II. 17 ~Meglepetés.* (+18)

Kedves Olvasóim!

Azt szeretném mondani/írni; eddig nagyon úgy tűnik, hogy ez lesz az utolsó +18-as rész. Mostantól már a fájdalom, a harag, a megbánás, az esdeklés és az elmúlás jön. De ezt majd elolvassátok. Ajánlom a papírzsepit majd készíteni. Persze még lehet lesznek ilyen bónusz részek, mint a legutóbb a szülinapi ajándék. Attól függ, mennyire szeretitek a 18-as részeket. Sokaknak lehet nincs hozzá undoruk, és most is átugrották ezeket a részeket.

Szóval jó olvasást, remélem, tetszik.

II. 17 ~Meglepetés.*

- Nagyon vigyázz magadra az úton.

Louis óva intette húgát a vasútállomáson. De ez teljesen érthető. Mind a 6-an kikísértük Lottie-t. A srácok jól beöltöztek, hisz az már túl feltűnő lenne, ha mind az 5-en itt vannak egy csapatba. Mindannyian megszerettük Lottie-t, és sajnáltuk, hogy elment. Megígérte, hogy jön jövőre is, én pedig megígértem, hogy megint együtt fogunk lakni. Az ablakból még visszaintegetett nekünk, majd figyeltük, ahogy eltűnik a vonat a véget nem érő sínek végén. Kicsit talán leverten indultunk el haza, de előtte, mint mindig Niall hasa most is közbeszólt. Így a végén 7-kor egy Nando's-ba kötöttünk ki. A srácok minden áron el akartak ma este menni, bulizni valami új helyre. Annyira lelkesek voltak, hogy én is belementem. Megbeszéltük, hogy 9-re értem jön Louis. Azt mondták kell fürdőruha is, mivel ez valami éjszakai-fürdő -szerű dolog lesz. Nem kérdőjeleztem meg, bár kicsit tartottam ettől az egésztől.

Végül pontban 9-or készen voltam, és Louis is nálam volt. Egy lenge halványrózsaszín ruhát vettem fel saruval, alatta fürdőruha, de tettem el cuccot egy táskába. Már csak azért is, mert azt mondta Louis, hogy utána nála aludhatnék. Elindultunk a kocsival, de furcsálltam, hogy Louis a házuk fele indult el.

- Lou, miért hozzátok megyünk?

Ő rám se nézett, csak az utat figyelte, és komolyan válaszolt.

- Bevárjuk a többieket.

Elfogadtam, gondoltam; "Együtt megyünk, csak külön kocsikkal.". Végül megálltunk a srácok háza előtt. Már nagyon furcsa volt, hogy egy kocsi sem állt a bejárón, de azt hittem, még a garázsba állnak. Louis bevezetett a házba, ahol teljes sötétség uralkodott. Csak halvány, pislákoló fényt láttam a nagy üvegfal felől.

- Mi ez az egész Louis? Hol vannak a srácok?

Aggodalmasan kérdeztem tőle, vagyis a körvonalától, mivel alig láttam. Már sötét volt. Egy nagy kéz fonódott az enyémbe, ami minden kétségem eloszlatta.

- Ők buliznak, ahogy mi is mindjárt. 

Lepetten mente utána a folyosón, el a lépcső mellett. De még mielőtt bármit is láttam volna, komolyan felém fordult ezzel eltakarva a kilátásom a kevéske fény felé.

