II. 7. ~Fürdő.*

Egy óra múlva a srácok háza előtt álltunk felkészülve a fürdésre. Bent Louis gyorsan felszaladt, összepakolni, míg mi Lottie-val beszélgettünk a srácokkal a nappaliban. Mindenki fel volt dobódva, hisz szabad hetük volt a srácoknak, és ki akarták elvezni. Aztán egy pár hanyag, mégis elegáns láb trappolt le a lépcsőn, ami azt jelentette, indulhatunk, kész van Louis. Beültünk a kocsikba. Az egyiket Louis vezette. Lottie, Zayn, Harry és én ültünk vele, míg a másikba voltak a többiek, és Liam volt a sofőr. Az utat mondanom sem kell, végignevettük. 25 perc kocsiút után megálltunk London külvárosában a fürdő előtt. Nevetve szálltunk ki a kocsiból. A 8-as kiscsapatunk vígan vett jegyet, majd elindult be. Sokan megbámultak minket, de nem érdekelt senkit. Most csak magukra gondoltak a srácok a mi legnagyobb örömünkre. Bementünk az öltözőbe, és látszólag a srácokat egyáltalán nem zavarta volna, ha ott helyben kell átöltözni, de inkább bementünk egy-egy öltözőfülkébe. Miután én bementem a cuccommal, hallottam, ahogy mellettem csukódik az ajtó. Éppen elkezdtem öltözni, amikor kopogtak az ajtómon.

- Kicsim, engem kint felejtettél.

Elnevettem magam Louis-on, majd lehúztam a fölsőm, vissza a hasamra, és résnyire kinyitottam az ajtót. Louis gyorsan becsusszant a cuccával együtt, és mosolyogva megállt előttem. Hálát adtam az égnek, hogy ilyen jó nagy az öltözőfülke. Simán elfértünk benne ketten is. Louis óvatosan nyúlt az arcomhoz, és végigsimított rajta. Elmosolyodtam, és megfogtam a kezét. Lehelyeztem maga mellé.

- Louis, most öltözzünk!

Hátat fordítottam neki, és lekaptam a fölsőm. Éppen hátra akartam nyúlni, hogy kipattintom a melltartóm, mikor magától kikapcsolódott. Ijedten rezzentem össze, és kaptam a kezeim magam elé. De hamar megkaptam a választ a szokatlan jelenségre. Louis kezei édesen csúsztak a hasamra, és magukhoz öleltek. Lágy puszikkal hintette be a nyakam, ami tényleg elvette az eszem. Nagyon kevés lélekjelenlétem maradt, és azt fel is használtam, de csak beszédre volt elég.

- Lou, ne most! Egy fürdőben vagyunk a haverokkal, és Lottie már így is beszólt a tegnap esti fürdés miatt.

Lassan távolodott el. Éreztem, hogy neki is nehezére esett csakúgy, mint nekem. De tartanunk kellett magunk tekintve a helyet, ahol vagyunk. Hisz csak nem eshetünk egymásnak egy fürdőben.

- Igaz, sajnálom. Öltözzünk át!

Megrázta a fejét, hogy helyreálljon a gondolkodása, majd előkapta a fürdőnadrágját. Mindketten átöltöztünk, és készen léptünk ki az öltözőből.

Kint már várt vártak minket. Csak Zayn és Lottie volt még oda. Lottie is megjelent a szekrények felől, és megállt mellettünk. Beszélgetve vártuk Zayn-t, és nem értettük, mi tarthat ilyen sokáig. Végül a srác kilépett abból a fülkéből, mely közvetlen a mienk mellett volt. Erősen vágta be maga után az ajtót. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, és láttam benne a dühöt. Egyből tudtam, hogy mindent hallott, amit Louis-sal mondtunk, hisz nem olyan vastagok az elválasztófalak, hogy ne szűrődjön át rajtuk a hang. "Már csak ez hiányzott." gondoltam. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni Zayn-t, és nevetve mentem Louis mellett, hisz a srácok egyfolytában baromkodtak. Hihetetlen jól nézett ki a fürdő. Nagyon régen voltam itt, így nem emlékeztem pontosan, de ahogy elnéztem, sokat változott. A fal és a magas mennyezet úgy volt megcsinálva, mintha medúzák között lennénk. Elöl volt egy élménymedence. E mögött sorakozott a millió csúszda. Hirtelen azt sem láttam, hány van pontosan. Az egész úgy egybefolyt. A srácok egyből célba vették azt a csúszdát, ami a legmagasabbról indult. Még szerencse, hogy mindegyik cső más színűre volt festve. Követtem a szememmel a világoskék csúszdát, de egyre inkább megijedtem, ahogy még mindig nem találtam a kijáratát, csak kanyargott. Végül kiérkezett egy nagyon mély medencébe oldalt egy lilás csúszdával párban. Lepetten követtem a srácokat a mozgólépcső felé a középen lévő oszlop belsejébe. Valami azt súgta, ez így nem lesz jó, hisz még nem is vagyunk vizesek, de a srácok izgatott nevetése elterelte a figyelmem. Olyanok voltak mint 6 kisfiú Andy-vel. Lottie is velük tartott a kacagásban. Zayn nevetve karolta át a lány vállát, s valamit súgott neki, amitől Lot még jobban nevetni kezdett. Kicsit elmosolyodtam. Szorosan szorítottam Louis kezeit a mozgólépcsőn. Lepetten nézett le ujjainkra, ahogy megérezte feszültségem.

