikor Vele van. De ez nem igaz. Louis bebizonyította, bízhatok benne, így meg kellett nyugtatnom.

- Tudom. Tudom, hogy a testvéred, és függötök egymástól. Megértem, és elfogadom. Bízom benned Lou.

Olyan édes és széles vigyor terült szét az arcán a megkönnyebbüléstől, hogy kihagyott a szívem. Úgy éreztem, menten elájulok. "Juj, ez nem játék. Tényleg menten elájulok." Megint kezdtem szédülni. Nem tudtam, mit tegyek, így lehunytam a szemem, és Louis homlokának döntöttem az enyém, és átkaroltam a nyakát. Így úgy tűnt, mintha csak érezni akarnám. Ez igaz volt, mégis most fontosabb volt, hogy ezt az átkozott fejfájást és szédülést elűzzem. Előtte nem csinálhattam ezt. Szerencsére, elmúlt éppen azelőtt, hogy Louis megszólalt volna. Megkönnyebbülten fellélegeztem. Szinte suttogott, hisz az arcunk egymásnak volt támasztva. Ajkainkat pár centi választotta el.

- Köszönöm. Annyira szeretlek, el sem tudom mondani.

Lágyan nyomta ajkait az enyémre, de nem engedtem be, aminek tudta az okát, és elnevette magát. Nyomtam egy puszit az arcára, és halkan kimentem a fürdőszobába. Fogat mostam, és elrendeztem magam, majd hamar csatlakozott mellém. Miközben dörzsöltük fogainkat, Louis rám vicsorgott a tükörből. Fogkrémes szájjal elnevettem magam, de egyből visszafogtam a hangerőt. Hisz, amikor bejöttünk, a folyosó végén láttam, Lottie még alszik.

Louis minden egyes apró mozdulatától vagy érintésétől ismét erősödött bennem az az érzés, hogy mindenné jobban szeretem, és Ő is csak engem szeret. Kimentünk Lottie-hoz, és halkan csináltunk teát. Alighogy levettem  bögréket, a lány már fel is ült.

- Jó reggelt.

Mosolyogva feleltünk neki, majd Lot is csatlakozott hozzánk egy reggeli teához. Nem terveztünk semmit mára, de egy biztos volt: holnap kezdődik a fesztivál. A V fesztivál két napos. Péntek-szombat. Már alig vártuk, de kétség kívül Lottie izgult a legjobban. Éppen nagyba nevettünk Louis bolondozásán a teáskanállal, mikor megcsörrent a telefonja. Tudtam, nem hangosítaná ki, hisz Harry volt az ismét, de én hallani akartam, így a füléhez tapadtam. Elmosolyodott és hagyta.

- Így, hogy ennyi szabadidőnk van elmehetnénk a fürdőbe. Mit szólsz? Jönnének a csajok is és ellenénk.

Kicsit meglepődtem ettől az egésztől. Tudtam, mi az a hely. Engem már nem zavart, ha úgy látnak, amit Louis is tudott, hisz már nagyon halványak voltak a vágásaim, de tudtam, Lottie miatt nehezen fog belemenni.

- A fürdőbe? Nem. Haver engedjek be közétek két csajt fürdőruhában? Kizárt.

Lottie szemem megcsillant a hely hallatán, és hevesen bólogatott. Tudtam, hogy Ő élvezné az ilyeneket.

- Nyugi már, nagyfiúk vagyunk. Ne értem mi bajod van ezzel egyfolytában. Tegnap se volt semmi. Csak élvezzük már a szabadságot!

Louis sóhajtott, és komolyan nézett végig húgán. Szinte láttam, ahogy harcolnak  fejében a gondolatok, majd egy nagy sóhaj mellett felénk fordult.

- Lányok ma elmegyünk a fürdőbe?

- Persze.

Lottie egyből rávágta, míg én csak bólintottam. Louis egy "igen"-nel felelt Harry-nek, aki hallottam, hogy felnevet, bár már nem szorítottam a fülem a telefonhoz. Megbeszélték, hogy 1 óra múlva haza megyünk értük, hisz elég csak két kocsi, és a két 5 személyes közül az egyik nálunk van. Plusz Louis fürdőruhája is otthon pihen.

- Akkor menjünk készülődni!

Pattogott be a szobába Lottie és becsukta maga mögött az ajtót. Kicsit félve néztem fel Louis-ra. Ő ugyanígy pillantott rám.

- És még Andy is jön.

Egy cinikus nevetés kíséretében ejtette le maga mellé a kezeit. Kicsit megakadt a levegő a torkomon, bár a bulin sem volt semmi. Viszont most itt van Lottie is. Csak miatta félek Andy-től. Amit biztos megtanultam ezalatt a két hónap alatt, hogy egy jól irányzott rúgás csodát tehet egy ferde szándékú pasival. Így már egyáltalán nem féltem sem Zayn-től, sem Andy-től. Viszont Lot-ot igenis féltettem. Ő nincs tisztában még a két sráccal.