Mosolyogva befogta a szemem, ami meglepett, de bíztam benne. Óvatosan vezetett előre, és tájékoztatott, hogy most küszöb jön esetleg vagy akármi. Egyszer megcsapott a langyos, esti levegő. "A fény ezek szerint a kertből jött. Milyen édes Louis!". Bár még nem tudtam, mi a meglepetés, mérhetetlenül imádtam Louis-t, hogy szervezett nekem valamit. Egyszer megálltunk, bár nem mentük sokat. Elvette kezeit a szemem elől, így én hunyorítva pislogtam párat. Mikor megszoktam a furcsa fényt, szó szerint leesett az állam. A fákon pár égősor díszelgett ezzel megvilágítva zöld leveleiket. A medence fényárban úszott. A víz felszínén apró világító gömböket véltem felfedezni, de rengeteget, amikbe feltételezem, gyertya volt. És a füvön, a medence mellett még egy sátort is felfedeztem. Jó tágas volt, és párnák lógtak ki a nyitott cipzár között. Kellett egy is idő, míg felfogom, mit is látok. Alig jött ki hang a torkomon.

- L-Louis.

Elégedetten elmosolyodott előttem a reakciómra.

- Gondoltam, romantikázhatnánk, és így meg is köszönöm, hogy befogadtad a húgom egy hétre.

Nehezen elszakítottam a tekintetem a csodás kerttől, és Louis-ra néztem, aki szó szerint ragyogott. Olyan széles vigyor terült el az arcán, hogy előjött a kis gödröcskéje is.

- Istenem. Ez meseszép.

Elmosolyodott, és nyomott egy puszit a homlokomra. Imádtam, hogy ennyire figyelmes. Sokszor bár akarom, hogy megcsókoljon, jobban esik egy egyszerű figyelmes puszi tőle. Tálán, mert ezzel még jobban érzékelteti, hogy fontos vagyok neki. Megölelt, de ez nem tartott sokáig. Mosolyogva végigmért.

- Irány a medence!

Elmosolyodtam, és bólintottam. Kis ideig figyeltem tökéletes testét, ahogy leveszi a pólóját, és csak a fürdőnadrág marad, mely hihetetlenül szexin feszült kerek fenekén. Én is ledobtam a rózsaszín ruhám, így kivillant fürdőruhám. Alul fekete alapon fehér pöttyök voltak, és a szegélye pirosan díszelgett, míg fölül fehér alapon fekete pöttyös, piros szegélyes pántnélküli. Láttam, ahogy Louis szeme csillogva pásztáz végig, majd hozzám jött. Megfogta a kezem, és óvatosan húzni kezdett a medence végéhez, ahol a lépcső volt. Ő egyből beletrappolt a nyugodt a vízbe ezzel felzavarva a kis világító gömböket. Én először csak az első lépcsőfokra léptem, így a bokámig ért a víz. Megállapítottam, hogy tökéletesen langyos a hőfok, így tettem még egy lépést. Louis mosolyogva figyelte a mozdulataim a derékig érő vízben, közelebb jött hozzám. Megfogta a derekam, és lassan megemelt, majd beleengedett a vízbe maga előtt. A vállán támaszkodtam, hisz biztos elég nehéz lehettem. Mosolyogva nézett rám, hisz sokkal magasabb volt nálam. A langyos víz körülölelt, ami jól esett. Elúszott mellettünk egy kis gömb, amire lenéztem. Egy üvegburába volt egy kis gyertya, így nem érte a víz. Igazán szép és ötletes volt. Óvatosan meghullámoztattam a vizet a gyertya mellett, hogy amarra ússzon, míg Louis keze a derekamra csúszott. Visszanéztem rá, és ámulva nyugtáztam, a romantikus fényben még tökéletesebben néz ki. Mint valami elérhetetlen tökéletesség, de nekem sikerült megszereznem. Ez ijesztő és felfoghatatlan számomra. Óvatosan megfogta a kezem, majd hátrafele kezdett húzni. Nem tudtam, mit szeretne, de belementem. A medence egyre mélyebb lett, mígnem elérkeztünk a lejtőig, ahonnan már nem ért le egyikünk lába sem. Kicsit félve álltam meg, de Ő már úszott a mélyrészen, és engem várt. Hosszú lábai taposták a vizet, ahogy nézett rám nagy, kék szemekkel. Visszajött mellém, és letámasztotta a lábát, hisz itt még leért.

- Mi a baj Kicsim? Te nem félsz a víztől.

