II. 16. ~Szabadság.* (+18)

Louis a tenyerén hordozva vitt haza. Minden egyes pillanatban mosolygott, és megejtett valami bugyuta megjegyzést arra, hogy szabadok vagyunk. Hihetetlen volt, hogy egy második csík, mennyire meg tudja változtatni két ember életét kicsivel több mint fél nap alatt.  De már nincs gond, szabadok vagyunk, nem vagyok terhes. Tudtam, Louis örült volna, ha születik egy gyereke, de még Ő sem gondolta komolyan. Mindketten tudjuk, egy ekkora felelősséggel még nem bírnánk, és nem akartuk, hogy miattunk legyen valakinek rossz élete. Pláne nem, mert mindketten megtapasztaltuk. Most nem volt vészes a londoni közlekedés, pedig csúcsforgalom volt. De lehet csak nekem nem tűnt annak, hisz Louis végig szorította a combom. Csak pillanatokra vette el onnan, mikor váltott, de egyből utána visszahelyezte forró mancsát eredeti helyére.  Megálltunk egy piros lámpánál, és éreztem, ahogy keze feljebb csúszik a lábamon. Rövidgatyába voltam, így mikor már a shortom szélnél járt, megfogtam a kezét. Beindított az érintése, és tudtam, neki is megvolt az oka, amiért ezt tette. Felnevettem.

- Én is örülök, hogy nem vagyok terhes, de türtőztesd magad legalább a kocsiban.

Elvette a kezét a lábamról, amit azért bántam, és oldalra nézett. Kibámult az ablakon. Tudtam, most zavarba hoztam, és ezért nem néz rám. De kénytelen volt előre fordulni, mikor váltott a lámpa zöldre.

Nem kellett sok idő, már meg is érkeztünk a lakásomig. Boldogan ballagtunk fel, és miután kinyitottam az ajtót, bementünk. Ahogy levettük a cipőnk, éreztem, nem kell több Louis-nak. Magához rántott, és megcsókolt. Nem ellenkeztem, hisz nekem is szükségem volt rá. Jobban, mint bármi másra..bárki másra. Ha lehetséges, hogy Ő a drogom, akkor súlyos függőségben szenvedek. A combom alá nyúlt, én már automatikusan ugrottam. Erősen tartott a fenekemnél, míg én kerek hátsójánál kulcsoltam össze bokáim. A hajába túrtam ezzel is közelebb húzva magamhoz Őt. Annyira imádtam minden egyes porcikáját. Egész nap el bírtam volna viselni, hogy csókol, de mégis azt kívántam, bárcsak tovább mennénk, és már a szobában lennénk az ágyon. Nem akartam elengedni soha, de kénytelen voltam. Egy halk köhögést hallottam oldalról. Nem voltam hozzászokva a hangokhoz, mikor ennyire beleéljük magunkat ebbe Louis-sal, így gyorsan leugrottam az öléből, ami elég hülyén nézett ki, mivel Ő még tartott volna. Vicces földre érkezés volt az egyszer szent.

- Bocsi, nem akartam zavarni. Engem csak érdekelt, mi volt a dokinál.

Gyorsan megigazítottam magamon a ruhákat, és vörös arccal néztem fel Lottie-ra. Szégyelltem magam, hogy így látott. De látszólag Louis-t egyáltalán nem hatotta meg a dolog, és ahogy ránéztem, láttam, legszívesebben ott folytatná, ahol abbahagytuk Lottie ide vagy oda. Távolabb léptem Louis-tól, amit nem nagyon díjazott, és vidáman néztem fel a lányra.

- Nem vagyok terhes. A teszt tévedett, hisz nagyon halvány volt.

Lottie arca először lepett lett, majd szélesen elvigyorodott. Ugrálni kezdett örömében, és erősen megölelt.