- Félsz Kicsim?

Határozottan megráztam a fejem válaszul, de tudtam, nem volt valami meggyőző. Louis minden válasz helyett, inkább csak egy lágy puszit nyomott a homlokomra. Érezte, hogy hazudtam, de az érintésétől elszállt minden félelmem. Tudtam, Ő megvéd, és soha nem engedne fel arra a csúszdára, ha nem lenne biztonságos. Meglepett, hogy alig voltak a nagy oszlop (vagy minek is nevezzem, hiszen kiszélesedett egy tölcsérré felül) tetején. Azt hittem sokat kell sorba állnunk majd, de Liam már be is vetetette magát a csúszdába. Szinte beugrott és még meg is lökte magát. Őrült sebességgel indult el, és már el is tűnt a kanyarban. Kicsit nyeltem, de inkább izgatott lettem. Sietve lépkedtem a korláthoz az úszómester mellé, hogy lássam, hol jön ki. Csak kapkodtam a fejem, hisz nem láttam, hol a csúszda vége. Az úszómester srác kedves volt, megfordult. A lapockámra tette a kezét, és lemutatott a csúszda aljára. Kirázott a hideg az idegen, váratlan érintéstől.

- Nézd! Ott fog kiérkezni.

Odanéztem és ebben a pillanatban Liam száguldott ki a csúszdából. Még csúszott kicsit a víz tetején, majd elmerült. Ismét megijedtem kicsit, de inkább csak izgatott lettem. Viszont a gondolataim erre a srácra terelődtek mellettem. "Miért van a keze még mindig a hátamon? És miért mosolyog ennyire édesen?". Leráztam magamról a kezeit, és egy apró elnéző mosolyt engedtem felé. Louis-hoz mentem, aki kicsit dühösen méregette a pasit, hisz tényleg jól nézett ki. Azt hiszem nem sokkal lehetett idősebb nálam. Megfogtam a kezét, és nyomtam egy puszit az arcára, hogy lássa, nekem csak Ő kell. Tudtam, hogy megharagudott arra a srácra, amiért hozzám ért, de nem volt oka féltékenykedni. Közben már Niall is lecsúszott, és most éppen Harry ugrott be a csúszdába. "Hihetetlen, hogy Ők mind ennyire bátran vetik be maguk abba a sötét, vizes csőbe. Oké, én is várom már, de félek is." Hallottam Lottie nevetését. Ő oldalt állt, és Harry-t figyelte, ahogy kiérkezik. Biztos valami vicceset csináltak a srácok lent. Lottie visszaállt a sorba, mivel Zayn után Ő jön. A srác még gyorsan rákacsintott Lottie-ra, majd teljes erejéből belökte magát a csúszdába. Gyorsan Louis-ra nézem, aki mellettem nézett le az oszlopról. Szerencsére nem látta ezt az egészet. Nem látta, a kacsintást, és azt sem, ahogy erre Lottie fülig elvörösödik. Nem hittem el, egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy Zayn képes flörtölni Louis 16 éves húgával. Elvégre CSAK 4 év volt köztük...

Lottie is lecsúszott. Hallottam, ahogy sikít valahol a csúszdában. Megremegtem, de Louis forró kezei a derekamon megnyugtattak.

- Nem muszáj, ha nem akarod Kicsim.

Zavartan néztem fel rá. Nagyon is akartam, csak kicsit ijesztő volt Lottie sikolya.

- De. Megyek.