Igaza volt, nem féltem, csupán nem tudtam, most mit tervez. Viszont Ő választ várt tőlem, ezért mosolyogva egy kérdéssel feleltem.

- Egy verseny a végéig?

Elmosolyodott, és bólintott. Gondoltam, úgyis veszteni fogok, így legyen egy kis előnyöm. Belevetettem magam a mélyvízbe, és ezzel egy időben kijelentettem:

- Rajta!

Erre azonnal meg is lett a válasz Louis részéről, hisz tényleg nem volt fair, amit csináltam, de úgyis Ő nyer majd még így is.

- Hé, ez nem volt szép!

Nem érdekelt, hogy vizes lesz a hajam, hisz fel volt kötve. Csupán úsztam előre gyorsúszásba. A szemem sarkából feltűnt, hogy Louis sebesen elhalad mellettem. "Mit is vártam?! Hogy majd nyerek?! Ja, persze.". Megfogtam a medence hideg csempéjét a "célban". Lepetten néztem hátra az ugródeszkába kapaszkodó Louis-ra. Mosolyogva hozzányúlt Ő is a csempéhez, de utánam ezzel jelezve, nyertem. Lepetten pislogtam, hisz hamarabb ideért, mégsem akart nyerni. Megvárta, míg én érintem meg a medence szélét. Ellöktem magam a faltól, és belé kapaszkodtam. Fél kézzel fogta az ugródeszkát, míg a másikkal a derekam tartotta, hogy ne kelljen úsznom. Megint magasabb volt, de ezt már megszoktam. Nyomtam egy puszit az arcára hála képpen, amitől elmosolyodott, és megsimította a hátam alját a vízben. Ahogy megnyugodott a víz, és lecsillapodtak az általunk keltett hullámok, ismét kezdtek körülvenni minket a kis gömbök. Néztem, ahogy a fényükkel telik meg az egész medence. Meseszép volt. A hajam vizesen lógott le a fejem búbjában összekötött lófarokból, de nem érdekelt. Louis barna tincsei is össze-vissza meredeztek, ami még vonzóbbá tette. Nyakig a vízbe voltam, ettől kicsit megremegtem. Már nem tűnt olyan langyosnak a víz, pláne nem, ha kiért belőle egy testrészem. Louis aggódva nézett le rám.

- Fázol?

Nem feleltem, csak elnéztem oldalra. Olyan szép meglepetést csinált nekem, én pedig elrontom azzal, hogy nem bírom a normálison tartani testem hőfokát. Louis elmosolyodott, és még szorosabban magához húzott. Éreztem a testéből áradó forróságot, amitől ismét kirázott a hideg.

- Ezen segíthetünk.

Lejjebb vezette egyik a szabad kezét, hisz a másikkal fogta az ugródeszkát. Óvatosan meghúzta a combom jelezve, fonjam köré. Megtettem, és körülöleltem derekát a lábaimmal. Mindkettőnknek nagyon tetszett ez, hisz így már kevésbé fáztam. Louis mindkét kézzel magához szorított, amitől kicsit megijedtem. De ekkor ellökte magát a deszkától, és az oldalsó falhoz siklottunk. Itt volt egy kis kiemelkedés oldalt a kicsi fémlépcső mellett, ami ülőhelyként szolgált. Louis kihasználta ezt, és immáron ülve az ölébe húzott. Szorosan ölelt, hogy ne fázzak, ami tényleg kezdett beválni, hisz forró teste becsomagolt. De akkor tűnt el végleg a hideg a testemből, mikor a nyakam kezdte csókolgatni. Ettől mindig felforrósodik a bőröm, és már egyáltalán nem fáztam. Louis pontosan tudta, mit csinál. Hirtelen csókolt meg, szinte fel sem tudtam fogni, mi történik. Sietős tempót diktált, ami nagyon beindított. A víz felforrósodott körülöttünk, bár ezt csak én éreztem így. Tudtam, ez az este nem fog elmúlni komolyabb tettek nélkül, ez az egész úszás is csak kis bemelegítés volt. De őszintén, nem bántam. Erőteljesen markolt a fenekembe, amitől halkan felnyögtem. Gondoltam, egy kicsit játszok Vele, mivel tudtam, ezt nagyon szereti. Eltávolodtam, és huncut mosollyal feleltem türelmetlen markolására.