- Naggyon jó. - nyomtam meg szándékosan a "gy"-t, ezzel is érzékeltetve kedvem.

Louis ugyan nem tudja, mit mondott nekem Andy a medencénél, azzal mégis tisztában van, miről beszélgetett Josh-sal a koncert után. És azt hiszem, rájött, tartok a sráctól, bár soha nem kérdezett rá az okára.

Tommo komolyan megállt előttem, és átkarolta a derekam. Elmosolyodtam, ahogy közeledni kezdet felém. Lágyan nyomta ajkait az enyémekre. Természetesen azonnal visszacsókoltam, és a hajába túrtam. Ez már szokásommá vált. A kezeim minden egyes alkalommal örömmel tették tönkre Louis pontosan beállított haját, de ez Őt soha nem zavarta. Lágyan nyúlt a combom alá, majd felültett a pultra. Ha a konyhában voltunk, ezt mindig eljátszotta. Soha nem értettem, miért teszi, de tetszett, hogy én vagyok a magasabb. Louis csókja egyre hevesebb és akaratosabb lett, ami egyáltalán nem volt ellenemre. Erősen markolt a combomba, mégis ügyelt, hogy ne fájjon. Közelebb húzott magához, így már végképp hozzá simultam. Ekkor lépteket hallottam magam mellől, majd a hűtő nyitódását.

- Bocs, csak megszomjaztam. Nem akarok zavarni.

Nevetett mellettünk Lottie. Tudtam, Louis tényleg nem zavartatná magát, de én eltoltam magamtól. Lassan néztem Lottie-ra, és az arcomon a vörös összes árnyalata magjelent.

- Öm... mi csak.

Meggondolatlanul kezdtem magyarázkodni, hisz nem tudtam, mit akartam kihozni a mondataimból.

- Semmi gáz. Smároljatok nyugodtan, csak léci ne essetek egymásnak a konyhában a fürdő előtt.

Elnevettem magam, és Lottie is. Louis komolyan méregette húgát.

- Lot, ugye Anya már felvilágosított?

Lepetten vigyorodtam el, és kerekedett ki a szemem. A lány és én is egyből abba hagytuk a nevetést. Tommo idegesen markolászta a combom, hisz még mindig a pulton ültem.

- Jesszus, Louis. Igen!

Lottie gyorsan elfordult, és töltött magának narancslevet. Tudtam, ezt azért tette, mert elpirult. Nem csodálom, engem is kínosan érintene a helyében, ha ilyet kérdezne a bátyám.

- Oké. Akkor két dolog. Először is: nem akarom, hogy a fesztiválon veszítsd el a szüzességed, szóval okosan. A második pedig: minket tessék figyelmen kívül hagyni.

Lottie komolyan fordult felénk. Én csak megbújtam Louis mögött, és igyekeztem ebből az egészből kimaradni. Lottie minden érzelmet kizárt, és határozottan meredt bátyára.

- Nyugi, nem ez volt  szándékom, de gondolj bele, hogy ez nem fair. Ti nyugodtan "fürödhettek" együtt, én meg fogjam vissza magam?

Idézőjelet formázott ujjaival a levegőben, majd elnevette magát. Ezek szerint észrevette tegnap este, bár nem történt semmi. Elpirultam, és láttam, ahogy Louis torkán is megakad a szó. De hamar összeszedte magát.

- De mi már felnőttek vagyunk, te meg még csak 16. És különben sem történt semmi tegnap este.

- Én is ezt mondanám. Na, menjünk fürdőbe! Behunyom a szemem, ha te is ellazulsz kicsit Louis.

Lottie kedvesen mosolygott bátyára, mire Ő csak bólintott. Már engem is zavart, hogy ennyire vigyáz a húgára.

Lottie visszasietett a szobába, míg Louis a pultnak dőlt a lábaim között. Mivel háttal volt nekem, megfogtam a vállát, és két kézzel masszírozni kezdtem. Hátraszegte a fejét, és sóhajtva élvezte, amit csinálok. Nem hagytam abba, de közben a füléhez hajoltam.

- Lou, szerintem is lazíts kicsit. Ez kínos volt.

Csak hangosan kifújta a levegőt, és bólintott egyet. Reméltem, hogy be is tatja. Tényleg el kéne ellazulnia. Lottie okos, és már nem 8 éves. Tudja, mit hogyan kell, és szerintem sincs szüksége ennyire komoly felügyeletre. Megértettem, hogy Louis a bátyja, és azok után, ami történt vele, meg akarja védeni, de ez már túlzás. Már nekem is.