***

Lottie már kint (remélem) aludt, mi pedig lefekvéshez készülődtünk Louis-sal a szobámban. Holnap utazik haza, és ma még kiélveztük az estét hárman. Filmeztünk és sokat nevettünk, miután elmentünk vacsorázni. Lottie nagyon élvezte, és ahogy elnéztem, egyáltalán nem akar hazamenni holnap. A szekrény felé fordulva vettem le a ruháimat, hogy ne irritáljam Louis-t. Igyekeztem a lehető legkevesebbszer hozzáérni, hisz nagyon kívántuk már a másikat. Soha nem volt gond az érzelmeink kordában tartásával, és most pont egy hét esik nehezünkre?! Rittig, mikor nem kéne. Azt hiszem, erre is mondják, hogy Murphy törvénye.

Fehérneműben voltam, mikor két erős kar szorult a derekamon, és magához húzott hátulról. Szorosan hozzá simultam, miközben a nyakam puszilgatta. Annak ellenére, hogy tudtam, ezt nem kéne, nem bírtam ellenállni. Túl nagy volt a kísértés. Louis forrón lüktető bőre hívogatott magához. Tökéletes testét csak egy boxer takarta, és ahogy éreztem, már az is kezdett kényelmetlen lenni számára. Hátrafele kezdett húzni, majd maga felé fordított, mielőtt leült volna az ágy szélére. Az ölébe húzott, ami nagyon imponált mindkettőnknek. Szenvedélyesen megcsókolt. Éreztem, mennyire kíván, és mennyire vágyik már erre az egészre. De ahogy sejtettem, nem volt hosszú életű a csók, hamar a nyakam kezdte csókolgatni. Halkan sóhajtottam, majd a hajába túrtam ezzel is közelebb húzva magamhoz. Az iménti hangra, ami kiszökött a számból, eszméltem. Tökéletes mellkasához nyúltam, és eltoltam magamtól. Közben már suttogtam is:

- Louis, még várj! Lottie kint van.

Szorosan lehunyta a szemét. Nem akarta meghallani a szavaim, de ezt nem csodálom, hisz én is utáltam magam, hogy ezt mondtam.

- Nem érdekel! Eleget vártam már. Szabadok vagyunk Lex!

A fenekembe markolt, ezzel ismét magához vonva, amitől beindultam. De ellenálltam az őrjítő kísértésnek. Mái napig nem értem, hogy voltam erre képes.

- Louis, meghallja. Nem tudunk halkan lenni, és én nem tudnám így elengedni magam Veled.

Elhúzta a száját, és oldalra nézett. Tudtam, most azon gondolkozik, amit mondtam, és rájön, igazam van. Fájt visszafognom magam, mikor az Ő ölében ülök. Hirtelen rám nézett. A szeme egy sötétebb kék árnyalatban csillogott a vágytól. Tudtam, ez akkor van, mikor neki már nincs visszaút, és ez megrémített kicsit.

- Kicsim, ne akard, hogy a már kamaszkorom óta nem keresett ismerősömhöz forduljak.

Kicsit felemelte a jobb kezét. Kellett egy kis idő, míg leesett, mire gondol. Valamiért meg is nyugtatott és meg is rémített, hogy kamaszkora óta, nem volt szüksége a jobb kezére ilyen célból. Éreztem, ahogy harcot vívnak a fejemen a gondolatok, majd nagyot sóhajtottam.

- Én irányítok, és csendben leszel!

Elégedetten bólintott. Tudta, hogy bármit elérhet, hisz túlságosan is szeretem.

Feljebb csúsztam az ölében, amitől széles mosolyt villantott. Egyik kezével maga mögött támaszkodott, míg a másikkal a derekam fogta. Lágyan megcsókoltam. Sokáig tartott, de megmondom őszintén, azért, mert nem tudtam, mit kéne tennem ezután. De mikor Louis kicsit feljebb lökte a csípőjét, tudtam, jön magától minden. Óvatosan végigsimítottam tökéletes mellkasán, és éreztem, ahogy száguld a szíve. Mikor elértem a boxere szélét, a nyakát kezdtem csókolgatni, amitől sóhajtott egyet. A füléhez hajoltam, és a szavaimmal egy időben megmarkoltam férfiasságát anyagon keresztül.