- Nem volt elég a tegnap Tommo?

A szemei sötétebben csillogtak, amit a közeledő gyertyák fénye még inkább kiemelt. Tudta, ez most csak viccnek szántam, Ő mégis határozottan, ellenmondást nem tűrően felelt.

- Nem, és ha most nem megyünk a sátorba, itt esek neked.

Elnevettem magam türelmetlenségén. Húztam még az agyát, bár én is ugyanezt akartam.

- De türelmetlen valaki.

Ezt már kacéran mondtam és ezzel egy időben végigvezettem kezem a fürdőruhája szélén, de direkt nem mentem lejjebb. Erősen kirázta a hideg, és megszorította a combom.

- Direkt arra hajtasz, hogy vizet kelljen cserélni a medencébe?

Ez költői kérdés volt, de amúgy sem válaszoltam volna rá, hisz nem ez volt a célom, amit fájt beismerni neki. De tetszett, hogy ennyire ki van szolgáltatva nekem.

Erősen a derekamba markolt, ami meglepett, de mikor kiültetett a medence szélére, megnyugodtam. Felálltam, és figyeltem, ahogy Ő is kimászik. Napbarnított, tökéletes testén csillogtak a vízcseppek. Az izmai megfeszültek, ahogy kitolta magát. Az ajkaimba haraptam, nehogy kiszökjön belőlem bármiféle hang. Louis a kicsi füves részre húzott, ahol a sátor pihent. Igazán nagy volt, és tágas. Ahogy közelebb értünk hozzá, megláttam, hogy előtte ki van rakva egy kicsi út a füvön vörös rózsalevelekkel. Szorosabban hozzá bújtam, amitől elmosolyodott. A szívem hevesen vert. Belegondoltam; "Vajon mennyi idő lehetett, mire Louis ezt az egészet összehozta?". Betessékelt a sátorba, ahol állva is kényelmesen elfértem, de Louis-nak már lejjebb kellett hajolnia. Majdnem teljesen behúzta a cipzárt, csak alul hagyott kicsi rést, ahol örömmel szökött be az esti, langyos levegő.  A sátorban mindenfele párnák pihentek a puha, vastagon párnázott földön. A "falat" hangulatos színes égősor díszítette. Ámulva néztem körbe.

- Ezt hogy csináltad?

Elégedetten elmosolyodott a kérdésemre. Közel jött hozzám, és halkan kezdett beszélni.

- Kitartással.

Nem értettem, hogyan volt képes áramot bevezetni a sátorba az égőknek, de már megtanultam; Louis-sal bármi lehetséges. Vele képes egyszerre lemenni a nap, és fényesen ragyogni az égen. Semmi nem lehetetlen. Épp ahogy az sem, hogy álmaim éjszakáját töltöm majd el, ami egyenlőre még csak egy forró csókkal indult. Vizesek voltunk, de egyikünket sem érdekelte. Louis csók közben egy határozott mozdulattal kihúzta a hajamból a hajgumit. Ennek hatására szőke tincseim vizesen, kócosan buktak le vállamra és hátamra. Louis ezt kihasználva beletűrt, és óvatosan meghúzott pár tincset. Ilyet még soha nem csinált, de tetszett, hisz a szájába sóhajtottam. Elmosolyodott, és áttért a nyakamra. Immáron a derekam szorította minél jobban magához, így ágyéka nekem nyomódott, de szerintem pont ez volt a célja. Óvatosan oldotta ki a fürdőruhám fölsőjét hátul, így az a földre csúszott. Valahol elvesztem az élet és a halál között a vágytól, mivel semmire nem emlékszem. Csak arra, hogy nagyon akarom Louis-t, és minden egyes érintése előrébb visz egy újabb mozdulatban. Ebből a kétes, meghatározhatatlan állapotból édes, utánozhatatlan hangja zökkentett ki.