Louis elmosolyodott, és nyomott egy csókot az ajkaimra. Belemosolyogtam, majd beálltam a csúszda végéhez  a kis magaslatra. Kicsit félve mosolyogtam hátra Louis-ra.

- Lent találkozunk Lex. Nyugalom!

Mélyen beszívtam a levegőt, majd kifújtam. Soha nem szerettem az ennyire bezárt csúszdákat. Aztán a kis lámpa váltott zöldre, és belefeküdtem a vízbe. Kizárt volt, hogy én úgy beleugorjak mint a többiek. Elindultam, és ahogy hátranéztem, még láttam Lou mosolygó fejét. De egy kanyar megfosztott ettől a látványtól. Csak a sötétséget láttam, és  vizet magam előtt. Néha-néha felvitt a falra. Nekem is sikítani támadt kedvem pár hirtelen kanyartól egymás után, de az ajkaimba haraptam, így nem tettem. Szerintem Lottie is itt sikított. Végül megláttam a fényt az "alagút" végén. Pár méter után, ami hihetetlenül gyorsan telt, már a többiek feje is kivillant a medence végén. Kiérkeztem a csúszdából, és a vízbe merültem. Éreztem, ahogy sokat, nagyon sokat csúszok még a víz tetején előre. Összeszorítottam a szemem, és befogtam az orrom. Elmerültem a hideg vízbe, ami nagyon nem esett jól ezután a nagy izgalom után. Szó szerint hideg zuhanyként ért. Mikor feljöttem a felszínre, mindenki nevetett nem tudtam pontosan, min. Odaúsztam a többiekhez, és meghúztam a hajgumit a hajamba. Itt már meg tudtam állni, és a hasamig ért a víz. A srácok felvilágosítottak, hogy becsúsztam a medence közepéig, ami nagyon nem kicsi táv. Azt mondták, Lottie is kb. addig ment, szóval ez súly kérdése.

Hallottam, ahogy a csúszda megremeg, mikor valaki végighalad rajta.  Odakaptam a fejem, és megláttam Louis tökéletes alakját kiérkezni. Ő is csúszott még kicsit, és majdnem lecsapott minket, de éppen nem. Ezek szerint, akkor én és Lottie lecsaptuk a srácokat. Louis feljött, és hozzánk úszott. Nevetve állt meg mellettem. Megrázta a fejé, így a haja minden fele csapta a vizet, főleg rám, hisz én álltam hozzá a legközelebb. Immáron barna tincsei rendezetlenül, de szuper szexin meredeztek az ég felé. "Istenem, de cuki. Annyira tökéletes!". Büszke voltam rá, hogy az én pasim, és engem szeret, mikor bárkit megkaphatna. Kimentünk a medencéből. Nem bírtam figyelmen kívül hagyni, hogy Zayn és Lottie egymás mellett mennek...szorosan egymás mellett. Csak reménykedtem benne, hogy Louis ezt nem veszi észre. Akkor elszabadul a pokol, pedig nem is történt semmi komoly.

Hihetetlen, hogy a srácoknak mennyi erejük volt, mindent kipróbáltak, én pedig követtem őket. Ebéd után ismét fel akartak ülni a nagy bordó csúszdára, ami szintén fentről indul, de ismét elkezdett fájni a fejem. Képtelen lettem volna felülni arra a csúszdára.

- Menjetek nyugodtan, és kiugrok a mosdóba.

Próbáltam leplezni a hatalmas fejfájásom, szerintem sikerült.

- Lex!

Indult el felém Louis, mivel mindenki megállt.

- Menjetek, majd a csúszda aljánál találkozunk. Sietek!

Mosolyogtam, legalábbis próbáltam. Bólintottak, majd elmentek. Gyorsan célba vettem a tőlem szerencsére nem messze lévő mosdót. Sietősen mentem végig a folyosón, de egyre jobban kezdtem szédülni. Alig értem be a mosdóba, máris a falnak dőltem. Mélyeket lélegeztem. Nagyon fájt a fejem, és a látóköröm is ellepték a fekete pontok. A legrosszabb ellenségemnek nem kívántam volna ezt, de kétség kívül az volt a legidegesítőbb hogy nem tudtam, mitől van. Szerintem csak a pára és a sok izgalom hatása volt, ami ma ért. Lassan kezdett elmúlni a fájdalom, és a látásom is visszanyertem. Megkönnyebbülten fellélegeztem. Páran idegesen néztek rám a mosdóban, de figyelmen kívül hagytam a kíváncsiskodó nőket. Megmostam az arcom, bár így is nedves voltam. De jól esett egy kis hideg, klórmentes víz. Teljesen helyrejöttem, és kimentem a mosdóból. Fogalmam sem volt, mitől lehet ez az egész, de egyre jobban idegesített. Visszasiettem a csúszda végéhez. Harry és Louis már lent vártak. Lottie érkezett éppen, mikor melléjük álltam a medence szélén. Louis felnézett rám a vízből, és édesen elmosolyodott. Megvártuk, míg mindenki leérkezik, majd bementünk az élménymedencébe. A srácok egyből a mély részhez úsztak, hisz akkor kezdődött el a hullámzás. Én és Lottie ott álltunk meg, ahol még éppen le ért a lábunk, és figyeltük, ahogy a srácok vidáman nyomják le és szívatják egymást a hullámok között. Annyira élvezték, hogy végre önmaguk lehetnek. Láttam rajtuk, hogy már nagyon vágytak erre.