- Maradj csendbe!

De a kézmozdulatom miatt ezt máris megszegte egy hangosabb nyögéssel. Ez egyben imponált is és idegessé is tett. Nem akartam, hogy Lottie bármit is meghalljon. Gondoltam; "Most bekeményítek, hisz én irányítok. Louis úgyis élvezni fogja, még jobban beindul majd.". Ismét a füléhez hajoltam, és kacéran belesuttogtam.

- Tommo, ha még egy hangot kiengedsz a szádon, esküszöm itt helybe abbahagyom. Maradj csendbe, vagy kénytelen leszel a kezedre hagyatkozni otthon.

Éreztem, ahogy lepetten és egyben idegesen magába szívja a levegőt. Elmosolyodtam, és kacéran meghúztam a fülcimpáját. Egyik kezét a szájához kapta, amin halkan kuncogtam. Nehezére esett magába tartani az előtörő hangokat, de nekem nagyon tetszett, hogy én irányítok. Tetszett, hogy most én kínzom, és nem tehet ez ellen semmit. Vagyis tehet, de azt nem akarja. És abban is biztos voltam, hogy nagyon bejön neki ez a hirtelen jött játékosságom. Nyomtam pár gyengéd puszit a nyakára. Közben egyfolytában figyeltem a reakcióját, és elégedetten tapasztaltam, hogy az ajkába harap a hangok visszafojtására. Komolyan a szemembe nézett, amin halkan elnevettem magam.

- Szeretnél mondani valamit?

Hevesen bólogatott, amin elmosolyodtam. Még mindig húztam az agyát, ezért a füléhez hajoltam, és a lehető legszexisebben belesuttogtam.

- Súgd meg!

Azt hiszem, ennyi kellett neki. Ebben a pillanatban erősen magához rántott a derekamnál fogva. A fenekembe markolt, és elégedetten nyugtázta, ezúttal én lepődtem meg, és ijedten kapkodtam a levegőt. A fülem éppen a szájánál volt, így már éreztem is, ahogy veszi a levegőt, hogy beszél.

- Ne játssz velem!

Hangtalanul nevettem, ami inkább tűnt szuszogásnak, de Ő csak mosolygott rajtam.

- De akkor tényleg egy hangot sem akarok hallani.

Bólintott egyet, de egyből ki is nyitott a száját. A fülemhez hajolt. Már érdekelt, mit szeretne, így tűrtem. A fülem mögé tűrt egy tincset, majd édesen belesuttogott.

- Csak még annyit, hogy; Nagyon szeretlek Kicsim.