- Nagy gond, ha nem játszunk? Nem bírok várni.

Csak megráztam a fejem, és dereka köré fontam lábaim. Ha baj lett volna, akkor sem mondtam volna meg, hisz neki ez örömet okozott, de szerencsére nem hazudtam. Meztelen testünk összeért, csupán egy bizonyos helyen nem, és ez számomra már nagyon kiakasztó volt. A tudat ellenére, hogy megint lesz egy kicsi fájdalom, már nem bírtam várni. Türelmetlenül vezettem végig ujjaim Louis hátán. Mosolyogva vette a célzást, és lassan hatolt belém, miközben az arcom szegleteit hintette be puszikkal. Hangosat nyögtem a várható, mégis hirtelen jött erőhatástól, és ezúttal a körmeimmel szántottam végig a hátán.  Hősiesen tűrte, megállt, és várt. Mindig megvárja, míg úgy gondolom, mehet. Ezért mindig hálás voltam neki. Most is kellett egy kis idő, míg hozzáigazodok nem mindennapi méretéhez, de már könnyebb volt, mint legelsőre. A testem még most sem szokta meg Őt, pedig már jó párszor voltunk együtt.

- Oké.

Motyogtam kis idő után csukott szemmel. Louis értette ezt az egyszerű szót, és lassan kezdett mozogni. Mindig figyelmes volt, amiért mérhetetlenül hálás voltam. Minden egyes mozdulatom és reakcióm leste, nehogy valami olyat tegyen, ami nem jó, de én nem mutatom. Már volt rá példa talán a harmadik alkalommal, és lett is belőle egy nagy lila folt az oldalamon. Louis kicsit elvesztette az eszét, de én még erre nem voltam kész. Viszont most úgy éreztem, kész vagyok, és nem fogok ellenkezni, bármit tesz is velem. És talán kicsit vágytam is a vadabb Louis-ra, akit csak bizonyos esetekben csaltam elő, mint most.

Nem tudtam, mennyi idő telt el, de mikor kinyitottam a szeme, Louis kék íriszeivel találtam szembe magam, melyek édesen méregettek egy sötétebb árnyalatban. A kékségben kavargott a vágy, mint a tenger. Levezettem a körmöm a hátán, és hirtelen elhatározásból a fenekébe markoltam. Ezzel egy időben a dereka köré fontam a lábaim. Minden lehetséges módon közelebb húztam magamhoz, ezzel végleg nekiadva mindenem. Lepetten nyögött egyet, és nagy szemekkel nézett rám. Nem kellett sok idő, míg felfogta, mit is szeretnék, és szélesen elmosolyodott.

- Kész vagy?

Határozottan bólintottam, amitől elmosolyodott, és a hátam alá nyúlt. Úgy feküdt a hátra, hogy nem csúszott ki belőlem. Magára vont, és figyelmesen várta, hogy reagálom le a helyzetet. Tudtam, mit kéne tennem, s biztos voltam benne, Ő is felkészült, hogy ismét átveszi az irányítást, ha lefagyok. De nem tettem. Lassan kezdtem mozogni rajta, amitől egy hangos nyögést engedett ki. Sokáig figyeltem, ahogy Louis szenved alattam, és nagyon élveztem, hogy végre van olyan helyzet, mikor az ágyban is én irányítok. De éreztem, már nem sok erőm van. Közeledett a vége, és nagyon fáradtam. Kifulladva, szuszogva támaszkodtam erős mellkasára. Látta, nem bírom tovább folytatni, így ujjait a csípőmbe nyomta, de persze csak gyengéden. Megemelt, és Ő kezdett lökni. Elsőre egy nagyon erős és mély sikeredett, ami mindkettőnkből nyögést váltott ki. Így már egyikünknek sem kellett sok idő. Louis egyre hanyagabb lett, én pedig egyre hangosabb.