Végül olyan 7 fele hazaértünk. Louis-tól elbúcsúztam még a kocsiba, amire a srácok csak ujjongtak, meg nevettek. Mint az ovisok, akik még soha nem csókolóztak. "Idióta egy társaság az biztos, de imádom őket." mosolyodtam el. Louis ezúttal nem jött fel velem meg Lottie-val, hanem ment haza a srácokkal, amit teljesen megértettem egy ilyen fárasztó nap után. Bevonszoltuk magunk a lakásomba, és lehuppantunk a kanapéra.

- Hát ez jó nap volt.

Jelentette ki fáradtsággal a hangjában. Álmosan a vállamra döntötte a fejét, és nagyot sóhajtott. Elmosolyodtam, majd felhúztam a lábam.

- Igen.

Büszke voltam magamra, hogy elmertem menni egy fürdőbe, de arra meg még büszkébb, hogy már nem látszottak a vágásaim. Legalábbis nem annyira, hogy a srácok is észrevegyék őket. Vagyis szerintem volt, aki kiszúrta a hegeket, de nem érdekelt.

- Sandy, lehet hülyeség lesz, de kérdezhetek valamit?

Lottie hangja kicsit félénken csengett a vállamon. Kicsit lepetten elmosolyodtam.

- Persze, ehhez nem kell engedély.

Nem tudtam, mit akar, és nem értettem, miért ennyire félnék. "Tudtommal szabad országban élünk...miért ne kérdezhetne? Ebből valami nagyon nagy baj lesz, már érzem." futott át az agyamon. 

- Te vágtad már meg magad? Mármint szándékosan.

Lepetten szívtam magamba a levegőt, és előre dőltem. Elvette a fejét a vállamról, és komolyan a szemébe néztem. Pont olyan fejet vágott, mint Louis, amikor elmondtam neki. "De Lottie még nem tudja...vagy mégis?". Az jutott eszembe egyből: "Most segítséget kér? Lehet Ő is vágta már meg magát? Nem! Az lehetetlen! Lottie soha nem lenne képes ilyenre!". Jobbat nem tudtam kinyögni, mint egy újabb kérdést.

- M-miért?

Komolyan nézett a szemembe, ebből tudtam, nem róla van szó. Akkor már rég lehajtott fejjel, szomorúan ült volna előttem.

- Láttam valamit a lábadon a fürdőbe, és nem tudtam, hogy az most csak egy régi nagy seb lenne, vagy sok kicsit heg. Nem tudtam soha megnézni olyan jól. Sandy mi volt az?

Meglepődtem, hogy ennyire aggódik értem, de jól esett. Soha nem gondoltam, hogy pont Lottie fogja ezt kiszúrni, és rákérdezni. Kicsit elhúztam a szám. Nem tudtam, hogy hazudjak neki, vagy elmondjam az igazat. Már úgyis olyan sok mindent tudott rólam.

- Sok apró seb. Én...régen katasztrófa volt az életem, de már vége. Louis segített nekem. De ezt senki nem tudja, nem mutatom, oké Lot?

Céloztam rá, hogy nem szeretném, ha mások is megtudnák tőle. A lány szeme ijedten mért végig. Annyira hasonlított Louis-ra a reakciója, hogy az valami hihetetlen. Pedig csak féltestvérek.

- Tőlem nem tudják meg. Úgy sajnálom Lex.

Megölelt. Nem szerettem, mikor sajnálnak. Annyira bántam, hogy pont Lottie tudta meg ezt. Ő még fiatal, és most keres egy példaképet. "Hát remélem, nem én leszek az. Jobbat érdemel nálam.".