Nem tudom, mi ütött belém, de olyan gyorsan csókoltam meg, ahogy csak tudtam. Talán mert tudtam, komolyan gondolja, és nem csak azért mondja, hogy folytassam, amit elkezdtem. A csókunk heves volt és dinamikus. Kipattintotta a melltartóm, amit egyből le is húzott a karomról. Éreztem, ahogy a melleimre csúszik a keze, amitől eltávolodtam. A nyakamhoz szorította a fejét, és nyomott egy-két puszit a vértől lüktető bőrömre. A hajába túrtam, mivel nagyon élveztem, amit csinál. De ez az én időm volt. Végigcsókoltam mellkasát, majd a lehető leglassabban húztam le róla az alsóját. Kényesen ügyeltem, hogy minél többször érjek férfiasságához, ami már szépen ágaskodott. Nyomtam egy puszit a hegyére, majd visszaültem combjaira, és mozgatni kezdtem a kezem. Louis-nak látszólag nehezére esett csendbe maradni, amit nem csodálok. Tudtam, hogy a nyaka és a válla a másik gyengéje, így azt kényeztettem még pluszba. Éreztem, ahogy megremeg, majd előrébb hajolt, hogy szabadok legyenek a kezei, és ne kelljen rajtuk támaszkodnia. Erősen a fenekembe markolt, amitől kicsit megugrottam, de folytattam. Hátrahajtotta a fejét, és egyre szaporábban kezdte venni a levegőt. A mellkasán és a homlokán csillogott az izzadság, ami csak még vonzóbbá tette a szemembe. Mindent imádtam, ami hozzá tartozik. Egyszerűen nem volt egy olyan tulajdonsága, amibe bele tudtam volna kötni. Nem értettem, hogy tudtam kifogni magamnak egy ilyen tökéletes pasit, mint Louis. "Vajon miért hívják Louis Tomlinson-nak? Miért nem nevezik egyszerűen Mr. Tökély-nek?" ez futott át az agyamon, miközben a szabad kezemmel megtámasztottam a nyakát, hogy ne legyen ennyire kiszolgáltatva hátrahajtott fejjel. Tudtam, ezért hálás, mivel magától megtartani már nem volt ereje. Kicsit elmosolyodott, és a homloka ráncba szaladt csukott szemei fölött. Tudtam, már nem kell neki sok, de azért erre én sem számítottam. Louis szeme hirtelen kipattant, és ijedten nézett szét. Tudtam, mit keres, ezért gyorsan magam mellé nyúltam a földre. Nem érdekelt, mi az, csak megfogtam az elsőnek kezembe akadó anyagot, ami azt hiszem, egy póló volt. Gyorsan a férfiasságára szorítottam, de itt még nem volt vége ennek az egyszerű tettnek. Fél kézzel szorítottam a fekete anyagot, míg a másikkal sebesen nyúltam Louis szájához, mikor láttam, veszi a levegőt egy nagy nyögéshez. Lepetten nézett rám, amit nem csodálok, hisz én is meglepődtem, mennyire gyorsan kapcsoltam kétszer is. Az immáron hangtalan nyögés közben kiszaladó levegő csiklandozta a kezem, amitől elmosolyodtam. Louis összes izma megfeszült, majd elernyedt. Hangosan szuszogott, de nem volt vészes hangerő. Elégedetten töröltem meg immáron elernyed férfiasságát a pólóval, majd oldalra ejtettem az összecsavart, koszos anyagot. Louis ölébe húztam a takarót, hogy valami takarja. Ő nem bírta tartani magát, hátradőlt az ágyra. Mosolyogva ültem a hasán, majd előre hajoltam, hogy nyomjak egy puszit kifáradt arcára. Végigsimítottam immáron nyugodtabb mellkasán, amitől kipattant a szeme, és felült, hogy a szemembe tudjon nézni. Elmosolyodott, és végigsimított az oldalamon. Már hajolt volna a nyakamhoz. Gondolom, az volt benne, hogy most én jövök, de én ezt ügyesen elkerültem.

- Elfáradtam ma Louis. Aludjunk, oké?

Lepetten nézett rám, majd csak mosolyogva megcsóválta a fejét, ismert már. Nekem ilyenkor elég az Ő öröme, nincs szükség arra, hogy én is elmenjek. Ezt már annyiszor eljátszottuk, de szerencsére, most rám hagyta.

Pár perc után, már nyugodtam, tisztán feküdtünk az ágyban egymás mellett. Louis arc kisimult és kellemesen fáradt volt, amit tudtam, én értem el nála. Ennek örültem.

- Nem bírom felfogni, miért nem akarod soha, hogy viszonozzam.

Kicsit elmosolyodtam, miközben elmerültem csodás kék szemeiben magammal szemben. Eszembe jutott, hányszor volt ugyanígy, csupán fordítva. Mármint, hogy Ő kényeztetett engem, és szintén nem akarta visszakapni.

- Amiért te sem akarod, fordított helyzetben.

Elmosolyodott, hisz helyes választ adtam. Közelebb csúszott hozzám, én pedig imádtam, mikor tökéletes mellkasába fúrhatom az arcom. Direkt pislogtam, még egy kicsit, mivel már annyiszor mondta, kiakasztja, mikor  szempillám a bőréhez ér. Átkarolt, és egybefontuk a lábunk. Magamba szívtam tökéletes illatát, boldogan tűrtem, ahogy kitölti az érzékeim, és lassan álomba ringat.