- Louis!

Ezzel az édes szóval léptem át a gyönyör kapuján, egy másik leírhatatlanul gyönyörű világba. Louis ezt hallva és érezve szinte azonnal követett. Kézen fogva lebegtünk a felhők felett, a mámor édes birodalmában.

Neki még volt annyi lélekjelenléte, hogy magára húzzon. Pihegve tapadt össze izzadt testünk. Árasztottuk magunkból a meleget, amire most egyikünknek sem volt szüksége, mégsem volt erőnk mozdulni. Louis mellkasa vadul mozgott fel-le, és a szíve is száguldott. Miután mindkettőnk kezdett kicsit megnyugodni, és már normál tempóban szuszogtunk, megszólaltam:

- Melegem van.

 Jelentettem ki halál nyugodtam, és átkaroltam Louis hasát. Halkan felnevetett, majd megdörzsölte a hátam.

- Ezen segíthetünk. Van kint egy langyos medence.

Ezen elgondolkoztam, hisz igaza volt, de nem volt az a pénz, hogy én most felálljak. Nem bírtam, nem volt erőm, de ezt persze nem mondtam ki. Arra fogtam:

- Én fel nem állok innen, és a hideg fürdőruhát sem akarom hirtelen visszavenni.

Louis-ból halk kuncogás tört elő. Ez kicsit meglepett. Tudtam, tervez valamit. Teljesen ledöbbentem, mikor igazam lett, és hirtelen felkapott. Meglepett, hogy neki még volt ennyi ereje. Olyan könnyedén kapott fel, és vitt ki a számára alacsony sátorból, mintha egy apró tollpihe lennék. Erősen kapaszkodtam meztelen testébe, valamint összehúztam magam a karjaiban. Oké, neki lényegtelen, hogy eltakarja lent az a fürdőruha vagy nem, de nekem már számít. Ekkor hirtelen beugrott valami, ami pont Louis miatt nem volt mindegy. Meg persze én sem akartam ezt. A végén még mindenki rossz véleménnyel lesz rólam.

- Louis és ha van itt egy lesifotós? Meztelenek vagyunk!

Halkan felkuncogott és megállt velem a medence szélén. Tudtam, ez a hang nekem szólt, hisz Ő ezt nevetségesnek találta. Lenézett rám, ami kicsit elvette az eszem.

- És? Itt nincsenek fotósok, ez a kert. Én nem szégyellem a testem, Te se tedd. Tökéletes vagy.

Ezen kicsit elmosolyodtam. Rabul ejtett, amikor megpuszilta a homlokom. Hirtelen semmi nem érdekelt, csupán Louis-sal akartam lenni. Nem érdekelt, ha a kerítés fölött egy fotós figyel, nem érdekelt, ha holnap a neten fogunk virítani meztelenül. Akkor csak Ő és Én számítottunk. Csak Mi ketten.

Louis teljes erejéből beleugrott velem a medencébe. Éppen volt annyi időm, hogy befogjam az orrom, majd már merültünk is a langyos vízben. Louis forró teste becsomagolt, és pillanatokon belül a felszínre jöttünk. A langyos víz nagyon jól esett, és egyből felálltunk benne. Oldalt leültünk az ülőhelyekhez, természetesen Louis ölébe helyezkedtem. Nem érdekelt, hogy kint van a felsőtestem, nem érdekelt, ki lát meg. Csupán élveztem minden egyes vele töltött pillanatot. nem akartam ezt elfelejteni. Azt kívántam, bárcsak egy természetfeletti erőnek hála örökké megmaradna ez a pillanat ugyanígy, és bármikor visszajöhessek. Bármikor láthassam a langyos víz felszínén úszó gyönyörű gyertyákat. Bármikor ölelhessem Louis-t a medencében így. Soha nem akartam ettől elszakadni. Soha, nem akartam TŐLE elszakadni.